A jogi felelősség többféle, azon belül a sport világával összefüggésben megkülönböztethető felelősségi formákon belül a sportfegyelmi felelősségnek büntetőjogi és munkajogi vonatkozásai is vannak.
A sportfegyelmi felelősség eredetileg a szocialista államigazgatási jog és a munkajog által is alakított felelősségi alakzat, számos szervezeti és tartalmi változáson esett át, mire kialakult a mai is hatályban lévő felelősségi modell.
Princzinger Pétert idézve tulajdonképpen egy "kis büntetőjognak", vagy egy lekicsinyített büntetőjognak is nevezhetjük a sportfegyelmi felelősséget, ugyanis a sportszövetség az adott sportágban kvázi "büntetőhatalommal" tarthat rendet a sportoló, a sportszervezet és a sportszakember felelősségre vonása útján. A sportfegyelmi szankció a tartalma szerint büntetés. A sportszövetség úgymond "büntetőhatalommal" tarthat rendet a sportoló, a sportszakember vagy a sportszervezet fegyelmi felelősségre vonása útján. Számos párhuzam felfedezhető a büntetőjoggal ezenkívül is.
A sportfegyelmi felelősség gyökereit az egyesülési jogban is kereshetjük, hiszen az egyesületekben a kezdetektől megvolt az igény arra, hogy egyfajta szabályrendszert meghatározzanak a tagokkal szemben. Az egyesületbe belépő tagok a belépési nyilatkozat aláírásával alávetik magukat az egyesület alapszabályában írtaknak. Ha a belépő tag magatartása ellentétes az adott társadalmi szervezet normáival, a közösség egyoldalúan megszüntetheti a tagsági viszonyát. Ugyanakkor, ha párhuzamot vonunk a sportszövetséggel, fontos leszögezni, hogy a sportegyesületbe nem kötelező belépni, pontosabban a sportolónak van választási lehetősége, hogy melyik sportszervezetbe lép be, addig a sportszövetségi tagság annyiban kényszert jelent, hogy az adott sportág versenyrendszerében részt venni kívánó sportszervezetek csak a szakszövetségi tagság alapján működtethetnek klubot, csapatot. A sportolók pedig kizárólag a sportegyesülettel fennálló tagsági jogviszony alapján, a szövetség által kiadott versenyengedély alapján versenyezhetnek.
Vagyis a sportszövetségek monopolhelyzetben vannak, egy labdarúgó nem választhat, csak egy országos sportági szakszövetséggel állhat kapcsolatban, ez pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség.
A sportfegyelmi felelősség mindemellett nagyon jól példázza a sportjog vegyes szakjog jellegét is, valamint választ ad a sport állami szabályozása kontra önszabályozás "vitára" is, tulajdonképpen alátámasztja az állami szabályozás fontosságát bizonyos esetekben. Ugyan a sportszövetség egy magánjogi jogalany, azonban a fegyelmi eljárás szabályanyaga közjogi jelleget hordoz.
Sportfegyelemi felelősségről felróható, vétkes szabályszegés esetén beszélhetünk. A bizonyítási teher a sportszövetséget terheli. Kötelezettségszegésről van szó, a sportszövetség szabályzatában foglaltak megszegését jelenti. Valamennyi sportszövetség jogosult a fegyelmi eljárás lefolytatására sportolóval, sportszakemberrel és sportszervezettel szemben, akik az adott sportszövetség versenyrendszerében részt vesznek.
A fegyelmi szabályzat határozza meg azt, hogy mi a sportfegyelmi vétség, amelyet egy sportoló, egy sportszakember, vagy egy sportszervezet valószínűsíthetően megvalósított, és amely kivizsgálására megindul az eljárás.
A sportjogi felelősség formája tehát a fegyelmi felelősség, amely a hatályos jogszabályok alapján, több szinten szabályozott. Törvényi szinten a sportról szóló 2004. évi I. törvény szabályozza, amely meghatározza a fegyelmi felelősségre vonás alapvető, garanciális szabályait. A Sporttörvényben adott felhatalmazás alapján került megalkotásra a sportfegyelmi felelősségről szóló 39/2004. (III. 12.) Korm. rendelet, amely a sportfegyelmi felelősségre és a sportfegyelmi eljárásra vonatkozó részletszabályokat határozza meg. További részletszabályok a sportági szakszövetségek, sportszövetségek által alkotott fegyelmi szabályzatokban találhatóak.
A már említett sporttörvényben adott felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint a sportági szakszövetség köteles fegyelmi anyagi és eljárásjogi szabályokat alkotni, fegyelmi szerveket működtetni, és jogosult felelősségre vonni és megbüntetni a szövetség szabályzatait vétkesen megszegő sportolókat, sportszakembereket és sportszervezeteket, akiket a szankciók a versenyszerű sporttevékenységben akadályozzák, korlátozzák.
A sportszövetségi szabályozásról és a fegyelmi gyakorlatról kevés szakirodalom érhető el, kifejezetten a labdarúgás sportág vonatkozásában, a Magyar Labdarúgó Szövetség érdekesebb esetein keresztül szeretném ismertetni a fegyelmi eljárás szabályait.
Egy Arató József és Lindner Gyula által 1966-ban írt könyvben találtam meg a következő gondolatot: Minden közösségben, minden szervezetben szükségszerűen bizonyos fegyelemnek kell érvényesülnie. A fegyelem azoknak a szabályoknak a megtartásában nyilvánul meg, amelyek valamely közössé, szervezet működését közvetlenül vagy közvetve biztosítják. Azokkal szemben, akik ezeket a szabályokat megszegik, a nevelés és meggyőzés mellett fegyelmet biztosító intézkedésekre van szükség. Ez természetesen a testnevelési és sportmozgalom társadalmi tömegszervezetére is vonatkozik.
A Magyar Testnevelési és Sportszövetség alapszabálya határozta meg a szervezeten belül érvényesülő fegyelmi felelősségre vonás alapelveit, ezek végrehajtásaként adta ki a Magyar Testnevelési és Sportszövetség a szervezet fegyelmi szabályzatát a 6/1964. MTS Tan. számú határozatával.
Az MTS akkori Fegyelmi Szabályzata még arról rendelkezett, hogy fegyelmi úton felelősségre vonni és fegyelmi úton büntetéssel sújtani csak természetes személyeket lehet, de sportszervezeteket nem. Sportszer-
- 44/45 -
vezetekkel szemben abban az időben az egyes sportágak szabályzatainak rendelkezései szerint fegyelmi eljárás keretében hátrányos intézkedések voltak hozhatók. Ezek azonban nem fegyelmi büntetések voltak, hanem az eljárás keretében alkalmazható egyéb intézkedések.
Fegyelmi vétséget követett el akkoriban, aki testnevelési és sporttevékenységgel összefüggő, vagy egyéb súlyos bűncselekményt követett el, aki az MTS vezető szerveinek határozataiban foglalt rendelkezéseket nem tartotta be, aki sportszerűtlen magatartást tanúsított, aki a verseny- és játékszabályokat súlyosan megszegte, aki sporttevékenységét elhanyagolta, aki a sportszervezet vagyonában kárt okozott.
Fegyelmi büntetés volt a sporttevékenységtől való eltiltás. A Fegyelmi Szabályzat az eltiltás leghosszabb időtartamát öt évben határozta meg. Örökre szóló eltiltást nem lehetett fegyelmi büntetésként alkalmazni. A fegyelmi büntetések kiszabását nevelési célból alkalmazták.
A sporttevékenységgel összefüggő fegyelmi felelősség szabályozásáról szóló 4/1991. (V. 16.) MKM rendelet összesen nyolc rövid szakaszban rögzítette, hogy a szövetség fegyelmi jogköre kikre terjed ki, milyen magatartások minősülnek fegyelmi vétségnek, és milyen szervek, milyen eljárásban, milyen büntetéseket szabhatnak ki. A sportfegyelmi eljárást egészen 2001-ig ez a rendelet szabályozta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
