A jogi irodalomban nem szokványos könyvcím a szerződési jogot számos jogfilozófiai és jogszociológiai nézőpontból is közelítő gondolatot takar.
A mű lektori előszava arról tájékoztat, hogy a szerző gazdasági perekben szerzett hazai bírói tapasztalatait nyugdíjazását követően az angolszász irodalomból szerzett ismeretekkel bővítette. Ennek eredményeként a magyar jogász szemével ad betekintést az angolszász jogi gondolkodás eredményeibe. Ezért, ha az olvasó a magyar szerződési jogra vonatkozó fejtegetésekre számít, akkor csalódni fog, ilyenek szinte csak mellékesen olvashatók. Ellensúlyozza azonban ezt, hogy érdekes, élvezetes áttekintést kap az angol nyelvű irodalomban olvasható jogi szemléletről, amely több jogi problémát másként közelít meg, mint a magyar (német, francia) jog.
A szerző kiemelten hivatkozik Hayekre és Parsons-ra, akik a REND követelményeit kiterjesztik a jogra is. Hayek szerint "minden társadalomnak van rendje, anélkül, hogy szándékosan lett volna teremtve. Ha nem lenne rend, nem tudnánk ügyeinket intézni és a legszükségesebb igényeinket kielégíteni." (22. old.)
Pár sorral lejjebb ugyancsak Hayeket idézi, aki azt mondja, hogy "a társadalom akkor létezik, ha a szabályok az egyéneket olyan magatartásra motiválják, amely alapján a társadalmi élet lehetséges".
A szerződési jogról Durkheimet idézve azt mondja, hogy az "olyan kötelezettségekre szorít bennünket, amelyekre nem szerződtünk a szó szoros értelmében, hiszen nem tárgyaltunk róluk, sőt néha nem is ismertük őket előre." (23. old.) Vagy valamivel tovább "...vannak az igazságosságnak olyan szabályai, amelyeknek megsértését akkor is meg kell akadályoznia a társadalmi igazságérzetnek (justice sociale), ha az érdekeltek beleegyeztek".
A problémafelvetés körében ezután a szerző is említi a "véletlen meglepetések"-et, ilyenek
- az olyan későbbi nehézségek, amelyekkel a felek a szerződéskötéskor nem számoltak; ennek következtében pedig előfordulhat, hogy mindkét fél terhesnek érzi a szerződés rendelkezéseit;
- a váratlan fordulatok, mint teljesítési nehézségek, a teljesítési készség elmaradása stb.
Ilyesfajta helyzetekben a felek a szerződés módosítása helyett legtöbbször a szerződés átalakításáról gondolkodnak. Erre gyakran a bíróság (választottbíróság) igénybevétele nélkül, vagy pedig az ügy bíróság előtti szakában kerül sor. Ebbe a tágabb körbe tartozik a szerződés kiegészítése is, amire akkor kerül sor, ha a felek valamely kérdést a szerződésben nem rendeztek. Tény ugyanakkor, hogy a bíróság lehetőségei szűkre szabottak. A Ptk. 241. §-a értelmében a bíróság csak meghatározott körülmények beállta esetén módosíthatja a szerződést. A nemzetközi kereskedelemben ismert az ún. "elnehezedési klauzula" (Hardship clause), amely arra kötelezi a feleket, hogy tárgyalják újra a szerződést, ha az említett klauzulában megnevezett körülmények bekövetkeznek. Ez a klauzula az ügylet fenntartását segíti elő, s így különösen a hosszú távú szerződések esetén lehet hasznos.
A "véletlen meglepetések" esetcsoporttal rokon az inflációs áremelkedés. Az ez elleni védekezést az értékállandósági kikötés szolgálja, a szerző árindex felvételét javasolja a szerződésbe.
Érdekes, hogy a szerző az európai kontinentális irodalomban használt fenomenológia kifejezés helyett következetesen az amerikai irodalomban - feltehetőleg - elterjedtebb "jogi antropológia" megjelölést használja.
A jog antropológiai megközelítése - mondja Sally Falk Moore nyomán - a kikényszeríthető szabályok tartalmát a szociális, politikai, gazdasági és intellektuális szempontok alapján vizsgálja […] Az antropológiában a társadalmi-jogi (socio-legal) módszer magában foglal formálisan jogi intézményeket és azok társadalmi környezetét, ezenkívül felölel sok más társadalmi területen joghoz hasonló, jog jellegű (law-like) cselekedetet, rendteremtő eljárásokat is (48. old.).
A jogilag orientált antropológusok felhagytak a definíciókkal, ehelyett a hatalomellenőrzés és az igazságszolgáltatás sajátos helyzetét vizsgálják. Hozzáteszik azt a kérdést is, hogy mi található a norma által szabályozott (irányított) területen kívül és nyitva van-e az egyénnek vagy a csoportnak a rögtönzésre? A magatartás választható (opciós) területe, hogyan ütközik a kötelező területtel? Hogyan kerülik meg a törvényt? A szociálantropológiában a normatív irányadó terület a belépési pont a rendes és nem szabályos társadalmi elrendezések széles kérdésköréhez (49. pont).
A kereskedelem és a jog összefüggéséről - Sorman nyomán - azt mondja, hogy minden közgazdász egyetért abban, hogy a gazdasági fejlődés független és megbízható jogrendszert igényel, amely kikényszeríti a szerződéseket és biztosítja a tisztességes versenyt. Azok az intézmények, amelyek fejlesztik a piac átláthatóságát, különösen fontosak. A gazdasági szereplők nem mindegyike rendelkezik ugyanazzal az információval. Olyan intézmények nélkül, amelyek elősegítik az átláthatóságot, belső emberek (insiders) könnyen tudják manipulálni a piacokat, ezáltal olyan helyzetet előidézve, hogy a külső beruházók elveszítsék bizalmukat, sőt tőkéjüket is visszavonják. A komplex szabad gazdaságokban "magán" információs közvetítők működnek. Ezek segítik a gazdasági szereplőket abban, hogy viszonylag jólértesülten hozzák meg a döntéseiket a globális pénzügyi útvesztőkben. A piaci mechanizmusok olyan hatékonyak lehetnek, hogy képesek fenyegetéseket végigvinni a hosszú távú fejlődéssel szemben, mint például a természeti források kimerülése - sokkal inkább, mint ahogyan az államok képesek erre (87. old.).
- 701/702 -
Majd a szokás (usage) jelentőségét értékelve Max Weberre hivatkozással azt mondja, hogy bizonyos magatartásirányokat a bennük részt vevő egyének ismételnek, vagy párhuzamosan gyakorolják azokat tipikusan azonos jelentéssel. Ha az embercsoporton belüli magatartás tényleges viselkedésen alapul, akkor szokásról (usage) beszélünk. Az egyén érdeke által motivált, a szituációra tekintettel kialakuló szokás (usage) az az eset, amikor mindegyik fél magatartása meghatározott célirányú - azt azonos elvárás mozgatja.
Ezzel szemben a gyakorlat (custom) esetén a cselekvő fél azt reméli, hogy a csoport többi tagja is kötve lesz ugyanúgy a szóban forgó gyakorlathoz. A gyakorlatnak nincs jogi hatálya, senkitől sem követelik meg, hogy eszerint járjon el. Fokozatos ebből a jogba való átmenet. Sok olyan magatartás van, amely nem érvényes norma, vagy szokás (usage) felé való orientáltságon alapul. Inkább azon a tényen, hogy a társadalmi magatartás megfelelő típusa - az eset természete szerint - jobban csatolható az érintett fél jól felfogott érdekeihez. Ez kifejezetten igaz a gazdasági viselkedésnél, például a szabad piacon az árak egységességénél. A hasonlóság, az uniformitás és a folyamatosság viselkedéseinkben stabilabb, mintha normákhoz, kötelezettségekhez kötődnének, amelyekről kötőerőt feltételeztek (90. old.).
A szerződés meghiúsulása kérdésében, az angol és a kontinentális (francia-német) jogi felfogás eltérő "filozófiáját" a nagy tekintélyű René Davidot idézve ismerteti. Nevezetesen: Angliára jellemző, hogy a kötőerő az üzleti élet maga, ezen alapul a common law rendszere. Nélkülözhetetlen az ellentételezés (consideration). A kontinentális jogban ezzel szemben, így Franciaországban a kötőerő erkölcsi (nem gazdasági): "Fides est servanda", azaz lelkiismereti kötöttség az adott szóhoz. Ezt az elvet az egyház is megerősítette, ezt vezették be a kánonjogászok a polgári jogba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
