https://doi.org/10.59851/imr.14.2.7
A tanulmány a magyar ügyészi szervezet első vezetője, Kozma Sándor emlékére a legfőbb ügyész által 2010-ben meghirdetett tudományos pályázat büntetőjogi témakörének ifjúsági tagozatán I. helyezést elért tanulmány átdolgozása, különös tekintettel az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra.
A véleménynyilvánításhoz való jog a honvédeket, a rendőröket, az országgyűlési őröket, a büntetés-végrehajtási testületi tagokat, valamint a tűzoltóság és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományát is ugyanúgy megilleti, mint bárki mást. Gyakorlása azonban a hon- és a rendvédelmi testületek működésével összeegyeztethetetlen megnyilvánulások vonatkozásában korlátozásoknak vethető alá. Ennek legradikálisabb eszköze a büntetőjog, amely csak kivételesen, a katonai jellegű szervezetek hatékony működésére nézve valós veszélyt jelentő cselekmények esetén alkalmazható. A jogalkotó materiális jogellenességük miatt ilyennek minősíti a fegyelem, a szolgálati és a függelmi rend aláásására alkalmas véleménynyilvánításokat. A tanulmány a szólásszabadság speciális, kizárólag a honvédek és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állománya vonatkozásában érvényesülő büntetőjogi korlátait elemzi és értékeli.
Kulcsszavak: véleménynyilvánítás, katonaság, büntetőjogi korlátok
The right to freedom of expression is granted equally for military personnel, police officers, parliamentary guards, members of the penitentiary service, professional firefighters and national security personnel, just as for anyone else. However, its exercise may be subject to restrictions regarding expressions that are incompatible with the functioning of the national defence and law enforcement bodies. The most extreme measure for such restrictions is criminal law, which may only be applied in exceptional cases where an act poses a genuine threat to the effective operation of military-type organisations. The legislator classifies expressions of opinion capable of undermining discipline, as well as the service and hierarchical order, as acts posing a real threat, because of their material unlawfulness. The study analyses and evaluates these offenses, which constitute a special limitation on freedom of expression that applies exclusively to military personnel and the professional personnel of law enforcement bodies.
Keywords: expression of opinion, soldiers, criminal law limits
- 149/150 -
A katonai elvek alapján szervezett testületek sajátos életviszonyai között szolgálatot teljesítő személyek emberi jogainak elismerésére meglehetősen sokáig, a múlt század második feléig kellett várni. Az egészen addig uralkodónak tekinthető és több évezredes múltra visszatekintő szemlélet szerint az állami főhatalomnak és a haduraknak teljes mértékben alávetett fegyveres egységek tagjainak szinte csak kötelezettségei voltak, amelyek életük minden területén éreztették hatásukat. Ennek egyik, ma már szélsőségesnek tűnő példája, hogy a házasságkötéshez is előzetes engedélyre volt szükség.[1] Az áttörés különböző társadalmi, politikai és jogi folyamatok együttes eredményeként következett be.
- A második világháború után megjelenő nemzetközi szerződések és az azokhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat egyre inkább előtérbe helyezte az emberi jogokat,[2] aminek a hatása Magyarországon sokáig nem érvényesülhetett. A szocialista berendezkedésű államok, amelyekhez hazánk is tartozott, deklarálták ugyan az alapvető jogokat, azok gyakorlására azonban ténylegesen nem volt lehetőség egészen a rendszerváltásig.[3]
- A demokratikus államok és a civil társadalom egyre erősebb és sokszínűbb intézményrendszert hozott létre az emberi jogok érvényesülésének elősegítésére. Az ennek részeit képező szervezetek, köztük az alkotmánybíróságok, az ombudsmanok és a jogvédő egyesületek számos egyedi problémát tártak fel, amelyekkel kapcsolatban általános érvényű ajánlásokat is megfogalmaztak a jogalkotónak.
- Az állami intézmények szerkezetének és működési mechanizmusának kialakítása során a nemzetbiztonsági érdekeket és a demokratikus értékeket féltő állampolgári aggodalmakat is indokolt figyelembe venni. Ezért a kormányzatnak a védelmi képességek fenntartása és hatékonyságának fejlesztése mellett fékeket és ellensúlyokat is be kellett iktatnia a jogrendbe, amelyek megakadályozzák a hon- és a rendvédelmi testületeket - mint az állami erőszak- monopólium letéteményeseit - az alapvető szabadságjogok érvényesülésének és a politikai intézményrendszer kiegyensúlyozott működésének veszélyeztetésében, végső soron a hatalom megszerzésében.[4] Ennek egyik eszköze a katonai jellegű szervezetek civil ellenőrzése, ami maga után vonta a munkavállalók közötti szükségtelen különbségtételek eltörlését is.[5]
- 150/151 -
- Az egyre komplikáltabb katonai eszközök használata immáron jól képzett, sokoldalúan tájékozott munkavállalókat kíván, akik sokkal tudatosabbak a jogaikat illetően.[6]
E tendenciák szükségessé tették a honvédeket és a rendvédelmi testületek hivatásos állományát érintő alapjogi korlátozások felülvizsgálatát, aminek eredményeként ma már általánosan elfogadott tétel, hogy az emberi jogok e személyi kört ugyanúgy megilletik, mint bárki mást.
A mindennapi élet tapasztalatai azt mutatják, hogy a fegyveres szervezetek csak olyan jogi előírások megléte és érvényesülése esetén tölthetik be rendeltetésüket, amelyek szavatolják a hatékony működést biztosító tényezők, így a fegyelem, a szolgálati és a függelmi rend fenntartását.[7] Ez azonban szükségszerűen együtt jár a katonai állomány emberi jogai, köztük a szabad véleménynyilvánítás bizonyos mértékű, ám az alapjogok lényegi tartalmát nem érintő korlátozásával. Ennek legradikálisabb, ugyanakkor - meghatározott feltételek teljesülése esetén - alkotmányos eszköze a büntetőjog.
A honvédekre, a rendőrökre, az országgyűlési őrökre, a büntetés-végrehajtási testületi tagokra, valamint a tűzoltóság és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományára egyaránt vonatkoznak az általános és a katonai életviszonyokat meghatározó különös szabályok. E megállapítás természetszerűen a büntetőjogra is igaz, amelynek rendelkezései között több olyat találhatunk, amely speciális korlátokat állít a katonák véleménynyilvánításhoz való jogának gyakorlása elé. Tanulmányomban ezeket a tényállásokat veszem számba és értékelem, mivel a honvédeket és a rendvédelmi testületek hivatásos állományát érintő alapjogi korlátozások közül a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos büntetőjogi normák megítélése az egyik legproblematikusabb. Ugyanis az elkövetési magatartásként meghatározott megnyilvánulások a civil társadalom számára ártalmatlannak tűnhetnek, így a büntetőjogi következmények esetenként felháborodást és rosszallást váltanak ki az emberekből, különösen akkor, ha annak érintettje közéleti tevékenységet is folytat.[8]
Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, ami egyfelől egyéni szabadságjog, másfelől a demokratikus államok működéséhez elengedhetetlenül szükséges politikai alapjog.[9] Bár a szólásszabadság - minden más alapvető jog érvényesíthetőségének nélkülözhetetlen eszközeként - kitüntetett helyet foglal el az em-
- 151/152 -
beri jogok között, nem abszolút hatályú, gyakorlása azonban csak szűk körben korlátozható, általában akkor, ha a megszorítás alapjául szolgáló érdeksérelem különösen súlyos.
A korlátozhatóság feltételeit a magyar államra nézve kötelező nemzetközi egyezmények határozzák meg, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága kötelezettségekkel és felelősséggel is jár, ezért azt a nemzeti törvényhozás a demokratikus társadalomban elismert és szükséges alakszerűségeknek és feltételeknek vetheti alá. A megszorítások lehetséges okai és céljai között említik - többek között - a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás, valamint a bűncselekmények megelőzésének érdekét.[10] Emellett a jogalkotó a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot alaptörvényi szintre emelve kimondja, hogy alapvető jog kizárólag más szabadságjog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és a lényeges tartalom tiszteletben tartásával korlátozható.[11]
Az általános követelmények részben eltérő módon érvényesülhetnek a büntető anyagi jog szabályainak vizsgálatakor, ugyanis fokozottan figyelemmel kell lenni arra, hogy a büntetőjog végső eszköz (ultima ratio) a jogi felelősség rendszerében.[12] Ennek következtében az emberi jogok büntetőjogi korlátozásakor az arányosság megítélésénél egyrészt vizsgálni kell, hogy nem alkalmazhatók-e más jogi eszközök, másrészt ilyenek hiányában is nem túl súlyos-e a büntetőjogi következmény.[13] Mindez a katonák alapvető jogainak, köztük a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozhatóságára is vonatkozik.
A hon- és a rendvédelmi testületek, valamint a kötelékükbe tartozó személyek között - többletkötelezettségeket és többletjogosultságokat keletkeztető - különleges közszolgálati jogviszony áll fenn, amely együtt jár egyes alapjogok, például a szólásszabadság részleges korlátozásával.[14] A véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlását érintő megszorításokat a jogállási normák tartalmazzák, amelyek lényege szerint a katonák
- nem folytathatnak politikai tevékenységet;
- nem bírálhatják a parancsot, arról jog- és érdekérvényesítő tevékenységük körén kívül véleményt nem mondhatnak;
- nem tehetnek a fegyelmet, valamint a szolgálati és a függelmi rendet sértő nyilatkozatot;
- 152/153 -
- nem nyilváníthatnak a sajtónyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt; továbbá
- nem állíthatnak elő, nem terjeszthetnek, nem tehetnek közzé, nem jelentethetnek meg és nem hozhatnak nyilvánosságra a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működését veszélyeztető sajtóterméket, ilyen tartalmú kiadványt, plakátot, hirdetményt, emblémát, más szöveges vagy képi adatot.[15]
A korlátozások alapján világosan látható, hogy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések különválasztják a véleménynyilvánítás két vetületét mint politikai alapjogot és mint egyéni szabadságjogot. Témánk szempontjából az utóbbinak van jelentősége, mivel az e körben megvalósított jogellenes magatartások katonai bűncselekményeknek minősülhetnek.[16]
Azokat a büntetendővé nyilvánított magatartásokat, amelyek elkövetője tettesi minőségben kizárólag valamely törvényben meghatározott speciális tulajdonsággal rendelkező egyén lehet, különös bűncselekményeknek (delictum proprium) nevezzük. A személyes kvalifikáltság kapcsolódhat életkorhoz, állampolgársághoz, családjogi vagy eljárásjogi kötelezettségek teljesítéséhez, valamint hivatáshoz. A speciális alanyok ez utóbbi csoportjába tartoznak a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) XLV. fejezetében írt katonai bűncselekmények tettesei: a honvédek, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai [127. § (1) bekezdés].
A büntető anyagi jogi értelemben katonának minősülő személyek természetszerűleg más bűncselekményeket is megvalósíthatnak. Ebből következően a véleménynyilvánításhoz való jogukat érintő büntetőjogi korlátozások csak annyiban haladhatják meg a más jogalanyokra vonatkozó általános rendelkezéseket, amennyiben egy magatartást a jogalkotó katonai bűncselekménnyé nyilvánít. A hon- és a rendvédelmi testületek egyéb munkavállalói, köztük a honvédelmi és a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak, nem lehetnek e bűncselekmények elkövetői tettesi minőségben, így szólásszabadságukat érintően nem érvényesülnek speciális (katonai) büntetőjogi megszorítások. Ez azonban esetenként ellentmondásos helyzetet eredményez, mivel az ugyanazon szolgálati helyen és időben kifejtett megnyilvánulások eltérő megítélés alá esnek attól függően, hogy azt katona vagy polgári alkalmazott valósította-e meg. Az egyik esetben büntetőjogi, míg a másikban jóval enyhébb munkajogi következményekkel kell számolni. Ugyancsak a jogalkotó meggondolatlanságát tükrözi, hogy a pénzügyőrök és a határ- vadászok sem minősülnek büntető anyagi jogi értelemben katonának, annak ellenére, hogy szolgálati viszonyuk alapvető jellemzői szinte teljes egyezést mutatnak.
A katonai deliktumok szinte kivétel nélkül sajátképi különös bűncselekmények, ami azt jelenti, hogy ha az elkövetési magatartást nem katona valósítja meg, akkor az nem minősül
- 153/154 -
büntetendő cselekménynek. A nem sajátképi katonai deliktumok büntetése súlyosabb, mint azoké a bűncselekményeké, amelyeket az elkövetési magatartást megvalósító, ám személyes kvalifikáltsággal nem rendelkező személy követ el. Ma is érvényes tehát az a római jogban gyökerező elv, amely szerint némely elkövetési magatartás kizárólag akkor büntethető, ha alanya katona, míg más elkövetési magatartás súlyosabban büntetendő, ha tettese valamelyik fegyveres alakulat tagja.[17]
A függetlenség, a területi épség, az országhatárok, valamint a társadalmi, a gazdasági és a politikai viszonyok jogilag szabályozott rendjének védelme, továbbá a nemzetbiztonsági érdekek érvényesítése az állam legfontosabb kötelezettségei közé tartozik.[18] E feladatokat a kormányzatok a hon- és a rendvédelmi testületek révén látják el,[19] amelyek kizárólag akkor tölthetik be rendeltetésüket, ha egységes irányítás alatt állnak, soraikban pedig fegyelem, szigorú szolgálati és függelmi rend uralkodik.[20]
A történelem egyik legkiválóbb hadvezérének, Helmuth Moltke porosz tábornagynak a megfogalmazása szerint a fegyelem "a hadsereg lelke. Kizárólag a fegyelem által válik a hadsereg azzá, aminek lennie kell. A fegyelem nélküli hadsereg [...] háborúban hasznavehetetlen, békében veszedelmes."[21] A Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzatának kiadásáról szóló 24/2005. (VI. 30.) HM rendelet (HM szolgálati szabályzat) 29.1. pontja értelmében fegyelem alatt a jogszabályokban, a belső rendelkezésekben és az elöljárók által meghatározott követelmények, feladatok minden katona és katonai szervezet részéről történő teljesítése, végrehajtása értendő, ami az állomány valamennyi tagjának kötelessége. Alapját a katonai élet- és a szolgálati viszonyok rendezettsége adja, amihez szorosan kapcsolódik a tudatos kötelességérzeten és a haza védelméért érzett személyes felelősségen alapuló aktív, öntevékeny kezdeményezéssel és együttműködéssel párosuló engedelmességi készség. A fegyelem minden katona önkéntes jogkövető magatartásán, a honvédelem iránti kötelezettségvállalásán, a haza védelméért és a szövetsége-
- 154/155 -
sek iránt érzett személyes felelősségén, a katonaközösségek összeforrottságán és magas fokú szervezettségén alapszik.[22]
A szolgálati rend a kötelességek teljesítéséhez és a feladatok végrehajtásához szükséges jól kidolgozott és a gyakorlatban érvényesülő szervezeti és működési rendet, a jogosultságoknak és a kötelezettségeknek mindenki számára történő pontos meghatározását, a katonai élet- és szolgálat minden területére kiterjedő tevékenység személyi és dologi feltételeinek biztosítását jelenti. A katonai fegyelem megteremtésének és folyamatos fenntartásának alapja, így azt mindenkor be kell tartani és tartatni.[23]
A függelem biztosítja az elöljáró és más szolgálati közeg, feljebbvaló jogát a parancs és egyéb rendelkezés adására, és meghatározza az alárendelt kötelezettségét azok teljesítésére. Magában foglalja azt a katonai szolgálati rendből fakadó követelményt, hogy a katonának engedelmességet kell tanúsítania a szolgálati elöljáró irányában, valamint a szolgálati tekintélyt tiszteletben kell tartania. Az állomány minden tagjának alá kell rendelnie magát a haza és a közösség érdekeinek, személyes felelősséget kell éreznie azok védelméért, késznek kell lennie önuralommal viselni a szolgálattal járó nehézségeket, megpróbáltatásokat és meghozni minden áldozatot. Ezért minden elöljáró (feljebbvaló) személyes helytállással, állhatatossággal és példamutatással tartozik alárendeltjeinek (az alacsonyabb beosztásúaknak, rendfokozatúaknak) a katonai életet szabályozó rendelkezések végrehajtásában és az erkölcsi normák betartásában. Magas követelményeket kell támasztania saját magával és az alárendeltjeivel szemben, és meg kell teremtenie azok teljesítésének feltételeit.[24] Mindezek miatt a fegyelem és a szolgálati rend szilárd függelmi viszonyok nélkül nem képzelhető el.
E tényezők érvényesülése a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működése szempontjából elengedhetetlen, ezért azok megóvása kiemelten fontos az állam külső biztonságának és belső rendjének fenntartása szempontjából. Ezt felismerve a jogalkotó büntetni rendel minden olyan magatartást, amely valós veszélyt jelent a fegyelemre, a szolgálati rendre vagy a függelmi viszonyokra. Ezekből következően a katonai bűncselekmények védett jogi tárgya a
- 155/156 -
Magyar Honvédség, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátására való alkalmasságának és hatékonyságának biztosításához fűződő társadalmi érdek.[25]
A katonai bűncselekményeket vizsgálva kilenc tényállást találhatunk, amelyek korlátozzák vagy korlátozhatják a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezek a szolgálat megtagadása, a jelentési kötelezettség megszegése, a zendülés, a parancs iránti engedetlenség, az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, a szolgálati tekintély megsértése, a bujtogatás, az alárendelt megsértése, valamint a harci szellem bomlasztása. Ezek közül néhány csak meghatározott elkövetési magatartás(ok) esetén szab határt a büntető anyagi jogi értelemben katonának minősülő személyek véleménynyilvánításhoz való jogának. E körben említendő a szolgálat megtagadása, a jelentési kötelezettség megszegése, a parancs iránti engedetlenség és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, amely bűncselekmények vonatkozásában kizárólag a témánk szempontjából releváns jogi rendelkezések ismertetésére szorítkozom. Említést érdemel továbbá, hogy a szolgálati tekintély megsértése és az alárendelt megsértése az ún. defamatorikus, azaz az emberi méltóságot sértő deliktumok közé is besorolható,[26] aminek következtében a törvényi tényállások jogi tárgya túlmutat a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működésének és az azt biztosító tényezőknek a védelmén.
(1) Aki a katonai szolgálat teljesítését kifejezetten megtagadja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(1a) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szolgálat megtagadását honvédelmi válsághelyzet idején követik el.
(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szolgálat megtagadását háború idején követik el.
- 156/157 -
Az egyes katonai bűncselekmények más-más irányból támadják a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működését, amire tekintettel megkülönböztetünk szolgálati, függelemsértő, elöljárói és harcképességet veszélyeztető deliktumokat.[27] A szolgálat megtagadása a legelső csoportba tartozik, azon belül is a szolgálati kötelezettség teljesítéséhez fűződő érdeket sértő katonai bűncselekmények körébe.[28] Elkövetési magatartása a büntető anyagi jogi értelemben vett katona által ténylegesen ellátott szolgálat megtagadása,[29] ami történhet szóban, írásban, vagy az elkövető szándékát kifejező egyéb megnyilvánulás formájában. Megkötés azonban, hogy a nyilatkozatnak nyíltnak, egyértelműnek, valamint végleges és valóságos elhatározáson alapulónak kell lennie, így például az indulatból tett kijelentések nem alkalmasak a bűncselekmény megállapítására.[30]
A bűncselekmény akkor válik befejezetté, ha az elkövető elöljárója vagy szakmai felettese tudomást szerez a szolgálat teljesítésének megtagadásáról, az arra vonatkozó közlésről. Ha az elkövető utóbb mégis vállalja a szolgálat ellátását, az csak enyhítő körülményként vehető figyelembe.[31] A bűncselekmény elkövetéséhez a törvény nem kíván meg célzatot, ezért mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal megvalósítható. A motívum, ami lehet a hon- és a rendvédelmi testületekről, a katonai életviszonyokról vagy a bajtársakról alkotott vélemény - negatív irányban történő - megváltozása, a szolgálattal össze nem egyeztethető vallási vagy politikai nézetek kialakulása, új szakmai kihívás keresése, nagyobb erkölcsi vagy anyagi megbecsültséggel járó lehetőség vagy egyéb ok, a tényállásszerűség szempontjából közömbös.
A bűncselekmény akkor jár a szólásszabadság korlátozásával, ha a katonai jogviszonyból fakadó kötelezettségek megtagadása a szolgálatról alkotott vélemény, vallási vagy világnézeti meggyőződés kifejtésének keretében történik.[32] Ilyenkor vizsgálni kell, hogy a megnyilvánulás esetlegesen alkalmas-e más katonai bűncselekmény, különösen a bujtogatás megállapítására is.[33] Amennyiben nem, a többletmagatartást és annak a katonai testület működésére gyakorolt hatását a büntetéskiszabás során kell értékelni. A kiélezett szituációk fokozott fegyelmet és a szolgálati kötelmek maximális betartását követelik meg az állománytól, azért a törvény minősítő körülményként értékeli a honvédelmi válsághelyzet és a háború idején történő elkövetést.[34]
Az önkéntes haderőre való áttérés következtében a cselekmény ritkán fordul elő, különös tekintettel arra, hogy a hatályos törvényi rendelkezések a szolgálati jogviszony megszüntetését viszonylag rövid időn belül lehetővé teszik.[35] A szolgálati viszony az állományba való felvétellel
- 157/158 -
vagy kinevezéssel és annak elfogadásával létesül,[36] így az a katona is megvalósítja a bűncselekményt, aki ezt követően nem teszi le az esküt.[37] Az a kijelentés, hogy "semmilyen parancsot nem hajtok végre", szintén a szolgálat megtagadásának minősül, nem a parancs iránti engedetlenségnek, hiszen aki ilyen nyilatkozatot tesz, az a katonai irányítás alapvető eszközének teljesítésétől zárkózik el.[38]
(1) Aki fontos szolgálati ügyben kellő időben nem tesz jelentést, vagy valótlan jelentést tesz, ha a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során követik el.
A hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működéséhez hozzátartozik, hogy a döntéshozók a szolgálattal összefüggő minden olyan jelentős körülményről tudomást szerezzenek, amely intézkedést igényel vagy a rendelkezések kiadása során befolyással lehet rájuk. Erre tekintettel a vonatkozó jogi normák az állomány valamennyi tagját kötelezik arra, hogy a szolgálat ellátása szempontjából vagy egyéb okból jelentős eseményekről - kellő időben és objektív tartalommal - jelentést tegyenek.[39] E kötelezettség megszegése súlyosabb esetekben sértheti vagy veszélyeztetheti a szolgálat ellátását, ezért az ilyen cselekményeknek elejét kell venni, végső soron a büntetőjog eszközrendszerével.[40]
E bűncselekmény elkövetési magatartása a fontos szolgálati ügyekben fennálló jelentéstételi kötelezettség elmulasztása vagy annak valótlan tartalommal történő teljesítése, feltéve, hogy a cselekmény jelentős hátrány veszélyével jár a szolgálatra nézve. Aktív és passzív magatartással egyaránt megvalósítható. A mulasztásos elkövetéshez kapcsolódik a véleménynyilvánítás negatív szabadsága, ami annyit tesz, hogy gondolatai kifejezésére senki sem kötelezhető.[41] Azonban a tilalom nyomós okból, mint amilyen az állam külső biztonságának és belső rendjé-
- 158/159 -
nek fenntartásához és ezzel együtt a katonai szolgálat zavartalan ellátásához fűződő társadalmi érdek, jogszerűen áttörhető. A katonák számára előírt jelentési kötelezettség is e körbe tartozik, így ez szintén korlátozást jelenthet a szólásszabadságra nézve. Előadódhatnak ugyanis olyan helyzetek, amikor az állomány tagja egy adott dologról civil körülmények között nem számolna be másnak vagy arról nem alkotna véleményt. Ilyen lehet például az, ha az illegális migrációt nem ellenző egyén az ideiglenes biztonsági határzár megrongálódását észleli.
A törvény nem határozza meg, mi tekinthető fontos szolgálati ügynek, így e kérdésre csak az eset összes körülményének figyelembevételével lehet választ adni. Az ítélkezési gyakorlat ilyennek tekinti a szolgálati feladatok teljesítésének akadályát, bűncselekmények, szabálysértések észlelését, valamint az életet, a testi épséget és a vagyonbiztonságot veszélyetető helyzeteket. A késedelmes jelentés veszélyeztetheti vagy akár meg is hiúsíthatja a bekövetkezett esemény alapján szükségessé váló intézkedés(ek) megtételét. Ezért a jelentési kötelezettségnek kellő időben kell eleget tenni, ami katonai életviszonyok között haladéktalanságot jelent. Amennyiben ez akadályba ütközik, a jelentést rögtön annak elhárítását követően kell megtenni.[42]
Valótlan tartalmúnak azt a jelentést kell tekinteni, amely az elöljáró döntése szempontjából lényeges körülményre vonatkozóan helytelen vagy hiányos információ(ka)t közöl. A jelentési kötelezettség megszegése eredmény-bűncselekmény, ami akkor valósul meg, ha a szolgálat ellátása vonatkozásában valamely kedvezőtlen helyzet reális lehetősége bekövetkezik, és az nem vagy csak nehezen hárítható el.[43] Ennek megállapítása szintén bírói mérlegelés kérdése. A cselekmény akkor válik befejezetté, ha az elkövető, bár arra lehetősége lett volna, fontos szolgálati ügyben elmulasztja a jelentést, vagy indok nélkül csak késve tesz eleget kötelezettségének. Valótlan jelentéstétel esetén pedig akkor, amikor a közlés az intézkedésre jogosult elöljáró tudomására jut.[44]
A bűncselekmény csak szándékosan valósítható meg, így az elkövető tudatának mindenképpen át kell fognia, hogy a jelentési kötelezettséget megalapozó körülmény fontos szolgálati ügy, és mulasztása jelentős hátrány veszélyével jár. A törvény e katonai bűncselekmény esetén is minősítő körülményként értékeli a kiélezett szituációkban, így a háború idején vagy külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során történő elkövetést. A jelentési kötelezettség megszegése - a specialitás elvére figyelemmel - nem állhat halmazatban a feljelentés megtételének elmulasztásával elkövetett bűncselekményekkel (például Btk. 300. §), így tényállásszerű elkövetési magatartások esetén csak az utóbbiak megállapításának lehet helye. Amennyiben a jelentéstételi kötelezettséget az őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatra vonatkozó szabályok írják elő, annak elmulasztása szolgálatban kötelességszegésnek minősül (Btk. 438. §).[45] A bűncselekmény akkor is megvalósul, ha a jelentéstételi kötelezettségnek más katona eleget tett.[46]
- 159/160 -
(1) Aki a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló olyan csoportos, nyílt ellenszegülésben vesz részt, amely a szolgálati feladatok teljesítését jelentősen zavarja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a zendülés
a) kezdeményezője, szervezője vagy vezetője,
b) résztvevője, ha az elöljáró vagy a zendüléssel szemben fellépő ellen erőszakot alkalmaz.
(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a zendülés különösen súlyos következménnyel jár.
(4) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a zendülés halált okoz.
(5) A büntetés
a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig,
b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tizenöt évig
terjedő szabadságvesztés, ha a zendülést háború idején követik el.
(6) Ha az (1)-(2) bekezdésben meghatározott zendülést harchelyzetben követik el, a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.
(7) Aki zendülésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig, háború idején vagy harchelyzetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Az (1) bekezdésében meghatározott esetben korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a zendülést, mielőtt az súlyosabb következménnyel jár, vagy miután felszólították, abbahagyja.
A zendülés a függelemsértés legsúlyosabb esete, mivel komoly veszélyt jelent a szolgálat ellátására és a harcképességre, sőt alkalmas lehet a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működésének megbénítására is. A zendülés kiemelkedő materiális jogellenessége abban is megmutatkozik, hogy az a legtöbb katonai bűncselekménnyel ellentétben nem közvetve, hanem közvetlenül támadja a fegyelem és a szolgálati rend alapját képező függelmi viszonyokat.[47] Elkövetési magatartása a szolgálat ellátására vonatkozó alapvető rendelkezésekkel vagy a parancsadásra jogosult személyével vagy akaratával való szembehelyezkedés, ami tevőleges és mulasztásos formában egyaránt megvalósulhat.[48]
Az ellenszegülés szükségképpen magában hordozza a katonai szolgálatról vagy annak körülményeiről, így például az élelmezésről, a felszereltségről vagy az igénybevételről alkotott negatív értékítéletet, amelyet az elkövetők rendszerint kifejezésre is juttattnak, ezért a zendülés is a véleménynyilvánítás büntetőjogi korlátjaként értékelhető. A bűncselekmény csak meghatározott - csoportos és nyílt - elkövetési mód esetén állapítható meg. Így a zendülés legalább há-
- 160/161 -
rom katona részvételét feltételezi, akik elviekben más katonai szervezetek állományába is tartozhatnak.[49] Nyílt elkövetésnek minősül, ha a cselekmény a külső szemlélő számára egyértelműen felismerhető.[50] Ez az elkövetési mód azért jár fokozott veszéllyel, mert más katonákat is csatlakozásra indíthat, ami a megmozdulás tömegméretűvé válását idézheti elő.[51]
A zendülés megállapításának a bírói gyakorlat szerint akkor lehet helye, ha a csoportos és nyílt ellenszegülés eredményeként egy nagyobb, legalább egység szintű katonai szervezet (például dandár, ezred, önálló zászlóalj, rendőrkapitányság vagy büntetés-végrehajtási intézet) nem vagy csak lényegesen alacsonyabb szinten lesz képes feladatai ellátására.[52] A cselekmény a szolgálati feladatok teljesítésének jelentős megzavarásával válik befejezetté. A zendülés csak szándékosan valósítható meg. Megállapíthatóságához az elkövetőknek közös elhatározáson kell lenniük, azonban nem feltétel, hogy előre összebeszéljenek, ugyanis a cselekmény az egyező szándék spontán kinyilvánítása által is elkövethető.
A törvény szigorúbban rendeli büntetni a zendülés kezdeményezőjét, szervezőjét és vezetőjét,[53] valamint bármelyik résztvevőt, ha az az elöljáró vagy a cselekménnyel szemben fellépő ellen erőszakot alkalmaz. Még súlyosabban büntetendő, ha a cselekmény különösen súlyos következménnyel jár, ami alatt például a katonai szervezet tartós működésképtelensége, több ember sérülése, súlyos anyagi kár bekövetkezése, fontos szolgálati feladat teljesítésének meghiúsulása vagy fogvatartottak szökése értendő.[54] A legsúlyosabb büntetést akkor vonja maga után a zendülés, ha halált okoz, amely eredmény szempontjából elegendő, ha az elkövetőket legalább gondatlanság terheli.[55] A törvény ugyancsak minősítő körülményként értékeli a háborúban vagy harchelyzetben történő elkövetést.[56] A cselekmény kiemelt materiális jogellenességére való tekintettel a zendülés előkészülete is büntetendő. A jogalkotó a korlátlan enyhítés lehetőségével kívánja előmozdítani, hogy a zendülés ereje gyengüljön vagy megszűnjön.
- 161/162 -
(1) Aki a parancsot nem teljesíti, vétség miatt elzárással büntetendő.
(2) Ha a parancs iránti engedetlenséget csoportosan követik el, a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a parancs iránti engedetlenség
a) más alárendeltek jelenlétében vagy egyébként nyilvánosan, akár a parancs teljesítésének kifejezett megtagadásával, akár egyéb sértő módon történik,
b) a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélyével jár.
(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt háború idején követik el.
(5) Aki háborúban a harci parancsot, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során a fegyverhasználatra vonatkozó parancsot nem teljesíti, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A parancs a hon- és a rendvédelmi testületek irányításának, a katonák tevékenységét meghatározó rendelkezések végrehajtásának, valamint a szolgálati feladatok megszabásának alapvető és nélkülözhetetlen eszköze. Erre tekintettel a parancsadás rendjének és a felsőbbségi akarat érvényesülésének biztosítása a katonai életben elemi érdek, amelyet a jogalkotó a büntetőjog eszközeivel is védelemben részesít.[57]
Az elkövetési tárgy az elöljáró, a felettes, valamint bizonyos esetekben a rangidős, a szolgálati közeg és a feljebbvaló által az állomány meghatározott tagjához vagy tagjaihoz - szóban, írásban vagy más módon - intézett, egyértelmű és világos akaratnyilatkozat, amely a szolgálattal kapcsolatos konkrét tevékenység elvégzésére vagy attól való tartózkodásra irányul.[58] Megkötés továbbá, hogy a parancsnak összhangban kell állnia a jogszabályokkal és az egyéb rendelkezésekkel, és a törvényben foglalt kivétellel - közvetlenül vagy súlyosan - nem veszélyeztetheti a katonák életét, egészségét vagy testi épségét, valamint nem eredményezheti az állomány magáncélú igénybevételét.[59] A bűncselekmény lehetséges elkövetője a szolgálati felsőbbség akaratának engedelmességgel tartozó és a parancs végrehajtására képes katona.[60]
A parancsadásra jogosult személytől elvárt magatartás csak akkor tagadható meg, ha az bűncselekményt valósítana meg.[61] Az egyéb vonatkozásában jogszabálysértő utasítást azonban
- 162/163 -
- a parancsot adó figyelmének felhívása mellett - teljesíteni kell.[62] Az elkövetési magatartás a szolgálati felsőbbség akaratával való tudatos szembehelyezkedés vagy annak figyelmen kívül hagyása. Így a cselekmény megvalósulhat a végrehajtás elmulasztásával, tilalmazott magatartás tanúsításával, a kapott utasítástól való eltéréssel, az intézkedéssel elérni kívánt célt meghiúsító, késedelmes teljesítéssel, valamint a parancs kifejezett megtagadásával.[63]
Témánk szempontjából ez utóbbi elkövetési módnak van jelentősége, ugyanis ahhoz olyan magatartás járul, amellyel a katona külön nyomatékot ad engedetlenségének, és ennek következtében a parancs megtagadásának szándéka a kívülállók számára is egyértelműen felismerhetővé válik.[64] Ez történhet szóban, írásban, vagy a szolgálati felsőbbség akaratával ellentétes elhatározás egyéb módon való nyílt kifejezésével. A parancs nem teljesítésével a bűncselekmény befejezett, mivel ahhoz a törvény eredményt nem kíván meg. A cselekmény csak szándékosan valósítható meg, az elkövető tudatának át kell fognia, hogy
- a hozzá intézett utasítás a parancs adására jogosult személytől származik, akinek az adott utasítás kiadása a hatáskörébe tartozik;
- a megkövetelt magatartás kifejtésére köteles; valamint
- cselekménye (tevés vagy mulasztás) ellenkezik a meghagyással.[65]
A törvény több lépcsőben rendelkezik a parancs iránti engedetlenség minősített eseteiről, a büntetési tételeket azok súlyához igazítva. A csoportos elkövetés legalább három vagy több katona részvételét követeli meg. A parancs teljesítésének kifejezett vagy a szolgálati felsőbbség tekintélyének más, feltűnően durva megsértésével járó megtagadása mindig nagyobb veszélyt hordoz magában,[66] különösen akkor, ha a cselekményt más alárendeltek jelenlétében vagy egyébként nyilvánosan követik el, így a törvény az ilyen magatartásokat is szigorúbban rendeli büntetni.[67] A szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélye mint minősítő körülmény akkor állapítható meg, ha parancs nem teljesítése miatt számolni kell az egységnél kisebb katonai szervezet zavaraival vagy mások bekapcsolódásának reális lehetőségével.[68] A törvény ugyancsak súlyosabban rendeli büntetni a háború idején történő elkövetést, valamint a harci és a külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység vagy békefenntartás során a fegyverhasználatra vonatkozóan kiadott parancs megtagadását.
- 163/164 -
(1) Aki
a) az elöljáróval szemben,
b) a feljebbvalóval, az őrrel vagy más szolgálati közeggel szemben
szolgálatának teljesítése közben vagy amiatt erőszakot alkalmaz, azzal fenyeget, vagy tettleges ellenállást tanúsít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a bűncselekményt fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el,
b) a bűncselekmény egyben parancs iránti engedetlenség is,
c) a bűncselekmény súlyos testi sértéssel, illetve a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélyével jár.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy életveszélyt okoz.
(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény a sértett halálát okozza.
(5) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha
a) a bűncselekmény szándékos emberölést is megvalósít, vagy
b) a bűncselekményt harchelyzetben követik el.
(6) A büntetés
a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,
b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig,
c) a (3) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tizenöt évig
terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt háború idején követik el.
A katonai elvek alapján szervezett testületek rendeltetésszerű működését a parancsok maradéktalan végrehajtása biztosítja, ami a kiadásukra jogosult elöljárók, feljebbvalók és szolgálati közegek akaratának megvalósulása mellett személyük büntetőjogi védelmét is megkívánja. Ugyanis az elöljáró vagy a szolgálati közeg elleni erőszak elkövetője a szolgálati felsőbbség életének, testi épségének és egészségének sérelmén keresztül a fegyelmet, valamint a szolgálati és a függelmi rendet is támadja.[69] Ebből adódóan a bűncselekmény passzív alanyai a parancsadásra jogosult személyek. Az elöljárót befolyásolhatná ténykedésében annak veszélye, hogy utasításai miatt a függelmi helyzet megszűnését követően megtorlás érheti alárendeltje(i) részéről, ezért a törvényalkotó szolgálaton kívül is védelmet biztosít számára.[70] Ezzel szemben a feljebbvaló, az őr vagy más szolgálati közeg esetében csak a szolgálati feladataik teljesítése során vagy amiatt kifejtett erőszak, fenyegetés vagy tettleges ellenállás lehet tényállásszerű, mivel a cselekmény ekkor sért katonai érdeket is.[71]
- 164/165 -
Az elkövetési magatartások közül erőszaknak kell tekinteni a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatást, akkor is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.[72] Így erőszaknak minősül minden tettleges bántalmazás, lökés, ütés, dulakodás, rúgás, félretaszítás, rázás, megdobálás, megragadás, fegyvernek vagy más tárgynak a kézből való kiragadása. E körben említendő továbbá a tettleges becsületsértés (iniuria realis),[73] ezért az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak szintén a katonák véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozásaként értékelhető.[74]
Az elöljáró elleni erőszak tettese csak alárendelt lehet, míg a feljebbvaló, őr vagy szolgálati közeg elleni erőszakot bármely büntető anyagi jogi értelemben katonának minősülő személy megvalósíthatja. A bűncselekmény megállapíthatóságához egyenes vagy eshetőleges szándék szükséges. A törvényi tényállás több minősítő körülményt is meghatároz, amelyek közül témánk szempontjából a csoportos, a parancs iránti engedetlenséggel együtt, a harchelyzetben, és a háború idején történő elkövetésnek lehet jelentősége.
A parancs iránti engedetlenség és az elöljáró vagy a szolgálati közeg elleni erőszak együttes megvalósítása a védett jogi tárgy fokozott veszélyét hordozza magában, ezért a törvényalkotó súlyosabban rendeli büntetni. Megállapíthatóságához elengedhetetlen, hogy mindkét bűn- cselekmény tényállási elemei külön-külön is megvalósuljanak, azaz a szolgálati parancs ellen engedetlenséget tanúsító katona a szolgálati felsőbbséggel szemben erőszakot alkalmazzon. E minősített eset összetett bűncselekmény (delictum compositum), így a parancs iránti engedetlenség beolvad az elöljáró vagy a szolgálati közeg elleni erőszak minősített esetébe. Több elöl- járó vagy szolgálati közeg sérelmére elkövetett erőszak a passzív alanyok számának megfelelően halmazatot valósít meg.[75]
(1) Aki
a) az elöljáró,
b) a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg
tekintélyét más előtt vagy feltűnően durván megsérti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt több katona előtt vagy egyébként nyilvánosan követik el.
- 165/166 -
A parancs végrehajtását az engedelmességi készség szavatolja, aminek az alapja a szolgálati tekintély feltétlen tisztelete, mivel ennek hiányában - emberi természetünkből adódóan - nem vagyunk képesek alávetni magunkat mások akaratának.[76] Ezt legszemléletesebben a már idézett Moltke gondolatai fejezik ki, amelyeket az 1872-es német katonai büntető törvénykönyv parlamenti vitája során fogalmazott meg: "Mérhetetlenül erős tekintélyre van szükség ahhoz, hogy emberek ezreitől - a legnehezebb körülmények, szenvedés és nélkülözés közepette - megköveteljük életük és egészségük feláldozását a parancs végrehajtásáért."[77]
A szolgálati tekintély alkalmas a parancs adására jogosult személy döntési és irányítási kompetenciájának alátámasztására is, aminek lényeges szerepe van a függelmi viszony elfogadásában.[78] Mindez indokolttá teszi a szolgálati felsőbbség tekintélyét és - a személyiség integritására figyelemmel - emberi méltóságát sértő megnyilvánulások üldözését, mivel azok egész katonai egységek rendjére is kihatással lehetnek. Ugyanis az ilyen cselekmények másokban is annak benyomását kelthetik, hogy a parancs adására jogosult, így az elöljáró, a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg tekintélye vita, gúny vagy a becsületet egyéb módon csorbító magatartások útján kikezdhető. A szolgálati tekintély megsértésének jogi tárgya egyrészt a függelmi rend, másrészt a passzív alany emberi méltósága. Őr és szolgálati közeg sérelmére bármely büntető anyagi jogi értelemben katonának minősülő személy elkövetheti a bűncselekményt, elöljáró sérelmére azonban csak az alárendelt, míg feljebbvaló sérelmére csak az alattos, azaz az alacsonyabb rendfokozatú.[79]
E bűncselekmény elkövetési magatartása a tekintélysértés, azaz minden olyan - szóban, írásban vagy egyéb formában kifejezett - megnyilvánulás, amely alkalmas a szolgálati felsőbbség tiszteletének, megbecsülésének vagy elismertségének erodálására. A szolgálati szabályzatok részletesen előírják a katonák egymás közötti tiszteletadási kötelezettségét, még a megszólítás formáit is.[80] Ezen előírások szándékos figyelmen kívül hagyása, a parancs adására jogosulttal való feleselés vagy durva bizalmaskodás egyaránt tekintélysértő lehet.[81] Más előtt valósul meg a cselekmény, ha objektíve fennáll annak lehetősége, hogy a tekintélysértést az elkövetőn és a passzív alanyon kívül harmadik személy is észlelje, akinek nem feltétlenül kell katonának lennie.[82] A másik elkövetési mód, a feltűnően durva megnyilvánulás lehet az emberi méltóságot súlyosan sértő kijelentés, gyalázkodás vagy trágárság, különösen akkor, ha az emelt hangerővel történik.[83]
- 166/167 -
A törvény szigorúbban rendelni büntetni a szolgálati tekintély megsértését, ha azt több, büntető anyagi jog értelemben katonának minősülő személy észlelheti. Így a cselekmény akkor is tényállásszerű, ha például a honvéd rendőrök jelenlétében alázza meg az elöljáróját.
A szintén minősítő körülményként szabályozott nyilvános elkövetés nagyobb számú személy jelenléte vagy az észlelés objektív lehetősége esetén állapítható meg.[84] Több elöljáró, szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg sérelmére elkövetett szolgálati tekintély megsértése a passzív alanyok számának megfelelően halmazatot valósít meg.[85]
(1) Aki katonák között az elöljáró, a parancs, a szolgálati rend vagy a fegyelem iránt elégedetlenséget szít, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bujtogatásból a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány származik.
A szolgálati rend és a fegyelem fenntartása szempontjából kívánatos, hogy a katonákban ne keletkezzenek kedvezőtlen érzelmek a szolgálat irányába.[86] A bujtogatás azokkal a magatartásokkal szemben kíván védelmet nyújtani, amelyek kimerülnek a katonai bűncselekmények védett jogi tárgyának közvetett veszélyeztetésében, ugyanakkor alkalmasak a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működését szavatoló tényezők aláásására, mivel ezek következtében - az előidézett elégedetlenség talaján - könnyebben valósulhatnak meg súlyosabb függelemsértések, például zendülés.[87]
E bűntett elkövetési magatartása a szolgálati rend vagy fegyelem, különösen az elöljáró és a parancs iránti elégedetlenség felkeltésére, előidézésére, fokozására vagy táplálására objektíve alkalmas megnyilvánulás, amely történhet szóban, írásban vagy egyéb módon.[88] A bűncselekmény való tények közlése által is elkövethető, mert azok tendenciózus, helytelen beállítása - részigazságok kidomborítása vagy valótlan elemekkel történő átszövése - alkalmas lehet elégedetlenség kiváltására.[89] Ezekre figyelemmel a bujtogatás büntetése a szolgálattal kapcsolatos negatív vélemények kinyilvánításának erős, ám nem teljes korlátozását jelenti.
A szólásszabadság mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében felszólaljon. E jog természetesen a katonákat is megilleti, azonban annak gyakorlását a törvényalkotó - a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működésének biztosítása
- 167/168 -
érdekében - feltételekhez köti. A munkáltatói intézkedésekkel vagy mulasztásokkal kapcsolatos vélemény kizárólag szolgálati panasz formájában és csak az elöljáróval, azaz a sérelmes helyzet orvoslására képes személlyel közölhető.[90] Ennek oka az, hogy az állománynak a szükségesnek vélt döntés meghozatalára ráhatással nem bíró tagjai között terjesztett bírálat legfeljebb indulatokat és elégedetlenkedést válthat ki. A bujtogatás megállapítására csak az ilyen megnyilvánulások lehetnek alkalmasak, azzal a megkötéssel, hogy a kritikus, de konstruktív, a meglévő problémák feltárását vagy kiküszöbölését célzó és tárgyilagos véleménynyilvánítások nem büntethetők.[91]
A cselekmény akkor tényállásszerű, ha arról legalább két, büntető anyagi értelemben katonának minősülő személy tudomást szerez. Azonban az egy időben vagy együttesen történő értesülés nem feltétele a bűncselekmény megállapításának.[92] Bujtogatás csak szándékosan valósítható meg, amihez elegendő, ha az elkövető tudata átfogja, hogy magatartása alkalmas elégedetlenség kiváltására. A bujtogatás veszélyeztető jellegű, ezért a befejezettségéhez eredmény, azaz a negatív érzelmi hatás tényleges bekövetkezte nem szükséges. Súlyosabb büntetést von maga után a cselekmény, ha abból a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány származik. Azonban ennek megállapítására meglehetősen ritkán kerülhet sor, mert ha a megnyilvánulással ok-okozati összefüggésben például az elöljáró ellen fenyegetést vagy erőszakot alkalmaznak vagy a szolgálati parancs teljesítését megtagadják, akkor az elkövető e cselekmények felbujtója lesz, azaz nem bujtogatásért tartozik felelősséggel.[93]
(1) Aki alárendeltjét emberi méltóságában más előtt vagy feltűnően durván megsérti, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) aljas indokból,
- 168/169 -
b) súlyos testi vagy lelki gyötrelmet okozva,
c) több katona előtt,
d) több alárendelt sérelmére
követik el.
(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést vagy a szolgálatra jelentős hátrányt okoz.
A katonai életviszonyok sajátosságaiból, nevezetesen a függelmi viszonyból adódóan az elöljárók rendelkezési joggal bírnak az alárendeltek fölött. Azonban ez a hatalomgyakorlás nem lehet öncélú, és csak a szolgálat érdekének megfelelően, módszereiben mindenkor jogszerűen és a lehetőségekhez mérten humánusan valósulhat meg. Ezért a törvény védelemben kívánja részesíteni az alárendeltet az elöljáró önkénye, hatalmaskodása vagy esetleges túlkapásai ellen.[94] A bűncselekmény elkövetője az elöljáró, a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg lehet, elkövetési magatartása pedig az emberi méltóság - szóban, írásban vagy egyéb módon, akár tettleges formában - történő megsértése.[95]
Az alárendelt megsértése a becsületsértésnél tágabb fogalom, mivel megvalósulhat meg nem engedett fegyelmező eszköz használatával, a szolgálati érintkezésre vonatkozó szabályok megsértésével, és egyéb olyan cselekménnyel, amellyel szemben az alárendelt, a szolgálati függőség miatt, átmenetileg védtelen.[96] Az alávetett katona emberi méltóságának megsértése önmagában fegyelmi vétség - csak akkor minősül bűncselekménynek, ha más előtt vagy feltűnően durván valósul meg.[97] Ezek megállapíthatósága kapcsán ugyanazok a szempontok irányadók, mint a szolgálati tekintély megsértésénél. Az ítélkezési gyakorlat szerint a nemi élettel kapcsolatos elöljárói megnyilvánulások, köztük a szexuális kapcsolat létesítésére irányuló felhívás vagy felajánlkozás az alárendelt feltűnően durva megsértéseként értékelendő.[98]
A bűncselekmény egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt megvalósítható. A minősített esetek közül az aljas indok akkor állapítható meg, ha a cselekményt gyűlölet, bosszú vagy irigység motiválja.[99] A súlyos testi vagy lelki gyötrelem okozása olyan szenvedés előidézését jelenti, amely érdemben a kínzással esik egy tekintet alá. Fizikailag kimeríti vagy lelkileg megtöri, így emberi méltóságában mélyen megalázza az alárendeltet.[100] A több katona előtt történő
- 169/170 -
elkövetés vonatkozásában ugyancsak a szolgálati tekintély megsértésénél írt szempontokat kell figyelembe venni.
A több alárendelt sérelmére elkövetett alárendelt megsértésének bűntette összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum), ezért a különböző sértettek sérelmére az elévülési időn belül megvalósult elkövetési magatartások egységet alkotnak.[101] A törvény fokozottan rendeli büntetni a cselekményt, ha az súlyos, azaz nyolc napon túl gyógyuló testi sértést vagy a szolgálatra nézve jelentős hátrányt okoz, amely eredmények vonatkozásában elegendő, ha az elkövetőt legalább gondatlanság terheli. A sértett szökése vagy a szolgáltra alkalmatlanná válása jelentős hátrányként értékelendő, ahogyan a cselekmény által előidézett felháborodás is, ha az veszélyt jelent a katonai egység rendeltetésszerű működésére.[102]
(1) Aki háború idején a katonák között elégedetlenséget szít, vagy kishitűséget kelt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény
a) harchelyzetben katonák elégedetlenségét vagy egyéb kötelességszegését váltja ki, vagy
b) a szolgálatra más jelentős hátránnyal jár.
A katonák harci kedvének és elszántságának fenntartása háborús körülmények között elemi szükséglet, ugyanis hiányuk meghátráláshoz vagy a szolgálati kötelezettségek alóli kibúváshoz vezethet, ami komoly veszélyt jelent a harctevékenység és ezzel együtt a Magyar Honvédség alapvető feladatai ellátására.[103] Erre tekintettel a törvény a bujtogatásnál szigorúbban rendeli büntetni a honvédelmi szervezet működését biztosító tényezők aláásására alkalmas érzelemfelkeltő cselekményeket, ha azokat háború idején valósítják meg. E bűntett elkövetési magatartása a fegyelem, a szolgálati vagy a függelmi rend bomlasztása, valamint a saját erők alábecsülése, a harci tevékenység sikertelenségének vagy a továbbfolytatás kilátástalanságának sugalmazása, továbbá az ellenség méltatása.[104] A harci szellem bomlasztása, a bujtogatáshoz hasonlóan, megvalósulhat szóban, írásban vagy egyéb módon is.
Megállapíthatóságának feltétele, hogy a cselekményről legalább két büntető anyagi jogi értelemben vett katona tudomást szerezzen, azonban az egy időben vagy együttesen történő értesülés itt sem feltétel. Mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal megvalósítható, az elkö-
- 170/171 -
vető tudatának azt kell átfognia, hogy cselekménye alkalmas a harci szellem bomlasztására. A bűncselekmény alapesete nem tartalmaz eredményt, így a megnyilvánulás más katonákra gyakorolt esetlegesen káros hatása legfeljebb súlyosító körülményként értékelhető a büntetéskiszabás során.[105]
A törvényhely súlyosabban rendeli büntetni a harci szellem bomlasztását, ha az harci körülmények között elégedetlenséget vagy egyéb kötelességszegést vált ki. Ilyennek kell tekinteni, ha legalább két katona engedetlenséget tanúsít a számukra kiadott parancs vagy a szolgálati feladatból eredő kötelesség teljesítése iránt. Szintén minősítő körülmény, ha a cselekmény károsan érinti a katonai szervezet harci feladatainak eredményességét. E körbe tartoznak továbbá azok az esetek is, amelyek az emberi életben okozott kárhoz, a katonák szolgálatra alkalmatlanná válásához, valamint fontos fegyverzet vagy hadianyag felhasználhatatlanná válásához vezetnek.[106]
A hon- és a rendvédelmi testületek működését a bajtársiasság szellemének is át kell hatnia, amit az első világháborúban frontszolgálatot ellátó Erich Maria Remarque a következőképpen írt le:
[K]ipróbálták rajtunk a kaszárnyai nevelésnek minden fogását, s gyakran üvöltöttünk dühünkben. Sokan megbetegedtek közülünk, sőt Wolf meg is halt tüdőgyulladásban. De nevetségesnek találtuk volna, ha beadjuk a derekunkat. Kemény, gyanakvó, érzéketlen, bosszúvágyó, durva emberekké váltunk, s ez jól is volt így, mert éppen ezek a tulajdonságok hiányoztak belőlünk. Ha enélkül küldenek ki bennünket a lövészárokba, talán a legtöbben megbolondulunk. Így azonban elő voltunk készítve arra, ami ránk várt. Nem törtünk össze, alkalmazkodtunk; segítségünkre volt ebben húszesztendős korunk, ami sok egyebet annyira megnehezített. A legfontosabb azonban az volt, hogy fölébredt bennünk valami szilárd, gyakorlati érzése az összetartozásnak, s ez aztán a harctéren felfokozódott a legjobbá, amit a háború megteremtett: a bajtársi érzéssé![107]
Jelentőségét felismerve számos állam, köztük Németország is szabályozta a bajtársiasság követelményét.[108]
A rendszerváltás során és azt követően kialakult magyar jogrendben a Katonai Etikai Kódex szabályai között jelent meg mint a katonai szolgálat egyik kiemelt erkölcsi erénye, amely a katonatársakért való kiállást, felelősségérzetet, önzetlen segítőkész szolidaritást és együttérző
- 171/172 -
áldozatvállalást követel meg.[109] Ennek azonban legfeljebb morális jelentősége volt, mivel jogi kötőerő nem társul hozzá. Azonban a - 2024. július 1. napján hatályba lépett - Hjkr. 2. § (3) bekezdése új helyzetet teremtett, immár jogszabályi szinten kimondva, hogy a bajtársiasság a katonai szolgálat alapértéke. A bajtársiasság pontos tartalmát leginkább az abból fakadó kötelezettségek számbavétele útján határozhatjuk meg.[110]
A jogintézmény alapját a szolidaritás, azaz az egymás iránti felelősségvállalás és a tisztelet képezi. Az előbbi egymás segítését jelenti, amibe a kölcsönös erkölcsi vagy akár anyagi jellegű támogatás és a veszélyhelyzetbe került társ - akár az élet, a testi épség és az egészség kockáztatásával történő - kimentésének kötelezettsége is beletartozik, ezért odafigyelést, a saját érdekek háttérbe szorítását és áldozatvállalást követel meg a katonáktól. E körben említhetjük továbbá az egymás melletti kiállást is, míg a tisztelet egymás becsületének és jogainak, különösen emberi méltóságának tiszteletben tartásaként értékelhető.
A bajtársiasság fontos, sőt egyes esetekben nélkülözhetetlen szerepet játszik a szolgálati feladatok eredményes végrehajtásában,[111] ezért fenntartása a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működése szempontjából szintén meghatározó. Ennek ellenére a hatályos büntetőjogi rendelkezések nem tekintik védendő jogi tárgynak, így a bajtársiasságot romboló véleménynyilvánítások sem nyernek külön értékelést.
A büntető anyagi jogi értelemben katonának minősülő személyek által a velük mellérendeltségi viszonyban álló (baj)társuk sérelmére elkövetett, emberi méltóságot sértő cselekmények kizárólag a rágalmazás vagy a becsületsértés keretén belül vizsgálhatók, mivel a szolgálati tekintély megsértése az elöljárót, a szolgálatát teljesítő feljebbvalót, őrt vagy más szolgálati közeget, míg az alárendelt megsértése az alárendeltet részesíti büntetőjogi védelemben. Erre tekintettel az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények miatti eljárásokban az elkövetési magatartásoknak a bajtársiasságra gyakorolt negatív hatása legfeljebb súlyosító körülményként vehető figyelembe.
A bajtársiasság jogszabályi szintű szabályozása együtt jár a kikényszeríthetőséggel, ami büntetőjogi szempontból is jelentős változás, mert felveti a katonai szolgálat alapértékének aláásására alkalmas cselekmények mint kötelességszegések materiális jogellenessége vizsgálatát, konkrétan azt, hogy indokolt lehet-e a jogintézményt a büntetőjog eszközeivel védeni. A bajtársiasságból fakadó alapvető követelmények érvényesíthetősége mellett felhozható érvek, álláspontom szerint, elégségesek az ilyen szabályozás megalkotásához, aminek jogtörténeti előzménye is van: a katonai büntető törvénykönyvről szóló 1948. évi LXII. törvénycikk külön fejezetet szentelt a bajtárs elleni bűntetteknek és vétségeknek.[112]
- 172/173 -
A szolgálati tekintély kapcsán Moltkétól idézett gondolatok analógiájára feltehetjük a kérdést: miként lenne elvárható a katonától, hogy a parancs végrehajtása érdekében olyan bajtársért kockáztassa életét, testi épségét vagy egészségét, aki előzőleg becsületsértő tényt állított róla vagy ilyen kijelentésekkel illette? Ennek megválaszolása elsődlegesen a jogalkotó feladata, hiszen egy magatartás büntetendővé nyilvánítása a törvényhozó hatalom kompetenciájába tartozik.[113]
Amint azt már említettem, a bajtársiasság aláásására alkalmas elkövetési magatartások - a passzív alanyok jellemzőire figyelemmel - sem a szolgálati tekintély, sem az alárendelt megsértésének tényállásába nem illeszthetők be, így kizárólag új rendelkezés megalkotása jöhetne szóba. Ez a Btk. katonai bűncselekményekről szóló fejezetén belül lehetséges, mivel a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működésének védelme itt nyert szabályozást. További problémát okoz, hogy a bajtársiasság követelménye jelenleg sem a rendőrségre, sem az Országgyűlési Őrségre, sem a büntetés-végrehajtási szervezetre, sem a hivatásos katasztrófavédelmi szervre, sem a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó törvényi rendelkezésekben nem jelenik meg, ami szintén átgondolást igényel a jogalkotó részéről.
A véleménynyilvánításhoz való jog a honvédeket, a rendőröket, az országgyűlési őröket, a büntetés-végrehajtási testületi tagokat, valamint a tűzoltóság és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományát is ugyanúgy megilleti, mint bárki mást. Gyakorlása azonban a hon- és a rendvédelmi testületek működésével összeegyeztethetetlen megnyilvánulások vonatkozásában korlátozásoknak vethető alá. Ennek legradikálisabb eszköze a büntetőjog, amely csak kivételesen, a katonai jellegű szervezetek hatékony működésére nézve valós veszélyt jelentő cselekmények esetén alkalmazható. A jogalkotó materiális jogellenességük miatt ilyennek minősíti a fegyelem, valamint a szolgálati és függelmi rend aláásására alkalmas véleménynyilvánításokat.
A tilalmazott magatartásokat a Btk. katonai bűncselekményekről rendelkező fejezetében találhatjuk. Közülük a szolgálat megtagadása, a zendülés, a parancs iránti engedetlenség közvetlenül, míg a jelentési kötelezettség megszegése, az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, a szolgálati tekintély megsértése, a bujtogatás, az alárendelt megsértése, valamint a harci szellem bomlasztása közvetve sérti vagy veszélyezteti a védett jogi tárgyat.
Az elkövetők tettesi minőségben csak büntető anyagi jogi értelemben katonának minősülő személyek lehetnek, így megállapítható, hogy a felsorolt deliktumok a szólásszabadság speciális, kizárólag a honvédek és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állománya vonatkozásában érvényesülő korlátját jelentik.
Bár szolgálati viszonyuk jellemzői alapján a pénzügyőröknek és a határvadászoknak is e körbe kellene tartozniuk, a jogalkotó nem minősíti őket katonáknak. Ellentmondásos helyzetet eredményez továbbá, hogy a hon- és a rendvédelmi szerveknél polgári alkalmazottakat is
- 173/174 -
foglalkoztatnak, akik tényállásszerű elkövetési magatartások kifejtése esetén sem vonhatók felelősségre katonai bűncselekmények miatt. A polgári alkalmazottaknak a fegyelmet, valamint a szolgálati és a függelmi rendet sértő megnyilvánulásai legfeljebb enyhébb megítélésű fegyelemsértésként értékelhetők.
A szolgálat megtagadásának, a jelentési kötelezettség megszegésének, a parancs iránti engedetlenségnek és az elöljáró vagy a szolgálati közeg elleni erőszaknak a büntetése csak meghatározott elkövetési mód esetén, míg a szolgálat megtagadásának, a zendülésnek, a szolgálati tekintély megsértésének, a bujtogatásnak, az alárendelt megsértésének, továbbá a harci szellem bomlasztásának a büntetése szükségképpen együtt jár a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásával. A defamatorikus katonai bűncselekmények kapcsán megjegyzendő, hogy a törvényi tényállások - a hon- és a rendvédelmi szervezetek rendeltetésszerű működésén túl - az emberi méltóságot is védik.
A szolgálati tekintély megsértésének és az alárendelt megsértésének elkövetési magatartásai nagyfokú hasonlóságot mutatnak a rágalmazással, ami felveti a valóság bizonyításának kérdését, különös tekintettel arra, hogy annak jogtörténeti előzménye van,[114] továbbá a bujtogatás miatt Szima Judit rendőr alezredes ellen indult büntetőügy kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága is elvárásként hivatkozott rá.[115]
A honvédek és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának megnyilvánulásai - azok ténybeli megalapozottságától függetlenül - a fegyelem, valamint a szolgálati és a függelmi rend azonnal bekövetkező sérelmével járhatnak. Azonban a káros következmények elhárítását és ezzel együtt a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működését nem lehet - gyakran elhúzódó - jogi eljárások bizonytalan kimenetelű eredményétől függővé tenni, ezért a katonai bűncselekmények esetében nincs és nem is lehet helye a valóság bizonyításának.
A katonai jellegű szervezeteket a bajtársiasság szellemének is át kell hatnia, ami - a fegyelemhez, a szolgálati és a függelmi rendhez hasonlóan - fontos, sőt esetenként nélkülözhetetlen szerepet játszik a szolgálati feladatok eredményes végrehajtásában. A Hjkr. 2. § (3) bekezdése immár jogilag kikényszeríthető alapértékként határozza meg a bajtársiasságot, ami miatt felmerül a kérdés, hogy a jogintézmény aláásására alkalmas cselekmények mint kötelességszegések elkövetése esetén indokolt lehet-e a jövőben a büntetőjog eszközeivel is fellépni.
A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásával összefüggő katonai bűncselekmények számbavételének és elemzésének eredményeként látható, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések viszonylag koherens és a gyakorlatban jól kiforrott rendszert alkotnak. Az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága több tényállást is vizsgált közülük, de a lényegi tartalmat, azaz a katonák véleménynyilvánításának büntetőjogi korlátozhatóságát érintő kifogás nem merült fel.
Azonban az állandóan változó társadalmi, politikai és jogi helyzet időről időre megköveteli a joganyag felülvizsgálatát, ami az elkövetői kör és a bajtársiasság kapcsán jelzett problémák orvoslását is eredményezheti. Ennek során indokolt figyelembe venni, hogy a katonai jellegű szer-
- 174/175 -
vezetek rendeltetésszerű működéséhez - a migráció erősödése, valamint az egyre súlyosodó és szaporodó fegyveres konfliktusok következtében - egyre erősebb társadalmi elvárás fűződik.
Apáthy Jenő: Katonai büntetőjogi döntvénytár I. Budapest, Grill, 1918.
Bychawska-Siniarska, Dominika: Protecting the Right to Freedom of Expression under the European Convention on Human Rights. Strasbourg, Európa Tanács, 2017.
Fapál László: Polgári és politikai jogok korlátozása a honvédség hivatásos állományánál. Acta Humana 28-29 (1997) 53-74.
Fejes Erik: A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárának bujtogatási ügyében. Jogesetek Magyarázata, 2012/1., 57-62.
Fejes Erik: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárának bujtogatási ügyében. Jogesetek Magyarázata, 2016/4., 53-61.
Fejes Erik: A katonák politikai véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatósága. In Medias Res, 2017/1., 105-145.
Fejes Erik: A hon- és a rendvédelmi testületek állományába tartozó személyek véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatósága az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában. In Medias Res, 2023/1., 109-137.
https://doi.org/10.59851/imr.12.1.7
Hautzinger Zoltán: A katona anyagi büntetőjogi aspektusai. In Ádám Antal (szerk.): PhD Tanulmányok 7. Pécs, PTE ÁJK Doktori Iskola, 2008, 79-114.
Hautzinger Zoltán: A katonai büntetőjog rendszertana. Pécs, AndAnn, 2010.
Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE Közigazgatás-tudományi Kar, 2014.
Joó Rudolf: A fegyveres erők civil kontrollja: a "miért" és a "hogyan" néhány kérdése. Társadalom és Honvédelem, 1998/1-2., 5-19.
Kardos Gábor: Emberi jogok általános védelme és a katonaság. Acta Humana 28-29 (1997) 5-11.
Kardos Sándor: A magyar katonai büntetőjog. Debrecen, DE Jog- és Államtudományi Intézet, 2002.
Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai - magyar, angol, amerikai és európai összehasonlításban. Budapest, Századvég, 2009.
Korda György: A katonai és a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények. Budapest, Zrínyi, 1988.
Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár - Bírósági határozatok 1973. január - 1978. október. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979.
Moltke, Helmuth: Essays, Speeches, and Memoirs of Field-Marshal Count Helmuth von Moltke. New York, Harper & Brothers, 1893.
Mommsen, Theodor - Krüger, Paul (szerk.): Corpus iuris civilis: Institutiones and Digesta. Cambridge, Cambridge University Press, 2014.
https://doi.org/10.1017/CBO9781107284227
- 175/176 -
Schultheisz Emil: A katonai büntetőtörvény (1930. évi II. törvénycikk) magyarázata. In Fejes Erik (szerk.): Schultheisz Emil katonai büntetőjogi értekezései. Budapest, Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, 2018.
Soós László: A katonai bűncselekmények. In Kónya István (szerk.): Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, ORAC, 2024.
Sulyok Tamás: Jegyzetek Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Alapjogok mérlegen. Az általános alapjogi tesztek dogmatikája c. könyvének bemutatójához. Közjogi Szemle, 2016/2., 67-69.
Till Szabolcs: A honvédelmi alkotmányosság 30 éve Magyarországon 1988-2017. Budapest, Zrínyi, 2017.
Tóth J. Zoltán: A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés. A defamatorikus bűncselekmények elméleti és gyakorlati megítélése a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltósághoz való jog kontextusában. Budapest, Médiatudományi Intézet, 2017.
Törő Sándor: A katonai bűncselekmények. In Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, Wolter Kluwer, 2019.
Török Zsolt: A katonai bűncselekmények. In Polt Péter (szerk.): A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény nagykommentárja. Budapest, OPTEN, 2016.
Vogt, Hermann: Das Buch vom Deutschen Heere - Dem deutschen Volke gewidmet. Bielefeld-Lipcse, Velhagen & Klasing, 1886. ■
JEGYZETEK
[1] A magyar királyi honvédség és csendőrség számára a 4719/eln. - 1908. számú körrendelettel kiadott, A-57. jelzésű nősülési szabályzat 1. és 10. §-ait; a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk 57. §, a katonai személyek házasságkötésével kapcsolatos egyes rendelkezések tárgyában kiadott 1950. évi 18. törvényerejű rendelet 1. § és a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 15/1971. HM utasítás 64. pont.
[2] Kardos Gábor: Emberi jogok általános védelme és a katonaság. Acta Humana 28-29 (1997) 6.
[3] Vö. Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE Közigazgatás-tudományi Kar, 2014, 265.; Fapál László: Polgári és politikai jogok korlátozása a honvédség hivatásos állományánál. Acta Humana 28-29 (1997) 53-60.
[4] Joó Rudolf: A fegyveres erők civil kontrollja: a "miért" és a "hogyan" néhány kérdése. Társadalom és Honvédelem, 1998/1-2., 9-10.
[5] Kardos i. m. (2. lj.) 6-7.
[6] Uo.
[7] Engel and Others v. the Netherlands, no. 5100-5102/71., 5354/72, 5370/72., 1976. június 8-i ítélet [100].
[8] Lásd a Jobbik Magyarországért Mozgalom egykori európai parlamenti képviselő-jelöltjének ügyét Fejes Erik: A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárának bujtogatási ügyében. Jogesetek Magyarázata, 2012/1., 57-62.; Fejes Erik: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárának bujtogatási ügyében. Jogesetek Magyarázata, 2016/4., 53-61.
[9] Lásd részletesen Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai - magyar, angol, amerikai és európai összehasonlításban. Budapest, Századvég, 2009, 32-38.
[10] Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikk 3. bekezdés; Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk 2. bekezdés.
[11] Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés. A szükségesség és arányosság kritériumai mellett az Alkotmánybíróság kiegészítő jelleggel a reális veszély tesztjét és az in dubio pro libertate elvét is alkalmazza, lásd 57/2001. (XII. 5.) AB határozat, Holló András alkotmánybíró különvéleménye; Sulyok Tamás: Jegyzetek Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Alapjogok mérlegen. Az általános alapjogi tesztek dogmatikája c. könyvének bemutatójához. Közjogi Szemle, 2016/2., 68.
[12] 3/2019. (III. 7.) AB határozat, indokolás, III. 35. pont.
[13] 13/2000. (V. 12.) AB határozat, indokolás, IV. 6. pont.
[14] 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet a honvédek jogállásáról (Hjkr.) 2. § (1) bekezdés; 2015. évi XLII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról (Hszt.) 13. § (2) bekezdés; 2024. évi LXX. törvény a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának jogállásáról (Pnbjt.) 7. § (2) bekezdés.
[15] Hjkr. 5. § (2) bekezdés; Hszt. 21. §; Pnbjt. 14. §.
[16] A téma politikai vetületeit illetően lásd részletesen Fejes Erik: A katonák politikai véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatósága. In Medias Res, 2017/1., 105-145.
[17] Lásd Theodor Mommsen - Paul Krüger (szerk.): Corpus iuris civilis: Institutiones and Digesta. Cambridge, Cambridge University Press, 2014, https://doi.org/10.1017/CBO9781107284227, 815. és 836. Digesta 49. 16. 2.
[18] Vö. Alaptörvény 45. cikk (1) bekezdés, 46. cikk (1) és (3) bekezdés.
[19] Vö. Korda György: A katonai és a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények. Budapest, Zrínyi, 1988, 61.
[20] Kardos Sándor a hon- és a rendvédelmi testületek működését biztosító pillérek számbavétele során a fegyelem és a függelmi rend mellett a centralizmust említi, ami ténylegesen a katonai szolgálati rend egyik jellemzője, Kardos Sándor: A magyar katonai büntetőjog. Debrecen, DE Jog- és Államtudományi Intézet, 2002, 10-11.
[21] Helmuth Moltke: Essays, Speeches, and Memoirs of Field-Marshal Count Helmuth von Moltke. New York, Harper & Brothers, 1893, 70.
[22] Elöljáró az a katona, akinek joga és kötelessége mások tevékenységének az irányítása, míg az, akire e jogkör kiterjed, az alárendelt. Vö. 2021. évi CXL. törvény a Magyar Honvédségről (Hvt.) 72. § (1) bekezdés; Hszt., 2. § 26. pont; Pnbjt., 6. § 24. pont.
[23] HM szolgálati szabályzat 29.2. pont.
[24] Uo. 29.3. pont. Az egymással alárendeltségi viszonyban nem álló katonák között a magasabb rendfokozatú az feljebbvaló, míg az alacsonyabb rendfokozattal rendelkező az alattos. Vö. Hvt. 73. § (3) bekezdés; Hszt. 2. § 7. pont. Szolgálati közeg a hon- és a rendvédelmi testületek működéséhez elengedhetetlenül szükséges feladatok ellátása során más katonáknak utasítás adására jogosult személy (például ügyeletes, készenlétes, körletfelelős, rendészeti járőr tagja).
[25] A Btk. több kommentárja a hon- és a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működését, a fegyelmet és a szolgálati rendet a katonai bűncselekmények általános jogi tárgyaként határozza meg. Lásd Török Zsolt: A katonai bűncselekmények. In Polt Péter (szerk.): A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény nagykommentárja. Budapest, OPTEN, 2016, 1497.; Soós László: A katonai bűncselekmények. In Kónya István (szerk.): Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest, ORAC, 2024. A katonai büntetőjog jogi tárgyára nézve lásd Hautzinger Zoltán: A katonai büntetőjog rendszertana. Pécs, AndAnn, 2010, 196.; Hautzinger Zoltán: A katona anyagi büntetőjogi aspektusai. In Ádám Antal (szerk.): PhD Tanulmányok 7. Pécs, PTE ÁJK Doktori Iskola, 2008, 81-82.
[26] Tóth J. Zoltán: A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés. A defamatorikus bűncselekmények elméleti és gyakorlati megítélése a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltósághoz való jog kontextusában. Budapest, Médiatudományi Intézet, 2017, 107.
[27] Török i. m. (25. lj.) 1497.
[28] Korda i. m. (19. lj.) 62.
[29] Nincs jelentősége, hogy a szolgálatot önkéntes vállalás vagy állampolgári kötelezettség alapján látják-e el, ahogyan annak sem, hogy az elkövető csak bizonyos katonai szervezetnél vagy beosztásban teljesítendő szolgálat teljesítését tagadja meg, másutt azonban hajlandó lenne azt teljesíteni. Uo. 95.
[30] Török i. m. (25. lj.) 1509.
[31] Korda i. m. (19. lj.) 97.
[32] A véleménynyilvánítás lelkiismereti oldala és az annak kapcsán felmerülő problémák kapcsán lásd Till Szabolcs: A honvédelmi alkotmányosság 30 éve Magyarországon 1988-2017. Budapest, Zrínyi, 2017, 221-223.
[33] Ez utóbbi katonai bűncselekmény ismertetését lásd a tanulmány 5.7. pontjában.
[34] Háború alatt a Btk. 459. § (1) bekezdés 10. pontja értelmében a háború áldozatainak védelmére vonatkozó 1949-es genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben meghatározott helyzetek, a hadiállapot, a szükségállapot, a háborús és a katonai bűncselekmények esetében a Magyar Honvédség külföldi alkalmazása értendő.
[35] Török i. m. (25. lj.) 1508-1509.
[36] Vö. Hjkr. 7. § (1) bekezdés; Hszt. 44. § (1) bekezdés; Pnbjt. 29. § (1) bekezdés.
[37] BJD 9317.
[38] Korda i. m. (19. lj.) 96.
[39] Példálózó jelleggel sorolja fel azokat az ügyköröket, amelyek jelentési kötelezettség alá esnek: MH szolgálati szabályzat 71-72. pont; 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet a rendőrség Szolgálati szabályzatáról (rendőrségi szolgálati szabályzat) 89. §; 84/2012. (XII. 28.) BM rendelet az Országgyűlési Őrség szolgálati szabályzatáról (OŐ szolgálati szabályzat) 62. §; 33/2024. (VIII. 8.) BM rendelet a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról (bv. szolgálati szabályzat) 5. §; 49/2011. (XII. 20.) BM rendelet a hivatásos katasztrófavédelmi szervek állományának, valamint a polgári védelmi szervezetek Szolgálati szabályzatáról (kv. szolgálati szabályzat ) 10. §.
[40] Vö. Török i. m. (25. lj.) 1517.
[41] Dominika Bychawska-Siniarska: Protecting the Right to Freedom of Expression under the European Convention on Human Rights. Strasbourg, Európa Tanács, 2017, 13.
[42] BH2000. 142.
[43] Török i. m. (25. lj.) 1518.
[44] Amennyiben egy közbenső elöljáró felfedi a jelentés valótlanságát, a magatartás kísérletként értékelhető. Soós i. m. (26. lj.).
[45] Török i. m. (25. lj.) 1518.
[46] KBJD 344.
[47] Soós i. m. (26. lj.).
[48] A védett jogi tárgy azonossága folytán nem feltétel, hogy az elkövetők ugyanazon szabályozó előírásainak vagy parancsnak szegüljenek ellen. Így tényállásszerű a cselekmény akkor is, ha például az egyik katona megtagadja egy konkrét parancs teljesítését, míg más vagy mások ezzel egyidejűleg bántalmazzák elöljárójukat, feltéve, hogy a zendülés egyéb ismérvei szintén megvalósulnak. Korda i. m. (19. lj.) 133.
[49] Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlat általában akkor tartja megállapíthatónak a zendülést, ha az elkövetők azonos alakulatnál teljesítenek szolgálatot. Ennek oka, hogy a cselekmény káros következményei rendszerint meghatározott egységnél jelentkeznek. Azonban az érvelés vitatható, mivel a nyílt ellenszegüléshez más katonai szervezet állománya is csatlakozhat. Vö. Törő Sándor: A katonai bűncselekmények. In Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, Wolter Kluwer, 2019, 1008-1023.; Korda i. m. (19. lj.) 133.
[50] Az azonban nem szükséges, hogy a cselekményt az elöljáró, a feljebbvaló vagy a szolgálati közeg is észlelje. Török i. m. (25. lj.) 1523.; Soós i. m. (25. lj.).
[51] Lásd részletesen Schultheisz Emil: A katonai büntetőtörvény (1930. évi II törvénycikk) magyarázata. In Fejes Erik (szerk.): Schultheisz Emil katonai büntetőjogi értekezései. Budapest, Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, 2018, 242-243.
[52] Az eredmény jelentheti az elhatárolás alapját, ha például a cselekmény miatt a parancs iránti csoportos engedetlenség megállapításának is helye lehet, mivel egy alegység szintű katonai egység zavara esetén a zendülés nem valósulhat meg, Török i. m. (25. lj.) 1523.
[53] Kezdeményező az, akinek felvetésére létrejön a zendülők csoportja, és tevékenysége döntő társai elhatározásának kialakulásában. Szervező az, aki koordinálja a közös tevékenységet, míg vezető az, aki irányítja a részvevőket. E szerepeket egy és ugyanazon vagy több egymástól különböző személy is betöltheti. Törő i. m. (49. lj.) 1023.
[54] Török i. m. (25. lj.) 1523.
[55] Uo. 1525.
[56] Harchelyzet alatt a Btk. 458. § b) pontja értelmében a tényleges harctevékenység folytatását kell érteni.
[57] Vö. Korda i. m. (19. lj.) 133.
[58] Az általános előírások megszegése nem alkalmas a bűncselekmény megállapítására, akkor sem, ha annak betartására az elöljáró külön is felhívta a figyelmet. Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár - Bírósági határozatok 1973. január - 1978. október. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979. 271-272., 278-279. A parancsokra nézve lásd Hvt. 77. §, 78. § (4) bekezdés; HM szolgálati szabályzat 300.2, 554. pont; Hszt. 103. § (1) bekezdés; Pnbjt. 85. § (1) bekezdés.
[59] Vö. Hvt. 78. § (2)-(3) bekezdés.
[60] Nem minősíthető parancs iránti engedetlenségnek az olyan katona cselekménye, aki ittassága vagy egyéb ok miatt képtelen az utasítást felfogni és ennek megfelelő magatartást tanúsítani. Mátyás i. m. (58. lj.) 276.
[61] Vö. a Btk. 130. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
[62] Hvt. 79. § (2) bekezdés; Hszt. 103. § (2) bekezdés; Pnbjt. 85. § (2) bekezdés.
[63] Soós i. m. (25. lj.).
[64] BJD 5264.
[65] Schultheisz i. m. (51. lj.) 215-216.
[66] A szolgálati felsőbbség akaratával való szembehelyezkedés minden esetben sérti a parancs kiadására jogosult tekintélyét, ezért egyidejű elkövetés esetén a parancs iránti engedetlenség és a szolgálati tekintély megsértésének alapesetei nem állhatnak halmazatban, lásd Mátyás i. m. (58. lj.) 282.
[67] A katonának nem minősülő személyek előtt történő elkövetés a törvény indokolása szerint a függelmi rendszeren alapuló szervezetek tekintélyének oly mérvű sérelmét eredményezheti, amely a büntetőjogi védelem kiterjesztését akár a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélye bekövetkezése nélkül is szükségessé teszi.
[68] Török i. m. (25. lj.) 1529.
[69] Korda i. m. (19. lj.) 151-152.; Apáthy Jenő: Katonai büntetőjogi döntvénytár I. Budapest, Grill, 1918, 131.
[70] Soós i. m. (25. lj.).
[71] Legfelsőbb Bíróság Katf.IV.38/1980. A feljebbvaló nemcsak akkor tekinthető szolgálatban levőnek, ha az alattosnak a fegyelmet, a közrendet vagy a magatartási, az öltözködési és az udvariassági szabályokat sértő cselekménye miatt intézkedik, hanem bármely szolgálati feladatának ellátása közben is. Az őrt a készenléti szolgálat teljes ideje alatt megilleti a büntetőjogi védelem, függetlenül attól, hogy a felállítási helyén tartózkodik-e, vagy egyéb - szabályzatban foglalt - tevékenységet végez (BH1993. 721.).
[72] Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pont.
[73] Schultheisz i. m. (51. lj.) 193.
[74] Az erőszakkal történő fenyegetés megállapításának akkor lehet helye, ha a kilátásba helyezett magatartás alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen, mivel megvalósítására reálisan számítani lehet. Tettleges ellenállás minden olyan cselekmény, amely az elöljárót, a szolgálati feladatát teljesítő feljebbvalót, őrt vagy szolgálati közeget gátolja vagy hátráltatja feladatának ellátásában. Vö. Török i. m. (25. lj.) 1532.; Soós i. m. (25. lj.).
[75] Lásd 49/2007. BK vélemény a függelemsértő katonai bűncselekményekről.
[76] Schultheisz i. m. (51. lj.) 165.
[77] Hermann Vogt: Das Buch vom Deutschen Heere - Dem deutschen Volke gewidmet. Bielefeld-Lipcse, Velhagen & Klasing, 1886, 354.
[78] Vö. Török i. m. (25. lj.) 1535.
[79] Az elöljárót nemcsak a szolgálata során, hanem azon kívül is megilleti a büntetőjogi védelem mindaddig, amíg a függőségi viszony fennáll. Ennek megszűnte után az emberi méltóságot sértő cselekmény rágalmazásnak vagy becsületsértésnek minősülhet. Korda i. m. (19. lj.) 161.
[80] HM szolgálati szabályzat 44-67.; rendőrségi szolgálati szabályzat 86. §; OŐ szolgálati szabályzat 57. §; bv. szolgálati szabályzat 3. §; kv. szolgálati szabályzat 14. §.
[81] Ebből adódóan a szolgálati tekintélysértés elkövetési magatartása tágabb, mint a rágalmazásé és a becsületsértésé.
[82] A passzív alany távollétében is megvalósítható a cselekmény, ha a rá nézve sértő kijelentést más is hallhatja, az őt gúnyoló iratot elolvashatja vagy a rajzot láthatja. Lásd Törő i. m. (49. lj.) 1031.
[83] Török i. m. (25. lj.) 1535.
[84] Az elkövetés helyének nyilvánossága önmagában nem szolgálhat a minősített eset alapjául, amennyiben a cselekményről objektív módon csak kevesen szerezhettek tudomást.
[85] Vö. 49/2007. BK vélemény a függelemsértő katonai bűncselekményekről.
[86] Lásd részletesen Fejes Erik: A hon- és a rendvédelmi testületek állományába tartozó személyek véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozhatósága az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában. In Medias Res, 2023/1., https://doi.org/10.59851/imr.12.1.7, 131-132.
[87] Török i. m. (25. lj.) 1535.
[88] BH1998. 115.
[89] Vö. Schultheisz i. m. (51. lj.) 286.
[90] 5/2024. (VI. 28.) HM rendelet honvéd szolgálati viszony alapelveinek, magatartási követelményeinek, valamint jogorvoslati kérdéseinek szabályairól 17. §; Hszt. 267. §; Pnbjt. 160. §.
[91] Török i. m. (25. lj.) 1535.
[92] Soós i. m. (25. lj.).
[93] Az Emberi Jogok Európai Bírósága is vizsgálta, hogy a bujtogatás térvényi tényállása hogyan egyeztethető össze a kifejezés szabadságával, amelynek során több - témánk szempontjából releváns - megállapítást tett: 1. A véleménynyilvánításhoz való jog a rendvédelmi testületek rendeltetésszerű működését veszélyeztető megnyilvánulások megakadályozása érdekében korlátozó vagy joghátrányt kilátásba helyező törvényi rendelkezések egy demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek minősülnek. Ebből következően a fegyelemnek a rendőri vezetésbe vetett bizalmat és az elöljárók hitelességét aláásó, vádaskodó vélemények szankcionálásával történő fenntartása nyomós társadalmi szükséglet, ami elegendő alapot teremt ezen egyezményes jog korlátozására. 2. Mindazoknak, akik szólásszabadságuk gyakorlása során - rendvédelmi testületnél ellátott beosztásukból, viselt rendfokozatukból vagy választott tisztségükből adódóan - befolyással lehetnek a hivatásos állomány tagjaira, a (katonai) jogállásból fakadó speciális körülményekre is figyelemmel kell lenniük. A katonai testületek működését meghatározó fegyelem megtartásáért - még az átláthatóságot, szakmaiságot és a jogkövetést célzó bírálat lehetővé tételéhez fűződő társadalmi érdek ellenében is - felelősséggel tartoznak. Lásd részletesen Fejes (2016) i. m. (8. lj.) 57. és Fejes (86. lj.) 129-130.
[94] Ennek megítélése kapcsán nem hagyható figyelmen kívül, hogy a katonai szolgálat a polgári életviszonyokhoz képest fokozott követelményeket, sok esetben nagyobb megterhelést ró az egyénre, aminek folytán a fegyelem fenntartása csak kellő eréllyel és szigorral valósulhat meg. Ez azonban nem jogosítja fel az elöljárót arra, hogy a szolgálati érintkezés során nyers, durva, vagy éppen az emberi méltóságot vagy a személyiséghez fűződő jogokat sértő kifejezéseket használjon. Soós i. m. (25. lj.) és Korda i. m. (19. lj.) 170.
[95] Az érzelmi-indulati megnyilvánulások, például a dühből fakadó káromkodás vagy trágárkodás, nem alkalmasak a bűncselekmény megállapítására.
[96] Soós i. m. (25. lj.).
[97] A 769/B/2006. AB határozat szerint a tényállás feltűnően durva elkövetési módra vonatkozó kitétele megfelel a normavilágosság elvének, mivel annak tartalmát a bírói gyakorlat kellően körülhatárolta.
[98] Lásd Legfelsőbb Bíróság Bf.V.1.175/1999/4.; Kúria Bf.V.1.238/2002/4.
[99] Mátyás i. m. (58. lj.) 301.
[100] Oly módon is megvalósulhat a cselekmény, ha a gyötrelmet okozó magatartást az alárendelt saját maga tanúsítja. Ilyen lehet a súlyosan kimerítő és megalázó testgyakorlat végeztetése, ha öncélú és pusztán a sértett gyötrésére irányul. Soós i. m. (25. lj.).
[101] EH2010. 2216.
[102] Török i. m. (25. lj.) 1540.
[103] Vö. Korda i. m. (19. lj.) 210.; Török i. m. (25. lj.) 1547.
[104] Az 1978. évi IV. törvény elkövetési magatartásként határozta meg továbbá a riasztó hír terjesztését, ami az Alkotmánybíróság megítélése szerint - tartalmi meghatározatlanságára tekintettel - egyrészt sértette a jogbiztonság követelményét, másrészt teret engedett a véleménynyilvánítás szabadsága indokolatlan és aránytalan korlátozására. Ugyanis a 20/2006. (V. 31.) AB határozattal megsemmisített rendelkezés az objektív tájékoztatás és a tárgyszerű közlések kizárásának lehetőségét is magában hordozta, annak ellenére, hogy az ilyen információkat a katonák és mások életének és testi épségének védelme érdekében indokolt megosztani.
[105] Amennyiben az elkövető célja az ellenség segítése, úgy harci szellem bomlasztása helyett a Btk. 260. §-a szerinti ellenség támogatása miatt kell felelősségre vonni.
[106] Korda i. m. (19. lj.) 211.
[107] Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan (ford. Benedek Marcell). Budapest, Alexandra, 2018, 25.
[108] A katonák jogállásáról szóló német törvény (Gesetz über die Rechtstellung der Soldaten) 12. §-a értelmében minden katona köteles egymásnak megadni az elvárható tiszteletet, tiszteletben tartani egymás becsületét és jogait, valamint támogatni a másikat a bajban, valamint kimenteni a veszélyből. A bajtársiasság magában foglalja a kölcsönös elismerés, a tisztelet és a mások helyzetére való odafigyelés követelményét is.
[109] 67/2003. (HK 18.) HM utasítás a katonai etikai kódex közzétételéről, a Honvédségi Etikai Tanács létesítéséről és feladatairól, 1. számú melléklet.
[110] Vö. 28/2024. (VIII. 15.) HM utasítás a hivatásos és a szerződéses állományra vonatkozó elöljárói döntéshozatal és a személyügyi eljárások általános szabályairól, 8. melléklet 54. pont. Ezek alapján a bajtársiasság annak a jellemzője, hogy egy katona mennyire képes olyan kapcsolatok építésére, amelyek fontosak az adott közösség hatékony működése érdekében, továbbá milyen mértékben képes áldozatot hozni a közös cél elérése érdekében.
[111] Ilyen például a bajtárs fedezése egy tűzharc során.
[112] A törvény büntetni rendelte azt a katonát, aki bajtársának válságos helyzetében nem nyújtott segítséget, jóllehet azt maga vagy hozzátartozója súlyos hátránya nélkül megtehette volna, továbbá azt, aki bajtársa ellen közös elöljárójuknál áskálódott. Lásd 86-87. §.
[113] Vö. 769/B/2006. AB határozat, indokolás, III. 2. 2. pont.
[114] Az ilyen cselekmények esetén a katonai büntető törvénykönyvről szóló 1930. évi II. törvénycikk 69. és 129. §-a lehetővé tette a valóság bizonyítását, feltéve, hogy az nem veszélyeztette a katonai szolgálat érdekét.
[115] Szima v. Hungary, no. 29723/11, 2012. október 9-i ítélet [32].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző katonai ügyész, a Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság katonai büntetőjogi kutatásokért felelős elnökségi tagja.
Visszaugrás
