Hazánkban 2009. október 1-jén lépett hatályba A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény. A jogszabály tehát nemrég töltötte be nyolcadik életévét. A magyar jogrendszerben ez egy teljesen új jogintézmény, azonban korántsem derült égből csöppent a jogszabályok közé. Mondhatnánk úgy is, hogy "borult égből", hiszen sajnálatos módon a jelenség, melyet a maga módján szankcionálni próbál, igen régóta jelen van, közöttünk él.
Célszerűnek tűnik pár szóban definiálnunk a jogszabály "hatáskörébe" tartozó erőszak fogalmát. Először is azon nyilvánvaló tény rögzítése mellett, hogy az erőszakos cselekményeket a büntetőjog szankcionálja - a könnyű testi sértéstől, becsületsértésen keresztül az emberölés kísérletéig - nem mindegy, hogy az elkövetőket mikor, milyen hosszú eljárást követően éri a szankció és egyáltalán a jövőben kiiktatódnak-e a bántalmazott környezetéből. Mi történik továbbá azokban az esetekben, amikor a szabálysértési, vagy bűncselekmény szintjét el nem érő bántalmazás valósul meg, amely alkalmas arra, hogy az együtt élő- vagy már külön élő hozzátartozóban félelmet keltsen, illetve negatívan hasson a kiskorú gyermekek egészséges szellemi, testi, erkölcsi fejlődésére?
Az ideiglenes megelőző és a megelőző távoltartás intézményének pontosan az a célja, hogy mielőtt valamely súlyosabb cselekmény megvalósulna, sor kerüljön a bántalmazott védelmére. Méghozzá azzal az eszközzel, hogy a bántalmazónak kell távol tartania magát a bántalmazottól, annak életvitelszerű lakóhelyétől. Ezen jogintézmény biztosítja tehát azt, hogy többé ne a bántalmazottnak - sok esetben a gyermekekkel együtt - kelljen elmenekülnie otthonról, és a biztonságos lakhatását megoldania, hanem a bántalmazott legyen köteles magát tőlük távol tartani.
Vizsgáljuk meg először is, hogy időben vajon mennyire nyúlik vissza az együtt élők, hozzátartozók közötti bántalmazás. A jogszabály ugyan "hozzátartozókról" beszél, de a legtöbb esetben ez egybeesik a család fogalommal. A család pedig már a jog és az állam létrejöttét megelőzően létező közösség. Alappal feltételezhető, hogy az együtt élő hozzátartozók közötti konfliktusok, erőszakos cselekmények már régmúltban is megvoltak. Ha pedig ez így van, akkor pedig felvethető a kérdés, miként lehetséges az, hogy a jog évezredekig nem talált megfelelő eszközt ezzel a jelenséggel szemben, habár az erőszakos cselekedetek (bűncselekmények) kezdettől fogva családon belüli elkövetés esetén is szankcionáltak voltak.
A család fogalma az ősidőkig nyúlik vissza, azonban a családi viszonyok jogi szabályozása elsőként az ókorban jelenik meg. A Római Birodalomban a családfőnek a családtagokkal szemben előjogai voltak. A régi római jogban az atya gyermekének személyével és vagyonával feltétlenül rendelkezhetett. A családapa (pater familias) a gyermekét eladhatta, megházasíthatta, másnak örökbe adhatta, de akár az életétől is megfoszthatta. A középkori család - elsősorban a nemesi család - a családi vagyon megőrzésén alapult. Ezért a családalapítást, házasságkötést ezen érdekek határozták meg. A családfőnek itt is előjogai voltak, lényegében teljhatalommal rendelkezett a családtagok felett.
A családon belüli erőszak sajnos lényegében az idők kezdetétől fennálló társadalmi probléma. A családtagok sérelmére elkövetett bűncselekményeket mindenkor büntették Magyarországon, természetesen az adott kornak és a szokásoknak megfelelően. Míg azonban a családon belüli testi fenyítés - amit ma már minden esetben erőszaknak nevezzük - régen jogilag deklarált módon legális cselekedet volt, mely többnyire "házon belül maradt", addig ma már össztársadalmi kérdésként kezelik. A családon belüli erőszak a nőmozgalmak elindulásával kezdett kilépni a "magánügy" szférájából és átlépni a társadalmi probléma szintjére. Az első igazán "szervezett" fellépés a jelenséggel szemben az USA-ban indult el a Minnesota államban található közel 90 000 lakost számláló Duluth nevű városból. A családon belüli erőszakkal szembeni civil szerveződés kezdete az 1970-es évekre tehető.
Jelen írás nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy a családon belüli erőszak egyre gyakoribbá válásának társadalmi, szociológiai hátterét is górcső alá vegyük. Mindazonáltal mégiscsak érdekes kérdés, hogy ha már éppen Duluth városból indult az a kezdeményezés, mely modellként szolgál azóta is az egyes országokban, vajon
- 18/19 -
miért éppen akkor és ott vált ez szükségessé? Áttekintve a város történetét azt láthatjuk, hogy ez a viszonylag kis város nagy lendülettel fejlődött. 1900-ban kikötőjének áruforgalma meghaladta New Yorkét (!), és az Egyesült Államok legfontosabb kikötőjévé vált. Acélgyárat alapítottak, hajógyár létesült, és a lakosságszám 1960-ban elérte a 106 ezret. Ezt a fellendülést az 1970-es években egy hanyatlás követte. Bezárták az acélművet és a légierő támaszpontot.[1] Alappal feltételezhető, hogy ezen időszakban jelentősen megnőtt a munkanélküliség, s ez magával hozta az ezzel összefüggő lehetséges társadalmi, gazdasági problémákat. S mint általában, ezen problémák itt is legelőször a családok szintjén csapódtak le, növelve a konfliktusforrások számát.
Az 1970-es években helyi civil kezdeményezés indult arra Duluth városában arra, hogy kialakítsák a családon belüli erőszak áldozatainak leghatékonyabb védelmét. Ez a komplex stratégia a sértett védelmén alapul. Erőszak esetén egy magánindítványtól független eljárás indul, mely soron kívüli eljárás, és távoltartó, korlátozó rendelkezésre kerül sor. Továbbá a bántalmazottak krízisvonalakat és bántalmazott feleségek számára fenntartott menhelyeket vehetnek igénybe. Kidolgozták a Domestic Abuse Intervention Project-t (DAIP)[2] - összefogás a családon belüli erőszak kezelésére. Ennek a jogszabályi előkészítése 1974 és 1979 között zajlott, s a projekt pályafutása 1981-ben kezdődött. Ennek keretében alkottak jogszabályokat az áldozatok jogi támogatására, védelem elrendelésére, felvilágosító programokat hoztak létre. Női menedékszállókat alapítottak, és a polgári bíróságok azonnali beavatkozását célzó törvényt alkottak.
Ez a modell forradalmi változást hozott a családon belüli erőszak kezelésében. A legfőbb és legfontosabb változás az volt, hogy a családon belüli erőszakot immár nem magánügynek tekintette, hanem közügyként kezelte. Ez magával hozta azt is, hogy a probléma szélesebb körű publicitást kapott. A koncepció lényege az volt, hogy ne a bántalmazottnak kelljen menekülni az erőszakot elkövető elől, mint ennek előtte (legtöbbször a gyermekekkel együtt), hanem az elkövető eltávolításával garantálják a sértett biztonságát. A modell a rendvédelmi szervek a civil-szervezetek, a polgári és büntetőbíróságok összehangolt tevékenységét célozza meg. A modelltörvény rögzíti a családon belüli erőszak esetkörét, elkövetési magatartásait, valamint meghatározza a családtag vagy a családhoz tartozó más személy körét.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
