A nemzetközi választottbíráskodás fontos eseménye volt a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New York-i Konvenció ötvenedik évfordulójának ünneplése 2008. évben. A megemlékező események egymást követték Amerikában és Európában. A következő év elején, 2009. február 10-én a C-185/07. sz. ún. West Tankers ügyben hozott európai bírósági határozat viszont szinte elfeledtette a nemzetközi választottbírók társadalmában az előző év ünnepi hangulatát. Olyan tartalmú határozatot hozott az Európai Bíróság ebben az ügyben, amely a választottbíróságok és az állami bíróságok viszonya nemzetközi dokumentumokon (egyezmények, eljárási szabályzatok, modelltörvények) nyugvó, kialakultnak látszó rendszerét megzavarta.
Az alábbiakban ismertetésre kerülő, nagy jelentőségűnek ígérkező ügy tényállásának az az érzékeny mozzanata a választottbíráskodás számára, hogy egy kártérítési ügyben a Brüsszel I. rendelet 5. cikke alapján eljárni jogosult olasz állami bíróság (syracusai) az Európai Bíróság szerint érdemben negatívan bírálhat el egy angol választottbírósághoz címzett választottbírósági klauzulát. A választottbíráskodás számára ez azért rejt magában veszélyt, mert az Európai Bíróság azzal, hogy miközben az egy másik eljárási szálon az ügyben megjelenő angol bíróságot eltiltotta az anti-suit injunction kibocsátásától, az olasz állami bíróságot feljogosította arra, hogy - a tényállási előzmények ellenére, így különösen annak ellenére, hogy az ügy alapjául szolgáló szerződésben szerepelt egy érvényesnek tűnő választottbírósági klauzula - saját maga döntsön saját joghatóságáról, hatásköréről. Az ítélet tehát ingataggá teszi a nemzetközi választottbíráskodásban általánosan elismert és számos nemzeti jogban is megjelenő Kompetenz-Kompetenz dogmát, amely szerint a választottbíróság maga dönthet saját hatáskörének fennállásáról1.
Ez prima facie azért tűnik aggályosnak, mert veszélyeztetni látszik azt a processzuális megoldást, ami a nemzeti jogrendszerekben - többnyire nemzetközi alapokon - konkrét hatásköri és illetékességi szerkezetekhez köti azt a lehetőséget, hogy állami bíróság érvénytelenítő joghatással nyúlhasson választottbírósági ítélethez, illetve annak elemeként választottbírósági kikötés érvényességéről alkothasson jogi véleményt.
Az Európai Bíróság a West Tankers ügyben egy eddig kevéssé hangsúlyozott funkciójában, tulajdonképpen hatásköri bíróságként járt el.
A bizonytalanság érzetét csak növeli, hogy mindez egy olyan intenzívnek mondható jogfejlődési környezetben történik a nemzetközi polgári és kereskedelmi ügyekhez kapcsolódó igazságszolgáltatásban (a Brüsszel I. rezsim alapján, ami közismerten nem vonatkozik a választottbírósági eljárásokra), melyben az utóbbi években az látszik jellegzetes módon kirajzolódni, hogy a joghatóság tekintetétben, igaz egységes szabályok alapján, de egyre nagyobb a szabadság, a korábbi kötöttségek halványodni látszanak (a székhely fogalmának relativizálódása, a fogyasztóvédelem, a biztosítási szerződések és az egyéni munkaszerződések kapcsán) a perlési alanyi célpontok körének bővítésével (ez a jelenség a különböző ügycsoportok esetében eltérő jellegű és mértékű) és ezt az újabban megjelenő szabályozások az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó lehetőségek szűkebb kezelésével próbálják egyensúlyban tartani. Jól példázza ezt a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló (Róma I.) 593/2008/EK rendelet 39. preambulum-bekezdése, amely szerint: "A jogbiztonság megköveteli a szokásos tartózkodási hely egyértelmű meghatározását, különösen a társaságok, valamint a jogi személyiséggel rendelkező, illetve jogi személyiség nélküli egyéb szervezetek tekintetében. A 44/2001/EK rendelet 60. cikke (1) bekezdésével ellentétben, amely három kritériumot határoz meg, a kollíziós szabályt egyetlen kritériumra kell korlátozni; ellenkező esetben a felek nem látnák előre, hogy esetükben mely jogot kell alkalmazni."2 Mindezek a jelenségek annak ellenére, hogy a joghatósági szabályok nem vonatkoznak a választottbírósági eljárásra a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogot meghatározó norma pedig nem terjed ki a választottbírósági megállapodásra, szemléletileg mégis hatnak a választottbíróságok álláspontjára.
Szerzők biztosak abban, hogy az Európai Bíróság Allianz SpA (korábban Riunione Adriatica Di Sicurta SpA) és társa kontra West Tankers Inc. ügyben 2009. február 10-én hozott C-185/07. számú ítélete még számos jogirodalmi munkának ad majd ihletet adni hazánkban és szerte az Európai Unióban, sőt akár azon kívül is. Az ítéletben vizsgált dilemma ugyanis a választottbíráskodás, mint világszerte elismert és számos nemzetközi egyezményben szabályozott vitarendezési módszer és az EK joghatósági szabályainak összeütközéséből fakadt. Alig telt el pár hónap az ítélet kihirdetése óta, és máris számos, zömében felháborodott hangtól zajos a közösségi jog és a választottbírósági eljárási jog elmélete. Ebben a tanulmányban szerzők - a téma átfogó, és mélyenszántó elemzésének igénye nélkül - arra tesznek kísérletet, hogy a nagyhatású ítélet mögött meghúzódó, alapvetően koncepcionális kérdéseket feltárják és néhány szerény kritikai megjegyzéssel is illessék az Európai Bíróság egyes megállapításait, okfejtését.
2000 augusztusában az angol jog szerint alapított West Tankers Inc tulajdonában lévő, és az olasz jog szerint létrejött Erg Petroli SpA társaság által bérelt hajó az olaszországi Siracusában az Erg Petroli tulajdonában álló mólónak ütközött, és abban károkat okozott. A hajóbérleti szerződés egy választottbírósági megállapodást is tartalmazott, amelynek értelmében a szerződésből eredő minden vitás ügyet londoni válaszottbíróság elé kell vinni; a felek megállapodtak ezen kívül az angol jog alkalmazásában is. Az Erg Petrolit két olasz biztosító, az Allianz SpA, és a Generali Assicurazioni Generali (a továbbiakban: Allianz és társa) biztosította. Ezen biztosító társaságok az Erg Petroli részére a biztosítási fedezet összegének mértékéig megtérítették az ütközésből fakadó károkat. Az e mértéket meghaladó károkat az Erg Petroli londoni választottbíróság előtt érvényesítette a West Tankersszel szemben. 2003. július 30-án az Allianz és társa viszont keresetet nyújtott be a West Tankersszel szemben a 44/2001/EK rendelet (ún. Brüsszel I. rendelet) 5. cikkének (3) bekezdése alapján a káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróság, azaz a siracusai bíróság előtt, az általuk az Erg Petroli számára biztosítási szolgáltatás címén kifizetett összeg megtérítése iránt. Az olasz állami bíróság előtti eljárásban releváns felelősségi kérdések lényegében megegyeztek a választottbírósági eljárásban felmerült anyagi jogi kérdésekkel3.
2004. szeptember 10-én a West Tankers keresetet nyújtott be az Allianz és társa ellen a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Commercial Court) előtt az Egyesült Királyságban annak megállapítása iránt, hogy a siracusai eljárás tárgyát képező jogvita a bérleti szerződésből ered, és a törvényi engedmény alapján perelő Allianz és társa ennélfogva kötve van a választottbírósági megállapodáshoz. A West Tankers ezenkívül azt kérte a High Court of Justice-tól, hogy hozzon ideiglenes intézkedést, amellyel az alpereseket eltiltja attól, hogy a választottbíróságtól eltérő másik bíróság előtt folytassanak eljárást, és hogy különösen a siracusai eljárást folytassák.
Az anti-suit injunction (perlési tilalom) alapja az angol jogban az 1981. évi Supreme Court Act 37. szakaszának (1) bekezdése volt, amelynek értelmében: "A High Court határozat útján [...] minden olyan esetben hozhat (ideiglenes vagy végleges) intézkedést, amelyben ez számára helyénvalónak tűnik." Az 1996. évi Arbitration Act 44. szakaszának (1) bekezdése és 44. szakasza (2) bekezdésének e) pontja a választottbírósági megállapodások védelmét szolgáló anti-suit injunction tekintetében rögzíti, hogy a nemzeti bíróságok ugyanolyan ideiglenes intézkedéseket rendelhetnek el, mint az állami bírósági eljárások 4. Az anti-suit injunction címzettje egy külföldi eljárás tényleges vagy lehetséges felperese. Az anti-suit injunction a címzettnek megtiltja, hogy az eljárást külföldi bíróság előtt indítsa meg vagy folytassa5. Ha az ellenérdekű fél nem tartja be a perlési tilalmat, a bíróság megsértése (contempt of court) miatt büntetőeljárás indulhat ellene, amely olyan súlyos szankciókat vonhatott maga után, mint például kényszerítő elzárást vagy az Egyesült Királyságban található vagyon elkobzását. Ezenfelül fennállt a veszélye annak, hogy a brit bíróságok az anti-suit injunction megsértésével hozott külföldi határozatokat nem ismerik el, és nem hajtják végre6.
Az anti-suit injunction, mint az angol eljárásjog intézménye egy korábbi előzetes határozathozatali eljárás keretében már megjárta az Európai Bíróságot, igaz akkor még csak állami bíróságok tekintetében7. A C-159/02. sz. Turner-ítéletben8 az volt a kérdés, hogy a valamely tagállami bíróságra vonatkozóan angol állami bíróság által kibocsátott perlési tilalom összeegyeztethető-e az 1968. szeptember 27-én Brüsszelben aláírt, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezménnyel (Brüsszeli Egyezménnyel). Ebben az ítéletében az Európai Bíróság úgy döntött, hogy a perlési tilalomnak egy másik tagállam bírósága előtti eljárás vonatkozásában történő elrendelése akkor is ellentétes a Brüsszeli Egyezménnyel, ha a külföldi eljárást a felek egyike rosszhiszeműen azért folytatja, hogy a már folyamatban lévő eljárást akadályozza9. Indokolásában utalt arra, hogy a Brüsszeli Egyezmény a részes államok által egymás jogrendszerei és igazságszolgáltatási szervei iránt tanúsított kölcsönös bizalomra épül. Ez a kölcsönös bizalom tette lehetővé a joghatóságok kötelező rendszerének bevezetését, amelyet az egyezmény hatálya alá tartozó összes bíróságnak be kell tartania, és azt, hogy a részes államok a bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására irányuló egyszerűsített eljárás érdekében kölcsönösen lemondjanak a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó belső szabályaikról10. Az Európai Bíróság utalt arra is, hogy a Brüsszeli Egyezmény - eltekintve a 28. cikk (1) bekezdésében felsorolt, az adott ügyben nem releváns kivételektől - nem teszi lehetővé, hogy egy bíróság egy másik részes állam bíróságának joghatóságát vizsgálja11. Ha egy másik részes állam bírósága előtti eljárás megindítását vagy folytatását perlési tilalom akadályozza, az ezen bíróság joghatóságába történő beavatkozásnak minősül, ami összeegyeztethetetlen a Brüsszeli Egyezmény rendszerével, és aláássa annak hatékony érvényesülését12. Ezen az sem változtat, hogy a tilalom címzettje a perbeli ellenfél, és nem közvetlenül a külföldi bíróság13.
Az Európai Bíróság C-159/02. sz. Turner-ügyben hozott ítélete tehát a Brüsszeli Egyezménnyel összeegyeztethetetlennek minősítette azt, ha az angol bíróság valamely más tagállam bíróságára vonatkozóan bocsát ki perlési tilalmat. Az ítélet jogtétele rendkívül széles értelemben került megfogalmazásra. Az akár úgy is értelmezhető, hogy az anti-suit injunction azokban az esetekben is ellentétes a közösségi jog részét képező Brüsszeli Egyezménnyel, ha a peres felek között választottbírósági megállapodás született, és az egyik fél ennek ellenére, valamely állami bíróság előtt érvényesíti az igényét, és ez ellen kíván fellépni a másik a perlési tilalom elrendelésére irányuló kérelemmel14. A peres felek közötti választottbírósági megállapodás kikényszerítése érdekében kibocsátott perlési tilalom (amelynek értelmében tehát a felek nem fordulhatnak a választottbírósági megállapodásban kikötött választottbíróságtól eltérő állami bírósághoz) éppúgy ütközhet a Brüsszeli Egyezménnyel, mintha az ügyben csak állami bíróságok szerepelnének. A West Tankers ügyben elsőfokon eljáró High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Commercial Court) viszont utalt arra, hogy a Turner‑ügyben hozott ítélet a választottbírósági megállapodások védelmét szolgáló perlési tilalmakat a Court of Appeal ítélkezési gyakorlata szerint nem zárja ki15, és ezért a West Tankers kérelmének helyt adott. A Court of Appeal gyakorlata és a Hight Court of Justice döntése azon alapult, hogy a Brüsszeli Egyezmény 1. cikke (2) bekezdés 4. pontja értelmében és az egyezmény helyébe lépett 44/2001/EK rendelet 1. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az egyezmény/rendelet nem vonatkozik a "választottbíráskodásra"16.
A High Court of Justice határozatával szemben benyújtott jogorvoslatot elbíráló House of Lords 2007. február 21‑i végzéséből az volt kiolvasható, hogy a Court of Appeal imént idézett gyakorlatát alapvetően helyesnek ítélte. Miután a "választottbíráskodás" nem tartozik a 44/2001/EK rendelet hatálya alá a rendelet 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja értelmében, a Turner‑ügyben született ítélkezési gyakorlat az adott esetben nem tartotta alkalmazhatónak. A Turner‑ítélet indokolásában ugyanis az Európai Bíróság a kölcsönös bizalom elvét kifejezetten az Egyezmény hatálya alá tartozó eljárásokra vonatkoztatta. A választottbíráskodás fogalmába viszont a legfőbb angol bírói fórum szerint nemcsak maga a választottbírósági eljárás, valamint a választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása tartozik bele, hanem minden olyan állami bírósági eljárás, amelynek tárgya a választottbíráskodás. A kommentárirodalom szerint kivéve azokat az eljárásokat, amelyek a választottbíróság és az állami bíróság közötti együttműködési struktúrában zajlanak (bizonyítás felvétel, előzetes végrehajthatóságról döntés stb.). Mivel az anti-suit injunction egy választottbírósági eljárás lefolytatását segíti elő, a kibocsátására irányuló eljárásra éppúgy vonatkozik a 44/2001/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő kivétel17.
A House of Lords szerint a kölcsönös bizalom elve nem vonatkozik a választottbíráskodásra, amely a 44/2001/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján teljes egészében ki van zárva a rendelet hatálya alól. Ezen a területen ugyanis nincsen egységes közösségi szabályozás, ami pedig szükséges feltétele lenne annak, hogy a tagállamok bíróságai között kialakulhasson és hatást gyakorolhasson a közösségi jogi értelemben vett kölcsönös bizalom. Azonkívül a C-190/89. sz. Rich-ügyben 1991. július 25-én hozott ítéletből a legfőbb angol bírói fórum azt olvasta ki, hogy a 44/2001/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja nem csak magára a választottbírósági eljárásra vonatkozik, hanem azokra a bírósági eljárásokra is, amelyek tárgya a választottbíráskodás. Hivatkozott ezen kívül a House of Lords a C-391/95. sz. Van Uden-ügyben 1998. november 17-én hozott ítéletre is, amelyben az Európai Bíróság kimondta, hogy a választottbíráskodás akkor tárgya valamely eljárásnak, ha az eljárás az arra vonatkozó jog védelmére irányul, hogy a jogvitát választottbíráskodás útján rendezzék, ahogyan ez az alapeljárásban is fennáll18. A House of Lords logikus konklúziója azt volt, hogy mivel a választottbíráskodás teljes egészében kívül esik a 44/2001/EK rendelet hatályán, nem sértheti a rendeletet a biztosítókkal szemben kibocsátott azon intézkedés, amely megtiltja számukra, hogy a választottbírósági eljárástól eltérő más eljárást folytassanak, és hogy az olasz állami bíróság előtti eljárást folytassák19. Végül utalt arra is a House of Lords, hogy az Egyesült Királyság bíróságai sok-sok éve bocsátanak ki "anti-suit injunctiont". Ez a gyakorlat szerinte hatékony eszköz a választottbíróság székhelyén működő - a választottbíróság felett felügyeletet gyakorló - bíróság számára, mivel elősegíti a jogbiztonságot azáltal, hogy csökkenti a választottbírósági határozatok és a nemzeti bíróság ítélete közötti összeütközés esélyét. Azonkívül ha ezt a gyakorlatot más tagállamok bíróságai is követnék, úgy ez növelné az Európai Közösségek versenyképességét a választottbíráskodás más olyan, világszerte ismert központjaihoz képest, mint New York, Bermuda és Szingapúr20.
Mindezen megfontolások alapján a House of Lords a következő, magas absztrakciós szinten megfogalmazott kérdést terjesztette elő előzetes döntéshozatalra: "A 44/2001/EK rendelettel összeegyeztethető-e, ha valamely tagállam bírósága olyan határozatot fogad el, amellyel megtiltja valakinek, hogy egy másik tagállamban eljárást indítson vagy folytasson, azzal az indokolással, hogy az ilyen eljárás választottbírósági megállapodást sértene?" A House of Lords az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével tehát azt kívánta tisztázni, hogy a perlési tilalom akkor is összeegyeztethetetlen-e a 44/2001/EK rendelettel, ha azt olyan jogvita kapcsán bocsátják ki, amelyben a felek választottbírósági megállapodást kötöttek. Más megfogalmazásban - kölcsönvéve az ügyben eljáró Kokott főtanácsnok szavait - a dilemma az volt, hogy a Turner‑ügyben hozott ítélet elvei alkalmazhatók-e a választottbírósági megállapodás kikényszerítését és ezáltal a választottbírósági eljárás védelmét szolgáló anti-suit injunction-re21. Akárhogy is, a kérdés valójában egyszerű: hogyan kell értelmezni a Brüsszel I. rendelet 1. cikk (2) bekezdés d) pontjában szereplő, a rendelet hatálya alóli kizárást megvalósító rejtélyes kifejezést, a "választottbíráskodás" fogalmát.
A Brüsszeli Egyezményt magyarázó 1979. évben született Jenard-jelentés22 lakonikusan azzal indokolta a "választottbíráskodás" kivételét az Egyezmény hatálya alól, hogy ezen a területen számos nemzetközi egyezmény létezik, és az kifejezetten említésre kerül az EK-Szerződés (akkori számozás szerinti) 220. cikkében (jelenleg: az EK-Szerződés 293. cikke), amely szerint a tagállamok, amennyiben szükséges, tárgyalásokat folytatnak egymással annak érdekében, hogy állampolgáraik javára biztosítsák a bírósági határozatok és a választottbírósági határozatok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó alakiságok egyszerűsítését.
A jelentés ezen pontjával kapcsolatosan érdemesnek tűnik már ehelyütt rámutatni, hogy míg a Brüsszeli Egyezmény és a (Brüsszel I.) rendelet a homályosabb, és vélhetően szélesebb jelentéstartalmú "választottbíráskodás" kifejezést használja, addig az EK-Szerződés 293. cikkében "csak" az egzaktabb, ám szűkebb gárdiuszú "választottbírósági határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása" szerepel. A szóhasználatbeli különbség nem tűnik véletlennek, így kérdésessé válik, hogy az EK-Szerződés 293. cikkében található rendelkezés segítségül hívható-e a Brüsszeli Egyezményben illetve a Brüsszel I. rendeletben szereplő kifejezés értelmezéséhez. A Brüsszel I. rendelet 1. cikk (2) bekezdés d) pontjában szereplő kifejezés nyelvtani értelmezése arra vezet, hogy a kivételt széles körben értelmezzük: a szabály szövege választottbíráskodásról és nem (csak) magáról a választottbírósági eljárásról szól23.
A Jenard-jelentés megemlítette az Európa Tanács által előkészített, a választottbíráskodás egységes jogáról szóló európai egyezmény-tervezetet is, amelynek leendő jegyzőkönyve szerző reményei szerint még nagyobb mértékben biztosítaná a választottbírósági határozatok elismerését és végrehajtását, mint a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1958. június 10-én aláírt New York-i Egyezmény24. A jelentés tehát a fennálló, és a jövőbeli nemzetközi instrumentumokkal indokolta a "választottbíráskodásra" vonatkozó kivételt25. Leszögezte, hogy a Brüsszeli Egyezmény nem vonatkozik a választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására, a "választottbíráskodással kapcsolatos" állami bírósági eljárásokra (így például a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére) vonatkozó joghatóság meghatározására, és ezen eljárásokban született ítéletek elismerésére26.
Az ugyancsak 1979. évben született, és a Hivatalos Lap azonos számában közölt, Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozása alkalmából készített Schlosser-jelentés27 már beszámolt a választottbíráskodásra vonatkozó kivétel értelmezése tekintetében fennálló különbségekről is. Schlosser felidézte, hogy a tárgyalások a Brüsszeli Egyezmény 1. cikke (2) bekezdése 4. pontjának értelmezése tekintetében két különböző és áthidalhatatlannak bizonyuló álláspont kialakulását eredményezték. Az egyik - elsősorban az Egyesült Királyság által képviselt - álláspont szerint e rendelkezés minden olyan jogvitára vonatkozik, amelynek eldöntésére érvényesen egy választottbíróság joghatóságát kötötték ki - ideértve a kikötött választottbírósági eljárásra vonatkozó valamennyi másodlagos jogvitát is. A másik vélemény - amelyet az EGK alapító tagjai képviseltek - az állami bíróságok előtti eljárásokat csak akkor tekinti a "választottbíráskodás" részének, ha azok már lezárt, folyamatban lévő vagy jövőbeli választottbírósági eljárásokra vonatkoznak. A tárgyaló felek ugyanakkor megegyeztek abban, hogy nem szükséges módosítani az egyezményt, az új tagállamok implementáló jogszabályaik értelmezése révén kezelni tudják a problémát28.
A Schlosser-jelentés azonban ennél is tovább ment, és megjósolta a kivétellel kapcsolatban a jövőben felmerülő problémákat. Rámutatott ugyanis, hogy az imént idézett eltérő felfogások befolyásolhatják azon határozatok elismerését és végrehajtását, amelyeket egy tagállam bírósága az elismerés államának bíróságának véleménye szerint a választottbírósági kikötés figyelmen kívül hagyása mellett hozott meg. Schlosser kissé bonyolultan hangzó, de egyébként tökéletes kérdése az volt, hogy ha egy tagállami bíróság érdemben dönt egy jogvitában vagy azért mert elkerülte a figyelmét a választottbírósági megállapodás, vagy azért, mert azt nem tartja alkalmazhatónak, ezen ítélet elismerését és végrehajtását megtagadhatja-e egy másik tagállam bírósága azzal az indokkal, hogy a választottbírósági megállapodás mégiscsak érvényes és ezért a Brüsszeli Egyezmény 1. cikk (4) bekezdésének d) pontja értelmében nem tartozik az egyezmény hatálya alá? Könnyen belátható, hogy csak a fenti, elsőként idézett álláspont elfogadása esetén adható a kérdésre igenlő válasz29. Ezen vélemény védelmében felhozható, hogy miután a célország bírósága az eredeti határozatot hozó tagállami bíróság álláspontjával szemben is ítélhet úgy, hogy a jogvita valójában egy természetes személy személyi állapotát érinti, vagy az örökléssel kapcsolatos, vagy éppenséggel nem polgári ügy, és ezért nem tartozik az egyezmény hatálya alá (azaz az Egyezmény hatályára vonatkozó szabályokat saját maga mérlegelheti), éppígy jogosult ellentétes álláspontot elfoglalni az eredeti határozatot hozó tagállami bíróságéval szemben, és elutasítani az Egyezmény alkalmazhatóságát amiatt, mert az ügy a választottbíráskodást érinti30.
Az ellentétes álláspont alátámasztására a Schlosser-jelentés azt az érvet hozta fel, hogy magának a "választottbíráskodás" kifejezésnek a nyelvtani értelmezése alapján annak jelentéstartalmát nem lehet kiterjeszteni valamennyi olyan jogvitára, amelyre hatással van valamely választottbírósági megállapodás; a "választottbíráskodás" csak a választottbírósági eljárásra vonatkozik. Tagállami bíróság előtt folyamatban lévő eljárás csak akkor tartozhat a kivétel hatálya alá, ha annak fő tárgya a választottbíráskodás, és ezen eljárásban nem csak azért kellett - mintegy mellékesen - dönteni a választottbírósági megállapodás érvényességéről, mert az a joghatóság megállapításának előzetes kérdése31.
Ugyanez a szemlélet jelenik meg a Görög Köztársaságnak a Brüsszeli Egyezményhez történő csatlakozására vonatkozóan Evrigenis és Kerameus által készített jelentésben32. A jelentés leszögezi, hogy nem taroznak a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá azon állami bírósági eljárások, amelyek közvetlen, fő tárgya a választottbíráskodás, például amelyek a választottbírói testület felállítására, vagy a választottbírási ítélet érvénytelenítésére irányulnak. Az Evrigenis-Kerameus jelentés azonban tovább is ment, mint a Schlosser-jelentés amikor kijelentette, hogy ugyanakkor az Egyezmény hatálya alá tartozik azon választottbírósági szerződés érvényességének járulékos vizsgálata, amelyre a peres felek valamelyike azért hivatkozik, hogy megkérdőjelezze annak a bíróságnak a joghatóságát, amely előtt az Egyezmény alapján pert indítanak ellene33.
Az a kérdés, hogy a brüsszeli rezsimben szereplő "választottbíráskodás" kifejezés magában foglalja-e a választottbírósági eljárással kapcsolatos rendes bírósági eljárást is, az Európai Bíróság előtt is felmerült a C-190/89. sz. ún. Marc Rich ítéletben34. Ebben az ügyben arról az összetett problémáról kellett állást foglalnia a Bíróságnak, hogy vajon a választottbíráskodásra vonatkozó kivétel azon állami bíróságok előtti eljárásokra is kiterjed-e, amelyek tárgya egy választottbíró kijelölése, illetve amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, érvényesül-e a kivétel abban az esetben is, ha a felek közötti választottbírósági megállapodás léte vagy érvényessége ezen jogvita előkérdése.
Az Európai Bíróság válaszában utalt a már idézett Jenard-jelentésre, és az abban említett, a választottbíráskodás tárgykörét érintő számos nemzetközi egyezményre (különösen a New York-i Egyezményre). Rámutatott hogy ez utóbbiakban olyan rendelkezések szerepelnek, amelyeket nem maguknak a választottbíráknak, hanem a szerződő államok bíróságainak kell figyelembe venniük, mint például a felek választottbírósági útra utalása, illetve választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása. Az Európai Bíróság szerint a Brüsszeli Egyezményben részes államok azzal az indokolással alkottak kivételt a választottbíráskodásra vonatkozóan, hogy a területet már számos nemzetközi egyezmény szabályozza, tehát a választottbíráskodást teljes egészében ki akarták zárni az egyezmény hatálya alól, beleértve az állami bíróságok előtt zajló (értelemszerűen választottbíráskodással kapcsolatos) eljárásokat is35. Miután pedig a választottbíró állami bíróság által történő kijelölése olyan aktus, amely a választottbírósági eljárás megindítását szolgálja, ez az intézkedés nem tartozik a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá36. Ezt követően azt is kimondta az Európai Bíróság, hogy annak megállapítása során, hogy egy jogvita az Egyezmény hatálya alá tartozik‑e, csak ezen jogvita tárgyát kell figyelembe venni. Ha egy jogvita annak tárgyára tekintettel - mint például egy választottbíró kinevezése - ki van zárva az Egyezmény hatálya alól, bármilyen tartalmú, az állami bíróság által a jogvita eldöntése érdekében megválaszolandó előzetes kérdés léte nem indokolhatja az Egyezmény alkalmazását37.
Az Európai Bíróság későbbi ítéleteiben is fenntartotta a jogvita tárgyát a középpontba helyező álláspontot. A C-391/95. sz. ún Van Uden ítéletben38 többek között arra a kérdésre kellett választ adnia a testületnek, hogy a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződésből fakadó igények biztosítására állami bíróság által kibocsátott ideiglenes intézkedés a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá tartozik-e. Az Európai Bíróság mindenekelőtt azt szögezte le, hogy ha a felek között választottbírósági megállapodás van, az Egyezmény értelmében nincs olyan állami bíróság, amely a jogvita érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkezne39. Az ideiglenes intézkedés azonban alapvetően nem valamely választottbírósági eljárás lefolytatását segíti elő, hanem inkább a választottbírósági eljárással párhuzamosan zajlik, annak támogatására szolgál. Tárgyát nem a választottbíráskodás mint jogterület képezi, hanem a lehető legváltozatosabb (így például szerződéses) igények. Az ideiglenes intézkedésnek a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá tartozását nem önnön jogi természete, hanem annak a jognak a természete határozza meg, amelynek védelmére az adott eljárás irányul40. Ha tehát az ideiglenes intézkedés kibocsátására irányuló indítvány olyan kérdésre vonatkozik, amely a Brüsszeli Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozik, az Egyezmény alkalmazható41.
Az Európai Bíróság a West Tankers ügyben feltett kérdésre adott válaszában először emlékeztetett a Marc Rich- és a Van Uden ítéletek imént idézett jogtételeire, majd expressis verbis kimondta, hogy az olyan eljárás, amely "anti-suit injunction" kibocsátását eredményezi, nem tartozik a Brüsszel I. rendelet hatálya alá42.
Ugyanakkor sietett leszögezni azt is az Európai Bíróság, hogy a rendelet hatálya alá nem tartozó eljárás is járhat olyan következménnyel, amely gátolja a rendelet hatékony érvényesülését, mégpedig azáltal, hogy megakadályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközés szabályainak egységesítésére és az ugyanezen ügyekben hozott határozatok szabad mozgására irányuló célkitűzés megvalósulását. Különösen abban az esetben állhat ez fenn az Európai Bíróság szerint, ha az ilyen eljárás megakadályozza, hogy valamely másik tagállam bírósága a 44/2001 rendelet alapján számára biztosított joghatóságot gyakorolja43.
A testület magáévá tette az Evrigenis-Kerameus jelentés már idézett álláspontját, amely szerint ha az eljárás a jogvita tárgyánál fogva, azaz az eljárásban védeni kívánt jogok természete miatt - például kártérítési igény esetében - a rendelet hatálya alá tartozik, akkor a választottbírósági megállapodás alkalmazhatóságára és különösen érvényességére vonatkozó előzetes kérdés szintén a rendelet hatálya alá tartozik44. A jelentés kifejezetten úgy fogalmazott, hogy a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá tartozik azon választottbírósági kikötés érvényességének járulékos vizsgálata, amelyre a felek valamelyike azért hivatkozik, hogy megkérdőjelezze annak a bíróságnak a joghatóságát, amely előtt az Egyezmény alapján pert indítanak ellene. Az eljáró fórum jogosult tehát dönteni arról, hogy a választottbírósági megállapodás érvényes-e, azaz fennáll-e saját joghatósága.
Az olasz biztosítók által a West Tankers-szemben érvényesített igény (jogellenes károkozásból miatti kártérítés) önmagában szemlélve nyilvánvalóan a Brüsszel I. rendelet tárgyi hatálya alá tartozik: ezen esetben a kárt okozó személy a rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján perelhető annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett. Ezért az Európai Bíróság szerint a West Tankers által a Tribunale di Siracusa előtt benyújtott, ezen olasz bíróság joghatóságának hiányára vonatkozó, egyébként választottbírósági megállapodásra alapított kifogás, ideértve a választottbírósági megállapodás érvényességének kérdését is, a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozik, így a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja és 5. cikkének 3. pontja alapján kizárólag az olasu bíróságnak van lehetősége döntenie a kifogásról és saját joghatóságáról45. (Más szavakkal, egyszerűbben kifejezve: miután az eljárás előtte indult, a Tribunale di Siracusa-nak van kizárólagos joghatósága dönteni arról, hogy van-e joghatósága.)
Az ítélet ezt követően meglehetősen sarkosan úgy fogalmaz, hogy annak "anti-suit injunction" kibocsátásával történő megakadályozása, hogy a jogvita eldöntésére a rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján alapesetben joghatósággal rendelkező tagállami bíróság a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján határozzon arról, hogy a rendelet alkalmazható-e az elé terjesztett jogvitára (vagy választottbírói útra tartozik), szükségszerűen azt jelenti, hogy ezt a bíróságot megfosztják arra irányuló jogkörétől, hogy a rendelet alapján saját joghatósága felől határozzon46. Az "anti‑suit injunction" tehát nem tartja tiszteletben a Bíróság Brüsszeli Egyezményre vonatkozó joggyakorlatából levezethető azon általános elvet, amely szerint valamennyi bíróság jogosult a rá alkalmazandó szabályok alapján megvizsgálni, hogy rendelkezik‑e joghatósággal az elé terjesztett jogvita eldöntésére. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy a rendelet - néhány korlátozott kivételtől eltekintve - nem engedi meg, hogy egy tagállami bíróság joghatóságát egy másik tagállam bírósága felülvizsgálja. Ezt a joghatóságot közvetlenül az említett rendeletben foglalt szabályok határozzák meg, köztük azok a szabályok, amelyek a rendelet hatályára vonatkoznak. Egyik tagállam bírósága sincs kedvezőbb helyzetben arra a kérdésre vonatkozóan, hogy egy másik tagállam bírósága rendelkezik-e joghatósággal47.
Ehhez a gondolatmenethez az Európai Bíróság hozzátette azt a Turner-ítéletből ismerős argumentumot is, hogy az "anti-suit injunction" azáltal, hogy egy másik tagállam bíróságát megakadályozza abban, hogy a rendelet által ráruházott jogköröket gyakorolja, azaz hogy a rendelet hatályára vonatkozó szabályok - köztük a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja - alapján eldöntse, hogy alkalmazható-e az említett rendelet, ellentétben áll a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságszolgáltatási szervei iránt tanúsított kölcsönös bizalommal, amelyen a rendelet joghatósági rendszere alapul48.
További pragmatikus, a contrario érvként azt hozta fel az Európai Bíróság, hogy ha a nemzetközi perlési tilalom megakadályozná a Tribunale di Siracusát abban, hogy maga vizsgálja meg a választottbírósági megállapodás érvényességének vagy alkalmazhatóságának előzetes kérdését, az egyik fél pusztán a választottbírósági megállapodásra való hivatkozással kivonhatná magát az eljárás alól, és a felperes, aki szerint ez a megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető, nem vehetné igénybe azt az állami bíróságot, amelyhez a rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján fordult, és ezzel megfosztanák az őt megillető bírói jogvédelem egyik formájától49.
Végül álláspontjának alátámasztására, igaz különösebb magyarázat nélkül hivatkozott az Európai Bíróság a New York-i Egyezmény II. cikkének (3) bekezdésére is, amely szerint valamely Szerződő Állam bírósága utasítja az egyik fél kérelmére választottbírósági eljárásra a feleket, ha olyan ügyben indítottak pert előtte, amelynek tárgyában a felek választottbírósági megállapodást kötöttek, kivéve ha megállapítja, hogy az említett megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető50.
Mindezek alapján az Európai Bíróság a High Court kérdésére azt a választ adta, hogy ha egy tagállami bíróság olyan intézkedést fogad el, amellyel megtiltja valakinek, hogy másik tagállam bíróságai előtt eljárást indítson vagy folytasson, azzal az indokolással, hogy az ilyen eljárás választottbírósági megállapodással ellentétes lenne, úgy az összeegyeztethetetlen a 44/2001 rendelettel51.
Nem kellett sokat várni a West Tankers ítélet kihirdetését követően az első kommentárokra52, amelyek többsége bírálóan viszonyult a határozat gondolati tartalmához, illetve annak kifejtéséhez. A legtöbb - nem csak angol! - kritikus azt vetetette az Európai Bíróság szemére, hogy rendkívül nagy hatást gyakorló ítélete alulindokolt, befejezetlen53, az Európai Bíróság relatíve rövid indokolása azt mutatja, hogy számára a kérdés egyértelmű és nem is különösebben érdekes54.
Számos szerző véleménye szerint már az Európai Bíróság kiindulópontja is hibás volt. Ha ugyanis a rendeletben szereplő választottbírósági kivételt komolyan vesszük, akkor nem állíthatjuk, hogy a választottbírósági megállapodás érvényessége a szó klasszikus (tegyük hozzá: nemzetközi magánjogi) értelmében előkérdés lenne. Attól a pillanattól kezdve, hogy felmerül a választottbírósági megállapodás létezésére vonatkozó esetleges bizonyíték, érvényesül az a vélelem, hogy a felek függetleníteni akarták magukat a (rendes) bírósági rendszertől55.
Úgy tűnik, hogy a West Tankers ítélet veszélyezteti a választottbíráskodás fejlődésében fontos állomásnak tekinthető "Kompetenz-Kompetenz" dogmát, azáltal, hogy a kötött hatásköri és illetékességi szabályok félretolásával mintegy nemzetköziesíti az állami bíróságok eljárási jogosítványait a választottbíráskodással kapcsolatban. Számos kommentár vetette fel azt a jelen tanulmány címében is megjelenített problémát, hogy a választottbíróság az ítélet rendkívül könnyelműen megfogalmazott 27. pontja értelmében nem dönthet a választottbírósági megállapodás érvényességéről56. Az ítélet 27. pontja ugyanis úgy fogalmaz, hogy "kizárólag ennek a bíróságnak kell döntenie a kifogásról", értve ez alatt a Syracusa-i bíróságot.
Az Európai Bíróságnak a jogirodalmi vélemények szerint nem az ítélet végén, mintegy utólagos megjegyzésként kellett volna kitérnie a New York-i Egyezményre, hanem ezzel kellett volna kezdenie a vizsgálatot. A választottbírósági megállapodás érvényessége ugyanis a választottbíróság eljárásának az alapvető feltétele. Az Európai Bíróságnak ki kellett volna mondania a New York-i Egyezmény II. cikk (3) bekezdésének közismert következményét, hogy a választottbíróság saját maga dönthet a választottbírósági megállapodás érvényességéről, hacsak (és csak ebben az esetben!) a választottbírósági megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető. Fel kellett volna tennie az egyetlen lényeges kérdést: melyik bíróságnak van joga dönteni arról, hogy a választottbírósági megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető? A kommentátorok szerint meg kellett volna állapítania, hogy a New York-i Egyezmény nem tartalmaz erre vonatkozó szabályt57 és hallgat a rendelet is, mégpedig okkal: azért, mert a választottbíráskodás a kizárt tárgykörök közé tartozik. Az Európai Bíróságnak tehát azt kellett volna válaszolnia a House of Lords kérdésére, hogy a közösségi jog jelenlegi állapotában a kérdés a nemzeti jog hatálya alá tartozik és a közösségi jog nem akadályozza meg ilyen jellegű eljárásjogi eszköz igénybevételét, mégha ezzel vissza is lehet élni58.
További alapvető aggályként merült fel, hogy az Európai Bíróság által a West Tankers ítéletben is hivatkozott "kölcsönös bizalom" elvének alapját a Brüsszel I. rendelet alapvető elvei biztosítják, nevezetesen a bíróságokra vonatkozó egységes joghatósági szabályok, és a külföldi ítéletek nagyrészt automatikus elismerése és végrehajtása. Az egységes joghatósági szabályok azonban nem vonatkoznak a választottbíróságokra, és az általuk hozott határozatok elismerésére és végrehajtására, miután azok nem a közösségi jogon, hanem a New York-i Egyezményen és a tagállamok belső jogán alapulnak59. Ebben a tekintetben érdemesnek tűnik megjegyezni, hogy az Brüsszel I. rendelet alkalmazásáról született ún. Heidelbergi Jelentés is azt javasolta, hogy a Brüsszel I. rendeletbe egy új 27/A. cikk kerüljön beillesztésre, amely szerint a szerződésben kikötött választottbíróság székhelye szerinti rendes bíróság dönthet a választottbírósági megállapodás létezéséről, érvényességéről és hatályáról60.
Meglepő ezen kívül, hogy a Bíróság kizárólag Evrigenis-Kerameus jelentés 35. pontjára hivatkozott indokolásában, holott a jelentés ezen pontját már erősen kritizálta Darmon főtanáncsnok az idézett Marc Rich ítélethez kapcsolódó indítványának 43.pontjában61.
Ugyancsak gyakori megjegyzés, hogy az ítélet tulajdonképpen nem önmagán a Brüsszel I. rendeleten alapult, hanem az effet utile szabályon, amelynek korábbi joggyakorlati előzményeit azonban nem hivatkozta meg az Európai Bíróság a döntés különösen rövid 24. pontjában. Volt olyan szerző, aki ennek kapcsán egyenesen fekete lyukhoz hasonlította a közösségi jogot, amely mindig nagyobb lesz azáltal, amit elnyel, utalva arra, hogy a közösségi jog közvetett hatálya egyre jobban túllép a Közösség hatáskörén62. Más - igaz kontinentális jogrendszerben nevelkedett - szerzők ugyanakkor ebben a tekintetben védelembe vették az Európai Bíróság ítéletét, leszögezve ugyanakkor, hogy az angol bíróság által kibocsátott anti-suit injunction jogi értelemben semmilyen mértékben nem érintette a syracusai bíróság hatáskörét, hogy saját maga döntsön a Brüsszel I. rendelet hatálya alá tartozó joghatóságáról. Valójában a perlési tilalom a syracusai bíróságot ezen hatáskörének tényleges gyakorlásában befolyásolta volna. Az Európai Bíróság szerint ez a tényleges hatás jelenti a közösségi jog megsértését, és ezen érvelés véleményük szerint valóban alátámasztható a közösségi jog tényleges hatékonyságának doktrinájával illetve a közösségi hűségnek az EK-Szerződés 10. cikkében lefektetett elvével63. Álláspontjuk szerint az a hivatkozás, hogy a választottbíróság székhelyén lévő rendes bíróság van a legjobb helyzetben a választottbírósági megállapodás védelmére intézkedéseket hozni, felveti a közösségi jog és az eljárásjogi rendszer hatékonyságának kollízióját, amely implicit kérdésre az Európai Bíróság formális választ adott: az EK-Szerződés 65. cikkén alapuló "Szabadság, Biztonság és Jog térségében" mind a londoni, mind a syracusai bíróság egyazon rendszer bírósága és közöttük ebben a tekintetben nincs minőségi különbség64.
A West Tankers ítéletből a kontinentális jogi kultúrában iskolázott jogászok véleménye szerint az következik, hogy az Európai Bíróság nem csupán az anti-suit injunction intézményét találta ellentétesnek a közösségi joggal, hanem általában valamennyi választottbírósági megállapodást védelmező intézkedést. Részükről érkezett azonban az a megalapozottnak tűnő jóslat is, mely szerint az angol jogászok a jövőben a West Tankers ítélet hatására nyilvánvalóan új jogi konstrukciókat dolgoznak majd ki az angol választottbírósági eljárások védelme érdekében, így például várhatóan kötbér-kikötéseket és egyéb szerződési jogi alapú védelmi megoldásokat alakítanak ki, amelyek érvényességének a kérdése új, érdekes problémákat vethet majd fel65. ■
JEGYZETEK
1 A Kompetenz-Kompetenz dogma talán leginkább egyértelmű megjelenése az angol Arbitration Act (1996) "Competence of tribunal to rule on its own jurisdiction" címet viselő 30. cikkében található. Eszerint: (1) Unless otherwise agreed by the parties, the arbitral tribunal may rule on its own substantive jurisdiction, that is, as to - (a) whether there is a valid arbitration agreement, (b) whether the tribunal is properly constituted, and (c) what matters have been submitted to arbitration in accordance with the arbitration agreement. (2) Any such ruling may be challenged by any available arbitral process of appeal or review or in accordance with the provisions of this Part.
2 A 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I.) 60. cikkének (1) bekezdése valóban három vagylagos kritériumot fogalmaz meg: E rendelet alkalmazásában a társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társulása azon a helyen rendelkezik székhellyel, ahol: a) létesítő okirat szerinti székhelye; vagy b) központi ügyvezetése; vagy c) üzleti tevékenységének fő helye található. Az 593/2008/EK rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében viszont már csak egyetlen kapcsolóelv szerepel: "E rendelet alkalmazásában a társaságok és a jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli más szervezetek szokásos tartózkodási helye a központi ügyvezetés helye."
3 Mindkét ügy központi - ám jelen tanulmány szempontjából irreleváns - kérdése az volt, hogy a West Tankers hivatkozhat-e felelősségét kizáró körülményként navigációs hibára a bérleti szerződés 19. pontja vagy az úgynevezett Hágai Szabályozások értelmében. Ez utóbbiakat lásd: Protocol to Amend the International Convention for the Unification of Certain Rules of Law relating to Bills of Lading (Visby-Rules) (Brüsszel, 1968. február 23.) és a Protocol amending the Convention, as amended by the Protocol of 23 February 1968 (Brüsszel, 1979. december 21.) (UNTS 1412. kötet, 127. o. [23643. sz.]) alapján módosított International Convention for the Unification of Certain Rules of Law relating to Bills of Lading (a tengeri hajóelismervényekre vonatkozó szabályok egységesítéséről szóló nemzetközi egyezmény) (Brüsszel, 1924. augusztus 25.).
4 Lásd: Juliane Kokott főtanácsnok 2008. szeptember 4-én nyilvánosságra hozott indítványát a C-185/07. sz. Allianz SpA (korábban Riunione Adriatica Di Sicurta SpA) és társa kontra West Tankers Inc. ügyben. Lásd az indítvány 13. pontját.
5 Az anti-suit injunction történeti gyökereit (az equity bíróságok és a common law bíróságok közötti versengést) is remekül foglalja össze: Fuglinszky Réka: Anti-suit injunction, a hatáson átnyúló perlési tilalom Angliában különös tekintettel a jogintézmény európai joggal való összeegyeztethetőségére. c. tanulmánya. In: Kihívások és lehetőségek napjaink magánjogában. Tanulmánykötet. Szerkesztette: Szikora Veronika. Debrecen, 2009. 155-157. old.
6 Lásd erre vonatkozóan az angol bíróságok gyakorlatából a Toepfer International GmbH kontra Molino Boschi (Q.B.D.) ügyet (Lloyd's Rep 1996., 1., 510. old., C.L.C. 1996., 738. old., I.L.Pr. 1997., 133. old.) és a Philip Alexander Securities and Futures Limited kontra Bamberger (Court of Appeal) ügyet (ILPr 1997., 73. old.; CLC 1996., 1757. old.). Az ítéleteket hivatkozza: Kokott főtanácsnok C-185/07. sz. Allianz SpA és társa kontra West Tankers Inc. ügyben született indítványának 14. pontja.
7 Lásd: Plajos Rita: Anti-suit injunction kontra Brüsszeli rendszer. In: Egységesülő polgári eljárásjog Európában. Tanulmánykötet. Szerk.: Wopera Zsuzsa és Asztalos Zsófia. Budapest, 2009. 109. old.
8 Az Európai Bíróság Gregory Paul Turner kontra Felix Fareed Ismail Grovit, Harada Ltd, Changepoint SA ügyben 2004. április 27-én hozott C-159/02. sz. ítélete.
9 Lásd a C-159/02. sz. Turner-ítélet 31. pontját.
10 Lásd a C-159/02. sz. Turner-ítélet 24-25. pontjait.
11 Lásd a C-159/02. sz. Turner-ítélet 26. pontját.
12 Lásd a C-159/02. sz. Turner-ítélet 27. pontját.
13 Lásd a C-159/02. sz. Turner-ítélet 28. pontját.
14 Schlosser, Peter: Anti-suit injunctions zur Unterstützung von internationalen Schiedsverfahren. In. Recht der Internationalen Wirtschaft. 2006. évi 7. szám. 488. old.
15 Lásd például a Through Transport Mutual Insurance Association (Eurasia) Ltd v New India Assurance Co Ltd ügyet (Lloyd’s Rep 2005., 1., 67. old.). Az ügyet hivatkozza: Kokott főtanácsnok a C-185/07. sz. Allianz SpA és társa kontra West Tankers Inc. ügyben született indítványának 14. pontjában.
16 Az imént idézett Through Transport Mutual Insurance Association (Eurasia) Ltd v New India Assurance Co Ltd ügyben eljáró Clarke L. J. visszautalt a korábbi The Ivan Zagubanski ítéletben [2002] 1 Lloyd’s Rep. 106 (Q.B.D.) ítéletben Aikens J. által kifejtett álláspontra, amely szerint a választottbírósági megállapodás kikényszerítése érdekében hozott anti-suit injunction esetében a választottbíráskodás az eljárás alapvető tárgya, amely így a Brüsszeli Egyezmény 1. cikk (2) bekezdés 4. pontja alapján nem tartozhat az egyezmény hatálya alá.
17 Lásd Kokott főtanácsnok C-185/07. sz. Allianz SpA és társa kontra West Tankers Inc. ügyben született indítványának 30. pontját.
18 Lásd a C-185/07. sz. West Tankers ügyben hozott ítélet 15. pontját.
19 Lásd a C-185/07. sz. West Tankers ügyben hozott ítélet 16. pontját.
20 Lásd a C-185/07. sz. West Tankers ügyben hozott ítélet 17. pontját.
21 Lásd Kokott főtanácsnok C-185/07. sz. Allianz SpA és társa kontra West Tankers Inc. ügyben született indítványának 27. pontját.
22 A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a közokiratok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezményre vonatkozóan P. Jenard által készített jelentés (HL 1979. 03. 05., C 59.) 13. old.
23 Lásd: Fuglinszky Réka: Anti-suit injunction, a hatáson átnyúló perlési tilalom Angliában különös tekintettel a jogintézmény európai joggal való összeegyeztethetőségére. c. tanulmánya. In: Kihívások és lehetőségek napjaink magánjogában. Tanulmánykötet. Szerkesztette: Szikora Veronika. Debrecen, 2009. 177. old.
24 Az egyezmény eredeti szövegét lásd: http://www.uncitral.org/pdf/english/texts/arbitration/NY-conv/XXII_1_e.pdf [2009. 04. 13.]
25 Lásd: Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006. 75. old.
26 Lásd: Jenard-jelentés 13. old., lásd még: Wopera Zsuzsa - Wallacher Lajos (szerk.): Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában. Kommentár a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés keretében elfogadott közösségi normákhoz. Budapest, 2006. 56. old.
27 A Dán Királyságnak, Írországnak, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezményhez, és annak a Bíróság általi értelmezéséről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról szóló egyezményre vonatkozóan P. Schlosser által készített jelentés (HL 1979. 03. 03. C 59.) 92. old.
28 Lásd a Schlosser-jelentés (HL 1979. 03. 03. C 59. 92. old.) 61. pontját.
29 Lásd a Schlosser-jelentés (HL 1979. 03. 03. C 59. 92. old.) 62. pontját.
30 Lásd a Schlosser-jelentés (HL 1979. 03. 03. C 59. 93. old.) 62. pontját.
31 Lásd a Schlosser-jelentés (HL 1979. 03. 03. C 59. 93. old.) 62. pontját.
32 Lásd: a Görög Köztársaságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló EK-egyezményhez történő csatlakozására vonatkozóan Evrigenis és Kerameus által készített jelentés (HL 1986. 11. 24. C 298. 10. old.) 35. pontját.
33 Lásd: az Evrigenis és Kerameus által készített jelentés (HL 1986. 11. 24. C 298. 10. old.) 35. pontját
34 Lásd: az Európai Bíróság Marc Rich & Co AG kontra Societa Italiana Impianti PA ügyben 1991. július 25-én hozott C-190/89. sz. ítéletét.
35 Lásd a C-190/89. sz. Marc Rich-ítélet 18. pontját.
36 Lásd a C-190/89. sz. Marc Rich-ítélet 19. pontját.
37 Lásd a C-190/89. sz. Marc Rich-ítélet 26. pontját.
38 Lásd az Európai Bíróság Van Uden Maritime BV kontra Kommanditgesellschaft in Firma Deco-Line ügyben 1998. november 17-én hozott C-391/95. sz. előzetes döntését. Az ítéletet részletesen elemzi: Wopera Zsuzsa: Hatékony jogvédelem a magyar és az Európai Unió polgári eljárásjogában. Az ideiglenes intézkedés. Miskolc, 2007. 170. old.
39 Lásd: C-391/95. Van Uden ítélet 24. pontját
40 Lásd: C-391/95. Van Uden ítélet 33. pontját
41 Lásd: C-391/95. Van Uden ítélet 34. pontját
42 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 22-23. pontjait
43 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 24. pontját
44 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 25-26. pontjait
45 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 27. pontját
46 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 28. pontját
47 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 29. pontját
48 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 30. pontját
49 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 31. pontját
50 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 33. pontját
51 Lásd: C-185/07. West Tankers ítélet 34. pontját
52 A széles értelemben vett nemzetközi magánjog tárgykörét átfogó, mindig naprakész honlap, a contflictoflaws.net online szimpóziumot hirdetetett a West Tankers ítéletről, ahol Európa nemzetközi magánjogot oktató professzorai és kiemelkedő gyakorlati jogászok kaptak lehetőséget véleményük rövid, lényegre törő kifejtésére a http://conflictoflaws.net/2009/ecj-judgment-in-west-tankers/#more-2403 [2009. 03. 28.] honlapon. A továbbiakban az itt olvasható véleményeket igyekszünk összegezni.
53 Így például Jonathan Harris, a Birminghami Egyetemen a nemzetközi kereskedelmi jog professzora. Lásd: Harris on West Tankers. contflictoflaws.net.
54 Lásd: Catherine Kessedjian (University Paris 2) European College of Paris professzora. Lásd: Kessedjian on West Tankers. contflictoflaws.net.
55 Lásd például: Kessedjian on West Tankers. contflictoflaws.net.
56 Lásd: Alexander Layton barrister. Layton on West Tankers. contflictoflaws.net.
57 A New York-i Egyezmény II. cikk (3) bekezdésének "hallgatásával" kapcsolatban a hazai szakirodalom is három értelmezési lehetőséget vázolt fel: Fuglinszky Réka már idézett, rendkívül alapos tanulmányában vizsgálta azt a kérdést, hogy a szabállyal összeegyeztethető-e a határon átnyúló perlési tilalom vagy sem. Álláspontja szerint érvelhetünk úgy, hogy ennek nincs akadálya, sőt az kifejezetten előmozdítja az Egyezmény érvényesülését, azaz annak akár a joghatósági kifogás megtételétől függetlenül helye lehet, hiszen az anti-suit injunction tulajdonképpen a választottbírósági kikötés kikényszerítésére szolgál. Lehetséges azonban egy olyan értelmezés is, amely szerint az anti-suit injunction kibocsátására mindaddig nem kerülhet sor, amíg a felhívott állami bíróság a II. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettségének nem tett eleget és nem utasította a feleket az általuk szerződésben vállalt választottbírósági útra (relatív tilalom). Végül elképzelhető az az argumentáció is, hogy az Egyezményben részes állam bírósága előtt folyó eljárás felperese ellen nincs helye a jogintézmény alkalmazásának, mivel az Egyezmény kizárólag a felhívott fórum előtt való fellépés lehetőségét ismeri, az anti-suit injunction pedig nem egyeztethető össze annak szellemével (abszolút tilalom). Lásd: Fuglinszky Réka: Anti-suit injunction, a hatáson átnyúló perlési tilalom Angliában különös tekintettel a jogintézmény európai joggal való összeegyeztethetőségére c. tanulmánya. In: Kihívások és lehetőségek napjaink magánjogában. Tanulmánykötet. Szerkesztette: Szikora Veronika. Debrecen, 2009. 166. old. Az Európai Bíróság West Tankers ítélete az abszolút tilalomkénti értelmezést látszik elfogadni.
58 Lásd például: Kessedjian on West Tankers. contflictoflaws.net.
59 Layton on West Tankers. contflictoflaws.net.
60 A Brüsszel I. rendelet hazai alkalmazásáról lásd: Kengyel Miklós: A Tanács 44/2001/EK (Brüsszel-I.) rendeletének alkalmazása a hazai joggyakorlatban. Egy empirikus vizsgálat tapasztalatai. In: Európai jog. 2007. évi 2. szám 37-45. old.
61 Layton on West Tankers. contflictoflaws.net.
62 Lásd: Rafael Arenas a nemzetközi magánjog professzora a barcelonai Universidad Autónoma-n. Rafael Arenas on West Tankers. conflictoflaws.net
63 Lásd: Thomas Pfeiffer a Heidelbergi Egyetem Összehasonlító Jogi, Nemzetközi Magánjogi és Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Intézetének professzora és vezetője. Pfeiffer on West Tankers. conflictoflaws.net
64 Lásd: Pfeiffer on West Tankers. conflictoflaws.net
65 Lásd: Pfeiffer on West Tankers. conflictoflaws.net
Lábjegyzetek:
[1] Prof. Dr. Kecskés László tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora, PTE ÁJK. Dr. Nemessányi Zoltán, egyetemi adjunktus, PTE ÁJK.
Visszaugrás
