A hazai elektronikus kereskedelmi tevékenység kapcsán a fogyasztóvédelmi hatóság fontos feladata az elektronikus levelezés útján továbbított kéretlen kereskedelmi reklámüzenetekkel szembeni fellépés. Hazánk jogrendszere e kérdés kapcsán az opt-in rendszert vezette be, amely szerint kereskedelmi email csak akkor küldhető a fogyasztó részére, ha annak küldéséhez a fogadó előzetesen hozzájárult. A hatóság a jogellenesség megállapítása esetében közigazgatási eljárást folytat le, amely legtöbbször a jogsértő magatartástól való tartózkodás elrendelésével, illetőleg bírság megfizetésére kötelezéssel zárul.
A kéretlen elektronikus kereskedelmi levelekkel (a továbbiakban: spam) kapcsolatos hatásköri szabályozás 2004. január 1-jével megváltozott. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) szerint 2004. január 1-étől a Hírközlési Felügyeletet (Nemzeti Hírközlési Hatóságot) helyett a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek váltak kötelessé a jogsértő, kéretlen elektronikus reklámlevelek körében vizsgálódni, és a szükséges esetben eljárást lefolytatni..
A hatásköri szabályozás ekkénti változása a fogyasztóvédelmi hatóság szemében nem jelentkezett természetellenes folyamatként, ugyanis az élet természetes rendjéhez hozzátartozik, hogy a fogyasztókat érintő jogsérelmek ügyében - amennyiben a közjogi fellépés indokolt, szükséges és arányos - a fogyasztóvédelmi hatóság legyen az a fórum, amely a szükséges intézkedések meghozatalára jogosult.
A hatóság tevékenysége megkezdésekor két lényeges feladatra koncentrált, egyrészt az Ektv. értelmezésére, az eljárás módszereinek kidolgozására, másrészt a fogyasztók minél szélesebb körű tájékoztatására a hatáskör megváltozásával összefüggésben. Ez utóbbi rendkívüli jelentősége az, hogy az Ektv. spam-ellenes tilalma csak akkor válhat életté, ha a fogyasztók jelzéseket tudnak adni a jogsértés megtörténtére nézve. A fogyasztói aktivitás elengedhetetlen, hiszen a hatóság a jogsértés körében hivatalból eljárni nem tud, a hatósági intézkedés alapja ugyanis az egyedi esetekben bekövetkező jogellenes magatartás.
Az Ektv. értelmezése alapvetően két kérdés tisztázást jelentette. Első annak vizsgálata, hogy az Ektv. mely személyi kört védelmez a spamekkel szemben. E kérdésében az Ektv. előre mutató módon járt el, ugyanis a spamek elleni védelem az Ektv. 2. § d) pontja szerint valamennyi igénybe vevőt megillet. Az Ektv. hivatkozott rendelkezése szerint ezek közé tartoznak a természetes, illetve jogi személyek éppen úgy, mint a jogi személyiség nélküli szervezetek. A védelmezett személyi kör tehát rendkívül széles, amely jótékonyan fokozhatja a spammerekkel szembeni hatósági fellépés hatékonyságát.
A másik fontos kérdés az, hogy mi is az a spam. Pontosabban mit is ért az Ektv. a spam alatt. E vonatkozásban felmerül először is egy tartalmi kérdés, vagyis az, hogy milyen tartalmú kéretlen üzenettel szemben kaphat védelmet a fogadó, az igénybe vevő. A választ - hivatkozva a Grtv. szerinti fogalomra - maga az Ektv. adja meg, amikor a reklámok kéretlen küldését tiltja meg. A reklám fogalmát a Grtv. 2. § g) pontja határozza meg kimondva, hogy a gazdasági reklám olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő (a továbbiakban: reklám).
Megállapíthatjuk tehát, hogy az Ektv. spam-tilalma nem általában tiltja az elektronikus üzenetek kéretlen küldését, hanem kifejezetten csak a gazdasági reklámokra nézve állítja fel e tilalomfát. A fogyasztóvédelmi hatósághoz beérkező kérelmek alapján érezhető ugyanakkor, hogy a postafiókkal rendelkezők számára egyre gyakrabban jelent problémát a nem reklámtartalmú üzenetek kéretlen, zavaró volta, amely véleményem szerint előbb-utóbb a szabályozás újragondolását, a tilalom esetleges kiterjesztésének gondolatát vetheti fel.
Érinteni szükséges azt az - eddigi gyakorlatunk során már jelentkező - kérdést is, hogy a reklámlevelek küldését jogszerűvé tevő, az igénybe vevő előzetes, egyértelmű hozzájárulása beszerezhető-e a reklámozó által küldött email útján? Az Ektv. 14. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint elektronikus úton reklámlevél csak akkor küldhető, ha ahhoz a fogadó fél előzetesen hozzájárulását adta. E szabályból az következik, hogy a reklámozó és az igénybe vevő között szükséges megtörténnie egy úgynevezett előzetes kapcsolatfelvételnek, amelynek útján a reklámozó a levelek küldéséhez való hozzájárulást szerezheti be. Ha ezen első kapcsolatfelvétel emailben történik, a reklámozó által küldött ilyen - kéretlennek számító - üzenet mindenképpen meg fog felelni a Grtv. gazdasági reklám fogalmának, hiszen az üzenet minimálisan egy vállalkozás megismertetésének előmozdítását
- 98/99 -
fogja szolgálni. A kapcsolatfelvételt szolgáló üzenet tehát reklámnak minősül, s mivel kéretlen is egyben, sérti az Ektv. spam-tilalmát. Mindez pedig azt jelenti, hogy az első kapcsolatfelvétel kizárólag passzív megoldásokkal lehetséges, például bannerek, saját honlapok felhasználásával a felhasználó olyan weblapra irányítható, ahol nyilatkozhat hozzájárulásának megadásáról.
Figyelmet igényel mindemellett az is, hogy az Ektv. általánosságban fogalmaz abban a vonatkozásban, hogy a tilalom az elektronikus út felhasználásával küldött reklámokra terjed ki. Az Ektv. tehát nem taxatíve konkretizálja a küldő által felhasznált csatornát, amely miatt a hatóságnak lehetősége van arra, hogy a tilalom körébe tartozó közvetítő technikai módokat az Ektv. adta mozgástérben joggyakorlata útján jelölje meg. Az Ektv. 2. § b) pontja határozza meg az elektronikus út fogalmát, a következők szerint: "elektronikus út: elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazása." A fogalom-meghatározásra tekintettel a technikai végberendezések széles körén megjelenő kéretlen üzenetek ellen nyújt védelmet az Ektv., amelybe a hatósági gyakorlat az emailen kívül beletartozónak tekinti az oly gyakori kéretlen fax- és SMS-üzeneteket is.
A tilalom faxüzenetekre vonatkozó alkalmazása jogilag lehetséges és hogy üdvözlendő" mivel - mint az beérkezett kérelmekből kiderült - egyes társaságok más cégek számára az éjszakai órákban rendkívüli mennyiségű, reklámcélú megkeresést továbbít.
Amint fentebb rögzítésre került, a fogyasztóvédelmi hatóság eljárási lehetősége akkor nyílik meg, ha a jogsérelem már bekövetkezett. Ebből a szempontból a hatósági fellépés már csak utólagos, egyfajta büntetőjogias intézkedésként értékelhető. Az eljárást tehát az ügyfélnek minősülő kérelmező beadványa indítja meg. A kérelem jellemzően elektronikus úton érkezik a hatósághoz úgy, hogy az ügyfél csatolt dokumentumként megküldi a hatóságnak a sérelmesnek tartott üzenetet. A panasz megérkezését követően a vizsgálat először azzal kezdődik, hogy megállapítja a hatóság a kérelmező azonosító - név- és lakcím- - adatait. E paraméterek hiányában az eljárás lefolytatására nincs lehetőség, ugyanis a hatóság az Ektv. tilalmi rendelkezése alapján - mindamellett, hogy a rendelkezés mögött a közérdek védelme is meghúzódik - konkrét személynél beálló jogsérelem miatt tehet intézkedést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérelmezők általában készségesen megadják szükséges adataikat, azonban vannak esetek, amikor a hatóság adatkérő levelére a kérelem visszavonása érkezik válaszként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
