E lapszám Fórum rovatában olyan írásokat közlünk, amelyek azt elemzik globális kitekintéssel, hogy a Covid-19 járvány milyen hatással volt az egyes jogrendszerekre. Halmai Gábor az olaszországi válságkezelést, Fröhlich Johanna a chilei alkotmányozási folyamatot, Mészáros Gábor pedig az amerikai elnök hatalomgyakorlásának változásait tárgyalja a pandémia jelentette kihívásokra tekintettel.
A járvány kitörését közvetlenül megelőzően számos latin-amerikai országban napokig, hetekig tartó tiltakozások bontakoztak ki különböző gazdasági megszorító intézkedések, illetve választási visszaélések miatt.[1] A járvány azóta ezekben és más latin-amerikai országban is további gazdasági megszorításokat eredményezett, amelyek a már meglévő politikai és társadalmi feszültségek további kiéleződéséhez vezetettek. Chilében a 2019 októberi társadalmi megmozdulásokat közvetlenül követő világjárvány a felhalmozódott elégedetlenséget nem csitította, hanem inkább felerősítette, illetve azokat egy új alkotmány iránti követeléssé kovácsolta össze. Chile így az egyetlen olyan latin-amerikai ország jelen pillanatban, ahol a tüntetések és a világjárvány ellenére alkotmányozásba fogtak, és ezzel egyedülálló jogi, politikai, illetve társadalmi kísérlet szemtanújává tették a világot. Habár sokan - főleg a nemzetközi akadémiai közösség tagjai - nagyrészt optimistán tekintenek a fejleményekre és az alkotmányozásban a társadalmi problémákat orvosolni képes potenciált látnak, a világjárvány és a tüntetések miatt kiéleződő ellentétek tovább csökkenthetik a józan megegyezésre törekvés esélyeit. A jelen írás a világjárvány keretei között kibontakozó alkotmányozási eljárásra és az azzal összefüggő alkotmánymódosítások által is alakított regionális sajátosságokra koncentrál majd.
Chiléről elterjedt nézet, hogy Latin-Amerika egyik legtörvénytisztelőbb, legstabilabb országa egy olyan régióban, ahol a törvények strukturális hatékonytalansága és a jogszabályoknak rendszerszinten ellenszegülő állampolgári magatartás általánosan jelenlévő problémák.[2] Amikor 2019 októberében felemelték a santiagói metrójegyek árát,[3] az eleinte sporadikus megmozdulások hamar masszív tüntetésekbe csaptak át, amelyek odáig fajultak, hogy a tüntetők metróállomásokat gyújtottak fel, boltokat és bankokat fosztottak ki, és tettek tönkre. A liberális jobboldali Chile Vamos koalíciót vezető üzletember és politikus, Sebastián Piñera elnök először kihirdette a különleges jogrendet, majd taktikát váltott, és tárgyalást kezdeményezett a tüntetőkkel. Hiába vonta vissza a metrójegyek árának emelését, növelte a garantált nyugdíjakat 20%-kal, illetve mentett fel számos államtitkárt a pozíciójából, a tüntetések nem csillapodtak, és tulajdonképpen kisebb megszakításokkal és eltérő intenzitással a mai napig előfordulnak Santiago belvárosában. A hirtelen kitörő és villámgyorsan terjedő demonstrációk erőszakosságát és szívósságát a legtöbben nem pusztán az olyan felszíni problémákkal magyarázzák, mint az infláció, a jövedelmi egyenlőtlenségek vagy a munkanélküliség, hanem sokkal inkább a mindezekből hosszú évek alatt kitermelődő reménytelenséggel és haraggal, valamint azzal, hogy széles társadalmi rétegeknek rendült meg a bizalma a politikai és gazdasági elitben.[4]
Az új alkotmány terve azok után merült fel, hogy az elnök kiegyezést célzó kísérletei mind elbuktak. Az ezt követően kötött új társadalmi paktum azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy a legkülönbözőbb szektorokból és célkitűzésekkel érkező tüntetők mind megtalálhatják benne a problémáikra a gyógyírt. Chilében már korábban is megkísérelték lecserélni a Pinochet-diktatúra alatt 1980-ban elfogadott, majd később teljes revízión átesett[5] alkotmányt, erre azonban politikai konszenzus hiányában eddig nem került sor. A legutóbbi ilyen kísérlet Michelle Bachelet elnöki mandátuma alatt, 2015 októberében indult, amely azonban 2018 márciusában politikai támogatás hiányában sikertelenül zárult.[6] A helyzet gyökeres megváltozását mutatja, hogy ezt követően Piñera elnök éppen azzal nyerte meg a választásokat 2018-ban, hogy átfogó alkotmányozás helyett fokozatos és mérsékelt reformokat javasolt. Érdekes párhuzam az újabb magyar alkotmánytörténettel, hogy a magyar Alaptörvény megalkotásához hasonlóan a jelenlegi és korábbi chilei kísérletek során is az alkotmány lecserélése okaként nagyrészt az évszámhoz és az aláíró Pinochet személyéhez,[7] valamint az alkotmány
- 72/73 -
legitimitásához[8] kapcsolódó szimbolikus okokat jelöltek meg.
2019. november 15-én, kevesebb mint egy hónappal a zavargások kitörése után, megszületett az Egyezség a Békéről és az Új Alkotmányról (a továbbiakban: Egyezség)[9], amelyet a chilei Kongresszus összes pártja (a Kommunista Pártot leszámítva) elfogadott, és amely meghatározza az új alkotmány megalkotásának alapszabályait. A chilei törvényhozás 155 tagú alsóházában összesen 17 párt képviselői kapnak helyet, akik a politikai spektrum majd minden szegletét képviselik: a hagyományos balközép és jobbközép pártokon kívül vannak kereszténydemokraták, liberálisok, kommunisták, zöldek, és sok független képviselő is van. A legutóbbi választásokon a mérsékelt jobboldali pártokat tömörítő Chile Vamos koalíció szerezte meg a többséget mindkét házban, akiket szorosan követett a progresszív baloldali pártszövetség, valamint a független képviselők. Ilyen pártpolitikai viszonyok mellett valódi sikernek tekinthető az Egyezség létrejötte, amely többek között azt is tartalmazza, hogy az aláíró politikai pártok elköteleződnek a társadalmi és politikai válság kezelésének demokratikus, emberi jogokat tiszteletben tartó módja mellett, és az új alkotmány elfogadásának tervét népszavazás formájában a chilei nép elé terjesztik. Habár az Egyezség nem öltött hivatalos jogi formát, az abban foglaltakat azóta - alkotmánymódosítások révén - nagyrészt a hatályos alkotmány részévé emelték. Az alkotmányozásról szóló népszavazást eredetileg 2020 áprilisára tervezték, két kérdés vonatkozásában. Az első kérdés, hogy legyen-e új alkotmány, a második pedig az, hogy milyen eljárási és intézményes keretek között valósuljon meg az alkotmányozás. A lehetséges opciók között szerepelt a klasszikus alkotmányozó gyűlés, amelynek minden tagját kifejezetten erre a célra közvetlenül választják, valamint a vegyes alkotmányozó gyűlés, amely felerészt a Kongresszus aktuális tagjaiból, felerészt pedig az erre a célra közvetlenül választott képviselőkből áll. A közvetlenül delegált képviselők megválasztását eredetileg 2020 októberére tervezték, a szokásos regionális és helyhatósági választásokkal együtt, illetve azok szabályai szerint. Az Egyezség azt is előírja, hogy az Alkotmányozó Gyűlés a saját döntéshozatali és szavazási rendjéről minden esetben kétharmados többséggel köteles dönteni. Az Egyezség értelmében az Alkotmányozó Gyűlés kilenc hónapig ülésezik majd, ezt az időtartamot egyszer lehet meghosszabbítani, három hónappal. Az Alkotmányozó Gyűlés által készített új alkotmányt a Kongresszus elé kell terjeszteni jóváhagyásra, majd az ezt követő hatvan napon belül népszavazásra kell bocsátani.
Az alkotmányozás eredeti időbeosztását azonban keresztülhúzta a járvány kitörése, ami azt eredményezte, hogy az eredetileg az új alkotmány szükségességéről szóló, eredetileg 2020 áprilisára tervezett népszavazást 2020 októberére halasztották, a 2020 októberére programozott választásokat pedig - amelynek eredményeképpen felállt az Alkotmányozó Gyűlés - 2021 áprilisában tartották meg. A 2020. március 18-án elnöki rendelettel kihirdetett katasztrófahelyzet[10] miatt a kampány, illetve a gyülekezési jog gyakorlása is nagyban megnehezedett, ezért a bevezetett korlátozások fényében jobbára szükségesnek és legitimnek tekintették a népszavazás elhalasztását. Másrészt viszont megkérdőjelezhető szükségességű intézkedéseket is bevezetett a törvényhozó, amelyeket egyesek a tüntetésekkel szembeni bújtatott korlátozásoknak tekintettek.[11]
A 2020. október 25-én tartott népszavazáson végül rekordszámú állampolgár vett részt, több mint 7,5 millió (a szavazásra jogosultak 49,2%-a), amellyel az 1988-ban rendezett, Pinochet hivatalban maradását elutasító népszavazás részvételi adatai is megdőltek. A szavazók 78,27%-a egyetértett az új alkotmány elfogadásának szükségességével, és közülük 78,99% preferálta a teljes mértékben közvetlenül választott képviselőkből álló alkotmányozó gyűlés koncepcióját.[12] Az időközben létrejött Alkotmányozó Gyűlés 155 tagból áll, akiket a 2021. április 11-ei népszavazáson választottak meg, a rendes, arányos választási rendszer strukturális és jogi keretei között, amelyet néhány különleges szabály egészített ki. Az alkotmánytervezet és az Alkotmányozó Gyűlésen belüli szavazási rend részleteinek jóváhagyásához az Alkotmányozó Gyűlés kétharmados többsége szükséges, és az ezzel kapcsolatosan felmerülő esetleges szabályszegések ügyében a legfelső bíróság öt, véletlenszerűen kisorsolt bírája dönt majd. Az Alkotmányozó Gyűlés által készített alkotmánytervezetet 2022 közepe táján újabb - ezúttal kötelező részvétel mellett zajló - népszavazás keretében a chilei állam-
- 73/74 -
polgárok jóváhagyhatják vagy elutasíthatják majd. A pártokhoz nem tartozó, független jelöltek indulásának lehetővé tétele, valamint a nemi paritás elvének alkalmazása a baloldali progresszív oldal egyik nagy győzelmének tekinthető; ezek a megoldások az alkotmányozó eljárás függetlenítését célozzák a politikai elitektől. A nemek közötti paritás elvének bevezetésével a chilei alkotmányozás az első, amely ilyen elv alapján választott testületben írja majd újra az alkotmányát. Ráadásul az elfogadott megoldás igen radikálisnak tekinthető, hiszen nem csak a jelöltlistákat kellett paritásos alapon összeállítani, hanem a szavazás eredményét is "korrigálni" kellett oly módon, hogy egyik nem képviselői se foglalhassanak el többet a helyek 55%-ánál az alkotmányozó gyűlésben.[13] Ezt illetően felmerültek egyes ellenérvek,[14] miszerint a választási eredmények megváltoztatása végső soron a demokratikus folyamatba való beavatkozást, azaz a választók akaratának megmásítását jelenti, de ezek az álláspontok nem kaptak jelentős támogatást. Végül, némileg ellentmondásos módon, a választás végeredményét a férfiak javára kellett módosítani, akik így 71 helyett 78 helyet kaptak, míg a nők 84 helyett 77 mandátumot. Az Alkotmányozó Gyűlésben további 17 helyet tartottak fenn a különböző őslakos közösségek képviselőinek is, akik a társadalom 12,8%-át teszik ki (a mapuche a legnagyobb ilyen közösség).
A chilei alkotmányozásra eddig nagyrészt optimistán[15] tekint a nemzetközi akadémiai közösség. Az Alkotmányozó Gyűlés létrehozására irányuló választások eredményei is visszaigazolták, hogy a jelenlegi chilei alkotmányozás egy részben alulról építkező folyamatkeretében indult el, ugyanakkor a széleskörű társadalmi részvételt lehetővé tevő szabályok mellett az eljárásba beépített egyes elemek miatt az uralkodó politikai elit is képviselteti magát benne. A választások eredménye kifejezetten a független, pártokhoz nem kötődő, radikális változásokat és a politikai közösség teljes újragondolását sürgető erőket hozta helyzetbe, olyannyira, hogy a baloldali és a független képviselőknek együtt kétharmados többségük van, míg a jobboldal elvesztette a demokratikus átmenet óta meglévő egyharmados vétótöbbségét.[16] A híres, kudarcba fulladt izlandi alkotmányozással ellentétben ugyanis,[17] amely ugyancsak a széles társadalmi rétegek bevonásán alapult, a chilei alkotmányozást eddig minden politikai párt támogatta, beleértve azokat a jobboldali erőket is, amelyek korábban ellenezték az alkotmány teljes lecserélését.
Az alkotmányszöveg legnagyobb vitát kiváltó részei előreláthatólag az emberi jogok, azon belül is a régióban egyre forróbb témává váló gazdasági, társadalmi, kulturális jogok körül csoportosulnak majd, és bizonyára nagy hangsúlyt kap az abortusz és az LMBTQ közösségek jogainak elismerése.[18] Az emberi jogok hatékonyabb elismeréséhez és kikényszerítéséhez kapcsolódnak olyan további témák, amelyek kulcskérdések lesznek az alkotmányozás során, így a nemzeti és a nemzetközi jog viszonya,[19] az alkotmánybíróság hatáskörei, és végül Chile sokat vitatott hiperprezidenciális kormányformája.[20]
Az alkotmányozás mögötti legmeghatározóbb ideológiai irányzat a neokonstitucionalizmus latin-amerikai változata,[21] valamint a transzformatív konstitucionalizmus,[22] amelynek lényege, hogy a társadalmi egyenlőtlenségekből és az intézményrendszer strukturális gyengeségeiből fakadó igazságtalanságot elsősorban az alapjogok kiterjesztésével és az alkotmánybíróságok hatásköreinek szélesítésével kell kezelni. Az alkotmányozás egyik nagy kérdése, hogy az eddigi klasszikus jogállami-demokratikus kereteket megtartó Chile mennyire tolódik majd el a latin-amerikai neokonstitucionalizmus irányába. Ezen kívül, a jelenlegi rendszer legelszántabb kritikusai a latin-amerikai neokonstitucionalizmus radikálisabb, andoki[23] irányzatát követnék - ez szolgált alapul a venezuelai (1999), ecuadori (2008) és bolíviai (2009) alkotmányok elfogadásához -, erre azonban egyelőre kevesebb esély látszik. A chilei alkotmányozó eljárást már most számos európai és észak-amerikai egyetem és kutatóközpont kíséri figyelemmel,[24] ami önmagában is jelzi, hogy a chilei alkotmányozás regionális és globális szinten egyaránt meghatározó alkotmányjogi és ideológiai trendeknek a lenyomata, valamint megvalósításuk próbája is egyúttal.
A járvány okozta közegészségügyi problémák, illetve az azokra adott alkotmányossági megoldások nem választhatók el az ebben a kontextusban kezdetektől zajló tüntetésektől és az azokra adott válaszreakcióktól. Ez a szoros kapcsolat a járvány, a tüntetések és
- 74/75 -
az alkotmányozás között közvetlenül azon a szinten jelentkezik, hogy a járvány terjedését a tüntetések tovább súlyosbíthatják, ezért a személyes szabadságot korlátozó intézkedéseket nem lehet pusztán járványügyi szempontból vizsgálni, hanem azokat a társadalmi megmozdulások révén kialakult szélesebb kontextusba helyezve is igazolni kell. Ugyanez a közvetlen viszony fedezhető fel az említett aspektusok között egy másik szinten is: az alkotmányozás problematikája egyre jobban összemosódik az aktuális társadalmi kihívásokkal (amelyeket a járvány még jobban kiélez), ami azt eredményezi, hogy az ezekre adott megoldási javaslatok is egyre kizárólagosabban alkotmányjogi karaktert nyernek. Ez a fajta alkotmányjogiasodás nem csak a megoldási alternatívák formájára vonatkozhat, hanem a társadalmi gondok átfogó megközelítésének természetére is. Az elsőre az alkotmánymódosítások eszközének fokozott használatát lehet említeni, míg a másodikra annak a szemléletnek az egyre erősödő jelenlétét, miszerint az alkotmány képes egyedül megoldást nyújtani a legkülönbözőbb természetű és eredetű társadalmi problémákra.
1. Nem sokkal az Egyezség elfogadását követően, 2019. december 24-én a chilei Kongresszus módosította az Alkotmány XV. fejezetében található, alkotmánymódosításra vonatkozó szabályokat, és lefektette az új alkotmány elfogadásának alapszabályait.[25] Itt találhatók jelenleg is az új alkotmánnyal összefüggő népszavazásokról, az alkotmányozó gyűlésről és a jelöltekről szóló alapvető szabályok, valamint itt szögezték le azokat az alapelveket és értékeket is, amelyeket az új alkotmány sem változtathat meg. Ezen kvázi örökkévalósági klauzulák alapján nem módosítható Chile köztársasági államformája, demokratikus jellege, illetve a módosítás nem érintheti a már jogerős és végrehajtandó bírósági döntéseket, valamint a Chile által ratifikált nemzetközi szerződéseket. Dogmatikailag ellentmondásosnak tekinthető alkotmányban rögzíteni egy új alkotmányra vonatkozó szabályokat, hiszen azok jogilag nem kikényszeríthetők, illetve szimbolikus meggyőző erejük is az alkotmányozásban részt vevő politikai erők, illetve azok társadalmi támogatottságának függvénye. Ebben az esetben ugyanakkor az elfogadott alkotmánymódosítások mégis pozitív intézkedéseknek tekinthetők legalább két okból. Egyrészt, a megegyezésen alapuló szabályok lefektetése lehetővé teszi, hogy az alkotmányozás előre ismert, átlátható és számon kérhető szabályok alapján történjen, kivédve ezzel, hogy később a domináns politikai erők bármilyen egyezség megszegése nélkül átvegyék az ellenőrzést a folyamatok felett, mint ahogy ez történt Ecuadorban vagy Venezuelában. Másrészt, az alkotmányozásra vonatkozó politikai és társadalmi egyezség lefektetett eljárási keretszabályai tükrözték a résztvevő politikai erők akaratát, és ezzel erősebb legitimációt biztosítottak az alkotmányozásnak anélkül, hogy a jövőbeni politikai többség mozgásterét tartalmilag korlátoznák. Éppen ezért is aggasztó, hogy a legújabb fejlemények szerint a baloldali erők egy része nem tartja többé kötelezőnek az Egyezségben elfogadott eljárási szabályokat, és a kétharmados többséget előíró szabály megváltoztatását sürgeti.
2020 márciusától tehát a chilei Kongresszus az alkotmány átmeneti rendelkezései közé kezdte illeszteni az alkotmányozásra vonatkozó szabályokat. Jelen pillanatig összesen tizenhét kiegészítéssel bővültek az átmeneti rendelkezések, és közöttük találhatók a nemi paritás elve szerinti jelöltállítás, a 2020. áprilisra tervezett népszavazás 2020. októberre, valamint a 2020. októberre tervezett választások 2021. áprilisára halasztása, a kampányt érintő, valamint az őslakos közösségek és a fogyatékossággal élők részvételére vonatkozó szabályok. Ezeken kívül olyan rendelkezéseket is találunk az átmeneti rendelkezések kiegészítései között, amelyek nem tartoznak szorosan az alkotmányozás témaköréhez, mint például az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a Kongresszus tagjai számára, hogy a járvány miatt kihirdetett katasztrófahelyzet alatt virtuális úton tartsák meg az üléseiket.
A magánnyugdíjalap 10%-ának kifizetéséről, valamint a kongresszusi képviselők és szenátorok juttatásainak befagyasztásáról szóló módosítások[26] azok, amelyeken keresztül a legjobban elmagyarázható a járvány, a tüntetések, és az alkotmányozás határmezsgyéjén zajló alkotmánymódosítások folyamata. A szóban forgó javaslatokat a népszerűségük, valamint a töredezett politikai környezet miatt végül megszavazták, noha alapvetően mind a kormány, mind az elnök ellenezte ezeket a módosításokat. Habár mindkét módosítást közvetlenül a járvány negatív gazdasági hatásainak tompítása, illetve a negatív gazdasági hatások által leginkább sújtott állampolgárok megsegítése érdekében fogadták el, mégsem tekinthetők pusztán egy gazdasági mentőcsomag részeinek. A nyugdíjalap megnyitása a javaslat támo-
- 75/76 -
gatói szerint olyan szimbolikus[27] intézkedés is volt, amely a társadalmi egyenlőtlenségeket súlyosbító neoliberális nyugdíjrendszerre, illetve a közmegvetésnek örvendő nyugdíjalap-kezelőre (AFP) mért nyílt csapásként is értelmezendő.[28] A bírálók szerint azonban a nyugdíjalapok kiürítése nem oldja meg a nyugdíjrendszer strukturális problémáit, ugyanakkor később éppen a társadalom legvédtelenebb tagjait teszi ki nagyobb veszélynek.[29] A lehetőséggel végül a chilei aktív munkavállalók 77%-a, azaz több mint 8,5 millió fő élt.
Az intézkedések népszerűsége miatt pár héten belül a nyugdíjalap további 10%-ának megnyitásáról szóló módosítás benyújtását kezdte tervezni a Kongresszus. A kormány és az elnök továbbra is ellenezték a lépést, amely ezúttal több szempontból is problémás volt. Egyrészt, az első alkalommal beillesztett átmeneti rendelkezés szerint a nyugdíjalap megnyitása csupán egyszeri alkalomra szólt, másrészt, az alkotmánymódosítás valójában elvonja az elnöktől az alkotmányban számára garantált törvénykezdeményezési jogot, amennyiben nem ő kezdeményezi az eljárást a Kongresszusban. Mivel az elnök ezúttal nem támogatta a nyugdíjalap újbóli megnyitását, a Kongresszus pedig alkotmánymódosításként nélküle is el tudta fogadni a tervezetet, az így módosított átmeneti rendelkezések a chilei alkotmánybíróság elé kerültek alkotmányossági felülvizsgálatra.
A chilei alkotmánybíróság tehát alkotmányossági szempontból vizsgált felül egy olyan ügyet, amely legalább három különböző, önmagában is rendkívül komplex elemből állt: a járvány miatti gazdasági problémák kezelése, a társadalmi feszültségek egyik forrásaként megjelölt nyugdíjrendszer reformja, valamint a leendő alkotmányozási eljárás szabályainak módosíthatósága. Tovább bonyolította a kérdést, hogy az említett tartalmi tárgykörök az alkotmányellenes alkotmánymódosítás kérdéskörén belül merültek fel. A chilei alkotmánybíróság határozatában[30] kifejtette, hogy nem lenne összhangban a jelenlegi chilei alkotmány rendelkezéseinek egységes egészével, ha az alkotmányosság őreként funkcionáló alkotmánybíróság ne vizsgálhatná felül az alkotmányozó hatalom aktusait mind formai, mind tartalmi szempontból. Utalt rá, hogy ha a chilei alkotmányos rend alapvető karakterét az új alkotmány sem módosíthatja, akkor ezt még kevésbé teheti meg egy alkotmánymódosítás - márpedig a magánnyugdíj-pénztári befizetések második megnyitása jelentősen átalakítaná a nyugdíjrendszer és az állami pénzügyi rendszer karakterét, valamint az elnök kikerülésével egy de facto pszeudoparlamentáris rendszert hozna létre, ami összeegyeztethetetlen a jelenlegi prezidenciális keretekkel.
Az ügynek ezen kívül magyar vonatkozása is van, hiszen a chilei alkotmánybíróság kifejezetten idézte a Magyarország Alaptörvénye Átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítéséről szóló 45/2012. (XII. 29.) AB határozat azon elemeit, amelyek szerint általános jellegű normák átmeneti rendelkezésekként való elfogadás révén sem válhatnak az alkotmány szövegének részévé. A chilei alkotmánybíróság kifejtette, hogy az a jelenség, amelynek révén újabb és újabb, korábban törvényi tárgykörbe tartozó témák nyernek alkotmányos karaktert, elvonja a többi intézményes szereplő hatáskörét, és negatívan hat a jogállamiságra.
2. A megszaporodó alkotmánymódosítások problémája természetesen nem egyedien chilei jelenség, és nem is kizárólagosan a járvány, illetve az azzal összefüggő problémák kezelésének sajátja. Ezek az egyedi körülmények inkább csak felerősítenek olyan mélyebb kulturális tulajdonságokat, amelyek egy adott krízis megoldását közvetett módon, de annál erőteljesebben meghatározzák. Az említett chilei problematika kezelése, különösen az új alkotmányt körülvevő viták során is tetten érhető a latin-amerikai jogi-alkotmányos kultúra egyik meghatározó karakterjegye, mégpedig az, hogy egyszerre van jelen két, első ránézésre ellentmondásos elem: egyrészt az a képzet, hogy a társadalmi problémák rendezésének kívánatos módja feltétlenül alkotmányos megoldást (legtöbbször alapjogként való elismerést) követel, másrészt az az elterjedt nézet, hogy a jogrendszer Latin-Amerikában általában és egészében nem működőképes, ezért annak folyamatos alakítására-változtatására van szükség.[31] Az "alkotmány mint csodaszer" képével párhuzamosan van jelen az "alkotmány mint bukott jog" ideája - valószínűleg ez a kettősség tette a latin-amerikai régiót a világ egyik leggazdagabb, jogi kísérletezésben legaktívabb alkotmányjogi tradíciójává. A joghoz való ambivalens viszony azonban azt eredményezi, hogy egyrészt elkerülhetetlenné válik a jogszabályok és az alkotmány folyamatos változtatása a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében, miközben a jognak, illetve a jog általi szabályozottságnak nincs önmagában vett értéke, ezért a reformok nagyrészt eleve kudarcra vannak ítélve.
A jelenlegi cikk kereteit szétfeszítené ezeknek folyamatoknak, illetve tágabban a latin-amerikai jogi hagyománynak a mélyebb tárgyalása. Az azonban bizonyos, hogy a chilei alkotmányozást, amely a jelenlegi speciális körülmények között zajlik, érdemes szemmel tartani. Nem csupán amiatt, mert érdekes párhuzamokat fedezhetünk fel a chilei és a magyar alkotmányos fejlődésben, hanem amiatt is, mert a chilei alkotmányozás a modern nemzetközi trendek kiemelkedő kortárs próbatétele. ■
- 76/77 -
JEGYZETEK
[1] Ecuadorban 2019 október 2-án Moreno elnök részben visszavonta a kőolajár állami támogatását, ezt követően a közlekedés drágulása elleni tüntetés napok alatt masszív országos tiltakozássá vált. Bolíviában október második felében Evo Moralest, aki az elnökválasztás első fordulójában többséget szerzett, a szavazatszámláláskor tapasztalt rendellenességek miatt csalással vádolta az ellenzék, ami széleskörű utcai megmozdulásokhoz vezetett; Tom Phillips: An explosion of protest, a howl of rage - but not a Latin American spring, The Guardian, 2019. október 24., https://www.theguardian.com/world/2019/oct/24/latin-american-spring-protests-chile-ecuador-bolivia-haiti.
[2] Mauricio García Villages: Disobeying the Law: The Culture of Non-Compliance with Rules in Latin America. Wisconsin International Law Journal, 2012, 263-287.
[3] Egy metrójegy ára 640-800 chilei peso (nagyjából 260 és 325 Ft) között mozog napszaktól függően, az emelés 30 pesóról, azaz nagyjából 12 Ft-ról szólt.
[4] Andrés Velasco: Santiago Under Siege. Project Syndicate, 2019. október 28., https://www.project-syndicate.org/commentary/reasons-for-civil-unrest-in-santiago-by-andres-velasco-2019-10.
[5] A diktatúra utáni demokratikus átalakulás folyamán az eredeti alkotmányszöveg több mint 75%-át módosították, a módosítást népszavazáson erősítettek meg. Ezt követően, 1990 és 2020 között összesen további 52 alkalommal módosult az alkotmány. Claudio Fuentes: Shifting the Status Quo: Constitutional Reforms in Chile. Latin American Politics and Society, 2015, 104.
[6] A kísérlet tanulsága, hogy az alulról építkező alkotmányozás a politikai pártok bevonása és támogatása nélkül nem működőképes. Sergio Verdugo - Jorge Contesse: The Rise and Fall of a Constitutional Moment: Lessons from the Chilean Experiment and the Faliure of Bachelet's Project. ICONnect Blog, 2018. március 13., http://www.iconnectblog.com/2018/03/the-rise-and-fall-of-a-constitutional-moment-lessons-from-the-chilean-experiment-and-the-failure-of-bachelets-project.
[7] Tom Ginsburg: Fruto de La Parra Envenenada? Algunas Observaciones Comparadas Sobre La Constitución Chilena (2014) 113 Estudios Públicos 1, 19.; Andrew Arato: Beyond the Alternative Reform or Revolution: Postsovereign Constitution-Making and Latin America, Wake Forest Law Review, 2015, 915.; George Tsebelis: Veto Players and Constitutional Change. Can Pinochet's Constitution Be Unlocked? (Politica y Gobierno 2018, 4. Mások szerint a korábbi alkotmány mélystruktúrájában továbbra is diktatorikus elemeket hordoz; Jorge Contesse: A Constitution Borne Out of Actual Bullets: A Reply to Sergio Verdug. Verfassungsblog, 2019. november 10., https://verfassungsblog.de/a-constitution-borne-out-of-actual-bullets/.
[8] Claudia Heiss: Legitimacy Crisis and the Constitutional Problem in Chile: A Legacy of Authoritarianism, Constellations, 2017, 470.
[9] Lásd az Egyezség szövegét angolul: https://noticias.uai.cl/agreement-for-social-peace-and-a-new-constitution/, valamint spanyolul: https://obtienearchivo.bcn.cl/obtienearchivo?id=documentos/10221.1/76280/1/Acuerdo_por_la_Paz.pdf.
[10] 104. számú elnöki rendelet: https://www.bcn.cl/leychile/navegar?idNorma=1143580&idParte=0. Ezt 2020 márciusa óta háromszor hosszabbították meg további elnöki rendeletek által, minden alkalommal 90 nappal.
[11] Ilyennek tekintették például az egész estés kijárási tilalmat. Leonardo Cofre: Chile and COVID-19: A Constitutional Authoritarian Temptation. Verfassungsblog, 2020. május 19., https://verfassungsblog.de/chile-and-covid-19-a-constitutional-authoritarian-temptation/.
[13] Marcela Prieto Rudolphy: A Feminist Rethinking of the Chilean Constitution? ICONnect Blog, 2020. november 5., http://www.iconnectblog.com/2020/11/symposium-on-chilean-referendum-part-iii-a-feminist-re-thinking-of-the-chilean-constitution/.
[14] Paridad de Género: En Desmedro de la Democracia. Libertad y Desarrollo, 2020. március 6., https://lyd.org/wp-content/uploads/2020/03/tp-1437-paridad-de-genero.pdf.
[15] Lisa Hilbink: New Constitution or Nothing! The Promise and Pitfalls of Chile's Constitutional Moment. ICONnect Blog, 2019. november 24., http://www.iconnectblog.com/2019/11/new-constitution-or-nothing-the-promise-and-pitfalls-of-chiles-constitutional-moment/; José Francisco García - Sergio Verdugo: Introduction: Symposium on Chile's Constitution-Making Process, ICONnect Blog, 2020. október 31., http://www.iconnectblog.com/2020/10/introduction-symposium-on-chiles-constitution-making-process/.
[16] Claudia Heiss, Re-Founding Chile, Journal of Democracy, 2021, 33-47.
[17] Alexander Hudson: When Does Public Participation Make a Difference? Evidence From Iceland's Crowdsourced Constitution, Policy & Internet, 2018, 185-217.
[18] Sergio Verdugo - Marcela Prieto: The dual aversion of Chile's constitution-making process, International Journal of Constitutional Law, 2021, 149-168.
[19] Az Amerikaközi Bíróság által levezetett "egyezményességi kontroll" értelmében az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye, az Amerikaközi Bíróság esetjoga és a regionális emberi jogi rendszer további elemei a tagállami alkotmányos rendszer részét képezik. A témához lásd, Pablo Gonzalez Dominguez: The Doctrine of
- 77/78 -
Conventionality Control: Between Uniformity and Legal Pluralism in the Inter-American System, Intersentia, 2018.
[20] Sergio Verdugo: On the Protests and Riots in Chile: Why Chile Should Modify its Presidential System? ICONnect Blog, 2019. október 29., http://www.iconnectblog.com/2019/10/on-the-protests-and-riots-in-chile-why-chile-should-modify-its-presidential-system/; Juan Linz, Presidential or Parliamentary Democracy: Does it Make a Difference?, in The Failure of Presidential Democracy. The Case of Latin America, eds. Juan Linz - Arturo Valenzuela, 1994, 3-87.
[21] New Constitutionalism in Latin America. Promises and Practices, eds. Detlef Nolte - Almut Schilling-Vacaflor, Routledge, New York, London, 2012; Roberto Gargarella: Latin American Constitutionalism 1810-2010: The Engine Room of the Constitution, OUP, Oxford, 2013.
[22] Armin von Bogdandy - Eduardo Ferrer Mac Gregor - Mariela Morales Antoniazzi - Flávia Piovesan - Ximena Soley: Ius Commune en América Latina. A Regional Approach to Transformative Constitutionalism, in Transformative Constitutionalism in Latin America, eds. Armin von Bogdandy et al., Oxford, OUP, 2017; Rodrigo Uprimmy: The Recent Transformations of Constitutional Law in Latin America. Trends and Challenges, Texas Law Review, 2011, 1587.
[23] Nina Massüger - Yanina Welp: Legality and Legitimacy - Constituent Power in Venezuela (1999), Bolivia (2006-2009) and Ecuador (2007-2008), in Constitution-making and Popular Participation, eds. Fernando Méndez - Jonathan Wheatley, Ashgate, UK, 2013; von Bogdandy et. al. (19. vj.) 18.
[24] Lásd például: Observatorio Nueva Constitución, https://www.observatorionuevaconstitucion.cl.
[25] Ley No. 21200, https://www.bcn.cl/leychile/navegar?idNorma=1140340.
[26] Az Alkotmány Átmeneti rendelkezéseinek 38. és 39. cikkelyei, amelyeket 2020. május 28-án és július 30-án iktattak be.
[27] A Pinochet ideje alatt a neoliberális gazdasági modell alapjain létrehozott rendszer volt az első teljes mértékben magánjellegű nyugdíjrendszer a világon. Az 1980-as alkotmány gazdasági szemléletének kialakítását nagyban befolyásolták a Milton Friedman neoliberális közgazdász tanítványainak tekintett "Chicago Boys" közgazdász kör tagjai; John Williamson: La historia de los Chicago Boys en Chile, Latercera, 2020. november 16., https://www.latercera.com/culto/2020/11/16/la-historia-de-los-chicago-boys-en-chile/.
[28] Octavio Garcia: Chileans Can't Draw on Their Retirement Money Forever, Jacobin, 2020. október 24., https://www.jacobinmag.com/2020/10/chile-afp-retirement-pension-funds-coronavirus.
[29] Lásd: Chile's famed pensions system faces an existential crisis, Financial Times, 2002. november 15., https://www.ft.com/content/3c25b7e0-b31f-4d5b-9845-3514af2970a3.
[30] Sentencia Rol. 9797-20-CPT, 2020. december 30., https://www.diarioconstitucional.cl/wp-content/uploads/2020/12/145980.pdf.
[31] Jorge Esquirol: The Failed Law of Latin America, American Journal of Jurisprudence, 2008, 75-124.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, Pontificia Universidad Catolica de Chile Facultad de Derecho.
Visszaugrás
