A régi és az új Gt. egyaránt tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek szükségessé teszik a részvények kicserélését, ennek módját azonban nem szabályozzák kielégítően. Ebből aztán jogalkalmazási nehézségek keletkeznek mind a részvénytársaságok működésében, mind a bírósági gyakorlatban (mint ez több perből is kitűnt).
Azt, hogy a részvénycserére milyen okból kerülhet sor, a törvény teljeskörűen szabályozza. A szabályozás kogenciájából következik, hogy eltérés engedélyezése hiányában újabb okokat az alapszabályban sem lehet kreálni [régi Gt. 233. §, új Gt. 9. § (1) bekezdés].
I. Azokat a szabályokat, amelyek folytán részvénycserére sor kerülhet, két nagy csoportra oszthatjuk.
Vegyük először az egyszerűbb esetet.
1.1 A részvénycsere kérdése elsősorban az alaptőkén felüli vagyon terhére végzett alaptőke-emelés esetén merül fel. Az alaptőke felemeléséről a közgyűlés az alapszabály módosításával [amihez - a hatályos Gt. 233. §-ának a) pontja értelmében - háromnegyedes szavazattöbbség szükséges] határoz. Végrehajtásának módja: a részvény felülbélyegzése vagy kicserélése.
1.2 Az alaptőke leszállításáról a közgyűlésnek szintén az alapszabály módosítása mellett kell határoznia. Végrehajtásának módja: a saját részvények bevonása, a részvények lebélyegzése, cseréje vagy számának csökkentése (ami szintén részvénybevonást jelent).
2.1 A részvénytípus átalakítása. Az átalakítás bemutatóra szóló részvényről névre szólóvá, vagy névre szóló részvényről bemutatóra szólóvá történhet.
A hatályos Gt. 233. §-ának g) pontjából következik, hogy a részvénytípus átalakítása fő szabályként a részvényesek akaratából történhet: a döntés a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, és - ha az alapszabály másként nem rendelkezik - elegendő hozzá az egyszerű szavazattöbbséggel meghozott határozat (itt igen je-lentős változás történt: régi Gt. 282. §-a háromnegyedes szavazattöbbséget kívánt meg).
Annak, hogy a taggyűlés így dönt, sokféle oka lehet, például a névre szóló részvények bemutatóra szólóvá való átalakítását indokolhatja a részvényforgalom megkönnyítése, főként a tőzsdére való bevezetés céljából.
A hatályos Gt. 179. §-ának (3) bekezdése [a régi Gt. 240. §-ának (4) bekezdéséhez hasonlóan] külön jogszabály részére egyirányú utat nyit: elrendelheti a bemutatóra szóló részvény névre szóló részvénnyé való átalakítását, az ellenkező irányú átalakítást pedig kizárhatja. A bemutatóra szóló részvények névre szólóvá való átalakítását elrendeli például a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 234. §-ának (1) bekezdése, fordítva azonban csak közvetett kizárással találkozunk. Például: az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 9. §-ának (2) bekezdése szerint befektetési vállalkozás kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező társaság lehet, továbbá a Gt. 260. §-ának (4) bekezdése szerint zártkörűen alapított részvénytársaság kizárólag névre szóló részvényeket bocsáthat ki.
2.2 A részvényfajták és részvényosztályok átalakítása (ideértve az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatását is) a hatályos Gt. 233. §-ának i) pontja értelmében mindig a közgyűlés határozatával történhet - az alapszabály rendelkezésétől függően. Egyedül a dolgozói részvények esetében állít fel a hatályos Gt. 187. §-ának (4) bekezdése alternatív jellegű kötelezettséget: a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállaló (vagy örököse) hat hónapon belül átruházhatja a dolgozói részvényt a társaság más munkavállalójára; a határidő eredménytelen eltelte után a társaság köteles a dolgozói részvényt az alaptőke leszállításával bevonni, vagy pedig átalakítani és értékesíteni.
A közgyűlési határozathoz ezúttal a hatályos Gt. 237. §-ának i) pontja már háromnegyedes szavazattöbbséget kíván meg. A részvénytípus átalakításával szemben a minősített többséget az indokolja, hogy a részvényfajta átalakítása megváltoztathatja a részvényhez fűződő jogokat is. Ezenfelül az új Gt. 238. §-ának (1) bekezdése megkívánja azt is, hogy egy-egy részvénysorozathoz fűződő jogok hátrányos megváltoztatásához a teljes taggyűlés kétharmados szavazattöbbségén felül jogainak csökkentéséhez a sorozat részvényeseinek legalább háromnegyedes többsége is hozzájáruljon.
Nem sorolom az átalakítás valóságos esetei közé a részvények címletösszevonását és szétbontását. Ez a hatályos Gt. 197. §-ára tekintettel a részvényes joga: az "átalakítás" az ő kérelmére és költségére történik.
II. A részvénycsere módja is különbözik aszerint, hogy azt a törzstőke fel- vagy leszállítása, illetőleg részvényátalakítás teszi-e szükségessé. Vegyük ezúttal is előre a könnyebb esetet.
1. Az alaptőke fel- vagy leszállítása esetén a kérdést a Gt. egészében rendezi. Ennek lényege, hogy az alaptőke felemelése esetén a felülbélyegzés vagy kicserélés, illetőleg az alaptőke leszállítása esetén a lebélyegzés, kicserélés vagy csökkentés (bevonás) céljából a részvényesnek a hatályos Gt. 254., illetve 263. §-a értelmében részvényét (zártkörűen működő részvénytársaság esetén írásbeli, nyilvánosan működő részvénytársaság esetén pedig a Cégközlönyben közzétett felhívásban megjelölt határidőn belül) be kell nyújtania.
A bemutatás elmulasztásának következménye: a részvényt érvénytelennek kell nyilvánítani, miáltal a részvényes jogai megszűnnek.
Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett (kivéve a bevontakat) kötelező új részvényeket kibocsátani és azokat értékesíteni. Ha az értékesítés hat hónapon belül nem történik meg, az el nem adott részvényeket az alaptőke leszállításával be kell vonni.
A szabályozás tehát teljes körű, de szerfelett szerencsétlen. A kicserélt részvényeket át nem vevő részvényesek ugyanis - az értékesítés sikertelensége esetén -abba a helyzetbe jutnak, hogy módjuk lesz vagyoni betétjüket visszakövetelni, holott a többi részvényesnek ez a lehetőség sem a részvényforgalom kedvezőtlen alakulása esetén, sem más okból nem adatik meg [új Gt. 223. §-a (1) bekezdésének első mondata]. Formai szempontból rendben lenne a dolog, hiszen az alaptőke leszállítása ebben az esetben a közgyűlés törvényben [új Gt. 258. §-ának (1) bekezdése] meghatározott kötelessége, és a határozat meghozatala után már nincs akadálya a kifizetésnek. Mégsem helyeselhető ez a megoldás, mert a tőkekivonás tilalmának sokkal fonto-sabb rendelkezését töri át. Egyben súlyosan sérti a részvénytársaság üzletviteléhez fűződő érdeket is, hiszen az alaptőke leszállítása nem vet rá jó fényt, de sérti a hitelezők érdekét is, hiszen az alaptőke kötelező leszállítása esetén mellőzhető mind a közzététel, mind a hitelezők követeléseinek biztosítása [új Gt. 258. §-ának (2) bekezdése, 262. §]. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy nem lehet az alaptőke minimuma alá szállni. Ez pedig kizárja a részvénynek az alaptőke leszállításával való bevonását, ezért - figyelemmel az új Gt. 258. §-ának (3) bekezdésére - nem marad más megoldás, mint az átalakulás.
2. Más a helyzet a részvényátalakítás esetében. A részvények kicserélésének kérdéséről e vonatkozásban a régi Gt. egyáltalán nem rendelkezett. Ezt a hiányt az új Gt. azzal küszöbölte ki, hogy a kérdés rendezését az alapszabályra (alapító okiratra) bízta. A részvénytípus átalakítását kötelezően, a részvényfajta és részvényosztály átalakítását pedig a szükséghez képest kell az alapszabály tartalmává tenni [új Gt. 207. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve (2) bekezdésének b) pontja]. A kérdés rendezésének értelemszerűen ki kell terjednie a részvénycsere lebonyolítására is.
Ezek után lássuk: milyen megoldások közül választhat a részvénytársaság a részvénycsere szabályozásánál?
A korlátok, amikel tiszteletben kell tartani, a Gt. kógens szabályai:
- az alaptőke összegének azonosnak kell lennie az összes részvény névértékével [Gt. 176. § (1) bekezdés|,
- a részvényes részére a részvénytársaság fennállása alatt vagyoni hozzájárulását csak az alaptőke leszállítása mellett, részvényének bevonása ellenében lehet visszafizetni [1. Gt. 223. §-ának (1) bekezdését, 259. §-a (1) bekezdésének b) pontját és 264. §-át],
- a részvénytársaság saját részvényeit a tagoktól is megvásárolhatja, azonban csak az alaptőke meghatározott hányada erejéig [régi Gt. 247. §-ának (2) bekezdése, új Gt. 189. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja], és kizárólag az alaptőkén felüli vagyonából.
Úgy látom, hogy e korlátok közé beiktatható az alapszabályba oly rendelkezés, amely szerint a kicserélésre be nem nyújtott részvényeket érvénytelenné kell nyilvánítani és a helyettük kibocsátott új részvényeket a részvénytársaság értékesítheti. A nehézség annak eldöntésében van, hogy mi legyen az el nem adott részvényekkel.
Azt eleve kétesnek tartom, hogy az alapszabály elrendelhetne kötelező alaptőke-leszállítást a ki nem cserélt részvény bevonása céljából, ha az értékesítés nem sikerül. Szerintem erről a közgyűlés szabad akaratából, saját belátása szerint dönthet, az alapszabály nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely eleve kötelezővé teszi az alaptőke leszállítását. Amennyiben a közgyűlés így döntene, a továbbiakban az általános szabályok szerint kell eljárni, tehát kötelező a Cégközlönyben az alaptőke leszállításáról hozott határozat kétszeri közzététele, a leszállításhoz hozzá nem járuló hitelezők felhívása követelésük bejelentésére és biztosíték nyújtása.
Az értékesítés módja lehet a saját részvény megvásárlása is. Azonban erre is csak a közgyűlés határozata alapján kerülhet sor, a törvényben meghatározott korlátok között (az alaptőke 10 százalékáig terjedő mértékben); a vételárat pedig csak az alaptőkén felüli vagyonból szabad kifizetni. Ha a társaság a saját részvényt egy éven belül nem tudja értékesíteni, újból a bevonási kötelezettség következik, de ekkor már kötelező a közgyűlés részére az alaptőke leszállítása.
A társasági jog keretei között tehát igazán jó megoldást nem lehet találni. Az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése azonban lehetőséget ad a polgári törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazására.
Abból a szabályból, hogy a részvényes vagyoni betétjét a társaság működése alatt nem jogosult visszakövetelni, következik az a kötelezettsége, hogy átvegye a kicserélt részvényt. Ha ezt nem teszi, a Ptk. a következő megoldásokat kínálja:
- a Ptk. 196. §-ának rendelkezései szerint a társaság felelős őrzésben magánál tartja a részvényeket mindaddig, amíg a részvényes az átvétel céljából meg nem jelenik,
- a Ptk. 287. §-ának (1) bekezdése alapján a társaság bírósági letétbe helyezi a részvényeket és ezzel a részvény kiadására vonatkozó kötelezettségét már teljesítette is.
Azt hiszem, helyesebb lett volna, ha az új Gt. az alaptőke leszállításával és felemelésével kapcsolatos részvénycserére, valamint a le-, illetve felülbélyegzésre hasonló megoldást választ. ■
Visszaugrás
