Egy a német versenyjog jövőjéről szóló előadás címe manapság tulajdonképpen nem hangozhat másképp, mint "A német kartelljog az európai versenyszabályozásban", mert a nemzeti verseny őreként ugyan milyen reformról, milyen határozatról, milyen megfontolásokról lehet még az európai kontextus figyelembe vétele nélkül beszélni? A sokszintű összefonódás és kölcsönös egymásra hatás ugyanis, ami a német versenyszabályozást az európaival összeköti, olyan címszavakkal, mint "az EU-jog elsőbbsége", "decentralizált alkalmazás", "együttműködés", "harmonizáció", "áttételi gyakorlat" vagy "párhuzamos illetékesség", csak jelzésképpen vázolható. Hogy ennek milyen gyakorlati jelentősége van, azt a német energiaszektorban tervezett két nagy fúzió, a VEBA/VIAG és az RWE/VEW révén tapasztaljuk ki és gyakoroljuk. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a versenyjogi csavaron tett minden egyes "húzás", legyen az egy rendelet vagy a bizottság alkalmazási gyakorlatának változása, beavatkozik a tagállami versenypolitika és kartelljog fogaskerekeinek rendszerébe is.
Ezzel kapcsolatban a következők állnak az érdeklődés középpontjában:
- Az anyagi jog reformja a horizontális illetve vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletek területén;
- a 81. és a 82. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásjogi reformok, azaz a Fehér Könyv; és
- a fúziókontroll területén egy egyszerűsített eljárás bevezetésével kapcsolatos elgondolások.
Az ezen reformtörekvések keretei között a Bizottság által újra és újra megnevezett célok a hatékony és egységes jogalkalmazás szavatolása, a vállalkozások számára a jogbiztonság javítása, az eljárások lefolyásának egyszerűsítése, valamint a döntéshozatal folyamatának erősebb decentralizálása. Semmi kétség nem merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a célok minden támogatásunkra érdemesek. Sőt, német részről a nevezett területeken a versenyszabályok reformját elengedhetetlennek tartjuk. Ugyanakkor valamennyi reformtörekvés a Bizottság azon szándékára mutat, hogy magát megszabadítsa a szükségtelen eljárási terhektől, amit "bürokráciátlanításnak" is nevezhetünk. Ez szintén támogatásra érdemes, hosszú távú feladat. Tágabb értelemben azonban a Bizottság nyilvánvalóan egy lehető legtágabbra nyúló mérlegelést akar bevezetni, amelyben a tagállami szervek közvetetten erősebb "ellenőrzés" alá kell, hogy kerüljenek. Erről a későbbiekben még esik szó. Amikor tehát a Német Szövetségi Kartellhivatal üdvözli a Bizottság reformtevékenységeit és az ott megfogalmazott célokat, a verseny német őreiben részben súlyos problémák is felmerülnek a bizottsági célok megvalósításának formája illetve az ehhez választott eszközök vonatkozásában. Így különösen attól tartunk, hogy a diszkrecionális döntési mozgásterek megteremtésével kapcsolatos, a Bizottság által javasolt egyszerűsítések az európai és ezzel a tagállami versenypolitikák által nyújtott tényleges védelmi szint csökkenéséhez vezethetnek.
Mivel senki sem tekinthető minden tudás kizárólagos birtokosának, és mivel a saját ügyekkel a háttérben különböző tapasztalatok és megítélések - a globalizáció következtében azonban új fejlemények is - léteznek, ellentétes vélemények esetén cél- és megoldásorientált tárgyalási folyamatra van szükség.
Mivel az EU-s szabályozások valóban beavatkozhatnak a tagállami "fogaskerekekbe", megfordítva természetesen az európai elképzelések hatásossága a helyi alkalmazási gyakorlattól függ: a mérlegelési mozgásterek és az értel-
- 49/50 -
mezési lehetőségek a valóság részei. Ezért kifejezetten üdvözlöm, hogy a Bizottság eddig még nem hamarkodta el pl. a kartelljogi eljárási szabályok modernizációját, hanem a problémás területeket feldolgozza és immár a tagállamokkal is tárgyal róluk. Egyvalami ugyanis nyilvánvalónak tűnik számomra: a ma és még inkább a holnap globalizált világában a versenyhatóságok súrlódásmentes együttműködésére és egységére van szükségünk, ha továbbra is érvényt akarunk szerezni a versenyelvnek.
A verseny egyik - szerintem - nagyon találó meghatározása így hangzik: a verseny nem öncél, a verseny a szabadság fenntartásának és védelmének eszköze a gazdaságban. Ez ugyanígy érvényes az ún. globalizációs korszakban is. A verseny a gazdasági hatalom decentralizációjának eszközeként egy demokráciában egyidejűleg a politikai hatalom decentralizációjának párját is jelenti. A versenynek mint gazdasági- és társadalmi berendezkedésünk alapelvének nem pusztán a vállalkozások közötti kapcsolatokra vonatkozó szűk szabályozási körben kell érvényesülnie.
A versenyelvnek képesnek kell lennie arra, hogy funkcióját felfedező-eljárásként más összefüggésekben is kibontakoztassa. Címszóként itt elsősorban a helyi versenyt nevezem meg. Ezt mint a verseny egy második szabályozási körét szeretném meghatározni. A helyi verseny túlnyomórészt állami keretfeltételek, úgymint adójogszabályok, jogbiztonság, engedélyezési gyakorlat, politikai stabilitás, stb. által meghatározott. Mindkét szabályozási kör pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja a másikat. Számomra ártalmasnak tűnnek az olyan törekvések, amelyek egyes gazdasági ágazatokat - mint például az egészségügyet vagy a sporthoz fűződő jogok elkótyavetyélését - ki akarnak vonni a versenyszabályozás alól. Éppilyen kevéssé célravezető, ha az egyénre az alkalmazkodásból adódóan elkerülhetetlenül háruló terheket akarják versenykorlátozások segítségével elhárítani.
A verseny nem az oka az alkalmazkodás szükségességének, hanem - ideális esetben idejekorán - nyilvánvalóvá teszi azt. Ebből kifolyólag a verseny minden részvevője profitál a másik versenyéből, legyen az vevő, szállító vagy versenytárs. A verseny-játék eredménye ugyanis nem plusz/mínusz nulla. Ezért éppúgy a tagállami versenyhatóságok, mint a Bizottság feladata, hogy a gazdasági élet minden területén alapvetően elősegítsék a versenyelv érvényesülését, ha azt akarjuk, hogy Európa összességében közép- és hosszú távon olyan kedvelt befektetési és termelési terület legyen, ahol a meglévő munkahelyek biztosítottak és újak is létesülnek. Tudatosítanunk kell a nyilvánosságban a működő versenyszabályozás pozitív hatásait.
Ez nem azt jelenti, hogy az olyan extern hatások, mint a lehetséges környezeti terhelések figyelmen kívül maradnak. Éppen ellenkezőleg: ezek internalizálása az állam feladatai közé tartozik, ezt azonban a versenyfolyamatok korlátozása nélkül kell megvalósítania. Nekem mindenesetre az a szándékom, hogy hivatali időm alatt a legjobb értelemben véve űzzem a "competition advocacy"-t. Meggyőződésem, hogy csak egy erős versenyjog teheti a vállalkozásokat verseny- és világpiacképessé. Ebben az értelemben a versenyelv mindkét szabályozási köre pozitívan hat a másikra, a német gazdasági környezet javára.
Ez után a rövid, általános versenypolitikai alapvető meggyőződésekről szóló kitérés után visszatérek az európai szintű konkrét reformtervekhez, valamint azok jelentőségéhez és megítéléséhez Németország szempontjából. Röviden rátérek tehát a már említett központi témákra - a csoportmentességi rendeletekre, a Fehér Könyvre és az egyszerűsített fúziókontrollra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
