A munkavállaló versenytilalmi kötelezettségének hazai és német jogszabályait, valamint addig felmerült gyakorlatát foglalta össze a GJ 2000/2/22-26. oldalán megjelent cikk. Azóta néhány újabb magyar felsőbírósági döntés meghozatalára került sor és a német gyakorlat kiegészíthetővé vált a brit gyakorlattal. A következőkben először az újabb magyar, valamint német fejleményekkel, majd a brit gyakorlattal foglalkozunk, végül tételszerűen összefoglaljuk a hatályos jogszabályon alapuló magyar gyakorlatot és - a külföldi jogértelmezések felhasználásával - annak lehetséges kiegészítéseit.
1. A versenytilalmi megállapodás a munkavállaló megélhetését, a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozhatja. A versenytilalmi megállapodásban foglalt korlátozás nem eredményezheti az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását. Az ilyen megállapodás érvénytelen és az eredeti állapot helyreállításának van helye (BH 2001/2/84).
A megállapodás érvényességéhez szükséges, hogy annak fejében a munkáltató megfelelő ellenérték megfizetésére kötelezze magát. A megfelelő ellenérték a munkaviszony megszűnésekori éves bruttó átlagkereset fele a versenytilalmi időszakra (BH 2001/2/84).
Amikor a felek munkaviszonya a munkavállaló március 9-i elmondása alapján április 9-én megszűnt, és a munkáltató március 20-án felmentette a munkavállalót a versenytilalmi kötelezettsége alól, a bíróság döntése szerint a versenytilalmi megállapodás egyoldalú megszüntetésére nem volt lehetőség, hiszen a versenytilalommal összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre (a munkavállalónak versenytevékenységre való alkalmatlanságára) mentesítése érdekében. Ezért a munkáltató a megfelelő ellenérték megfizetésére volt köteles (BH 2001/7/339).
Ha a munkáltatót - a szerződés külön kikötése alapján - elállási jog illeti meg, ez csak a munkavállaló a versenytilalmi megállapodáson alapuló teljesítésének megkezdése, adott esetben a felmondási idő előtt volt gyakorolható. A felmondási idő alatt közölt elállás már nem mentesítette a munkáltatót (LB Mfv. II. 10.887/1998).
A megállapodásból eredő jogvita munkaügyi jogvita és munkaügyi bíróság elé tartozik (LB Mpk. I. 10.044/1993).
A megállapodásra a polgári jog szabályai az irányadók [Mt. 3. § (6) bek.].
2. Az újabb német gyakorlat szerint a munkaviszony megszűntét követően a munkavállaló jogosult foglalkozási tapasztalatain nyugvó ismereteinek kihasználására és korábbi munkáltatójának konkurencia támasztására (BAG AP 40. számú határozata a BGB 611. §-ához Konkurrenzklausel). Ennek korlátozott volta külön megállapodás nélkül a jó erkölcsökbe ütköző magatartás esetén állapítható meg, ha pl. a munkavállaló a korábbi munkáltatójának alakszerű megkötés előtt álló ügyletét megakadályozza (BAG AP 4. számú határozata a BGB § 611. §-ához Fürsorgepflicht).
Versenytilalmat a munkaviszony megszűntét követően szabályozó rendelkezések általában mellőzhetetlen jogot képeznek. Ennek megfelelően, ha a megállapodás ellenszolgáltatás teljesítésére nem terjed ki, a versenytilalmi megállapodás semmis és arra mindkét fél hivatkozhat (BAG AP 24. számú határozata a BGB 611. §-ához Konkurrenzklausel). Az ellenszolgáltatást képező térítés vállalása független a nemtevési kötelezettség terjedelmétől. Nem tekinthető térítésnek a munkahely elvesztése miatti végkielégítés (BAG AP 65. számú határozata a HGB § 74.-ához). A versenytilalmi kötelezettség a munkaviszony megszüntetésétől számított két évre terjedhet.
Külön jogszabály értelmében a versenytilalmi megállapodás nem kötelező a munkavállalóra, ha
- azt szóban kötötték meg,
- az nem a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelmére szolgál,
- a munkavállaló megélhetését méltánytalanul megnehezíti (HGB 74a. §), vagy
- az az előírtnál kisebb térítést ír elő (GJ 2000/2/24. old.).
A második körülmény alapján nem kötelező a versenytilalom, ha azzal a munkáltató azt célozza, hogy a konkurencia bármely erősítését megakadályozza anélkül, hogy ennek tárgyi alapja lenne (BAG NJW 96, 1364). A jogszerű érdek fennállását az igényérvényesítés időpontjában kell elbírálni (BAG AP 18. számú határozata a HGB 74. §-ához).
A munkáltató által a versenytilalom fejében fizetni vállalt térítésnek legalább az utoljára élvezett szerződéses szolgáltatások felét el kell érnie. Ezért nem elégséges a személyi alapbér felének megfizetése. A szigorú gyakorlat szerint a térítés alapja a munkavégzésért megállapított mindennemű bérelem, pl. jutalék, részesedés, természetbeni szolgáltatás, jutalom, cégautó. Közömbös, hogy erre a munkavállalónak joga van-e vagy abban enélkül részesül (BAG AP 59. számú határozata a HGB 74. §-ához). A térítés nem teljesíthető a munkaviszony fennállása alatti felemelt munkabér fizetésével (BAG AP 38. számú határozata a HGB 74. §-ához). Ellenben figyelmen kívül marad a kiküldetési költségtérítés, valamint a munkavállaló életbiztosításához a munkáltató által önként teljesített hozzájárulás (BAG AP 40. számú határozata a HGB 74. §-ához).
Nem érinti a térítéshez való jogot, hogy a munkavállaló versenytevékenység kifejtésére képes helyzetben van-e. Jár a térítés nyugdíjazás esetén is, vagy pedig kereső-, illetve munkaképtelenég esetén, kivéve a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását.
Feltételes versenytilalomnál, vagyis ha a munkavállaló a tilalmat csak akkor köteles megtartani, ha azt a munkáltató életbe lépteti, ugyancsak az előbbi szabályok érvényesülnek (BAG AP 50. számú határozata a HGB 74. §-ához). Ezeknek megfelelően a munkavállalót választási jog illeti meg, amelynél fogva vagy megtartja a tilalmat és a térítést igényli, vagy pedig a tilalomtól való szabadulást választja (BAG AP 36, számú határozata a HGB 74. §-ához). Ha a munkavállaló az előbbi mellett dönt, a munkáltató követelheti a tilalom megtartásán.
A választásnak mielőbb meg kell történnie. Kivételesen később is történhet a választás, ha a munkaviszony megszüntetés jogszerűsége, illetve a versenytilalom érvényessége vitás (BAG AP 53. számú határozata a HGB 74. §-ához). Ha a munkavállaló kezdetben megtartotta a versenytilalmat, ennek megfelelő ellenszolgáltatást igényelhet, majd a jogvita eldöntését követően gyakorolhatja a választási jogát. Ezt nem zárhatja ki a munkáltató azáltal sem, ha előlegképpen a törvényes mértéket el nem érő meghatározott ellenszolgáltatást fizet (BAG AP 38. számú határozata a HGB 74. §-ához).
A feltételes versenytilalomhoz hasonló célra irányul az olyan kikötés, amelynek értelmében a munkavállaló vállalja, hogy mindennemű álláspályázatát a munkáltatóval közli és ezáltal a munkáltatót olyan helyzetbe hozza, hogy megfelelő esetben a HGB 75a §-a alapján a versenytilalomra ne tartson igényt. Mindezekre tekintettel a munkaviszony megszűntét követő időre szóló versenytilalomnak olyan határozott szövegezésűnek kell lennie, hogy ne álljon fenn kétség atekintetben, hogy a munkavállalónak van-e térítésre igénye, ezt különösen olyan esetekben kell vizsgálni, amikor a munkáltató fenntartja a jogát a versenytilalmi megállapodás korlátozására (BAG NJW 96, 1980).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
