A felek szomszédok. A felperes az alperesek jogelődjével együtt kijelölte az ingatlanok közös határvonalát, majd 1994-ben - építési engedély nélkül - toldaléképületet épített az ingatlanán, amelynek egyik oldalfala a közösen kijelölt határig terjedt. Az építmény 4 m hosszúságban és 0,7 m mélységben átnyúlik a térképi határvonalon, ezáltal az alperesek 1995-ben megvásárolt ingatlanának területéből 2,5 m2-t elfoglal.
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogosult az alperesek ingatlanából a túlépítéssel elfoglalt 2,8 m nagyságú területrész használatára és kérte az alperesek kötelezését ennek tűrésére. Arra hivatkozott, hogy jóhiszemű volt, használati jogosultsága megállapításának hiányában pedig le kellene bontania az átnyúló építményrészt. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontjuk szerint rosszhiszemű túlépítés történt, mert a felperes engedély nélkül építkezett és a munkák megkezdése előtt nem mérette ki az ingatlanát.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogosult a túlépítéssel elfoglalt 2,8 m2 területrész használatára, amelyet az alperesek tűrni kötelesek. A körülmények mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy a felperes jóhiszeműen épített túl ingatlanának határán, a túlépítés ellen pedig az alperesek nem tiltakoztak, hiszen az építkezés már tulajdonszerzésük előtt befejeződött, mindezek miatt az alperesek nem választhatnak a Ptk. 110. §-ának (1) bekezdése szerinti jogkövetkezmények közül.
E körben, illetve a Ptk. 109. §-a (1) bekezdése alapján az alperesek nem terjesztettek elő viszontkeresetet, ezért a túlépítéssel kapcsolatos igényeiket külön perben érvényesíthetik.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, ugyanakkor indokait módosította. Indokolása szerint a túlépítés jogkövetkezményei kizárólag a szomszéd kérelmére alkalmazhatók, a túlépítő kérelmére nem; a túlépítő felperes azonban nem a Ptk. 109-110. §-aira alapította keresetét (e rendelkezéseket csupán a használati jogosultság megítélése szempontjából vizsgálta), hanem a Pp. 123. §-ának második fordulata alapján jogai megóvása érdekében, a használati jogosultsága megállapítása iránti pert indított. Rámutatott arra is, hogy az adott esetben fennállnak a Pp. 123. §-ára alapított per megindításának előfeltételei, hiszen megállapító ítélet hiányában az alperesek az építési engedélyezési eljárás során nyilvánvalóan nem járulnának hozzá a túlépítéshez és ez - értelemszerűen - a fennmaradási engedély megtagadását eredményezné. Annak elbírálásakor, hogy a felperes jogosult-e a túlépítéssel elfoglalt területrész használatára, a Ptk. 110. §-ának (2) bekezdéséből indult ki és a körülmények mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az épület lebontása ellenkezne az okszerű gazdálkodás követelményeivel; ha viszont az építményt nem kell lebontani, a felperes jogosult a vitás területrész használatára. Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy az alperesek külön perben érvényesíthetik a túlépítés jogkövetkezményeit.
A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a kereset elutasítása végett - az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Megismételték a fellebbezési tárgyaláson előadottakat arról, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 109-110. §-ának rendelkezéseit, mert a túlépítés jogkövetkezményeinek alkalmazását kizárólag a szomszéd kérhette, a túlépítő nem. Álláspontjuk szerint nem állnak fenn a megállapítási per indításának Pp. 123. §-a szerinti előfeltételei: a túlépítéssel nem a felperest érte sérelem, hanem az alpereseket és nincsen folyamatban a jogerős ítéletben említett építésügyi eljárás sem. Mindemellett a felperes jogai megóvását egyébként is csak az anyagi jogi szabályok által megengedett körben kérhette volna, számára viszont a Ptk. rendelkezései nem biztosítanak jogokat, így hiányzik a kereset anyagi jogi alapja.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak. Álláspontját a következőkkel indokolta.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes módosított keresete jogosultság megállapítására irányult, és nem a Ptk. 109. §-ának (1) bekezdésében, illetve 110. §-ának (1) bekezdésében szabályozott jogkövetkezmények alkalmazását célozta. Ilyen kereseti kérelem mellett a jogerős ítélet nem rendelkezhetett a szomszéd által választható jogkövetkezményekről, ezért nem sértheti az említett jogszabályi előírásokat és nem ellentétes a felülvizsgálati kérelemben felhívott eseti döntéssel sem.
Nem tévedett a másodfokú bíróság abban sem, hogy az adott esetben fennállnak a megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének a Pp. 123. §-a második fordulatában megszabott előfeltételei. A felperes éppen azért jogosult megállapítási kereset előterjesztésére és nem követelheti az alperesek marasztalását, mert - az előzőek értelmében - nem neki van joga a túlépítés jogkövetkezményeinek megválasztására.
Nem hiányzik a kereset anyagi jogi alapja sem. Evonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság azzal egészíti a jogerős ítélet egyébként helytálló indokait, hogy a per adatai akként értelmezhetők, hogy a felperes, valamint az alperesek jogelődje a toldaléképítés megkezdését megelőzően megállapodásukkal rendezték az ingatlanok használati határának helyét. Az alperesek tulajdonszerzését követően tűnt ki, hogy a használati határ nem esik egybe az ingatlanok térképi határvonalával, ezért az alperesek megvonták a vitás területrész megállapodással keletkezett használati jogát a felperestől; a túlépítés miatt a megállapodás megkötése előtti állapot azonban már nem állítható helyre. Azon túl, hogy a per során az alperesek nem kérték az épület lebontását, helytálló a másodfokú bíróság érvelése arról, hogy a bontás - a jogerős ítélet indokolásában részletezett körülmények miatt - az okszerű gazdálkodás követelményeivel ellenkezne. A felperes ingatlanhasználata tehát a megszűnt kötelmi jogi jogviszony szükségképpeni következménye.
Mindezek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság hatályukban fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. I/A. 20. 502/2000. szám).
A peres felek telekszomszédok. A felperes keresetében arra kérte az alperes kötelezését, hogy bontsa le a kerítésére épített górét, gondoskodjék a szakszerűtlen szennyvíztároló megszüntetéséről és a szennyvíztárolás más módon való kialakításáról, valamint távolítsa el a területére elhelyezett betonoszlopot.
A bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy az alperes jogelődei által az 1977-78-as években a felperes hozzájárulásával épített góré elbontása nem indokolt, azonban az épület tetejének vízelvezetését meg kell oldani, mert onnan a csapadékvíz a felperes területére folyik. Kötelezte ezért az alperest, hogy a góré tetejének vízelvezetését 30 nap alatt úgy oldja meg, hogy a víz ne a felperes területére folyjon. Kötelezte továbbá az alperest a szakszerűtlenül épített szennyvíztároló 30 nap alatti megszüntetésére és a saját területén olyan szennyvíztároló kialakítására, amely a felperes ingatlanát nem károsítja. A felperes ezt meghaladó keresetét azonban elutasította.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte. A Ptk. 100. §-ára és 341. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással jogszabálysértőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság helybenhagyta a góré elbontására irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést.
E körben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperesnek a góré elbontására való kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes az ingatlanán lévő góré, a hozzácsatlakozó műhely, sertésól és kifutó helyiségek szabálytalanul épültek, tűzveszélyesek, onnan rágcsálók árasztották el az ő épületét, ezért a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtétele körében az építmények elbontása indokolt. Ezt a kérdést azonban a bíróság a jogerős ítéletében nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a góré, illetőleg az ehhez kapcsolódó melléképületek elbontását érintő felülvizsgálattal támadott részében vizsgálta. A felülvizsgálati kérelmet e körben az alábbiak szerint találta megalapozottnak.
A felperes a góré elbontásával kapcsolatos keresetét a károsodás veszélyére is alapította, a bíróság jogerős ítéletével azonban a felperesnek az azonos tényalapon, de kétféle jogcímen érvényesített igényét csak részben vizsgálta és bírálta el. A Ptk. 341. §-ára alapított fellebbezési kérelemről a másodfokú bíróság nem döntött, e körben tényállást nem állapított meg, ezért a felperes a jogerős ítélet megalapozatlanságára hivatkozással benyújthatta a felülvizsgálati kérelmét.
A Ptk. 341. §-ában foglaltak alkalmazásának előfeltétele a veszélyeztető magatartás megállapíthatósága, célja pedig a jogsértések elleni védekezés. E jogszabályhely nem a már bekövetkezett károsodás következményeit rendezi, hanem a konkrét megelőzés célját szolgálja, ezért akit a károsodás veszélye fenyeget, kérheti a veszélyeztetőnek a veszéllyel járó magatartástól való eltiltását. Ez magában foglalja az abbahagyásra való kötelezést, az ismétlődő magatartástól való eltiltást, és a kármegelőzéshez szükséges intézkedések megtételét.
A perben kirendelt szakértő véleményében utalás van arra, hogy a melléképület esetében a veszélyhelyzet fennáll, a tűzoltóság állásfoglalása pedig konkrét adatként állt rendelkezésre. Ebből következően elsődlegesen a veszélyhelyzet fennállásának kérdésében kell állást foglalni, és értékelni a már meglévő bizonyítékokat, szükség esetén pedig a bizonyítás anyagának kiegészítésével kell vizsgálni, hogyha a veszélyhelyzet fennáll, annak elhárítására milyen lehetőségek (pl. áthelyezés vagy végső soron az elbontás) adottak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt a részét, amelyben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének a góré elbontására irányuló kereset elutasító rendelkezését, hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Legf. Bír. Pfv. III. 22. 140/2000. szám).
A jogerős ítéletben a bíróság elutasította a felperesnek a 4 000 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetét. A felperes igényét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította arra hivatkozással, hogy az alperesnek az 1996 júniusában megkezdett irodaház építkezése folytán 1996. októberétől 100 m hosszúságban lezárták azt az utcát, amelyben a felperes a barkácsboltját üzemeltette. Az építkezés következtében az üzlet forgalma csökkent, és a keresetben megjelölt összegű bevételkiesése keletkezett.
Az alperesek a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy részére jogellenesség nem történt.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a munkálatokat az építésügyi hatóság engedélyével végezte, ez az azonban a polgári jogi igényt nem dönti el. Az alperes kártérítő felelőssége akkor lenne megállapítható, ha valamely jogszabály megsértésével okozott volna értékcsökkenést a felperes vagyonában, ilyen magatartás azonban nem volt bizonyított a perben.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 339. §-ában foglaltakat tévesen és törvénysértően értelmezve alkalmazta. A felperes azzal érvelt, hogy a hatályos és jogerős építési engedély csak az annak megfelelő építkezésre jogosította fel az alperest, de arra nem, hogy az építkezéssel összefüggésben a felperesnek kárt okozzon. Az építkezéssel kialakult és az üzlet bevételének csökkenését eredményező helyzetet (zsákutca, por, közlekedési nehézségek) fényképfeltételekkel bizonyította, egyéb bizonyítási indítványát pedig a bíróság elutasította, így megalapozott döntés a kártérítési igény tekintetében nem hozhatott.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - a következő indokokkal - nem találta megalapozottnak.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapított kereset folytán a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes a jogellenes magatartásával neki kárt okozott. Az a tény, hogy az építkezést az azt engedélyező határozat alapján, és az abban foglaltakban betartásával végezték, nem zárja ki az építkező kártérítési felelősségét, mert a jogszerű építkezés sem jogosítja fel az alperest a károkozásra. A felperesnek azonban a károkozás szempontjából lényeges cselekvőség jogellenességét bizonyítania kell. Az üzlet bevételkiesésének ténye önmagában nem eredményezi azt, hogy az alperes jogellenes tevékenységét bizonyítottnak kell tekinteni. A bevételkiesés akkor minősül kárnak, ha azt jogellenes tevékenység okozta, az engedélyeken alapuló építkezésen felül az alperes olyan magatartása, illetve mulasztása, amely szükségtelenül és indokolatlanul idézte elő az üzlet forgalmának csökkenését. Az adott módon megvalósuló építkezés önmagában nem jogellenes, ennél többet a kártérítési felelősség szempontjából lényeges körülményeket azonban a felperes nem bizonyította a perben, ennek folytán a keresetet elutasító jogerős ítélet a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. III. 22. 477/2000. szám). ■
Visszaugrás
