Magyarország 2004 májusában csatlakozott az Európai Unióhoz, mely a polgári ügyekben hozott, igazságügyi együttműködést érintő európai rendeletek közvetlen alkalmazását vonta maga után hazánkban is. Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 81. cikke értelmében az Európai Parlament és a Tanács intézkedéseket állapít meg, különösen ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges. Ezen jogforrási hely első helyen nevesíti a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok végrehajtását. Ennek ellenére ez az a jogterület, melynek harmonizációját a mai napig nem sikerült átfogóan megvalósítani. E hiányosság megoldásának előmozdítása érdekében, került sor hazánkban két rendkívül aktuális konferencia megrendezésére: "Az Európai Unión belüli, határokon átívelő végrehajtás hatékonyságának javítása" projekt keretében neves európai professzorok jelenlétével. Az első konferencia helyszíne a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara volt 2009. június 26-27-én, a második konferenciának a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem Andrássy terme adott otthont 2010. február 12-13-án. A konferencia-sorozat fő célkitűzése az volt, hogy a határokon átívelő végrehajtás nehézségeinek megoldásában segítséget nyújtson, mellyel a jogalkalmazók, valamint az európai polgárok határon átívelő igényeik érvényesítése során nap mint nap konfrontálódnak. A projekt életre hívója és vezetője Kengyel Miklós egyetemi tanár, aki már az Andrássy Gyula Egyetemen 2005-ben "Colloquium Europäischen Verfahrensrecht" címmel, majd 2007-ben "Einfluss des Europäischen Zivilverfahrensrechts auf die nationalen Zivilverfahrensrechte"2 cím alatt megrendezett konferenciákkal megteremtette a téma európai szintű megvitatásának a lehetőségét, valamint egy európai színvonalú, kiváló professzorokból álló kutató műhelyt állított össze. Ennek tagjai sorából kerültek ki a későbbi projekt vezető külföldi résztvevői: Prof. Marco de Cristofaro (Olaszország), Prof. Laura Ervo (Finnország), Prof. Walter H. Rechberger és Prof. Ulrike Frauenberger (Ausztria), Prof. Ales Galic (Szlovénia), Prof. Stefan Leible (Németország), Prof. Karol Weitz (Lengyelország) és Dr. Vigita Vebraite (Litvánia). Magyar részről a témavezetőn kívül Harsági Viktória egyetemi docens, Herédi Erika egyetemi docens és Király Lilla egyetemi adjunktus vett részt a kutatómunkában. A kutatási program célja az Európai Bizottság munkáját segítő, megvalósítható javaslatok kidolgozása volt, a határokon átnyúló végrehajtás költséghatékonyságának, annak egyszerűsítésének, valamint eredményességének előmozdítása tárgykörében, ezáltal biztosítva, hogy a hitelezők gyorsabban, rugalmasabban hozzájuthassanak jogos követeléseikhez. Fontos leszögezni, hogy az Európai Unión belül a határozatok szabad áramlása, valamint azok végrehajtásának európai szintű elősegítése egyértelműen hozzájárul az áruk, személyek, szolgáltatások, tőke szabad áramlásához, és ezáltal a közös piac megvalósításához.
A projekt hátterét elsősorban a Tanács és a Bizottság által 2005-ben kidolgozott Akció program jelentette, amely az Európai Unióban a szabadság, biztonság és igazságosság előmozdításáról szóló Hágai Program implementációját tűzte ki célul, valamint ezzel egyidejűleg felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy Zöld Könyvet (ún. első Zöld Könyv3) az igazságügyi döntések hatékony végrehajtásáról.
Ezt követte az ún. második Zöld Könyv, mely a "A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága"4 témakörben került kiadásra, melynek alapvető célja, hogy széles körű konzultációt indítson az érdekelt felek között arról, hogy milyen módon lehetne javítani az adósok vagyonának átláthatóságát az Európai Unióban. Egyúttal átfogó képet kívánt nyújtani a jelenlegi helyzetben fennálló problémákról és azok lehetséges megoldásairól.
A kiadott két Zöld Könyv ellenére is a hatékony, határokon átívelő végrehajtás témája megoldatlan maradt.
További háttéranyagnak tekintendő a Bizottság által kiadott Stockholmi Programról szóló Közlemény, amely a Tamperei és Hágai Programot követve felvázolja az Európai Unió prioritásait az Európai Igazságügyi Térség (EIT) alapítását illetően. A közlemény többek között kiemeli, hogy az EIT-nek az egységes piacon lévő gazdaságot kellene támogatnia, különösen a válság időszakában. Kiemelendő, hogy a 2010. július 1-jén az Európai Tanácsi elnökséget ellátó belga elnökség prioritásai között is fontos szerepet játszott bel- és igazságügyi téren a bírósági döntések kölcsönös elismerésének előmozdítása, és céljai közt szerepelt a szabadság, biztonság, igazságosság térségét megteremtő Stockholmi Program végrehajtása.
A kutatási terv szerint az első konferencia feladata az egyes országok végrehajtási joganyagának összehasonlítása és elemzése volt, a résztvevőknek előzetesen kiküldött kérdőívekre adott válaszok alapján. A kérdőív egyrészről a Bizottság e tárgykörben készült második Zöld Könyvében megfogalmazott kérdéseket vette alapul, másrészről pedig megpróbálta a témát minden lehetséges oldalról körüljárni, az adós vagyonának átláthatósága, az előzetes bankszámla letiltás, a nyilvános regiszterekhez való hozzáférhetőség, az adós- valamint a hitelezővédelem, az adatvédelem, valamint a hitelezői rangsor tekintetében.
-121/122-
Az összehasonlító elemzés során a résztvevők elsősorban az egyes országok közötti, a végrehajtás szervezetének felépítése terén található különbözőségekre mutattak rá. Míg egyes országokban a bírósági eljárás, valamint a végrehajtás foganatosítása egy szerv kezében összpontosul, addig az ún. decentralizált rendszerekben ezek a feladatok különböző szervek hatáskörébe tartoznak. Különös szerepe van ebben a tekintetben a bírósági végrehajtóknak, akik az egyes országokban a bírósági rendszerbe tagozódnak, míg másokban csupán állami hatáskörbe tartozó szuverén jogkörrel vannak felruházva.
Másik jelentős kérdés, hogy miként juthat a hitelező, ill. a hatóság információkhoz az adós vagyonát illetően. Egyik lehetőség a nyilvános regiszterekhez való hozzáférés, a másik pedig az adós kötelezése vagyonnyilatkozat leadására. Azonban e tekintetben is jelentős különbségek mutatkoznak az egyes nemzeti szabályozások terén.
A végrehajtás sikeressége szempontjából fontos jogintézmény a bankszámla letiltása is, melynek joghatása eltérő az egyes tagállamokban. Néhány jogrendszerben a bankszámla letiltása csupán biztosítéki célból történhet, és nem a konkrét követelés kielégítése érdekében.
Ennek kapcsán merül fel az a szintén nem elhanyagolható kérdés, hogy a hitelezőnek milyen tényekkel, adatokkal, dokumentumokkal kell alátámasztania követelésének jogosságát, ill. a letiltásra irányuló külföldi határozatok mennyiben ismerhetőek el. Habár a Brüsszel I. rendelet5 32. cikke elismerhetővé nyilvánítja az ideiglenes intézkedésre irányuló határozatokat, nem hagyható figyelmen kívül az Európai Bíróság ezirányú joggyakorlata, miszerint a külföldi határozatok elismerhetőségének egyik feltétele, hogy a határozat meghozatalára kontrakdiktórius eljárás keretében kerüljön sor.6 Amennyiben azonban e bírósági jogértelmezést követve, az adós meghallgatásra kerülne, a bankszámla letiltása elveszítené ún. "meglepetés" hatását, és ezáltal hatékonyságát a követelés kielégítésének biztosítása szempontjából. Így elgondolkodtató, hogy nem túlhaladott-e ez az Európai Bírósági jogértelmezés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
