Jelen tanulmány számos kérdést felvethet, számos szakmai vita kiindulópontjaként fungálhat, de a ma is burjánzó alaptörvény pro/kontra alkotmány vita végére érdemes már elöljáróban pontot tennünk. Az "alaptörvény" és az "alkotmány" a jogalkotói jog és a joggyakorlat számára egyértelműen egy és ugyanaz a kifejezés. Az elméleti tudományosságban számos eltérő konnotációval lehet ellátni az "alaptörvény" és az "alkotmány" szavakat, mindazonáltal - némiképp profán szóhasználattal - a jogalkotói jognak és a jog gyakorlatának ellentmondó tudományosság nem tekinthető életszerűnek. S ha tudományos szinten meg is állhatja a helyét egyik-másik fogalmi distinkció, az élet valósága fogja meghatározni, mit érezzen, ill. mit tudjon "alaptörvény" vagy "alkotmány" alatt a mindennapi joghasználó.
A 2011-es alaptörvény szóhasználatában is találkozunk az "alkotmány" kifejezéssel. És nem csak mint "történeti alkotmánnyal" (Alapvetés R) cikk [3] bek.), hanem mint "alkotmányos értékkel" is (Szabadság és Felelősség I. cikk [3] bek.). A hazai, 2007 és 2011 májusa közti bírósági kazuisztikában - az OIT Hivatala által a 2005. évi XC. törvény alapján közzétett Bírósági Határozatok Gyűjteményében - 58 esetben szerepelt az "alaptörvény" szó "alkotmány" értelemben. Ugyanakkor az "alkotmány" szó is számtalanszor fordult elő. A 2005. évi XC. törvény 16-17. §-ai a bírósági ügyek nem mindegyikét minősítik publikusnak. Így az ügyek egy szám szerint szűk, de az igazságszolgáltatás minősége szempontjából releváns részéről van tehát szó.
A német alkotmányt Grundgesetznek, azaz szó szerint "alaptörvénynek" nevezik. Ez praktikusan szintén "alkotmányt" jelent. Az alkotmányjogi komparatisztika szempontjából alkotmánynak minősül a német Grundgesetz, valamint "Magyarország Alaptörvénye" is. A hazai régi alkotmány szövege alapvető jogokról, tehát alapjogokról is szólt, továbbá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikke az alkotmányba vagy törvénybe foglalt "alapvető jogokat" említi. A Nyilatkozat 26. cikkének (2) bekezdése az "alapvető szabadságok" kapcsán rendelkezik stb. A hazai szóhasználat megfelel a nemzetközi jogban és más országok nemzeti jogában megszokott azon jogalkotói gyakorlatnak, hogy az "alaptörvény" és az "alkotmány" a joghasználó közönség számára identikus. Ennek leszögezése a környezetvédelmi szabályozásban is kiemelkedő fontossággal bíró jogbiztonság aspektusából elengedhetetlen. A környezeti alapjogok alkotmányos értékekre épülő jogok, melyek alkotmányos jellegét formálisan az alaptörvény szövegébe foglaltság, míg materiálisan az alaptörvény tartalmából való levezethetőség jelzi.
Tisztázásra szorul még az is, hogy jelen tanulmányban "régi" alkotmány alatt nem az 1919-es tanácsköztársasági alkotmányt, és nem is az 1949. évi XX. törvény eredeti alkotmányszövegét kell érteni, hanem az 1949-es alkotmány 1989-ben megreformált és ezt követően módosított textusát.
A 2011. április 18-án az Országgyűlés által elfogadott és 2011. április 25-én a köztársasági elnök által aláírt új magyar alkotmány több szempontból is szolgált meglepetésekkel. Itt nem a politikai csatározásokra, ellenségeskedésekre, kül- és belhoni politikusi kritikákra gondolok, hanem a jogászszakmai szempontokra. A Szili Katalin-féle alkotmánytervezet egyik alapvető jelentősége volt, hogy környezetvédelmi téren megpróbált a kormányzó pártok alkotmánytervezetével versenyre kelni. Az eredmény nem elhanyagolható, hiszen a végezetül elfogadott alkotmányszövegbe talán ezért is kerültek bele olyan kijelentések, melyek meghaladják az 1949-es keltezésű, azóta többször módosított magyar alkotmány környezetvédelmi minőségét.
A Szili Katalin-féle T/2628. számú alkotmányjavaslat 8. §-ának (3) bekezdésében szerepelt, hogy "aki a környezetben kárt okoz, köteles azt helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni". Ez a végül elfogadott alkotmányszöveg XXI. cikkének (2) bekezdésében került konstitucionalizálásra. Ez az alkotmányos deklaráció, miként a Szili-féle alkotmányjavaslatban, úgy az elfogadott 2011-es alkotmány szövegében is az egészséges környezethez való jog ius serviléje. Szolgáló jogról lévén szó, a környezeti károkozás kapcsán a helyreállítási kötelezettség alkotmányszintre emelése útmutató a későbbi jogalkotóknak és jogalkalmazóknak, hogy alkotmányos kötelességként tekintsenek rá. Mindazonáltal az egészséges környezethez való jog a fő jog, melyhez emez kapcsolódik. A barnamezős kényszerberuházások megemelkedett száma jelezte a jogalkotónak, hogy immár össztársadalmi és az egész államot érintő kérdésről van szó. A barnamezős beruházások alkotmányos védelmet kell, hogy kapjanak. A jogi kockázatvállalás rendezetlen környezetvédelmi szituációkban sem haladhat meg egy racionálisan elfogadható mértéket. Aki tehát a környezetben kárt okoz, helyre is kell, hogy állítsa. Ez nemcsak társadalmi aspektusból elengedhetetlen, de gazdaságilag is nélkülözhetetlen. Így társadalmi-gazdasági szükség, hogy az alkotmányban helyet kapjon. Még akkor is, ha az a vád érné az alkotmányozó hatalmat, hogy aktuálpolitikai kérdést emel egy időtlen időkre tervezett alaptörvénybe, mert:
- egyetlen alaptörvény sem mehet el a legégetőbb problémák, a lakosságot és a gazdaság világát leginkább foglalkoztató kérdések mellett,
- továbbá eddig még nem fogadtak el olyan alkot-
-589/590-
mányt Földünkön, melyet módosítás és reformálás nélkül huzamosabb ideig lehetett volna alkalmazni.
A környezetvédelmileg fenntartható fejlődés az alkotmányos alapokban más és más hangsúlyokkal bukkan fel. Attól függően, mely országról van szó, és milyen évszámot írunk.
A környezeti jogok rendszerébe a 2011-es alaptörvény relatív szerkezetű jogi kapcsolatokat is beleszőtt. A környezeti kár helyreállításának intézménye nem pusztán a környezet mint közösségi érték védelmében került az alkotmányba. Magánérdekekről is szó van. A környezeti kár reparációjánál csak a környezeti kár prevenciója élvezi a jog nagyobb támogatását. A retributív környezetjog pedig mindössze indirekten olvasható ki az alkotmányból.
A Szili-féle alkotmányjavaslat is két környezetvédelmi ius servilét határozott volna meg, de a másik szolgáló jog a Szili-féle javaslatban a következő volt: a köztársaság az egészséges környezethez való jogot az épített és természetes környezet, ezek növény- és állatvilága megőrzésével garantálja [T/2628. 8. § (2) bek.]. A Szili-féle javaslat 4. §-a értelmében a Magyar Köztársaság ökoszociális piacgazdaság, ahol a köztársaság fokozottan védi nemzeti értékeit, a környezetet és a természetet, különösen a köztársaság termőföldjeit és vízkészleteit. Az elfogadott alkotmány Alapvetésének P) cikke így fogalmaz: "A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, melyeknek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." Régi alkotmányunkból hiányzott az állatok és a növények védelmének közvetlen, expressis verbis megfogalmazása. Az új alkotmány ennek már eleget tesz. Az 1949-es népköztársasági alkotmány eredeti 6. §-a a természeti erőforrásokat, a föld méhének kincseit, az erdőket és a vizeket "az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdonává" nyilvánította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
