A magyar nemzetközi kollíziós magánjog alapjait két nagyszerű egyetemi tankönyvből is el lehet sajátítani.[1] A két tankönyvön kívül a közelmúltban több tanulmány is megjelent a hazai szaksajtóban kollíziós nemzetközi magánjogunknak az európai joghoz való közelítése tárgykörében.[2]
EU-s csatlakozásunk legfontosabb hatása a közösségi jogban biztosított lehetőségek átvétele lesz, ami elsősorban a termékek, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlásának megnyílásában, az állami akadályok megszűnésében manifesztálódik. Ezen lehetőségek, mint a gazdasági tevékenység megnyilvánulásai, magánjogi értelemben szinte kizárólag szerződéses jogviszonyok útján valósulnak meg, ami azt jelenti, hogy - egységes teljes közösségi szerződési jog hiányában[3] - az első kérdés, amit ezen szerződések esetében fel kell tenni, az lesz: melyik állam joga alapján kell elbírálni őket? Ez a tény a rendszerváltás előtti marginális jelentőségéhez képest, majd az átalakulás éveiben szektorálisan relatíve felértékelődő jelentőségéhez képest hirtelen reflektorfénybe helyezi a nemzetközi magánjogot, amelynek szabályai a gyakorlatban mind a szerződéses jogviszonyok számát, mind azok vagyoni értékét tekintve felértékelődnek. Ezért a korábban szinte kizárólag belföldi jogviszonyokkal foglalkozó gyakorlati jogászok számára is kiemelt jelentősége lesz a korábban csak a maroknyi nemzetközi magánjogász által művelt diszciplina minden apró kérdésének. Így szükségesnek tűnik a nemzetközi magánjog egyes speciális szabályait minél nagyobb szakmai nyilvánosság előtt megtárgyalni. Ebbe a mostanra megkezdődött folyamatba kíván illeszkedni ez az írás is, egy olyan témát feldolgozva, amelyre sem a tankönyvek, sem a közelmúlt cikkei nem térnek ki.
A szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának
- 463/464 -
lehetősége a szerződő felek akarati autonómiájának körébe tartozik, amely lehetőség a lényeges külföldi elemmel rendelkező szerződések esetében mára a világ legtöbb nemzetközi magánjoga alapján megilleti a szerződő feleket.[4] A jogválasztással kapcsolatos legtöbb tárgykört kimerítően elemzi a két rendelkezésre álló tankönyv,[5] azonban néhány speciális kérdésre nem ad választ magyar nyelvű jogirodalom. Ezen további vizsgálat tárgyát képező kérdések egyike a két klasszikus kollíziós jogi jogintézmény: a jogválasztás[6] és a csalárd kapcsolás[7] viszonyának tárgyalása. A tanulmányunkban megválaszolandó legfőbb kérdés az, hogy jogválasztással meg lehet-e valósítani csalárd kapcsolást, vagy sem. Bár a kérdést a hatályos jogot kommentáló magyar jogirodalom nem tárgyalja, számos utalás található egyrészt a két világháború közötti és korábbi magyar bírói döntésekben és jogirodalomban, másrészt külföldi és nemzetközi szabályozásban, esetjogban és jogirodalomban arra, hogy a jogválasztással kijátszható-e az egyébként alkalmazandó jog, illetve hogy mit csináljunk az olyan esettel, amikor a felek kifjezetten a lex fori vagy a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog elkerülése céljából választották ki "X" állam jogát.
Az egyes jogrendszerekben eltérő korokban számos olyan utalást találhatunk a jogválasztásra vonatkozó szabályok körében, amelyek a jogválasztás visszaélésszerű gyakorlását szankcionálják. Ezekben az esetekben az a közös, hogy olyan elemet tartalmaznak, amelyik - mint a hatályos Kódex 8. §-a - célzatos: valamilyen egyébként alkalmazandó szabály kikerülése a célja. Ezt az esetet meg kell különböztetni attól, amikor a fórum vagy bármely más állam valamilyen szempontból fontos szabályának az érvényesülését kellett garantálni a felek jogválasztásával szemben - mint pl. a közrend vagy az ún. imperatív szabályok köre - illetve amikor a felek belső viszonyában fennálló valamilyen elemet - pl. egymással szembeni rosszhiszeműséget, csalárdságot - vagy a felek közötti erőviszony-eltolódást kell orvosolni. Megjegyezzük, hogy véleményünk szerint a felek belső viszonyában fennálló valamilyen tényező - mint az erőegyensúlyeltolódás a fogyasztói szerződéseknél - is a fórum jogpolitikai megfontolásai miatt fontos szabályainak kérdésköréhez vezet.[8] Kivétel ezalól az amerikai bírói gyakorlatban létező azon tendencia, amelyik szerint kivételesen a tárgyalási pozícióban fennálló belső aránytalanságot próbálják korrigálni a csalárd kapcsolás szankciójával - véleményünk szerint bár itt nem szűk értelemben vett csalárd kapcsolásról beszélünk, mint inkább a jogválasztás per se kizárásáról adhéziós szerződésekben, szankciójának ahhoz való hasonlatossága miatt ez a tanulmány elbírja annak rövid elemzését.[9]
A csalárd kapcsolással kapcsolatos esetek sajátja, hogy az egyébként alkalmazandó jog megkerülésének szándéka vezeti a feleket a jogválasztásban. A csalárd kapcsolással kapcsolatos esetek másik sajátossága, hogy a magatartást a kollíziós magánjog szankcionálja a mesterséges elem - esetünkben a jogválasztás - figyelmen kívül hagyásával.
A csalárd kapcsolásnak a célzatosságot és a felek által mesterségesen előállított mivoltát előtérbe helyező nézetrendszer ütközik azonban a jogválasztás természetével: a jogválasztásnak éppen az a lényege, hogy a felek szabadon választhassák meg az alkalmazandó jogot, sokszor éppen abból a célból, hogy a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog valamely rendelkezése helyett valamely számukra kedvezőbb szabályt tartalmazó jogot kelljen alkalmazni. A kérdés tehát az, hogy ez a szabadság lehet-e visszaélésszerű, vagy annak vannak-e olyan korlátai, amelyek a csalárd kapcsolás fogalmi körébe esnek.
A következőkben ilyen vonatkozású, hasonló tartalmú nézeteket és jogszabályi rendelkezéseket ismertetünk.
A jogválasztás első, a csalárd kapcsolás fogalomkörébe vonható korlátja a jóhiszeműség előírása volt, amihez hasonló feltétel az, hogy a jogválasztás nem csalás eredménye. A jóhiszeműség vonatkozásában előzetesen rá kell mutatnunk arra, hogy a kommentárok szerint a jóhiszeműség nem a felek egymás közötti belső
- 464/465 -
viszonyára vonatkozik, hanem a jogválasztásra; másrészt, hogy a jóhiszeműség megkövetelése valójában még a hazai jogirodalmunk szerint is összekapcsolódik a csalárd kapcsolással: "/a/ rosszhiszemű eljárás a nemzetközi kollíziós magánjogban - annak funkciójából következően - sajátosan, az anyagi jogi rosszhiszeműségtől eltérően jelenik meg".[10] A jóhiszeműséget mint a jogválasztás feltételét az angol jogban találjuk meg.
Hasonló a jóhiszeműség vizsgálatához a csalás hiányának vizsgálata, amit az amerikai jog ír elő a jogválasztás érvényességével kapcsolatosan.
A jogválasztás feltételeit az angol common law-ban elsősorban a precedensjog írja le. Ilyen tartalmú formulát tartalmaz a Vita Food ügyben[11] kelt ítélet, amelyik az angol jog szempontjából azóta is a leggyakrabban meghivatkozott precedens: az angol bíróságok elfogadják a jogválasztást és alkalmazzák a választott jog szabályait, feltéve, hogy a kifejezett szándék jóhiszemű (bona fides), jogszerű és nem ellenkezik a közrenddel. A három feltétel közül az első az, ami leginkább ide kívánkozik. A kommentátorok szerint nem egyértelmű, hogy a jóhiszeműség kívánalma mit jelent,[12] azonban nyilvánvaló, hogy az üzleti megfontolásból vagy ésszerűségből vagy kényelemből tett jogválasztás érvényes marad,[13] és legfeljebb az erkölcsileg teljességgel elfogadhatatlan jogválasztás hozhatna létre rosszhiszeműséget.[14] Ez azonban azt jelenti, hogy éppen azok az alapjai kerülnek elismerésre a jogválasztásnak, amelyek rendszeresen egy külföldi jog választásához vezetnek: az ésszerűség, kényelem, de legfőképp üzleti vagy anyagi megfontolások. Hogy ennél konkrétabban mi lehet az alapja a nem jóhiszemű jogválasztásnak, azt Wolff már nem részletezi.[15] Dicey szerint a nem jóhiszemű jogválasztás tilalma csupán arra az esetre vonatkozik, amikor a felek nem azt a jogot tüntetik fel a jogválasztó klauzulában, amelyiknek a szabályai szerint valójában el akarnak járni, azaz amelyikre az akaratuk irányult.[16] Nehéz azonban elképzelni, hogy a felek miért ne azt a jogot tüntetnék fel a szerződésben, amelyikre az akaratuk irányult, amikor az angol doktrína nem korlátozza a feleket a jogválasztásban pl. meghatározott kapcsolat kimutatása tekintetében az adott jog és a szerződés között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
