A Kúria 2016-ban felállított egyik joggyakorlat-elemző csoportja a 2011. január 1-jét követően indult és 2015. december 31-éig jogerősen befejezett peres ügyek alapján vizsgálta a joggal való visszaélés, illetve a rendeltetésellenes joggyakorlás fogalmát, az ezekhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatot, valamint érvényesülésüket a jognyilatkozat pótlása iránti perekben. Megkísérelte feltárni, hogy a munkajogviszony alanyai milyen esetben, milyen jogkövetkezményeket igényelve, milyen sikerrel hivatkoztak ezen elvekre, továbbá a többes hivatkozások (például diszkrimináció és joggal való visszaélés tilalma, jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye) esetén mik lehetnek az elhatárolás szempontjai. Jelen cikk a joggyakorlat-elemző csoport néhány fontos megállapítását ismerteti.[1]
1. Bevezető gondolatok
2. A joggal való visszaélésre történő hivatkozás elutasításának tipikus esetei
3. A joggal való visszaélés elhatárolása egyéb rendelkezésektől
4. Az indokolás mellőzése, valamint a tételes jogszabályi rendelkezésbe ütközés
5. Bizonyítási kérdések
6. A joggal való visszaélés és a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
7. Záró gondolatok
"A felmondásban hivatkozott átszervezés nem valós és nem okszerű indok, mivel nem történt munkakörömet érintő létszámcsökkentés. A munkavállalók képviseletében ellátott igényérvényesítési tevékenységemet akarta a munkáltató a létszámleépítésre hivatkozással meggátolni. Ezt igazolja, hogy a felmondást megelőzően kezdeményezte közös megegyezéssel a munkaviszonyom megszüntetését, és egyedül csak nekem mondott fel." (Idézet egy keresetlevélből)
Gyakorló munkajogászként ilyen és ehhez hasonló érveléssel nemritkán találkozunk. Több munkáltatói intézkedéssel (leginkább a munkaviszony megszüntetésével) összefüggésben az egyes tételes jogszabályi rendelkezésekbe ütközés mellett a hátrányos megkülönböztetés és a joggal való visszaélés (korábban rendeltetésellenes joggyakorlás) tilalmának megsértését egyre többször állítják a munkavállalók.
A joggyakorlat-elemző csoport a rendeltetésellenes joggyakorlás/joggal való visszaélés témakörben 310 ügyet vizsgált. Ebből tíz ügyben hivatkoztak csak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével irányadó joggal való visszaélés tilalmának megszegésére. Szinte valamennyi ügyben a felperes a munkavállaló volt. Mindösszesen két ügyben indította a jogvitát a munkáltató, mindkétszer a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként kártérítés megfizetése iránt. A vizsgált ügyek között egy jognyilatkozat pótlására irányuló kereset volt. Az esetek 70 százalékában a munkajogviszony jogellenes megszüntetése volt a per tárgya. Több esetben a munkavállaló a munkaszerződésben kikötött határozott időtartam elteltével történő jogviszonymegszűnést vagy a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást sérelmezte, illetve volt, hogy a próbaidő kikötésének jogszerűségét vitatta. A munkavállalói vétkes kötelezettségszegéssel összefüggésben alkalmazott megrovás fegyelmi büntetés, írásbeli figyelmeztetés, illetve kollektív szerződésben szabályozott ún. egyéb jogkövetkezmény miatt is indítottak pert, illetve többféle anyagi juttatás elmaradását sérelmező igény is előfordult. Volt kinevezésmódosítást vitató kereset is, amely a munkaidő tartamának, a munkavégzés helyének megváltoztatására, személyi illetmény visszavonására vonatkozott, de sérelmeztek a munkavállalók a munkáltató utasítási jogkörébe tartozó intézkedést is, például átirányítást.
A 2014. március 15-én hatályba lépett - és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 7. §-át módosító - Ptk. bevezető rendelkezéseiben is szerepel a joggal való visszaélés tilalma. A rendeltetésszerű
- 58/59 -
joggyakorlás követelményét azonban már a Ptk. sem szabályozza. Ez arra vezethető vissza, hogy a jogalkotó szerint a törvény elsődleges feladata az alanyi jogok szabad gyakorlásának biztosítása. A törvény indokolása szerint a jóhiszeműség és a tisztesség elvének, valamint az adott helyzetben általában elvárható magatartásnak a törvényi szabályozása is biztosítja a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének érvényesülését.
A joggal való visszaélés tilalmának alkalmazása során valamely alanyi jog gyakorlása általában jogszerű, azonban az adott eset körülményei folytán a helyzet visszaélésszerű. A jogellenes magatartás kiindulópontja valamilyen alanyi jog. Az alanyi jogon a polgári jogi jogviszonyokban a jogalany tárgyi jogból, vagyis a jogszabályokból eredő jogosultsága értendő. A polgári jog által szabályozott védett alanyi jogok közé a Ptk. 1:1. §-a alapján a vagyoni és személyhez fűződő alanyi jogok tartoznak, amelyek valamennyi személyt megilletnek.
A joggal való visszaélés tilalma csakis akkor alkalmazható, ha a joggyakorlás formálisan jogszerű, de ellentétes a tételes jog céljával, elvárásaival.[2]
Ennek ellenére a vizsgált keresetek között voltak olyanok, amelyek ezen kívánalmaknak nem feleltek meg, így előfordult, hogy a tételes jogszabályba ütközést jelölték meg rendeltetésellenes joggyakorlásként. Így például a munkajogviszony megszüntetése során azt, hogy a meghallgatáson előadott és a munkaviszonyt megszüntető okiratban megjelölt indokok eltérnek egymástól, maga a felmondás indoka valótlan, okszerűtlen, a határozott időre történő közalkalmazotti kinevezés eleve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 21. § (1) bekezdésébe ütközött, így határozott idő elteltével a jogviszony nem volt megszűntnek tekinthető, az azonnali hatályú felmondást próbaidő lejártát követően közölték.
De idesorolható eset az is, amikor az azonnali hatályú felmondással összefüggésben a munkavállaló arra hivatkozott, hogy a munkáltató a kirendelés szabályai mögé "bújva" akarta foglalkoztatni jogellenesen, amely utasításnak a felperes nem tett eleget, és ennek következménye volt az azonnali hatályú felmondás. Ekkor valójában ugyanis az azonnali hatályú felmondás jogszabályi feltételeinek hiányát állította a munkavállaló, függetlenül attól, hogy jogcímként rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozott.
Ez volt a helyzet akkor is, amikor a munkavállaló munkaviszonyát e jogcímen azért szüntették meg, mert a munkavégzési helyet is jelentő alperesi székhelyváltozás miatt szükséges munkaszerződés-módosításra irányuló ajánlatot nem fogadta el, és az új székhelyre történő kirendelés ellenére munkavégzésre ott nem jelent meg. A felperes ugyan e körben a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatáshoz fűződő munkáltatói jog jóhiszemű gyakorlásának követelményét megsértő, illetve a jog rendeltetésével ellentétes célra történő gyakorlására hivatkozott, valójában a bíróságoknak arról kellett állást foglalniuk, hogy a munkavállaló követett-e el az adott tényállás mellett olyan kötelezettségszegést, amely az azonnali hatályú felmondást megalapozza.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
