A tanulmánykötet az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban, az Igazságügyi Minisztérium a jogászképzés színvonalának emelését célzó programjának keretében. A kötet az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara oktatóinak és doktoranduszainak írásait foglalja magában, nem kisebb célkitűzéssel, minthogy a társadalmi együttélés alapsejtjét, a családot és a családtagok helyzetét különböző szakjogágak és határterületek szemüvegén keresztül mutassa be. (A kötet elkészítésének alapjául szolgáló projekt vezetője Szeibert Orsolya, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének habil. egyetemi docense, asszisztense Farkas Diána, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének doktorandusza volt.)
A tanulmánykötet szerkezeti felépítése átlátható, logikus, olyan ívben rendszerezi az írásokat, amely a tartalom befogadását megkönnyítheti egy olyan olvasó számára is, aki előzetes ismeretek nélkül vállalkozik az elolvasására. A tanulmánykötethez a szerkesztő előszava nyújt iránytűt, amelyből világosan látható, hogy a sokszínűség volt a vezérlő gondolat a tanulmánykötet megvalósítása során. A diverzitás pedig nemcsak az érintett jogágak sokféleségében, de a jogelmélet, tételes jog és jogalkalmazás, a kodifikációs folyamatok, a múlt, jelen és jövő, a hazai és nemzetközi folyamatok, valamint különböző családtagok helyzetének érintésében is megnyilvánul.
A kötet nyitó fejezete öt klasszikus civilisztikai témájú tanulmányt foglal magában, érintve természetesen a családjogot, de a polgári jog más területeit is. Kiemelendő az első két írás családjogtörténeti perspektívája, amely a jelenkor érintett családjogi szabályozását történelmi kontextussal látja el.
Az első tanulmány (Harmathy Attila: A család a polgári jogi szabályozásban) rámutat arra, hogy a család polgári jogi szabályozása nem vizsgálható légüres térben, az elválaszthatatlanul összefonódik az adott történelmi korszak szellemével, a társadalmi problémákkal és a végbemenő változásokkal. A szerző az elmúlt fél évszázad főbb szociológiai mérföldköveivel párhuzamosan olyan családot érintő tipikus jogvitákat emel ki, amelyek hűen tükrözik ezen összefüggést. Végső soron a bírói gyakorlat elemzése alapján a tanulmány olyan korrelációkra mutat rá például, hogy milyen a magyar társadalom ingatlanvagyonhoz, élettársi kapcsolatokhoz, vagy éppen az idősekhez való viszonyulása. A második tanulmány (Szeibert Orsolya: Gyermektartás és szülőtartás - változások a gyermeki jogállás és a szülői kötelezettségek alakulásának tükrében) már kifejezetten két családjogi jogintézményt, a gyermektartást és a szülőtartást vizsgálja családjogtörténeti szemlélettel. A 20. század első évtizedeihez kapcsolódóan a szerző bemutatja, hogy az 1877. évi XX. törvény (Gyámtörvény) alapján miként alakult a gyermekkor életkori határa és miként hatotta át a tartási kötelezettség tartalmát a gyermekek és a szülők egyenjogúságának hiánya. Megismerheti az olvasó a 20. század derekának azon mérföldkövét, amely megteremtette a szülők és gyermekek egyenjogúságát, valamint az apaság megállapítása nélküli tartási kötelezettséget. A tanulmány végül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályos szabályozását vizsgálja a családjogi tartás körében, kitérve a kodifikációs koncepciókra, valamint a Ptk. hatálybalépése óta bekövetkezett változásokra is. Kiemelendő, hogy a tanulmány a gyermektartás jogi szabályozását mindvégig (a csak mai szemmel axiomatikus) védett gyermeki jogállás tükrében elemzi, míg a szülőtartás esetében az értékelés körébe vonja a nagykorú gyermek teljesítőképességének nem elhanyagolható súlyú szempontját.
A harmadik tanulmány (Gulyás István: Ajándékozás a családi kapcsolatokban) a kötelmi jog és a családjog metszéspontjában elhelyezkedő, a családtagok közötti ajándékozási szerződések problémakörét elemzi. A szerző először a család, ajándék, vagyon fogalmaival foglalkozik, felvázolva olyan metajurisztikus körülményeket, mint például a szolidaritási feltevésből eredő alacsonyabb szabályozási igény. Ezt követően a tanulmány a családtagok közötti ingyenes juttatásokat tartalmazó megállapodások megkötésére vezető indítékok, az animus donandi jelentőségét elemzi, rámutatva a látens motivációkra, amelyek átszövik ezen ügyleteket. A tanulmány záró fejezete az ajándékozó téves feltevésével és az ajándék visszakövetelésével foglalkozik a családi kapcsolatokban, végül egy konkrét jogeseten keresztül mutatja be feltevés meghiúsulásának mérlegelési nehézségeit. Kiemelést érdemel, hogy a szerző a joggyakorlatot kritikai szemmel, a saját álláspontját is közvetítve ismerteti, a vizsgált kérdést annak szociokulturális közegét is figyelembe véve értékeli.
A soron következő tanulmány az öröklési jog területén belül a kötelesrész szabályait elemzi és arra a kérdésre keresi a választ, hogy a jogalkotó összességében csökkentette, avagy növelte-e a jogintézménnyel kapcsolatos kételyeket és ellentmondásokat (Tőkey Balázs: A kötelesrészi szabályok változása a Ptk.-ban). A tanulmány a kötelesrész mértékének vizsgálatával indul, a szerző kritikai gondolatokat fűz a kötelesrész csökkentéséhez. Ezt követően a kitagadási okok körének jogalkotói bővítését elemzi a szerző annak tükrében, hogy a bővítés igénye a bírói gyakorlat kiterjesztő jogértelmezésével már a Ptk. hatályba-
- 662/663 -
lépését megelőzően foganatot nyert. Végül a tanulmány a kötelesrész alapját érintő változásokat tekinti át, külön kitér arra, hogy a bizalmi vagyonkezelés szabályainak 2017-es módosítása miként érintette a kötelesrész alapját, és felveti ennek méltánytalan következményeit is az ellenszolgáltatást nyújtó kedvezményezettekre nézve. A tanulmány kritikai attitűddel jut arra a megállapításra, hogy bár több tekintetben üdvözlendőek a Ptk. újításai, összességében a jogalkotó nem tudta eliminálni azt a konfúziót, amely a kötelesrész intézményét körüllengi. Az öröklési jog terrénumában vizsgálódik tovább az utolsó civilisztikai tanulmány is (Molnár Hella: Az ágakra bontott család - az ági öröklés és a család), amely a törvényes öröklés kiegészítő rendjét, az ági öröklést mutatja be. Figyelemre méltó a kontraszt, hogy míg az előző tanulmány az öröklési jog egy kételyekkel átszőtt intézményét mutatta be, addig ezen tanulmány éppen egy olyan vetületét vizsgálja az öröklési jognak, amely megingathatatlan részévé vált annak. A szerző bemutatja az ági öröklés alkalmazásának konjunktív feltételeit, az ági öröklés alóli kivételeket és az ági vagyon kiadásának módját. A normatív keretek bemutatásán túl a szerző a jogintézmény fenntartása mellett és az ellene szóló érveket is az olvasó elé tárja. Különösen elgondolkodtató a tanulmány záró gondolata, mely szerint bár az ági öröklés mögött meghúzódó eszme egy letűnt korban, a feudális jogban gyökerezik, a tulajdoni rend megváltozása mégsem mosta el az öröklés eme kiegészítő rendjét. Ennek okát a szerző a jelenkor társadalmának igazságérzetében, nem mellékesen pedig a jövő családképében azonosítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
