A perkoncentráció, mint célkitűzés az egyes "hagyományos" eljárási alapelveket követve később jelent meg. Ez azzal magyarázható, hogy az eljárásjognak van egyfajta fejlődési íve és a korábbi célok és alapelvek részbeni letisztulását követően, megerősödött az igény a nemcsak jogszerű és igazságos, hanem egyben gyors és hatékony eljárás lefolytatására. A Code de procédure civile a liberális permodell megvalósítója hozta el a nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség, szabad bizonyítás elveinek használatot a polgári eljárásjogba és ezen törvénykönyv valódi sikerét ezen alapelvek használatának köszönhette.[1]
A 1877. évi német polgári perrendtartás, (Továbbiakban: ZPO) mint a liberális permodell következő mintája sem tartalmazta kifejezetten a perkoncentrációt, mint célkitűzést, azonban a bíróság számára biztosított jogintézményt arra vonatkozóan, hogy a felek perelhúzását megakadályozza.[2]
A perkoncentráció, mint célkitűzés - véleményem szerint - először az 1895. évi osztrák polgári perrendtartás (Továbbiakban: öZPO-ban) jelent meg, de a törvényben való megjelenést megelőzte a jogirodalmi álláspont a "gyorsasággal" kapcsolatban, hiszen Zeiler az 1811. évi Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch megalkotója is kijelentésével ezen kívánalmat jelenítette meg.[3] A perkoncentráció, mint cél-kitűzés[4] az alapelveke setén az első helyre kerülhet, mivel valójában az nem is egy alapelv, hanem ahogy az előbbi fogalomhasználat is mutatta egy célkitűzés, mely a többi alapelven, illetve a konkrét eljárási szabályokon keresztül érvényesülhet. Az osztrák reformtörekvések mozgatórugója lett ez a célkitűzés, amely a gyors, olcsó és egyszerű eljárás iránti igényt testesítette meg.[5] Az osztrák polgári eljárásjogban a perkoncentrációt megvalósító egyes intézmények például: a bíróság ki-tanítási kötelezettsége, novációs tilalom a fellebbezési eljárásban, a megnövekedett bírói pervezetési funkciók. A perkoncentráció elvével kapcsolatban voltak kétkedők, akik feltették a kérdést, hogy vagyon a gyorsaság nem megy-e az alaposság rovására? Azonban ezt a kérdést az igazságügyi statisztikák megválaszolták, ami alapján egyértelművé vált, hogy az osztrák szociális perrend és a német liberális perrend között az alaposságot tekintve számottevő különbség nem volt felfedezhető. Ez alapján azt a
- 29/30 -
megállapítást lehetett tenni, hogy alapvetően a gyorsaság nem lehet az alaposság ellenpárja és azt nem veszélyezteti.[6]
Az angol "adversary system" oldaláról nézve az osztrák polgári perrend egy inkvizitórius eljárási rendszernek tűnt.[7] Ez abból a nézőpontból is alátámasztható, hogy az adversary system volt az a rendszer, ahol a tárgyalási elv a legtisztábban érvényesült. Ezen rendszer reformja a kilencvenes években igazán megerősödött, ami szerint "semmiképpen sem teheti meg azt, hogy a székében hátradőlve hallgatja végig, ahogyan az ügyvédek elhúzzák az ügyet. Ők ezalatt a zsebüket tömik meg. Az igazságszolgáltatás érdeke azonban előbbre való."[8] Ez a kijelentés a bírókra vonatkozott és egyértelműen afelé hatott, hogy a felek hatalmat korlátozzák, a bíróság perbeni részvételét erősítsék és így a perkoncentráció magasztos célját elérjék. Az adversary system perelhúzódásának okait azonban nem mindenki látta így. Elismerte Griffith, hogy lehetséges a per elhúzódása a bíró passzivitása miatt, azonban ez nem valószínű, mivel "az ügyvédeknek mindkét oldalon nagy gyakorlatuk van a releváns bizonyítékok kiválasztásában és nem kockáztatják azt, hogy untassák a bírót és az esküdteket az idejük pazarlásával. A legnagyobb késedelmek általában akkor fordulnak elő, amikor a felek személyesen jelennek meg."[9] Ezen állítás szerint nem a bírói passzivitás az oka a perek elhúzódásának, hanem a felek magatartása és így a késedelem sem valószín, amely alapvetően nem problémája e rendszernek.
A ZPO 1976. évi novellája megteremtette a felek kötelezettségét az eljárás előrevitele érdekében és az azt támogató kötelezettséget írt elő a feleknek.[10] Az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében nemcsak a felekre hárult nagyobb felelősség, hanem a bíróságok számára is újabb kötelezettségek keletkeztek. A bíróságnak oda kellett hatnia, hogy a felek kellő időben tegyék meg nyilatkozataikat és ha ezt nem tették meg, akkor a praeklúziós szabályokat kellett alkalmazniuk.[11] A ZPO 1976. évi novellájának két célkitűzésének a megvalósulását a novella által kétségbe vonták. Találó kifejezéssel élve a bírónak feleslegesen vannak új lehetőségei a perkoncentráció elérése érdekében, ha "az új cipőben is a régi módon fog poroszkálni".[12] A polgári per célkitűzéseinek megreformálása ezzel nem állt le, hanem azt megreformálták[13] és egy újabb novella követte 2001-ben. A célkitűzés az eljárás gyorsítása volt úgy, hogy a felek azt elfogadják és így a jogbiztonság növekedjen, valamint hogy a bíróság számára további lehetőségeket biztosítsanak a hatékonyabb eljárás lefolytatása érdekében.[14]
A nemzeti jogszabályokon kívül a perkoncentráció, mint célkitűzés megvalósítását az EJEE is tartalmazza miszerint, "mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja".[15] Az egyezményben
- 30/31 -
található ésszerű időn belül történő[16] perbefejezés feleltethető meg a Pp. perkoncentrációs elvárásával, hiszen ez jelenti egyben a hatékonyságot és időszerűség elvárást is.
A peres eljárás célja, hogy egy adott polgári jogi igényről a véglegesség hatásával döntsön. A bíróság ha helyt ad a keresetnek, akkor jogot érvényesít, ha azt elutasítja, akkor jogvédelmet nyújt, úgy hogy az eljárásra vonatkozó határidők maradéktalan betartása mellet ügyel a perbeli cselekmények elvégzésére.[17] A perkoncentráció, mint célkitűzés, ahogy a fentebbi részben olvashattuk a szociális permodellel jelent meg a törvényekben. Ez a célkitűzés -ahogy haladtunk a jelenlegi szabályozásig - egyre hangsúlyosabb lett, sőt mondhatjuk azt, hogy ez a célkitűzés hatja át a modern eljárásjog egészét. A tisztességes eljárásról, mint a demokratikus jogállamokban működő igazságszolgáltatás alappilléréről felesleges rendelkezni a Pp.-ben, hiszen Magyarország Alaptörvénye ezt már megteszi, így valójában ha rendelkeznénk róla egy duplikálást valósítanánk meg, úgy hogy egy magasabb szintű jogforrás is rendelkezik ezen követelményről. [18]
Nem csak a hazai szabályozásban, hanem a korábbiakban említett EJEE-ben valamint a CEPEJ 2006-os jelentésében is a perkoncentrációról, mint egy célkitűzésről írnak, nem pedig egy alapelvről. Király Lilla a perkoncentrációval kapcsolatban alapelvi jellegről értekezik, azonban használja az alappillér illetve a cél kifejezést is a perkoncentrációval kapcsolatban.[19] Álláspontom szerint a perkoncentráció nem alapelvi jellegű szabály, hanem polgári perrendünket átható célkitűzés, amely egyes jogintézményekben manifesztálódik, így ezen célkitűzésnek alapelvi jelleget tulajdonítani nem célszerű.[20] Ahogy Czoboly Gergely fogalmaz "a gyors, olcsó és egyszerű per a jogalkotó számára állandó cél, a jogkereső számára természetes kívánalom."[21] A perkoncentráció alapelvi jellégét hangsúlyozva ugyan, de más szerző is kimondja, hogy a perkoncentráció, mint célkitűzés perszerkezeti megoldásokkal hat arra, hogy a bíróság és a felek közötti munkamegosztás megfelelő legyen.[22] A perkoncentráció megvalósítása egy szigorú perfelvételi eljárással és az ahhoz kapcsolódó percezurával előmozdítható, hiszen így a jogvita keretei rögzülnek és így a későbbiekben az érdemi tárgyalási szakban a bíróságnak "csak" a bizonyítási eljárást kell lefolytatnia illetve az alapján érdemi döntést hoznia.[23]
A perkoncentráció elve nem idegen és nem új fogalom, elvárás, cél a polgári perrendtartásunkkal szemben. Az 1952. évi III. törvény (Továbbiakban: régi Pp.) is rendelkezett róla, mivel kimondta azt, hogy a bíróságnak kötelezettsége az ésszerű időn belül a peres eljárást befejezni.[24] A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Ezzel kapcsolatban a régi Pp. kimondta, hogy ezen bírói kötelezettség
- 31/32 -
megsértésére nem hivatkozhatott az a fél, aki közrehatott a per elhúzódásában.[25] A régi Pp. a jelenlegivel szemben sokkal részletesebben fogalmazta meg a konkrét jogkövetkezményt a bírósággal szemben egy esetleges perelhúzódás esetére.[26] Ezzel kapcsolatban Király Lilla szerint egyfajta visszalépés figyelhető meg, hiszen a bíróságok régi Pp. szerinti szankcionálása kimaradt a Pp.-ből és így megszűnt egy jogorvoslati lehetőség a fél számára. Véleménye szerint az alkotmányjogi panasz nem megfelelő jogorvoslati lehetőség, valamint az eljárás elhúzódása miatti kifogás[27] sem nyújt hatékony jogvédelmet a fél számára.[28] A Ptk. jelenleg is megjeleníti az igény lehetőségét a fél számára, amennyiben a bíróság vagy más hatóság eljárása során a részére kárt okoz.[29] Álláspontom szerint a 2016. évi CXXX. Törvény (Továbbiakban: Pp.) által végrehajtott dereguláció, egyszerűsítés nem valósítja meg azt, hogy a fél igényét ne tudná megfelelően érvényesíteni a bírósággal szemben. Elősorban az a tény, miszerint külön rendelkezés nincs a perkoncentráció megsértésével kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy azzal szemben igényünket ne tudnánk előterjeszteni. Ez alapján nem osztom Király Lilla azon véleményét, miszerint ez egyfajta visszalépésnek tekinthető. Másodsorban pedig a kifogás intézményének ezen igénnyel kapcsolatos megjelenítése nem indokolt, hiszen ez egy olyan eljárásjogi intézmény, amely arra szolgál, hogy egy elmaradt intézkedést, perbeli cselekményt a fél igénye alapján az adott eljárásban pótoljanak.[30] Ez nem egyenlő azzal, hogy a fél esetleges kárigényét érvényesíti egy más eljárásban. Álláspontom szerint két külön igényről van szó, az egyik egy anyagi jogi igény, a másik pedig egy eljárásjogi jogosultság kimerítése.
A Pp. szerint "a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen."[31] Véleményem szerint a Pp. szóhasználata is arra enged következtetni, hogy a perkoncentráció egy cél, nem pedig egy alapelv, hiszen az eljárásban résztvevő bíróság és a felek részére azt írja elő, hogy törekedjenek az egy tárgyaláson történő elbírálásra. "A perkoncentráció a Pp. egyik kiemelt jogalkotói célkitűzése. Azt célozza, hogy a felek közötti jogvita mibenléte minél korábban tisztázódjon, és a bíróság számára az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték a lehető legkorábban rendelkezésre álljon, azaz a jogvita anyagi jogi és eljárásjogi keretei minél korábban rögzüljenek. Ez az elvárás mind a bíróságtól, mind a felektől a korábbiaktól részben eltérő szerepfelfogást kíván, és bár a törvény mind alapelvi szinten, mind tételesjogi szabályai körében is kifejezésre juttatja ezeket az elvárásokat, a perkoncentráció elvét annak fontossága és újszerűsége miatt a törvényalkotó indokoltnak látta önálló alapelvként megjeleníteni.[32] Az idézett műben is láthatjuk, hogy a perkoncentrációval kapcsolatban a szerzők célkitűzés, elvárás, alapelv fogalmakat használják. Az alapelv szóhasználatával azonban csak azért találkozhatunk, mert azt a törvényalkotó indokoltnak találta. Ez-
- 32/33 -
zel szemben a korábbiakban hangoztatott véleményemet fenntartom, miszerint a perkoncentráció nem alapelv, hanem helyesen célkitűzés.
Kengyel Miklós monográfiájában is a perkoncentráció illetve annak rokonfogalmaival - mint például hatékonyság, gyorsaság, olcsóság - kapcsolatosan is a célkitűzés fogalmat használja[33], hiszen ezek valójában jogpolitikai célok, amelynek elérése érdekében, ehhez igazítva alkotja meg a jogalkotó az egyes törvényi módosításait, új törvényeit. A perkoncentrációval, mint célkitűzéssel kapcsolatban fontos rámutatnom arra a tényre, hogy azt valójában a többi alapelv illetve a törvény egyes konkrét rendelkezései valósítják meg és azoknak nem vagy nem megfelelő használata, bíróság és a felek eljárásbeli magatartása hiúsíthatja meg maradéktalan érvényesülését az egyes egyedi ügyekben.
Az optimális pertartalom fogalmával Czoboly Gergely foglalkozott, aki a per elhúzódásával kapcsolatban határozta meg az optimális pertartalom fogalmát. Az optimális szó használata, mint fogalom a polgári peres eljárással összefüggésben azt jelenti, hogy mi a legjobb, leghatékonyabb erőforrásfelhasználás. Ezt az optimális jelzőt használhatjuk a bíróság, felek, egyéb résztvevők, a bírósági szervezet és az eljárási szabályok oldaláról nézve.
Az pertartam optimalitását először a bíróság magatartásának oldaláról, a ceteris paribus elve [34]alapján lehet értelmezni. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy az igazságszolgáltatásnak a fennálló környezetben kell működnie, amely mind a jogszabályok, mind a személyi es tárgyi erőforrások tekintetében behatárolt. Ebben az értelemben a pertartam akkor optimális, ha a bíróság a jogszabály adta keretek között - ide értve a per céljának való megfelelést is -, a fennálló személyi es tárgyi erőforrások megfelelő allokációja mellett a lehető leggyorsabban fejezi be az eljárást. Eszerint az "optimális" alatt azt értjük, hogy a fennálló körülmények között legjobb felhasználás valósul meg. Ebben az értelmezésben különösen akkor beszélhetünk perelhúzódásról, ha a bíróság nem használja ki megfelelően a polgári eljárásjog által biztosított pervezetési eszközöket, nem készíti elő megfelelően a tárgyalást vagy - amennyiben arra lehetősége lenne - nem akadályozza meg a felek perelhúzását.[35]
Czoboly Gergely szerint "optimális pertartamról akkor beszélünk, ha az elméletileg "legjobb" eljárásjogi szabályokat a bíróságok a legteljesebben kihasználjak. Perelhúzódásról pedig akkor, ha vagy nem a "legjobb" megoldások vannak hatályban, vagy bár a meglevőkön a szabályozás szintjen nem lehetne javítani, de azokat a bíróságok mégsem alkalmazzak megfelelően."[36] Ez a fogalommeghatározás álláspontom szerint
- 33/34 -
kellően pontos és egyben egyszerű, ahhoz, hogy az optimális pertartam fogalmát használhassuk.
A perkoncentráció, mint célkitűzés az optimális pertartamot tartalmazó cél. A Pp.-vel kapcsolatban kifejezett kívánalom volt az, hogy az eljárások gyorsabbak, egyszerűbbek, hatékonyabbak legyenek. A perkoncentráció a Javaslat egyik kiemelt jogalkotói célkitűzése. Azt célozza, hogy a felek közötti jogvita mibenléte minél korábban tisztázódjon, és a bíróság számára az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték a lehető legkorábban rendelkezésre álljon, azaz a jogvita anyagi jogi és eljárásjogi keretei minél korábban rögzüljenek.[37] A javaslat továbbá kiemeli, hogy nem csak hogy gyorsabbnak kell lennie az eljárásnak, de hatékonyabbnak is és ezért az egyes alapelvek átfedésben vannak egymással.
A Pp. hatálybalépése óta eltelt 3 év alatt az eljárások hossza nemhogy rövidült volna, hanem ha csekély mértékben is, de növekedett. A járásbíróságok előtti ügyekben az összes ügyhöz mérten 3,25% volt azon ügyek száma, amelyek a 2 éves időtartamot meghaladták. A CEPEJ jelentés arra mutat rá, hogy a legtöbb esetben az átlagos ügyeknél a két év ésszerűnek minősül. Ez alapján kijelenthető, hogy ezen időtartamot viszonylag ritkán lépik illetve léptél át a magyar bíróságok.
A Pp. hatálybalépését követően látható egyfajta visszaesés az ügyek befejezésével összefüggésben, hiszen a 2019-es ügyforgalomhoz viszonyítva az ügyek 3,97%-ban haladták meg a bíróságok a 2 éves időtartamot. A 2020-as években pedig már 4,7%-ban haladták meg a járásbíróságok a kívánt eljárási idő utolsó időpontjának dátumát. Véleményem szerint a Pp. hosszútávú hatása a későbbiekben lesz majd kimutatható, mivel ez a növekedés nem jelentős, valamint az új jogszabály körüli jogalkalmazói bizonytalanságnak, illetve nem megfelelő alkalmazásának lehet tulajdonítani a növekedést. Amennyiben a későbbiekben sem fordul meg az elmúlt két évben tapasztalható növekedés, úgy a Pp.-t szükséges lenne felülvizsgálni a perek gyorsítása érdekében. Törvényszékek esetében is az eljárási idők hosszabbodását lehet megfigyelni.
A törvényszékek esetében a régi Pp. utolsó évében a bíróságok az összes befejezett ügyhöz viszonyítva 7,49%-ban haladták meg a 2 éves időtartamot. Ezzel szemben az új Pp. alkalmazása jelentős időbeli növekedést mutat ki Törvényszékek esetében a 2019-es évben, hiszen ekkor már 13,96%-ban haladták ezt meg, amely 6,47%-os növekedést jelent, ami majdnem a korábbiak kétszerese.
Látható, hogy törvényszékek esetében 6,47%-os növekedés figyelhető meg a perek 2 évnél hosszabb lefolyását illetően 2017 és 2019 között. Ezzel szemben 2019 és 2020 között egy kis-sebfajta csökkenés tapasztalható, azonban még messze elmaradunk a 2017-es értékektől.
- 34/35 -
A peres eljárásokkal kapcsolatban kijelenthető az a tény, hogy a társadalom nagy része negatívabban látja az eljárások menetét és időtartamát, mint az a valóságban van. Ez tulajdonítható annak, hogy csak azon ügyek kapnak nagyobb figyelmet, amelyek elhúzódnak, társadalmi jelentősége kiemelkedő, médiaértéke nagy stb. Az a tény, hogy még most is az ügyek körülbelül 80% kevesebb, mint egy év alatt befejeződik nem kap figyelmet, hiszen alapvetően ez a természetes, hogy ezen eljárások megfelelően vannak koordinálva. Ezzel kapcsolatban Oberhammer állapítja meg, hogy "a perelhúzódás miatti elégedetlenkedés univerzálisan jelen van, szinte függetlenül az aktuális helyzettől".[38]
Nemzetközi szinten a magyar eljárások nem minősülnek hosszúnak, Közép-Kelet Európában pedig kifejezetten gyorsnak minősül a magyar bírósági eljárás. Czoboly Gergely megjegyzi a nemzetközi adatokkal összefüggésben, hogy azok valóságtartalmát sok esetben fenttartással kell kezelni, hiszen a változó adatok nem találhatóak bennük, illetve túlságosan konstansnak az adatok.[39] Ezen ténytől eltekintve, azonban az megállapítható, hogy nemzetközi viszonylatban a magyar eljárás nem tekinthető hosszúnak, így a társadalmi megítélés és a valóság között nagy a különbség.
A polgári per befejezésének időpontja szempontjából általánosságban kijelenthető, hogy a felek érdekeit szokták hangsúlyozni, mint akik az eljárás lefolyásában érdekeltek. "Azt tartják, és sokszor ez így is van, hogy a felperesek általában a gyors, az alperesek általában a lassú perbefejezésben érdekeltek. Talán helyesebb ezt kissé bonyolultabban úgy fogalmazni, hogy a pernyerésre nagyobb esélyt érző fél sürgeti, a kisebb esélyt érző fél lassítja a perbefejezést."[41]
A perelhúzás okait elsősorban a felek érdekei között kell keresni, megvizsgálni. A per elvesztésétől tartó alperes a polgári per elhúzódásában akkor érdekelt, ha arra számít, hogy egy későbbi időpontban jobban tud teljesíteni, vagy csak egyszerűen az elvesztett per kedvezőtlen hatásait későbbre akarja tolni. További indoka lehet az alperesnek, hogy a pervesztesség miatt keletkezett kötelezettségei fedezetét kívánja elvonni, akképpen, hogy ingatlanaitól, nagy értékű ingóságaitól valamint számlán kezelt pénzösszegeitől megválik, azokat eltűnteti és így a későbbi végrehajtási eljárás során lefoglalható vagyonalapot csökkenti.
A fentebb megfogalmazottak alapján egyértelmű, hogy a fél csak időt kíván húzni az eljárásban. Habscheid ezt úgy írta le, hogy "ha a félnek már eleve, vagy a per folyamán a per elvesztésével kell számolnia, abban az esetben emberileg megérthető, ha a fél az eljárás késedelmes befejezésén és a fenyegető végrehajtás elodázásán fárado-zik."[42] Az adós ekkor tulajdonképpen
- 35/36 -
a pert olyan hitelnek tekinti, amelynek a tartama alatt nem kell törlesztenie a hitelezőjének. Az előbbi esetkörtől meg kell különböztetni azt, amikor a gazdaságilag erősebb fél azért kívánja a per elhúzódását, hogy rá nézve kedvezőbb alkut tudjon kötni a gazdaságilag gyengébb ellenfelével, aki rendszerint nem engedheti meg magának a hosszan tartó eljárást. Ilyen esetben az, aki anyagilag rászorul, inkább belemegy egy számára kedvezőtlenebb alkuba is, minthogy kivárja a hosszú éveken át tartó per végét. Emellett egy elhúzódó eljárásban a felmerülő perköltség is az alku megkötésére ösztönözheti a felet, ilyen esetben ugyanis a költségek előre kalkulálhatatlanokká válnak és a szintjük gyakran eléri, vagy meghaladja a követelt összeg mértékét.[43] Ezzel összefüggésben Chiarloni hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy Olaszországban a biztosító társaságok gyakran azért törekszenek a perek elhúzására, hogy tisztességtelen perbeli alkut köthessenek a károsultakkal, akik nem képesek kivárni a több évig elhúzódó eljárásokat.[44]
A polgári perek elhúzódása és az ennek eredményeként felmerülő aránytalanul magas költségek így ahhoz vezetnek, hogy a gazdaságilag gyengébb helyzetben levő felek inkább elfogadják a számukra kedvezőtlenebb ajánlatot is. Ezekben az esetekben a perelhúzást alkalmazó fél magatartását racionálisnak tekinthetjük, hiszen az általa elérni kívánt helyzetet kedvezőbbnek ítéli meg annál, mint a perelhúzó taktikák alkalmazása nélkül lenne. Ilyenkor a fél - a rendelkezésre álló adatok, tények valamint saját várakozásai alapján - kalkulál az elérhető előnyökkel és az ennek elérése során felmerülő kockázatokkal. Mindezek alapján pedig döntést hoz arról, hogy milyen perbeli taktikát kövessen. Ez a mérlegelés a különböző helyzetben lévő felek esetében rendkívül eltérő lehet. Egy likviditási gondokkal küzdő alperes, aki csak időt kíván nyerni a teljesítésre valószínűleg sokkal egyszerűbb módon mérlegel, mint egy biztosító társaság, akinek az alkalmazásában magasan kvalifikált közgazdászok végeznek kockázatelemzéseket, valószínűleg az ilyen eshetőségekre vonatkozóan is. Ezektől élesen el kell különítenünk a feleknek azokat az érdekeit, amelyek - az előbbi összefüggés szempontjából - nem racionális megfontolásokból fakadnak. Ilyenek lehetnek a különböző érzelmek, mint a harag, vagy a bosszú. Míg ugyanis az első csoport esetében a bíróság által kiszabható szankciók olyan kockázatnak minősülnek, amellyel a felek számolnak, addig a második esetében ilyenről nem beszélhetünk és így azok esetében a szankciók preventív hatása nem állapítható meg.[45]
A perelhúzás okai között említhetjük a jogi képviselők magatartását, amikor nem az ügyfelek, hanem azok jogi képviselőinek érdekében áll a per elhúzódása. Ezek az esetek leginkább a bevételek növelése érdekében következnek be, azonban nem csak ez az egy ok, amely kiváltja a jogi képviselők perelhúzó magatartását.
Amennyiben az ügyvédi érdekeket csoportosítanánk, úgy három csoportot tudunk megkülönböztetni. Az első csoportba tartoznak az ügyvéd szakmai érdekei. Például az az esetet so-
- 36/37 -
rolhatjuk ide, amikor az ügyvéd a rá bízott ügyben szakmailag kifogástalanul kívánja képviselni ügyfelét, amely adott esetben a perek elhúzódásához is vezethetnek. Megállapítható, hogy az ügyvédek gyakran a polgári perbeli szerepük megfelelő teljesítése érdekében húzzák el a peres eljárásokat. Álláspontja szerint "saját érdekük nem csak a fizetségük maximalizálásában merül ki, de arra is kiterjed, hogy biztosítsák a helyzetüket egy esetleges kártérítési perekben. Annak érdekében ugyanis, hogy minimalizálni tudják a gondatlanságból fakadó felelősségüket, az ügyvédek természetszerűleg hajlamosak követni valamennyi eljárási utat, amely nyitva áll előttük", ez pedig a perek elhúzódásához vezethet.[46] Gyakran ezzel magyarázható az is, hogy az ügyvédek visszatartják az információkat és azokat az eljárás megfelelő szakaszában adják csak elő, amely meghatározott eljárásjogi környezetben a fellebbezési eljárást jelenti, illetve az ellenérdekű felek közötti esetleges egyezségkötési szándékot csökkentheti. A megfelelően időzített bizonyíték sokkal nagyobb hatást tud gyakorolni a bíróság tagjaira és képes egy per menetét teljes egészében megfordítani[47].[48]
Második csoportba sorolhatók az ügyvéd nem jogszerű érdekei, amelyek hatására az ügyvédek büntetőjogilag fenyegetett cselekményeket valósítanak meg. Ilyen lehet például, ha az ügyvéd az ellenérdekű féltől vagy más harmadik személytől pénzt fogad el, amelyet azért kap az ügyvéd, hogy elveszítsen egy pert. Ritkábban, de ilyen érdekek is vezethetnek egy ügyvédet perelhúzó taktikák alkalmazására. Álláspontom szerint ez az ügyvédek részéről nem gyakori magatartás, hiszen saját egzisztenciáját veszítené el azáltal, hogy saját ügyfelei pervesztesek lesznek, amelynek lehetséges következménye, hogy ügyfelei az adott ügyvéd szakmai hozzá nem értését fogják más személyek részére továbbítani.
A harmadik csoportba az ügyvéd azon érdekei sorolhatók, amelyek nem tekinthetők ugyan jogszerűtlennek, ugyanakkor nem is tartoznak a szakmailag elfogadott, kívánatos érdekei közé. Verkijk erre az ügyvédi munkadíjat hozza fel példaként, amely bár jogszerű érdek, de nem kapcsolódik közvetlenül a szakmaisághoz.[49] Zuckerman is megállapítja, hogy a feleken kívül az ügyvédeknek is vannak saját, a felektől elkülönülő érdekeik, így különösen a díjazásuk. Ezzel kapcsolatban állapítja meg, hogy "csoda lenne, ha nem létezne kapcsolat az ügyvédek anyagi érdeke és a pereskedési gyakorlat között" akkor, amikor az eljárási szabályok megfelelő pertaktikai lehetőségeket biztosítanak ehhez és az ügyfelek részéről sincs ezzel szemben ellenállás.[50]
A perelhúzó taktikák alkalmazása szempontjából tehát alapvetően két érdekcsoportot azonosíthatunk, így egyfelől a felek érdekeit, másfelől pedig az ügyvédek saját érdekeit. Ezek jellemzően az ügyvéd személyénél találkoznak, akinél az érdekek felerősíthetik, vagy akár ki is olthatják egymást. A későbbi ítélethozatalban érdekelt ügyfél érdekeit az ügyvédje szem előtt tarthatja és olyan eljárásjogi eszközöket vehet igénybe, amelyek a perek elhúzódásához vezetnek. Ezt továbbá erősíthetik
- 37/38 -
az ügyvédeknek a saját érdekei is[51], akiknek ügyfeleik érdekeitől függetlenül is szándékában állhat az eljárás késleltetése. Ugyanakkor ezek gyengíthetik, illetőleg szélsőséges esetben akár ki is olthatják egymást. A fentiekből továbbá azt is láthatjuk, hogy a perelhúzó taktikák alkalmazására legtöbb esetben racionális érdekek sarkallják a feleket és az ügyvédeiket is.[52]
Ezen okokból is megállapítható, hogy az alapelvek és a részletszabályok hatékony alkalmazása illetve véleményem szerint az osztott perszerkezet alkalmas lehet arra, hogy a felek időhúzó pertaktikáját vissza szorítsa és így az eljárások időtartamát csökkentse. Amennyiben a felek tartózkodnak a perelhúzó magatartástól, úgy egyenes arányban a jóhiszemű eljárás elvének illetve a felek eljárástámogatási kötelezettségének megfelelő magatartások aránya is növekedni fog álláspontom szerint.
A perkoncentráció célkitűzésének megvalósulása, mint ahogy láthatjuk a későbbiekben is, egyes más alapelveken - anyagi pervezetés, jóhiszemű pervitel, peranyagszolgáltatási kötelezettség - illetve konkrét jogszabályokon nyugszik. Önmagában egy célkitűzés vagy egy alapelv nem képes az eljárást helyes irányba terelni, azonban egy ilyen "anyajog" az egész rendszer képes egy egészbe foglalni.
A régi Pp. rögzítette a bírósághoz fordulás jogát, a tisztesség eljáráshoz[53] valamint az ésszerű időn belüli elbíráláshoz való jogot. Ezek közöl a Pp.-ben jelenleg kifejezetten csak az ésszerű időn belüli elbírálást találjuk, hiszen a másik két alapelvet[54] - bírói út, tisztességes eljárás[55] - az Alaptörvény tartalmazza. Ezen okból kifolyólag a Pp.-ben még egyszer feltüntetni, szabályozni felesleges.
A régi Pp.-be, a fél jogának érvényesítését a perek tisztességes lefolytatásához, és ésszerű időn belül történő befejezéséhez a VIII. Ppn. vezette be, mégpedig úgy, hogy azok érvényesítését a jogalkotó a bíróság feladatává tette. A jogalkotó a per ésszerű időn belül történő befejezését alapvetően megfelelő határidők törvénybe iktatásával, és jogkövetkezmények kilátásba helyezésével kívánja biztosítani. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének betartás felett őrködő nemzetközi bírói fórum, az Emberi Jogok Európai Bírósága különösen nagy figyelmet fordít[56] a perek ésszerű időn belül történő befejezésére.[57]
A gyakorlatban egy polgári per időtartamát számos tényező befolyásolja, mint például a jogvita elbírálásának egyedi körülményei, a perben szükségesen fennálló bizonyítási eljárás terjedelme, összetettsége, időigényessége, a felek pervitele, továbbá a jogvitát eldöntő bíróság személyi és tárgyi feltételei is meghatározóak lehetnek. Amennyiben a bíróság nem észszerű időn belül zárja le a jogvitát, úgy vele szemben kárigény terjeszthető elő.[58] A per elhúzódása miatt érvényesített kárigény szempontjából releváns per-
- 38/39 -
tartamként csak a keresetlevél benyújtásától a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időtartam[59] vehető figyelembe.[60]
"A régi Pp. 2. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához, ésszerű időn belül befejezéshez való jogát érvényesítse. A (2) bekezdés szerint a per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult. A (3) bekezdés szerint az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt feltéve, hogy a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem felróható."[61] A hivatkozott eseti döntésből is látható, hogy a régi Pp. hatálya alatt, ezen jogsértéssel összefüggésben a bíróságok kialakították azt a gyakorlatot, amely alapján mind általában, mind pedig egyediesítve is meg lehet állapítani azt, hogy mi az észszerű idő, így most a Pp. esetében mi az az időtartam, ami a perkoncentrációt, mint célkitűzést sért. Az igazságszolgáltatás során előállított végtermék[62], azaz az ítélet szükséges, hogy a lehető legrövidebb határidőn belül a felek rendelkezésére álljon, a jogvita nyugvópontra kerülése érdekében.
Amennyiben a fél a magatartásával maga is hozzájárult, úgy nem hivatkozhat arra, hogy az eljárás nem fejeződött be észszerű időn belül. Ezt a gyakorlatot erősíti a bíróság döntésének indokolása miszerint "a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni."[63]
A perkoncentráció elve a peranyagszolgáltatással és az anyagi pervezetéssel is szoros kapcsolatban áll, mivel amennyiben a fél a peranyagszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, úgy egyben a perkoncentráció célkitűzését is meghiúsítja, hiszen az eljárás biztosan nem lesz lefolytatható egy tárgyalási napon. A bíróság szerint "konkrét tények előadása és bizonyítása a a felperest terhelte. Az alperes védekezésére tekintettel a bíróságnak elsősorban arról kellett dönteni, hogy a felperes által előadott tények - valóságuk esetén - alkalmasak-e a törvényi feltételek megvalósítására, és a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alkalmasak, illetve elegendőek-e e tények bizonyítására. A felek által tett, illetve a bíróság felhívá-
- 39/40 -
saira előterjesztett perfelvételi nyilatkozatok alapján megállapítható, hogy a felperes tisztában volt ezzel, ezért a bíróságnak további, a Pp. 237. §-a szerinti anyagi pervezetési feladata nem volt, a konkrét tényállítások adekvátsága, a bizonyítékok értékelése pedig az ítélet indokolására tartozó kérdés."[64] Amennyiben a bíróság az anyagi pervezetés körében a felet megfelelően tájékoztatta vagy ilyen kötelezettsége nem volt és a fél bizonyítékait vagy indítványait nem terjeszti elő, úgy véleményem szerint a perkoncentráció elvével szemben cselekszik, így a bíróság alappal alkalmazhatja vele szemben a preklúzió intézményét.
A perkoncentráció, mint célkitűzés az 1993. évi XXXI. törvénnyel vált a magyar eljárásjog részévé. Ezután azt jelenthetjük ki, hogy ez a célkitűzés vált a jogalkotás legfőbb mozgatórugójává. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elvárja az államoktól, hogy a bíróságok képesek legyenek megnövekedett ügyteher mellet is észszerű időn belül befejezni az ügyeiket.[65]
Ennek a célkitűzésnek kívánt eleget tenni a magyar jogalkotó a Pp. elfogadásával, azonban az eddigi statisztikai adatok nem támasztják alá a törekvés sikerét. Ez magyarázható a hatálybalépéstől számított rövid idővel, azonban ha a perek időtartama a következő 5 évben nem fog csökkenni, úgy a Pp. érdemi felülvizsgálata álláspontom szerint elkerülhetetlen lesz. ■
JEGYZETEK
[1] Maczonkai Mihály: A polgári eljárás és a politikai filozófiák alapelveinek kapcsolódási pontjai, Kézirat, Pécs, 1992., 19-20 o.
[2] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 66. o.
[3] Sprung Rainer: Die Grundlagen der österreichischen Zivilprozeßrechts, ZZP, 90. Band, 380-394. o.
[4] Ezt a fogalomhasználatot láthatjuk Kengyel Miklós A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben című műben.
[5] Kengyel i.m. 107. o.
[6] Kengyel i.m. 117-118. o.
[7] Gottwald Peter: Die österreichische Zivilpro-zeßordund aus deutscher Sicht, In Mayer G. Peter: 100 Jahre österreichische Zivilprozeßgesetze, Verlag Österreich, Wien, 1998., 193. o.
[8] Andrews Neil: Principles of Civil Procedure, Sweet&Maxwell, London, 1994., 45. o.
[9] Gifford Donald, Salter John: Understanding the English Legal System, Cavendish, London, 1997.,70. o.
[10] Schneider Egon: Beiträge zum neuen Zivilprozessrecht. MDR, 794-796. o.
[11] Kallweit Uwe: Die Prozessförderungspflicht der Partein und die Präklusion verspätern Vorbringens im Zivilprozeß nach der Vereinfachungsnovelle vom 3.12.1976., Europäische Hochschulschriften, Reihe II Band 355., Frankfurt am Main, 1983., 36-39 o.
[12] Franzki Harald: Die Vereinfachungsnovelle und ihre bisherige Bewährung in der Verfahrenswirklichkeit, NJW, 32. Jahrg, 14. o.
[13] Däubler-Gmelin Herta: Justizreform, ZRP, 33. Jahrg., 457-462. o.
[14] Kengyel i.m. 144. o.
[15] Emberi Jogok Európai Egyezmény 6. cikk
[16] A régi Pp. 2. § (1) bekezdése az "ésszerű időn belül történő befejezés" fogalmat használta, szemben a jelenleg hatályos Pp. perkoncentráció elvével.
[17] Szabó Imre: Perhatékonyság és percselekmények időszerűségének elve In Varga István (szerk): Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh JánosII., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013., 368., 373. o.
[18] Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (1) bekezdése
[19] Király Lilla: Gyorsabb. egyszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb?, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2019., 143. o.
[20] Megjegyzés: Ilyen intézmény például az osztott perszerkezet, a bíróság anyagi pervezetése, percezúra, nováció tilalma fellebbezési eljárásban
[21] Czoboly Gergely, A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei, Pécs, 2013., 5. o.
[22] Király Lilla i.m. 143. o.
[23] Juhászné Zvolenszki Anikó: A Pp. I. fejezetének múltja, jelene, jövője avagy a törvény célja és alapelvei a kodifikációk tükrében In Gellén Klára, Görög Márta: Leget et Fide, Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára, Iurisperitus, Szeged, 2016., 273. o.
- 40/41 -
[26] régi Pp. 2. § (3) és (3a) bek.: Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - sérelemdíjra tarthat igényt, feltéve hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Ha az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztásából eredően a fél kárt is szenved és az a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését. A sérelemdíj iránti igény, illetve a kárigény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A sérelemdíj, illetve a kártérítés megítélését nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsértés közvetlenül nem volt felróható.
(3a) * A (3) bekezdésben foglalt szankciókat a bírósággal szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, az igényt azzal a bírósággal szemben kell érvényesíteni, amelynek elnöke a nem jogi személy bíróság bírái tekintetében az általános munkáltatói jogkört gyakorolja.
[27] Pp. 157. §
[28] Király Lilla i.m. 146. o.
[29] Ptk. 6:549. §: (1) A bírósági és az ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kárigényt bírósági jogkörben okozott kár esetén a bírósággal, ügyészségi jogkörben okozott kár esetén a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, a kárigényt azzal a bírósággal szemben kell érvényesíteni, amelynek elnöke a nem jogi személy bíróság bírái tekintetében az általános munkáltatói jogkört gyakorolja. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.
(2) A közjegyzői és a végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.
[30] Pp. 158. §
[31] Pp. 3. §
[32] Aszódi László, Balog Balázs, Balogh Tamás, Barzó Tímea, Bencze Andrea, Csáki-Hatalovics Gyula, Csehi Zoltán, Csillám Katalin, Gombos Katalin, Gyovai Márk, Herédi Erika, Kemes István, Kormos Erzsébet, Kozák Henriette, Mészáros Gábor, Molnár Judit, Nagy Adrienn, Nagy Andrea, Nádas György, Nyilas Anna, Parti Tamás, Pomeisl András, Pribula László, Pulinka Mihály, Réti László, Somogyi Dávid, Szabó Imre, Szalai Péter, Udvary Sándor, Vitvindics Mária, Wallacher Lajos, (Szerk) Wopera Zsuzsa, Zsitva Ágnes: Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez, Magyar Közlöny Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017., 39. old.
[33] Kengyel Miklós i.m. 9., 95., 130., 268. és 286. o.: A polgári per céljának és alapvető elveinek a tisztázása megnyitotta az utat a kutatómunka legfontosabb célkitűzésének a megvalósításához: a modern polgári eljárásjog fejlődésii ívének a megrajzolásához., Az alapelvek közül a perkoncentráció kívánkozik az élre, amely a szociális polgári per egyik legfontosabb célkitűzését, a gyors, olcsó és lehetőleg egyszerű eljárás iránti igényt fejezi ki., A polgári pernek a polgárokhoz közelebb állónak, hatékonyabbnak és átláthatóbbnak kell lennie., A korszak legfontosabb célkitűzése - a szocialista demokrácia továbbfejlesztése - az eljárás hatékonyságának a fokozására irányuló törekvésekben testesült meg., A hatékonyság mellett az eljárás korszerűsítése is az alapvető célkitűzések között szerepel."
[34] Ceteris paribus elvét elsősorban a közgazdaságtan alkalmazza, jelentése: minden egyéb változatlansága mellett.
[35] Czoboly Gergely i.m. 15. o.
[36] Czoboly Gergely i.m. 15. o.
[37] T/11900. törvényjavaslat, 241. o.
[38] Paul Oberhammer - Tanja Domej: Improving the Efficiency of Civil Justice: Some Remarks from an Austrian Perspective. In C. H. van Rhee - Alan Uzelac (Eds.): Civil Justice between Efficiency and Quality. From Ius Commune to the CEPEJ, Intersentia, Antwerp, 2008, 61. o.
[39] Czoboly Gergely i.m. 20. o.
[40] Czoboly Gergely i.m.
[41] Kiss Daisy: Az ügyvédek nagy kézikönyve. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2010., 347. o.
[42] Walther J. Habscheid: A polgári per koncentrálását célzó újabb irányzatok az NSzK-ban, Olaszországban, Franciaországban és Svájcban, fordította: Schelnitz György, Jogtudományi Közlöny, 26/1971, 27. o.
[43] Czoboly i.m.
[44] Sergio Chiarloni: Civil Justice and its Paradoxes: An Italian Perspective. In Adrian Zuckerman (Ed.): Civil Justice in Crisis. Comparative Perspectives of Civil Procedure. Oxford University Press, New York, 1999., 276. o.
[45] Czoboly Gergely i.m. 152-154. o.
- 41/42 -
[46] A.A.S. Zuckerman: Reform in the Shadow of Lawyers' Interests. In A.A.S. Zuckerman - Ross Cranston (Eds.): Reform of Civil Procedure. Essays on 'Access to Justice', Clarendon Press, Oxford, 1995., 65. old
[47] Ez az állítás az 1952. évi III. törvényre igaz volt, azonban a 2016. évi CXXX. törvény osztott perszerkezete miatt a továbbiakban nincs mód arra, hogy a jogi képviselő a bizonyítékokat az eljárás alatt "csepegtesse" a bíróság számára.
[48] Czoboly Gergely i.m. 154. o.
[49] Richard Verkijk: Beyond Winning: Judicial Case Management and the Role of Lawyers in the Principles of Transnational Civil Procedure. In C.H. van Rhee (Ed.): Judicial Case Management and Efficiency in Civil Litigation, Intersentia, Antwerp, 2008, 72. o.
[50] Czoboly Gergely i.m. 155. o.
[51] Dicső István: "Húsbavágó kérdés", avagy az ügyvédi munkadíj, Ügyvédek Lapja, 2/2005, 34. o.
[52] Czoboly Gergely i.m. 156. o.
[53] "A tisztességes eljárás fogalma az amerikai jogi gondolkodás eredménye" - Varga Ádám, Igazságosság kontra igazságosság? Iustum Aequum Salutare, 2015., XI. évf., 131-139. o.
[54] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek.
[55] 6/1998. (III. 11.) AB határozat
[56] Neumeister v. Austria (1936/63. sz.) - 1968. június 27.-én kihirdetve, Konig v. Germany (6232/73. sz.) - 1978. junius 28.-an kihirdetve
[57] Gáspárdy László, Gátos György, Gyekiczky Tamás, Horváth Jenő, Juhász László, Kapa Mátyás, Kengyel Miklós, Kiss Daisy, Kormos Erzsébet, Légrádi István, Lőrincz György, Makai Katalin, Mernyei Ákos, Németh János, Pozsgai Nóra, Sallós István, Sántha Ágnes, Szabó Imre, T. Nagy Erzsébet, Varga István, Vida István: Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2013., 41. o.
[58] Kúria Pfv. 22.259/2017/11.
[59] BDT 2008.1811. I. A per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelmére alapított méltányos elégtételt biztosító kártérítési igény elbírálásánál az egész eljárás időtartamát kell vizsgálni annak megítélésekor, hogy sérült-e az ésszerű időn belüli befejezéshez való jog.
[60] BH 2013.45.
[61] Kúria Pfv. 21.123/2017/5.
[62] Stefan Trechsel: Why Must Trials be Fair?, Israel Law Review, 1997/Winter-Summer, 107. o.
[63] Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K. 27.509/2017/31.
[64] Székesfehérvári Törvényszék G. 40.049/2018/15.
[65] Bán Tamás: Az európai emberi jogi egyezmény várható hatása a magyar bíróságok ítélkezésére, Bírósági Határozatok 1992/3., 226-227. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
