A kötelem keletkeztető magánjogi tényállások közül a felek egybehangzó akaratnyilvánításán alapuló szerződés a legfontosabb és egyben a leggyakoribb. A szerződés kötelező erejének az alapja az, hogy a felek a nyilatkozatukat a kötelezettségvállalás szándékával teszik meg. A szerződéses kötelem alapvetően két elem elválaszthatatlan egybekapcsolódását feltételezi: a kötelezettségvállalás szándékával tett szerződéses akarat; amit a másik szerződő felet is felölelő külvilág felé a nyilatkozat közvetít. (A nyilatkozat az akarat külső megnyilvánulása.) A szerződéses akarat és maga a nyilatkozat magától a szerződő féltől származik és ezen az sem változtat, ha az akaratot a másik szerződő fél felé egy képviselő ("izenetvivő") közvetíti. Kétségtelen, hogy ilyenkor a másik fél felé az akaratnyilvánítást a képviselő teszi meg, de a képviselő a képviselt akaratát továbbítja. Szladits Károly a jogügylet általános érvényességi kellékeit az alábbiakban jelöli meg: a) cselekvőképesség; b) a nyilatkozat külső megnyilvánulása, amelyhez hozzátartozik; c) az esetleg megkívánt bizonyos alak; d) a jognyilatkozatban nyilvánuló ügyleti akarat valósága, és végül e) a jogügylet tárgyi lehetősége és megengedettsége. (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Bp., 1933. 121. old.) A fél az ügyleti akaratát nemcsak saját nyilatkozatával fejezheti ki, hanem képviselőt is igénybe vehet. A képviselet más nevében való jognyilatkozat tételét vagy elfogadását jelenti, amelynek folytán a jogügylet joghatásai a képviselt személyében állnak be, a képviselő ténykedése folytán létrejött jogügylet a képviseltet jogosítja és kötelezi.
"A képviselethez, hogy hatályos legyen, képviseleti hatalom szükséges." - írja Szladits. Szinte magától értetődő, hogy a szerződéses akaratot a másik fél (külvilág) felé hordozó, bármilyen formában megjelenő nyilatkozatnak is magától a szerződő féltől kell származnia. A képviseleti jogot létesítő aktus alapján a képviseletnek három formáját különböztetjük meg: törvényes, szervezeti és ügyleti képviselet. Törvényes képviselet esetén maga a jogszabály biztosítja a képviselt jogát (pl. szülő, gyám). A törvényes képviseletet általános képviseletként foghatjuk fel, hiszen a képviselő korlátozás nélkül valamennyi ügyben (a szerződéses jognyilatkozatok körét is meghaladóan) jogosult képviselni. Az ügyleti képviselet alapja a képviselttől származó, képviselőhöz vagy harmadik személyhez intézett meghatalmazás, amely konkrét ügyre biztosítja a képviselet jogát. (Kizárólag az általános képviseletre jogosulttól származó meghatalmazás biztosít joghatályt a képviselő eljárásának.) A szervezeti képviselet esetén egy - jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező - szervezet törvénynek megfelelően alkotott létesítő okirat biztosítja a képviselet jogát.
Önmagában a képviseleti jog fennállásának ténye nem elegendő ahhoz, hogy a képviselő ténykedését a képviseltnek tudjuk be. "Ahhoz, hogy a közvetlen képviselet hatása beálljon, legalábbis a körülményekből felismerhetőnek kell lennie, hogy a képviselő az ügyletet másnak, mint képviseltnek a nevében köti. Ha a képviselő ezt nem teszi felismerhetővé, az ügyletből közvetlenül ő lesz jogosítva és kötelezve." Így felmerül a képviseleti jog nélkül eljáró személy által más személy nevében kötött jogügylet (szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat) jogi megítélésnek, minősítésének a kérdése. A képviselet fogalma és fő szabályai, elméleti megközelítése a századelő óta nem változott, sőt mondhatni a korabeli jogirodalom mélyebben foglalkozott a jogintézménnyel. A század eleji magánjogi tankönyvekben, döntvénytárakban nem találkoztam a nem létező szerződés fogalmával vagy az álképviselő által kötött ügylet határozott érvénytelenné nyilvánításával. Az álképviselet fogalma azonban ismert volt és számos eseti döntés jelent meg a képviseleti jog nélkül kötött ügyletek tárgyában.
Néhány példa:
a) Oly szerződés, amelyet valaki másnak a nevében a képviseleti jog határainak túllépésével köt, a képviseletre csak annak jóváhagyásával válik hatályossá. Közömbös, hogy a harmadik személy jóhiszemű volt-e vagy sem. (P.VI.3105/1929) MD.XXIV.69., Grill XXIV. 567.)
b) A bár megbízatása keretében, de rosszhiszeműen eljáró megbízott ezen rosszhiszemű ténykedéséből eredő kötelmekért a harmadikkal szemben, eltekintve a megbízó felelősségétől, a saját személyében is felel, és azt a vagyoni hátrányt, amely ezen rosszhiszemű ténykedés következtében a harmadikat éri, utóbbi nemcsak a megbízó, de a megbízott ellen is érvényesítheti, és ez rosszhiszeműsége mellett nem hivatkozhatik a harmadikkal szemben arra, hogy megbízásából járván el, jogviszony csak a megbízóval jött létre. (Budapesti Tábla, I.G.427/1903). Dt. 3.f.XXVII.30.)
c) Az előzetes megbízás hiányát az utólagos jóváhagyás pótolja, amely konkludens tényekben is nyilvánulhat. (P.I.8070/1925) MD.XX.80.(II).
d) Az álképviselőnek jóhiszemű tévedése a szerződés nem teljesítéséből eredő kár megtérítése iránti kötelezettségét csak abban az esetben korlátozza a szerződés megkötéséből eredő kár (negatív interesse) megtérítésére, ha a másik félre a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség hárul. (P.IV.3388/1930. Grill XXV. 633.)
Az álképviselő által kötött szerződés lényegi megítélése a Ptk. hatályos szabályaival egyezett azzal, hogy a döntések az ügylet érvénytelenségét nem állapították meg, hanem az álképviselő saját ténykedéséért való önálló kárfelelősségre helyezték a hangsúlyt, továbbá az ügyletnek a képviselt ráutaló magatartással való utólagos jóváhagyását az álképviselői eljárás jóváhagyásának tekintették.
A Ptk. a szerződések általános szabályai között a XIX. fejezetben a 219. § (1) bek.-ében rögzíti az anyagi jogi képviselet fogalmát: Más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá vagy kötelezetté.
A Ptk. 221. § (1) bek.-e rendelkezik az álképviselőről: Aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A bíróság azonban a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott. A (2) bek. szerint: A rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik.
A Ptk. az álképviselő által kötött szerződés jogi megítéléséről (nemlétező, érvénytelen avagy hatálytalan) nem rendelkezik. A Ptk. nem használja a nemlétező szerződés fogalmát, ugyanakkor az álképviselő által tett jognyilatkozatot nem is minősíti érvénytelennek annak ellenére, hogy a két formából való jogalkotói (jogalkalmazói) választás a jogkövetkezmények tekintetében meghatározó jelentőségű.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
