Egyes szerzők szerint jelenleg a nemzetállamok alkonyát éljük, amelyeket elsősorban két erőhatás erodál: egyrészről a szupranacionális szervezetek növekvő száma és ereje, másrészről az egyre erősödő kisebbségi regionalizmus, amely végső soron az európai államok elaprózódását és eljelentéktelenedését eredményezheti.[1] Jelen írás az utóbbi jelenséget vizsgálja meg, a skót és a katalán függetlenedési törekvések példáján keresztül. Mindkét nép ún. "fogoly nemzet", vagy más néven állam nélküli nemzetiség: különálló népként tekintenek magukra, akiknek a kultúrája élesen elkülönül a társadalom többi részének kultúrájától, valamint - az őslakosokhoz hasonlóan - szorosan kötődnek azokhoz a területekhez, amelyen tradicionálisan élnek, amelynek megtartásáért küzdenek, és amely jelenleg egy másik ország területét képezi.[2]
Elterjedt nézet, hogy e fogoly nemzetek végső célja csak és kizárólag a teljes függetlenség lehet, és minden, az irányukba tett engedmény - többek között az autonómia -, a szecesszió előszobája. A szerző írásában amellett érvel, hogy a jelenlegi határok módosítása a kisebbségeknek sem feltétlenül érdeke,[3] amint azt a Skócia függetlenségéről 2014 őszén tartott ügydöntő népszavazás, valamint ugyanazon év decemberében a katalánok hasonló törekvései is bizonyítják. A skótok nemmel szavaztak az Egyesült Királyságtól való függetlenedésre,[4] ugyanazon év decemberében pedig Katalóniában is többségbe kerültek az elszakadást ellenzők.[5] A skót népszavazást jelentős nemzetközi figyelem övezte: egyesek az Egyesült Királyság létét és Nagy-Britannia nagyhatalmi státuszát féltették, míg mások - például a székelyek - a lehetséges továbbgyűrűző hatást várták.
Jóllehet az elszakadást ellenzők győzelmét követően David Cameron, az akkori angol kormányfő azt nyilatkozta, hogy a kérdést egy generációnyi időre eldöntötték,[6] a Brexitről[7] szóló népszavazást követően a skót függetlenség pártiak jelezték, hogy a kérdést újból napirendre szeretnék tűzni,[8] tekintettel arra, hogy a nemmel szavazók - többek között - az EU tagság megtartása miatt szavaztak a két ország uniójának fenntartására.[9] A közvélemény kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a Brexit szavazás eredményét követő indulatok ellenére, a skót lakosság továbbra is az Egyesült Királyság tagjaként szeretné látni az országát.[10] A Skót Nemzeti Pártnak ebből kifolyólag - egy újabb népszavazás kiírása előtt - érdemes minden lehetséges forgatókönyvet végig gondolnia, a "nemek" esetleges újbóli győzelme ugyanis - amellett, hogy minden bizonnyal a párt végét jelentené - végképp lehetetlenné tenné a skót függetlenség ügyének újbóli napirendre tűzését.
- 47/48 -
Az Egyesült Királyság 1707-ben jött létre Anglia és a hozzá tartozó Wales, valamint Skócia egyesülésével. A szerződés értelmében mindkét ország elvesztette szuverenitását, amely az újonnan létrehozott entitásra szállt. Jóllehet a skót nacionalisták előszeretettel hivatkoztak megszállóként az angolokra, az 1707-es szerződés sokkal inkább tekinthető üzleti megállapodásnak: az angol korona felajánlotta az eladósodott skót nemesek számára, hogy kifizeti az adósságukat, cserébe a politikai unióért. A nemesek elfogadták az ajánlatot, a skót parlament feloszlatta magát, és az unió párti képviselők átültek az angol parlamentbe.[11]
A skót parlament újbóli összehívására 1999-ig kellett várni, amelynek az első ülését - korelnökként - megnyitó Winifred Margaret Ewing a következő szavakat intézte a képviselőtársaihoz: "Az utoljára 1707. május 25-én összehívott skót parlament újból összeült".[12] Az összehívás jogalapját a skót parlament visszaállításáról rendelkező 1998-as Skócia törvény[13] teremtette meg. A törvény a skót parlament hatáskörébe tartozó ügyek felsorolása helyett a hatáskörébe nem tartozó ügyeket sorolja fel. A skót törvényhozás az angol megfelelőjének alárendelten működik, jóllehet utóbbi igyekezett tartózkodni attól, hogy ténylegesen is gyakorolja ebből eredő jogait. A felmerülő jogvitákat az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága jogosult eldönteni.[14]
Jóllehet - a nemzetközi jog jelenlegi állása szerint - az önrendelkezéshez való jog csak a gyarmati sorból felszabaduló országokat illette meg, Szalai szerint ezzel szemben, a jelentős politikai feszültségeket kavaró[15] és jogértelmezési kérdéseket felvető[16] koszovói függetlenség mást sejtet.[17] Jelen írás szerzője ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a nemzetközi közösség Koszovó esetében is világossá tette az esetleg függetlenedésre vágyó kisebbségek számára, hogy a történtek egyszerinek és kivételesnek tekinthetők,[18] Koszovó esetében ugyanis a közelmúltban elkövetett súlyos jogsértések jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a koszovóiak számára az elszakadás maradjon az egyedüli alternatíva. A nemzetközi jog jelenlegi szabályai szerint az államok területi integritása[19] elsőbbséget élvez az önrendelkezéshez való joggal szemben, ebből kifolyólag a fent említett fogoly nemzeteknek - vagy bármilyen más kisebbségnek - az anyaország engedélyének hiányában nem sok lehetőségük van arra, hogy önálló államot hozzanak létre.[20]
Jóllehet egyelőre Skócia az Egyesült Királyság tagja maradt, tekintettel arra, hogy a skót függetlenség ügye újra előkerülhet, érdemes pár sort szentelni az államutódlás kérdéseinek, különös tekintettel a nemzetközi szervezetekben - többek között az Európa Tanácsban és az Európai Unióban - fennálló tagságra. A nemzetközi jog[21] értelmében két lehetőség képzelhető el: amennyiben elszakadás történik, úgy az egyik állam - kisebb területen - azonos marad a régi állammal, és megtartja a nemzetközi szerződésekből eredő jogait és kötelezettségeit, miközben az elszakadt területen létrejön egy új entitás. Szétválás esetén két új entitás jön létre, amelyek egyike sem azonos a korábbi állammal, következésképpen, az előd állam nemzetközi szerződésekből eredő jogait és kötelezettségeit sem öröklik. Az Egyesült Királyság kormánya számára készített jelentés mellékletét képező, James Crawford és Alan Boyle által jegyzett vélemény szerzői egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a skótok esetleges függetlenedése elszakadást jelentene, vagyis az Egyesült Királyság azonos maradna önmagával,[22] így a nemzetközi szervezetekben fennálló tagságát[23] is megtartaná, miközben az újonnan létrejövő Skóciának a felvételét kellene kérnie e szervezetekbe.
A nemzetközi szabályok ugyanakkor nem képezték akadályát annak, hogy a skót függetlenség pártolói - köztük Nicola Sturgeon -, a realitásoktól némileg elrugaszkodó elméletekkel szerezzenek támogatást. Az egyik elmélet értelmében a skót függetlenséggel két új ország jönne létre, és mindkettő örökölné az előd állam - az Egyesült Királyság - nemzetközi szerződésekből eredő jogait és kötelezettségeit. Egy másik elképzelés értelmében az újonnan létrejövő Skócia az 1707 előtt
- 48/49 -
létezett skót állam örököse lenne.[24] Ez az elképzelés nem új keletű, elég felidézni Winifred Margaret Ewing-nak a skót parlament 1999-es megnyitó ülésén elmondott szavait.
A nemzetközi szervezetekben fennálló tagságok közül a legfontosabb minden bizonnyal az Európai Uniós tagság, amelynek esetleges elvesztése komoly visszatartó erővel szolgálhat a függetlenedni vágyók számára.[25] A skót kormány, a népszavazás előkészítése során előszeretettel hivatkozott arra, hogy az 1978. évi bécsi egyezmény 34. és 35. cikkei értelmében Skócia az EU tagja maradhatna a függetlenné válása után is. Crawford és Boyle elvetette ezen érvelést, és úgy foglalt állást, hogy a tárgyalt esetben az egyezmény 4. cikke alkalmazandó, amely az érintett szervezet alapokmányára bízza a kérdés eldöntését.[26]
Tovább nehezítette a skótok helyzetét, hogy az EU esetében nem pusztán a jogi rendelkezésekkel[27] kell számolni, hanem a reálpolitikai megfontolásokkal is: számos uniós tagország rendelkezik olyan nagy létszámú kisebbséggel, amely nagyobb autonómiát követel, példának okáért a székelyek Romániában. Spanyolország esetében a katalánok - legalábbis egy részük - ennél többet, függetlenedést szeretne, de időről időre Belgiumban és Olaszországban is felmerül a szecesszió gondolata. Ezen országok, attól tartva, hogy a skótoknak tett engedmények a saját kisebbségeik számára is vonzóvá tehetik az elszakadást - a saját területi integritásuk védelme érdekében - nem tehettek engedményeket a skótoknak.[28] A kisebbségi regionalizmus előretörésétől tartva Herman Van Rompuy, az Európai Tanács akkori elnöke is világossá tette, hogy az EU államok közötti szerződések alapján jött létre, az újonnan létrejövő államok a nemzetközi jogi szabályoknak megfelelően, nem öröklik az anyaállam nemzetközi szerződésekből eredő jogait és kötelezettségeit, következésképpen az uniós tagságot sem.[29]
Ved Nanda szavaival élve, a nemzetközi jog nem sok segítséget nyújt azoknak a kisebbségeknek, akik saját nemzetállamot szeretnének létrehozni.[30] Másképpen fogalmazva, amennyiben az anyaország nem hajlandó engedni az elszakadást, a függetlenedni vágyó kisebbségnek vagy népcsoportnak gyakorlatilag semmilyen lehetősége sincs létrehozni a saját államát. Ebből kifolyólag döntő fontosságú az anyaország hozzáállása, amelyet a szerző a skót és a katalán népszavazás példáján keresztül szemléltet.
Amikor először került szóba egy esetleges, Skócia függetlenségéről tartandó népszavazás, az angol kormány egyértelművé tette, hogy annak kiírása kívül esik a skót parlament hatáskörén, és szükség esetén a bíróság előtt is érvényt szerez álláspontjának.[31] A skót parlament ezzel szemben úgy érvelt,[32] hogy a kérdés megfelel a Skócia törvényeiben foglalt feltételeknek, amennyiben a kérdés nem a függetlenségre vonatkozik, hanem arra, hogy bővítsék-e a parlament hatáskörét a függetlenségről való döntés jogával.[33] A Lordok Házának Alkotmányjogi Bizottsága ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy a függetlenségpártiak politikai kiáltványában egyértelműen szerepel, hogy a véleménynyilvánító szavazáson leadott igen szavazat Skócia függetlenségének elérését célozza, ebből kifolyólag a népszavazás - akár ügydöntő, akár véleménynyilvánító - kiírása, nyilvánvalóan a skót parlament hatáskörének túllépését jelentené.[34]
2012-ben gyökeres változás következett be az angol álláspontban: a felek egyetértésre jutottak azt illetően, hogy Skócia jövőjének bíróságon történő eldöntése nyilvánvalóan nem szolgálja egyik ország érdekét sem.[35] Ennek megfelelően az angol parlament módosította az 1998-as Skócia törvényt, lehetővé téve a skót parlament számára, hogy legálisan kiírhassa a referendumot. Ily módon a skóciai népszavazás egyedülálló abban a tekintetben, hogy egy nem gyarmati sorból felszabadulni kívánó nemzetiség, a történelem során először lehetőséget kapott arra, hogy demokratikus módon döntsön a függetlenségéről. Benjamin Levites szerint a 2014-es szavazás demokratikus voltát három tényező támasztja alá: (i) az imént említett beleegyezés az anyaország részéről, (ii) az egyértelműen megfogalmazott kérdés, valamint (iii) az egyszerű többségen alapuló választás.[36]
Utóbbi kritériumot többek között azért is érdemes vizsgálatnak alávetni, mert amint arra a PhD értekezésem nyilvános vitáján Ádány Tamás felhívta a figyelmemet, az EU[37] és a Brit Nemzetközösség szabályainak[38] megfelelően, a Skóciában állandó bejelentett lakhellyel rendelkezők is szavazhattak, miközben azok a skót állampolgárok, akik a szavazás időpontjában külföldön rendelkeztek állandó lakhellyel, nem élhettek a szavazati jogukkal. Ádány szerint, ebből kifolyólag - terminológiai szempontból - megfelelőbb a skóciai népszavazás kifejezés használata.
Amint az említésre került, a skóciai népszavazáson egyszerű többség döntött, ezzel kapcsolatban az alapvető kérdés az volt, hogy kik alkossák e többséget? Csak az állampolgárok vagy minden érintett? Egyes szerzők szerint minél
- 49/50 -
szélesebben húzzák meg a ténylegesen érintettek körét, annál inkább tekinthető demokratikusnak az adott szavazás.[39] Jóllehet erős érvek szólnak amellett, hogy a szavazásra bocsátott kérdést elsősorban azok döntsék el, akiket az ténylegesen érint, e személyi kör meghatározása komoly probléma, amely egyben érdekes fejtegetésekre ad alkalmat. Ben Saunders egy olyan diák példáját hozza fel, aki a szavazás idején Skóciában rendelkezik állandó lakhellyel, miközben a szavazás eredményeként kialakuló helyzetet már nagy valószínűséggel nem fogja megtapasztalni. Mint írja, amellett, hogy a hatóságokra túlzottan nagy terhet róna annak kiszűrése, hogy kik azok, akik a tényleges érintettségük révén jogosultak a szavazáson való részvételre; az egyesek szükségszerű kizárásával járó feltételek meghatározása komoly és hosszas vitákat indukálna. Ennek megfelelően, mint írja, az egyetlen mód a ténylegesen nem érintettek kiszűrésére, ha a ténylegesen érintettek bíznak az előbbiek bölcs belátásában, vagyis abban, hogy érintettségük hiányát felismerve, tartózkodnak a szavazáson való részvételtől.[40]
A spanyol kormány az Egyesült Királyság kormányának hozzáállásával merőben ellentétes magatartást tanúsított: a katalánok 2014 novemberében tartottak nem ügydöntő népszavazást, amelyet a spanyol kormány, minden rendelkezésére álló jogi eszközzel igyekezett meghiúsítani. Az önkéntesek által szervezett szavazáson, ahol a jogosultak kevesebb, mint fele élt a szavazati jogával - 2,25 millió fő az 5,4 millióból -, elsöprő többségbe kerültek az igenek.[41] Az egy hónappal később végzett közvélemény kutatás azonban árnyalja az eredményt: a teljes lakosság körében valamelyest magasabb az elszakadást ellenzők száma.[42] A függetlenség kérdése 2015 szeptemberében, a katalán tartományi választásokon került újból előtérbe: bár a szavazás hivatalosan nem az elszakadásról - hanem a tartományi kormányzat megválasztásáról - szólt, a választást - az elszakadást támogató párt - abszolút többséggel nyerte.[43] A frissen megválasztott tartományi törvényhozás - élve a választóktól kapott "világos és egyértelmű" felhatalmazással - elfogadott egy határozatot, amelyben hitet tettek a Spanyolországtól való elszakadás programja mellett. A spanyol kormány megerősítette, hogy tartja magát a korábbi álláspontjához,[44] amelynek értelmében minden hasonló kezdeményezést az alkotmánybíróság előtt fog megtámadni tekintettel arra, hogy a spanyol alkotmány nem teszi lehetővé a szecessziót. A Spanyol Alkotmánybíróság a határozatot - kormány által benyújtott kérelem kivizsgálását követően - alkotmányellenesnek nyilvánította, és megsemmisítette.[45]
A katalán példával ellentétben, a skót népszavazás kapcsán Levites által rögzített három feltétel a Franciaország tengerentúli területét képező Új-Kaledóniai függetlenségről szóló, 2018-ban esedékes ügydöntő népszavazás során is teljesülni látszik. A spanyol kormánnyal ellentétben a francia kormány jelenleg - az Egyesült Királyság kormányához hasonlóan - demokratikusan áll a népszavazáshoz. A helyzetet az ENSZ korábbi, őslakos népekért felelős különleges rapporteure, James Anaya is vizsgálta, alapvetően pozitívan értékelve a terület dekolonizációjáról rendelkező Nouméai Megállapodás [46] végrehajtását. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az elmúlt két évtizedben a szigetre számottevő mértékben vándoroltak be francia állampolgárok, valamint a környező francia területekről származó emberek, csökkentve az őslakos kanak nép teljes népességen belüli számarányát.[47] Tekintve, hogy az őslakosokkal ellentétben az újonnan betelepülők alapvetően maradás pártiak, a francia kormány hozzáállása talán nem is olyan meglepő.
Azt illetően, hogy a gazdasági megfontolások szerepet játszanak-e a szecesszióról szóló vitákban, egyetértés mutatkozik a szerzők között, az egyéb tényezőkhöz viszonyított fontosságát illetően azonban már megoszlanak a vélemények. A Jordi Muñoz-Raül Tormos szerzőpáros szerint egy esetleges függetlenedés gazdasági hatásait illetően még a közgazdászok is csak találgatni tudnak, a politikusok pedig, akiknek alapvető érdeke, hogy a választókhoz minél egyszerűbb és koherensebb,[48] a saját véleményüket alátámasztó információk jussanak el, végtelenül leegyszerűsítik az egyébként meglehetősen bonyolult képleteket. Ennélfogva a szavazóknak nem áll rendelkezésére megfelelő mennyiségű és minőségű információ ahhoz, hogy gazdasági szempontból is megfontolt döntést hozhassanak; helyette sokkal inkább támaszkodnak a saját pre-koncepcióikra és ideológiai megfontolásaikra, többek között a nemzeti identitásukra.[49]
A jelen írás szerzője szerint azonban a tapasztalatok mást mutatnak: ahogyan 300 évvel ezelőtt is a gazdasági megfontolások bizonyultak döntőnek az Egyesült Királyság
- 50/51 -
létrehozásakor, úgy a függetlenség elutasításakor is jelentős szerepet játszottak. Skócia az olajár csökkenése miatt rövidtávon is nehezen tudta volna finanszírozni az önálló államisággal járó kiadásokat - példának okáért a saját pénz bevezetését[50] -, hosszútávon pedig az olajlelő helyek egy-két évtizeden belül várható kiapadása okozott volna problémát.[51] A függetlenné váló skót állam esetleges gazdasági nehézségeivel kapcsolatban nem minden szerző értett egyet: Fergus Ewing és Jennifer Eriokson amellett érveltek, hogy Skócia mindenképpen jobban járna egy apró, de független gazdaságként. Állításukat két fő érvvel támasztják alá: egyrészt, álláspontjuk szerint az Egyesült Királyság kormányának állításával szemben Skócia - az olajbevételek révén - a közös költségvetés nettó befizetője. Másrészről a londoni kormány több esetben hozott olyan gazdaságpolitikai döntést, amely komoly károkat okozott a skót gazdaságnak[52]
A gazdasági megfontolások a katalán függetlenség esetében is döntő szerepet játszanak, azonban éppen ellenkező irányba hatnak: Katalónia Spanyolország egyik leggazdagabb régiója, amelynek lakosaiból ellenérzést váltott ki, hogy a kormány az onnan befolyt adók egy részét a fejletlenebb régiók támogatására csoportosította át. Beszédes továbbá a 2000-es évek második felének gazdasági válsága és az elszakadás pártiak számának növekedése közötti összefüggés is: míg azt megelőzően a lakosság mindössze 20%-a támogatta az elszakadást, 2015-ben már több mint 40%-a.[53]
A skóciai népszavazás igazolta Marc Weller elméletét, amelynek értelmében, ha egy etnikai csoport kellő önállóságot kap a belügyei terén, amelyet hosszabb időn keresztül gyakorolhat, majd ezt követően referendummal dönthet a teljes függetlenség és a jelenlegi állami keretek fenntartása mellett, nagy eséllyel az utóbbira fog szavazni.[54] Ily - némileg ironikus - módon a skót népszavazás "kudarca" pozitívan járulhat hozzá más, autonómia igénnyel fellépő kisebbségek igényeinek érvényesítéséhez. Egyrészről, a brit kormány példaértékűen demokratikus hozzáállása példaként szolgálhat a többi hasonló helyzetben lévő kormány számára. Másrészről, amennyiben a skótok a függetlenség mellett szavaztak volna, az tovább erősítette volna azt a sztereotípiát, hogy az autonómia törekvések szükségszerűen a függetlenség előszobájának tekinthetők, e két nép ugyanis jelenleg is széles körű autonómiával rendelkezik. A skótok a függetlenség elutasításával azonban rácáfoltak e véleményekre, ennek megfelelően a skót népszavazás eredménye hosszútávon a székelyek és a Dél-Tirolban élő német kisebbség számára is előnyös változásokat hozhat,[55] amennyiben a többségi társadalmat sikerül meggyőzni arról, hogy e mozgalmak célja nem az elszakadás. Jóllehet ez utóbbi, az esetleges pozitív fejlemények[56] ellenére is meglehetősen nehéz és hosszadalmas folyamat lesz, főképpen - a történelmi sérelmekkel terhelt - Kárpát-medencében.[57] ■
JEGYZETEK
[1] Részletesen lásd: Trócsányi László: Alkotmányos identitás és európai integráció. Budapest, HVG-ORAC, 2014. 280. p.
[2] Kymlicka, Will, Beyond the Indigenous/Minority Dichotomy. In: Allen, Stephen-Xanthaki, Alexandra (eds.): Reflections on the UN Declaration on the Rights of Indigenous Peoples. Oxford, Hart Publishing, 2011. 194-197. p.
[3] A Skócia függetlenségéről tartott szavazást megelőzően a megkérdezett szavazók 70%-a skót parlament hatásköreinek további bővítését támogatta a teljes függetlenséggel szemben. - King, Charles, The Scottish Play: Edinburgh's Quest for Independence and the Future of Separatism, 91. Foreign Affairs, 2012, Issue 5, 113-124. p.
[4] Index.hu (2014. szeptember 18.): 55-45: győztek az uniópártiak Skóciában. http://index.hu/kulfold/2014/09/18/mi_lesz_veled_skocia/ [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[5] HVG.hu (2014. december 19.): Meglepő eredményt hozott a katalán függetlenségi közvélemény-kutatás.
http://hvg.hu/vilag/20141219_Meglepo_eredmenyt_hozott_a_katalan_fugget [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[6] Osborn, Andrew- Holton, Kate, Cameron says Scottish independence issue settled 'for a generation' Reuters, 2014. szeptember 19.: http://uk.reuters.com/article/uk-independence-scotland-cameron-idUKKBN0HE0IN20140919 [2016. szeptember 23.]
[7] Az Egyesült Királyság EU-ból történő kilépése.
[8] BBC (2016. június 24.), Brexit: Nicola Sturgeon says second Scottish independence vote 'highly likely'.
http://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-36621030 [2016. szeptember 23.]
[9] Hennessy, Peter John, A Political Perspective on the Scottish Independence Referendum. 3. Cambridge Journal of International and Comparative Law, 2014, Issue 1, 159-161. p.
[10] The Guardian (2016. július 30.), 'No real shift' towards Scottish independence since Brexit vote - poll.
https://www.theguardian.com/politics/2016/jul/30/no-real-shift-towards-scottish-independence-since-brexit-vote-poll [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[11] Ewing, Fergus-Erickson, Jennifer, The Case for Scottish Independence. 25. Fletcher Forum of World Affairs, 2001. Issue 2, 90. p.
[12] Ewing-Erickson i.m. 91. p.
[13] 1998. évi 46 tv.
[14] Halliday, Iain, The Road to Referendum on Scottish Independence: The Role of Law and Politics. 5. Aberdeen Student Law Review, 2014, 34-35. p.
[15] Index.hu (2007. január 23.): Diplomáciai botránnyal fenyeget Kostunica. http://index.hu/kulfold/sr9927/ [letöltve: 2016. szeptember 23.]; Bajtay Máté: Diplomáciai port kavart az albán miniszterelnök belgrádi kijelentése. Kitekintő, 2014. november 12. https://goo.gl/pIWWej [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[16] ICJ, Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása tárgyában adott tanácsadó vélemény (2010. július 22.).
[17] Szalai Anikó: 5. A kisebbségvédelem az ENSZ Közgyűlésében. Dr. Szalai Anikó Honlapja.
https://drszalaianiko.hu/2014/04/25/a-kisebbsegvedelem-az-ensz-kozgyuleseben/ [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[18] Coppieters, Bruno, The Recognition of Kosovo Exceptional but not Unique. In: What is 'Just' Secession? (Is Kosovo Unique?) European Security Forum Working Paper No. 28. (2008 February), 3-8. p. http://aei.pitt.edu/11495/1/1601.pdf [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[19] Az, hogy a területi integritás elvének mindenek felé helyezése mennyire tartható és milyen mértékben járult hozzá a világ stabilitásához Timothy Waters szerint legalábbis vitatható. - Waters, Timothy William, Taking the Measure of Nations: Testing the Global Norm of Territorial Integrity. 33. Wisconsin International Law Journal, 2015, Issue 3, 563-586. p.
[20] Perry, Frederick V.-Rehman, Scheherazade, Secession, The Rule of Law and the European Union. 31. Connecticut Journal of International Law, 2015, Issue 1, 61-92. p.
[21] 1978. évi bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról (United Nations, Treaty Series, vol. 1946, 3 p.).
[22] HM Government, Scotland analysis: Devolution and the implication of Scottish independence. (2013), Annex A, Crawford, James-Boyle, Alan, Opinion: Referendum on the Independence of Scotland - International Law Aspects, § 50-70. p.
[23] Az Egyesült Királyság hozzávetőlegesen 14 000 bi- és multilaterális nemzetközi szerződés részes fele. - Aikens, R.J.P., The Legal Consequences of Scottish Independence. 3. Cambridge Journal of International and Comparative Law, 2014, Issue 1, 166. p.
[24] Aikens, i. m. 164-165. p.
[25] Perry-Rehman, i. m. 63. p.
[26] Crawford-Boyle, § 119-133. p.
[27] Az EU tagfelvételi eljárását az Európai Unióról Szóló Szerződés (HL [2012] C 326., 2012. 10. 26., 1.) 49. cikke szabályozza.
[28] Aikens, i. m. 168-169. p.
[29] Az Európai Tanács EUCO 267/13. sz. sajtó közleménye, 2013. december. 12.
[30] Perry-Rehman, i. m. 89. p.
[31] Skócia-ügy minisztérium: Skócia alkotmányos jövője (2012) Cm8203, 9-10. https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/39248/Scotlands_Constitutional_Future.pdf [letöltve: 2016. szeptember 22.]
[32] Skót Parlament: A te Skóciád, a te népszavazásod (2012). Online elérhető: http://www.gov.scot/Publications/2012/01/1006/0 [letöltve: 2016. szeptember 22.]
[33] Neil MacCormick egy 2000-es írásában szintén amellett érvelt, hogy a skót parlamentnek korlátlan joga van arra, hogy bármilyen témában tárgyaljon az angol parlamenttel, ahogy egy véleménynyilvánító népszavazás kiírásához is. - MacCormick, Neil, Is There a Constitutional Path to Scottish Independence? 53. Parliamentary Affairs, 2000, 72. p.
[34] Perry-Rehman, i. m. 39. p.
[35] Edinburgh-i Egyezmény, 2012. október 15.
[36] Levites, Benjamin, The Scottish Independence Referendum and the Principles of Democratic Secession. 41. Brooklyn Journal of International Law, 2015. Issue 1, 373-406. p.
[37] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (HL [2012] C 326, 26.10.2012). 47-390, 20, 22. cikk.
[38] 1981. évi törvény a brit állampolgárságról, 37. §
[39] Robert Goodin szerint a legcélravezetőbb az, ha ténylegesen minden érintettet bevonnak a döntésbe: példának okért, amennyiben a britek egy olyan szénerőművet kívánnak építeni, amely a skandináv országokat szennyezi, arról az ott élőket is meg kellene kérdezni. - Goodin, Robert E., Enfranchising All Affected Interests, and its Alternatives. 35. Philosophy and Public Affairs 2007. Issue 1m. 40-68. p.
[40] Saunders, Ben, Not All Who Are Enfranchised Need Participate. EUDO Working Paper. https://goo.gl/eqS7CF [letöltve: 2016.szeptember 25.]
[41] Lévites i. m. 400.
[42] HVG.hu (2014. december 19.): Meglepő eredményt hozott a katalán függetlenségi közvélemény-kutatás.
Online elérhető: http://hvg.hu/vilag/20141219_Meglepo_eredmenyt_hozott_a_katalan_fugget (2016. szeptember 23.)
[43] Catalonia Votes, The 27S2015 Vote. http://www.cataloniavotes.eu/the-27s2015-vote/ [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[44] The Guardian: Spanish PM dismisses Catalan secession proposals as act of provocation (17.10.2015)
https://goo.gl/CpQer1 [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[45] Lévites i. m. 400.
[46] A Nouméai Megállapodás (aláírás: 1998. május 5.) http://www.france.net.au/politics/pages/noumea.en.htm [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[47] A 2013-as adatok szerint az összlakosság 40%-át teszik ki a kanak származásúak. - Cécilie Mikkelsen (ed.), The Indigenous World. IWGIA, 2013, 215. p.
[48] A koherenciát illetően a Skót Nemzeti Párt nehéz helyzetben találta magát, egyszerre kellett ugyanis hangsúlyoznia a szavazás fontosságát és az elérhető változás jelentőségét, miközben arról is biztosítania kellett a potenciálisan igennel szavazókat, hogy a változás nem fogja traumaszerűen érni az országot és lakóit. - King, 117. p.
[49] Muñoz, Jordi - Tormos, Raül, Economic expectations and support for secession in Catalonia: between causality and rationalization. 7. European Political Science Review, 2015, Issue 2, 317-322. p.
[50] A brit pénzügyminiszter fél évvel a népszavazás előtt figyelmeztette a skót kormányt, hogy amennyiben az elszakadás mellett döntenek, úgy - a szándékaikkal ellentétben - a Fontról is le kell mondaniuk. - HVG.hu (2016. szeptember 23.): Ha Skócia függetlenedik, nem használhat fontot. http://hvg.hu/gazdasag/20140316_Ha_Skocia_fuggetlenedik_nem_hasznalhatfo [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[51] HVG.hu (2016. szeptember 23.): Londoni elemzők: Máris elgáncsolták volna a független Skóciát a zuhanó olajárak.
http://hvg.hu/gazdasag/20141222_londoni_elemzok_skocia_olajar [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[52] Utóbbira a kergemarha-kór kapcsán bevezetett szankciókat hozták fel példaként: a skót termelők sohasem alkalmazták azokat az eljárásokat, amelyeket a déli szomszédjaik, következésképpen az állatállományukat nem érintette a betegség. Amikor több ország felajánlotta az Egyesült Királyság kormányának, hogy a Skóciából származó marhahúst mentesítik a tilalmak alól, a kormány visszautasította azt, csőd közeli állapotba taszítva a skót marha termelőket. Ewing-Erickson, i. m. 93-95. p.
[53] Gray, Eliza, What Catalonia's Vote for Independence Means for Europe? Time, 2015. november 7.
http://time.com/4102619/what-catalonias-vote-for-independence-means-for-europe/ [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[54] Weller, Marc, Settling Self-Determination Conflicts: Recent Developments. 20. European Journal of International Law, 2009, Issue 1, 162. p.
[55] Kispál Richárd: A skót függetlenségi népszavazás hatása az európai kisebbségekre. Barankovics Alapítvány, 2014. szeptember 29. https://goo.gl/dTAlqm [letöltve: 2016. szeptember 23.]
[56] Nemrégiben egy román bíróság mondta ki az ítéletében, hogy az autonómiáról beszélni nem ellentétes a román törvényekkel. A döntése összhangban van az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatával, amely a Török Szocialista Párt és mások kontra Törökország ügyben mondta ki ugyanezt. Makkay József: Döntött a román bíróság: nem szélsőséges az autonómia. Erdélyi Napló, 2015. 08. 07. http://erdelyinaplo.ro/aktualis/dontott-a-birosag-nem-szelsoseges-az-autonomia [letöltve: 2016. szeptember 23.]; EJEB, Török Szocialista Párt és mások kontra Törökország ügy, 2003. november 13. (26482/95) § 43.
[57] Egy frissen végzett felmérés szerint a románok 80%-a szerint elfogadhatatlan a székely autonómia, harmada pedig kimondottan magyarellenesnek mondható. - MNO.hu (2016. szeptember 23.): Ötből négy román szerint elfogadhatatlan a magyar autonómia.
http://mno.hu/hatarontul/otbol-negy-roman-szerint-elfogadhatatlan-a-magyar-autonomia-1286092 [letöltve: 2016. szeptember 23.]; Lásd továbbá: Szalayné Sándor Erzsébet: A nyelvhasználat jogi szabályozhatósága. CLII Magyar tudomány, 2009. 11. sz., 1343-1351. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, adjunktus, Miskolci Egyetem, Európai és Nemzetközi Jogi Intézet.
Visszaugrás
