Az Infokommunikáció és Jog folyóirat kezdettől fogva nyitott a szerzői jogi tárgyú írások megjelentetésére, amit olvasóként és íróként is mindig örömmel kísérünk nyomon.[1] Az ünnepi számba választott - szokásunk szerint szerzői jogi kérdéseket elemző - témánk illik a folyóiratnak a modern technológiák iránt tanúsított nyitottságához: egy olyan technológiai eszköz-rendszer szerzői jogi vizsgálatát végeztük el, amely bár régebb óta ismert, komolyabb, szerzői jog által védett tartalmakat is érintő piaci jelentőséghez az utóbbi időben kezd jutni. Nem létezik ma a cloud computing felhasználásokra megállapodott szerzői jogi minősítés. Az eltérő, és egyre fejlődő üzleti modellek is módosítják a megítélést.
Az alább megfogalmazott véleményünk magánvélemény, álláspontunk vitatható és vitatandó, más vonatkozásokkal kiegészíthető és kiegészítendő. Bízunk benne, hogy erre akár a lap következő számaiban is lehetőség nyílhat.
Mindenekelőtt - a továbbiak helyes értelmezése céljából - szükségesnek tartjuk itt egyértelművé tenni azt, hogy mit értünk egyáltalán cloud computing (felhő technológia) elvén alapuló szolgáltatáson?
Az informatikai iparágakban "felhő technológiának" nevezett technológiai eszköz-rendszer szerzői jogi szempontból legalább annyira összetett jelenség, mint korábban a DRM-technológia volt.[2] Az alább bemutatandó technológia számos egyéb, nem a szerzői jog területére eső jogi problémát is felvet (tulajdonjogi, szerződési jogi, adatvédelmi, hírközlés, elektronikus kereskedelmi jogi kérdéseket például) amelyekkel itt nem foglalkozunk. Ráadásul vannak a technológiának jogilag nem releváns elemei is. Bár mindezek kétségtelenül befolyásolják a szerzői jogi megítélést, ezek részletes elemzésére kompetenciaokokból itt nem kerülhet sor.
Az informatikai ipar felhő technológiának nevezi azokat a megoldásokat, amelyek lehívásos hálózati hozzáférést tesznek lehetővé távolban lévő, konfigurált számítógépes források (hálózatok, szerverek, alkalmazások, szolgáltatások, tartalmak) gyűjteményéhez.[3] A gyűjtemény az igénybe vevő számára könnyen létrehozható, szolgáltatói oldalon azonban rendkívül erőforrás-igényes, többek között folyamatos, de változó intenzitású kapacitásépítési, kapacitásmanagement és általános irányítási tevékenységet követel meg.
Maga a módszer nem új (lényegében ez a technológia az alapja a web-alapú elektronikus levelezési szolgáltatásoknak is, mint a yahoo vagy a google mailszolgáltatásai). Önálló elektronikus kereskedelmi szolgáltatásként, illetve szórakoztatóipari (jellemzően szerzői jogvédett) tartalmak nagy volumenű hozzáférhetővé tételére az utóbbi időszakban kezdik használni.
Leegyszerűsítve a "felhő" arra nyújt lehetőséget, hogy a bárhol tartózkodó, hálózati hozzáféréssel és az ehhez szükséges operációs rendszerrel és mobil eszközzel rendelkező igénybe vevő minden más tartalmat, szolgáltatást, felhasználói programot (alkalmazást), tárolókapacitást a hálóból is igénybe vehet. (A tablet típusú számítógépek esetében ez lehet az egyik oka a népszerűvé válásuknak: a kis méretnek még mindig feltétele az, hogy a tárolókapacitást valamilyen módon a számítógépen kívül kell elhelyezni.)
A felhő jellemzői, amelyek a szerzői jogi megítélés szempontjából is relevánsak lehetnek:
1. A felhőben rendelkezésre álló tartalom saját lehívásra történő hozzáférhetővé tétele és - az igénybe vevő saját tartalmai esetében - többnyire a tartalom felhőben történő többszörözése. Ha a tartalom, amely a felhőben elhelyezésre kerül, az igénybe vevőé, az rendszerint többszörözés útján kerül oda. Ilyen például a Google dokumentumkezelő szolgáltatása. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a többszörözés nem feltétlenül történik meg. Ha a felhőszolgáltató maga biztosítja a hozzáférhető tartalmakat is, abban az esetben nincs többszörözés, legalábbis tartós jelleggel. Éppen az egyik legnagyobb ilyen szolgáltató, az Apple iMatch esetében nincs többszörözés.
A szolgáltatás igénybe vevője saját maga, automatizált alapon tudja használni a rendelkezésére álló tárhelyet, illetve az ott elérhető tartalmakat, alkalmazásokat, időkorláttól függetlenül. A tartalmakat tehát sok esetben maga tölti fel a felhőbe és rendszerint nem tölti le a saját tárolóegységére, mivel a szolgáltatás éppen ezeket a saját tárolási kényszereket kívánja kiváltani. (Ettől eltérő alapon működik a már említett Apple iMatch, amelyben a szolgáltató egy szoftverrel ellenőrzi az igénybe vevő gépét, majd a felhőben az iTunes katalógusát használva rendeli az igénybe vevő előfizetési fiókjához, "accountjához" a dalokat.)
2. Változatos hálózati kapcsolódási lehetőség. A felhő egy alternatív, központosított tároló egység, amelyhez a hozzáférés nem igényel önálló, erre a célra dedikált hálózatot: különböző, más célokra is használt platformok útján (mobil, vezetékes, IPTV), az azokhoz rendelt hálózatokon keresztül történhet a hozzáférés.
3. A szolgáltatás igénybe vevője által használható tartalmakat (pl. könyvek, zenék, adatbázisok, szoftverek, játékok, piaci alkalmazások) a szolgáltató egy közös "medencében", vagy esetenként dedikált tárhelyen tartja rendelkezésre, amelyből - ugyanazzal a tartalommal is - a szolgáltatás több igénybe vevőjét is ki tudja szolgálni párhuzamosan. Ez a medence fizikailag és virtuálisan is változatos, tartalma folyamatosan változik és dinamikusan kerül újra és újra hozzárendelésre a szolgáltatás igénybe vevőinek igényeihez. A szolgáltató a felhőben az igénybe vevőre és más személyekre is dedikálható "lockert", vagyis az igénybe vevő számára elkülönítetten rendelkezésre tartott, és számára hozzáférhető tároló felületet bocsát rendelkezésre.
4. Gyors, rugalmas, gyakran automatikus igazodás az igényekhez.
5. Elvben mérhető és szabályozható szolgáltatás. Mivel a felhő elsődleges előnye a gyorsaság és a praktikus hely- és erőforrás kihasználás, a szolgáltatás tartalmától függően szükséges lehet, hogy a szolgáltatónak technikailag lehetősége legyen arra, hogy ellenőrizze (monitorozza, szűrje) és optimalizálja a tartalmakat, alkalmazásokat (felhasználói programokat), a tárolókapacitást ésszerűen ossza be, arányosítsa a felhő leterheltségét. Ezek a tevékenységek a szolgáltatás technikai megvalósításának részleteit képezik, nem takarják a tartalmak érdemi monitorozását.
Aszerint, hogy a felhőhöz ki férhet hozzá, kinek a számára valósul meg a tárolás (a többszörözés és a lehívásra hozzáférhetővé tétel), többféle modell lehetséges:
1. Saját felhő: A felhőt kizárólag egy konkrét szervezet vagy személy tevékenységének támogatására használják - a felhőt működtetheti maga a szervezet, vagy megbízása alapján harmadik személy. A műszaki eszköztár állhat a szervezet saját rendelkezése alatt, vagy más rendelkezése alatt. Ilyen lehet a szervezet több vagy valamennyi munkatársa számára szükséges anyagok tárolására szolgáló felhő. (Ebben az esetben nyilvánossághoz közvetítés csak akkor valósulhat meg, ha harmadik személy kizárólagos joga által védett tartalmat is hozzáférhetővé tesznek, és a hozzáférhetővé tétel nyilvánosság fogalma alá tartozó körben valósul meg.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
