Nemrégiben a Fővárosi Ítélőtáblának (röviden: Ítélőtábla) egyik, a deviza alapú kölcsönszerződések jogszerűségével kapcsolatos perekben eljáró tanácsa fordult az Európai Unió Bíróságához (röviden: EU Bíróság). Az Ítélőtábla lépése nem különleges, a hazai bírói kar tagjai ugyanis jellemzően nem elégszenek meg azzal, hogy az Országgyűlésben elfogadott törvények "betűhív" végrehajtását tekintsék feladatuknak. A bírák többsége (helyesen) igényli, hogy megértse a jogszabályi rendelkezések alkalmazása során az Alaptörvényből fakadó követelményeket éppúgy, mint az uniós joggal összefüggő (értelmezési) elvárásokat.
Az Ítélőtáblának a C-51/17. számon nyilvántartásba vett kérelme öt kérdés kapcsán várja az EU Bíróságnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvre (röviden: Irányelv) vonatkozó állásfoglalását. Az 1. és 2. kérdés az Irányelv hatályával kapcsolatos, és fölveti, hogy vajon a magyar jogalkotónak - az eladósodott fogyasztók védelmében, a korábban megkötött szerződésekbe beavatkozó - 2014-ben elfogadott törvényi rendelkezései kihatnak-e az Irányelv szabályait közvetítő Polgári Törvénykönyv (Ptk.) alkalmazására. A 3. és 4. kérdés a deviza alapú kölcsönszerződések esetében a fogyasztó által viselt árfolyamkockázat jogi megítélésével foglalkozik. Az utolsó, ötödik kérdés pedig arra vár választ, hogy a tagállami bíróságok a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötéseinek hivatalból való észlelésekor mikor, mennyiben vehetik figyelembe azt, ha a felperesként eljáró fogyasztó keresetében nem kifogásolta a bíróság által észlelt jogi hibát.
Ez a tanulmány - már csak terjedelmi okokból is - csupán az Ítélőtábla első, második, valamint ötödik kérdésnek a vázlatos elemzésére vállalkozik. A deviza alapú kölcsönszerződések árfolyamkockázatáról, a pénzügyi intézményektől elvárt tájékoztatás megfelelőségéről pedig akár egy önálló dolgozatban lenne érdemes foglalkozni.
Az Ítélőtábla első kérdése a következő:
"Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdésében írt egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül-e és ekként az Irányelv hatálya alá tartozik-e az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő az a szerződési feltétel, amely az árfolyamrést és ezzel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró tisztességtelen szerződési feltétel kiesése miatt, a szerződések tömegét érintő érvénytelenségi perekre tekintettel végrehajtott jogalkotási beavatkozás következtében ex tunc hatállyal vált a szerződés részévé?"
Az Ítélőtábla első kérdése, ha szövegét a köznapi nyelv szabályaihoz közelítjük, valójában arra kérdez rá, hogy az Irányelv hatálya alá tartozik-e az olyan, az "árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő" "egyedileg meg nem tárgyalt feltétel" (szerződéses kikötés), amely jogszabály kötelező előírása folytán vált - "ex tunc hatállyal" - a szerződés részévé?
A kérdéshez kapcsolódó indokolásból kitűnik, hogy az Ítélőtábla megítélése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban röviden: DH1. törvény) 3. §-a lenne az a törvényi rendelkezés, amellyel összefüggésben a bíróság a kérdését megfogalmazta. (A DH1. törvény 3. §-a kimondta, hogy tisztességtelen a különnemű árfolyamok, vagyis az ún. árfolyamrés alkalmazása, és a bankok az egymástól eltérő vételi és törlesztési árfolyamok helyett kötelesek - főszabályként - a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamát alkalmazni.)
Mielőtt az Ítélőtábla kérdésre válaszolni próbálnék, nem hagyhatom említetlenül, hogy az Ítélőtábla a kérdés szövegében - implicit módon - két vitatható állítást helyezett el:
- Először, a kérdést föltevő Ítélőtábla adottnak tekinti, hogy az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen kikötésnek a szerződésből való "kiesését" követően, a kölcsönszerződés csak a jogalkotó visszaható hatályú (utólagos) beavatkozása következtében vált teljesíthetővé.
- 18/19 -
- Másodszor, mintegy tényként rögzíti, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses szabályok tisztességtelenségének a megítélése nem választható el az ún. különnemű árfolyamok szerződéses kikötésének tisztességtelenségétől, vagyis, ha az utóbbira vonatkozó általános szerződési feltételek tisztességtelenek, akkor ez a körülmény kihat az árfolyamkockázatról rendelkező szerződéses szabály jogi megítélésére is.
Véleményem szerint mindkét - az Ítélőtábla részéről lényegében tényként kezelt - állítás téves, és befolyásolja az Ítélőtábla kérdésére adható választ is.
A Kúria 2013-ban az ún. Kásler-ügyben (C-26/13. számú ügy) - egyebek között - annak a kérdésnek a megválaszolását kérte az EU Bíróságtól, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat úgy kell-e értelmezni, hogy
"...a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető? E körben van-e jelentősége annak, hogy a nemzeti jog tartalmaz-e olyan diszpozitív szabályt, amely az érvénytelen rendelkezés hiányában az adott jogkérdést szabályozza?"
Az EU Bíróság ítéletében a Kúria kérdésére 2014 áprilisában a következő választ adta:
"A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását".
Ehhez képest a Kúria - az EU Bíróság értelmezését alapul véve - mondta ki a 2/2014. számú PJE határozat 3. pontjában, hogy:
"A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe".
A Kúria idézett jogegységi határozat indokolása szerint:
"Az irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződésben a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem érvényesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti. A magyar jog vonatkozó diszpozitív rendelkezését a Ptk. 231. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idejében érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez pedig nem a pénzügyi szolgáltatók deviza vételi, eladási vagy közép árfolyama, hanem a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama. [...]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
