Gazdasági társaságok növekvő számban kerülnek felszámolás alá, a csődvagyon az esetek túlnyomó többségében a hitelezői követelések jelentéktelen hányadát sem fedezi. Az alacsony kielégítési hányad egyik meghatározó oka a vezető tisztségviselők felelősségét rendező társasági jogi - csődjogi szabályozásnak az elmaradottsága.
A társaságok fizetésképtelenné válásával és felszámolásának elrendelésével kapcsolatban a támadások középpontjában gyakran a vezető tisztségviselők állnak, amely személyek kárfelelősségének a tényleges megállapítására a lehetséges esetekhez képest ritkán kerül sor. Ennek több, együttesen ható oka van: a vezető tisztségviselők általában a kárigény érvényesítéséről való döntésre jogosult tulajdonosi testületből kerülnek ki és nyilván nem fogják a kárigény napirendre tűzését erőltetni; ,csődön kívül’ a társaság működése alatt a hitelező saját nevében perindítási joggal nem rendelkezik közvetlenül a vezetővel szemben; a megindult felszámolási eljárásban a vezető a tényleges büntetőjogi szankció hiánya miatt nem adja át a társaság gazdasági helyzetének (adott esetben a saját jogsértésének) a feltárásához szükséges dokumentumokat a felszámolónak; a felszámoló pedig az alacsony díjérdekeltsége miatt vonakodik a perindítástól stb. Megjegyzendő azonban, hogy a magyar gazdasági-piaci viszonyok között nincsen is olyan sok társaság, ahol tényleges termelő tevékenységről beszélhetünk, ahol egyáltalán felmerülhet és gazdaságilag vizsgálható pl. a "helytelen gazdálkodás" (mismanagement, wrongful trading) vagy a "hátrányos üzletpolitika" kategóriája.
Magyarországon az 1991. évi IL. törvény rendelkezik A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (a továbbiakban: Cstv.), amely törvény 1992 jan. 1-jén lépett hatályba. Véleményem szerint a magyar társasági és csődjogi szabályozáshoz képest az egyes külföldi jogrendszerek jóval hatékonyabban biztosítják nemcsak a társaság hitelezőinek, hanem a társaság tulajdonosainak és harmadik személyek vagyoni érdekeinek védelmét a vezető tisztségviselők hátrányt okozó (szűkebb értelemben kárt okozó) cselekményeivel szemben. A tanulmányom célja, hogy a vezető tisztségviselők kárfelelősségére vonatkozó jogtörténeti visszatekintés, majd a hatályos hazai szabályozásnak és más országok tárgybeli szabályozásának rövid ismertetése után kifejezetten a fizetésképtelenné vált gazdasági társaságok esetén áttekintsem a vezető tisztségviselő elleni fellépés különböző eseteit, akadályait, és a csődjogi kodifikáció aktualitását kihasználva jogalkotási javaslatokkal éljek, de legalábbis felvázoljam a jogalkotás általam helyesnek vélt irányát. Próbálkozásom fő oka, hogy eddig nem leltem fel tanulmányt, amely kifejezetten a vezetőknek a csődjogi felelősségére összpontosít.
A vezető tisztségviselők felelősségének, felelősségre vonhatóságának szabályozása kardinális jelentőségű a forgalom biztonsága, a megkötött szerződések teljesítésébe vetett bizalom fenntartása érdekében. A 2005 szeptemberében elfogadott új Cstv. koncepció nem tartalmaz javaslatot a vezető tisztségviselőknek sem a tulajdonosok, sem a társaság, különösen nem a hitelezők felé fennálló felelősségének a szigorítására és nem is tervez bevezetni szigorúbb felelősségi tényállásokat. Az egyetlen új szabály a kodifikáció első lépcsőjében a Cstv. 2006. július 1-jétől hatályos módosításával bevezetésre került 33/A. §, amely a helytelen gazdálkodásért való felelősséget szabályozza. A Ptk. koncepció sem rendelkezik a vezető tisztségviselők felelősségéről. A vezető tisztségviselők általános kárfelelőssége mellett jól elkülöníthető és külön szabályozást is igényel a fizetésképtelenné vált társaságok hitelezőivel - esetleg tulajdonosaival szembeni - felelősség, amelyre jelen tanulmány is fokuszál.
A gazdasági társaság ügyvezetését a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. A 2006. évi IV. tv. (új Gt.) 21. §-a szerint a vezető tisztségviselők: kkt.-nél és bt.-nél üzletvezetésre jogosult tag, kft.-nél ügyvezető, rt.-nél igazgatóság (zártkörű rt.-nél esetlegesen vezérigazgató) vagy az egységes irányítású részvénytársaságnál az igazgatótanács tagjai. A Gt. 37. § (1) bek. szerint: A zártkörűen működő rt. alapszabálya, illetve a kft. társasági szerződése egyes ügydöntő határozatok meghozatalát a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához kötheti (ügydöntő felügyelőbizottság). Ez esetben az ügyvezetés körében ellátott funkciók tekintetében a felügyelőbizottság tagjai is vezető tisztségviselőnek minősülnek. (Az egyirányításos rendszer mibenlétével nem foglalkozom.) Vezető tisztségviselőnek minősül a végelszámoló is [Ctv. 98. § (2) bekezdés és 99. §].
A gyakorlatban használatos még néhány, a Gt.-ben nem szereplő, angolszász terminológiából átvett fogalom bizonyos tisztségeket illetően (tipikusan a multinacionális cégek magyarországi leányvállalatainál): executive board, management board (vezető testület), executive director (eljáró igazgató), chief executive officer (főigazgató). A management testület a társaság mindennapi irányítását látja el, a tagjai nem feltétlenül a cégjegyzékbe vezető tisztségviselőként bejegyzett személyek (pl. a társaság vezető állású munkavállalója, cégvezetője).
Jelen tanulmányban ,vezetők’ alatt a cégnyilvántartásba bejegyzett, a társaság képviseletére jogosult vezető tisztségviselőket értem és ezt a kifejezést használom a külföldi jogrendszerek felelősségi szabályainak az ismertetésénél is.
A külföldi jogrendszerekben (pl. orosz, holland, német, spanyol) nem újkeletű szabály, hogy a fizetésképtelenné vált társaság hitelezői adósságállományáért (sőt, a társaság fizetésképtelenségi eljáráson kívül felmerült tartozásaiért, kártérítési tartozásaiért) nemcsak a cégnyilvántartásba bejegyzett személyek tartoznak anyagi jogi felelősséggel, hanem más személyek is, akik meghatározó befolyással bírnak a társaság irányítására: az "árnyékvezetők". Maga a jelenség hazánkban is jelen van, felszámoló képviselőjeként jómagam is találkoztam olyan esetekkel, amikor a társaság szerződéseit, kimenő számláit, teljesítésigazolásait rendszeresen nem a bejegyzett (formális) vezető írta alá, hanem más, ún. tényleges (,de facto’) vezető, aki különböző okokból nem akart vezető tisztségviselő lenni vagy nem tölthette be a tisztséget (pl. a cég tulajdonosa vagy valamely kapcsolt vállalkozás ügyvezetője, tulajdonosa vagy más külső harmadik személy).
Árnyékvezetőnek minősülhet például egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag (részvényes), aki a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat ill. dönt a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben. [Gt. 32. § (5) bekezdés]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
