A valóságnak megfelelő, helyes és hiánytalan bírói ténymegállapításnak[1] alapvető feltétele a bűncselekmény perrendszerű, meggyőző és alapos bizonyítása, mely hatósági feladat ellátásában igen nagy jelentőséggel bír napjainkban is a nyomozás, a kriminalisztikai módszerek, az élet elleni ügyekben a helyszíni bizonyítás. A büntetőeljárás jelentős reformja, a 2003-ban hatályba lépett 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.)[2] rendelkezései ellenére a nyomozási bizonyítás ma is meghatározó és egyes eljárási cselekményei nem, vagy csak kivételes esetben pótolhatók, korrigálhatók a tárgyaláson. Tanulmányomban az elméleti és dogmatikai háttér megvilágítása után konkrét jogeseteken keresztül kívánom vázolni a bizonyítási kísérlet jelentőségét, a krimináltaktikai pozitívumokat és hibákat, előrebocsátva, hogy a tárgyalt bizonyító eljárás kiemelt jelentőségű az élet elleni bűnügyekben. Az élet elleni bűncselekményekhez sorolandó az emberölés alap és minősített esete, valamint a halált okozó testi sértés,[3] mely bűncselekmények helyes elbírálásánál alapvető feltétel az elkövetési magatartás részletekbe menő rekonstrukciója. Az élet elleni bűnügyek alapos és hatékony nyomozása alapvető társadalmi elvárás, nincsen bűn ugyanis, ami nagyobb felháborodást váltana ki az emberölésnél, és nincs bűnös, akit nagyobb társadalmi megvetés sújtana, mint a gyilkost.[4]
Hatályos büntetőeljárásunk a nyomozással kezdődik. Eljárási törvényünk - a több eljárási szakaszra való tagozódásra tekintettel - nem bűnvádi perrendtartás, hanem olyan procedúra, ahol jól felismerhetően elválik a nyomozás, a vádelőkészítés és a vádemelés, valamint a bírósági eljárás. A nyomozást e rendszerben a törvényi előfeltételek fennállása esetén vádemelés követi, majd következik a másik fő eljárásrész, a bírósági tárgyalás. Erdei Árpád nyomán rögzíthető, "hogy a nyomozást az inkvizíciós hivatalból való eljárás elve, míg a pert a vádelv uralja".[5] Mindez eljárásunk vegyes voltának fő jellegzetessége. A nyomozás célja a bűncselekmény és az elkövető személyének felderítése, valamint a bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása. A tényállást olyan mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, hogy vádat emel.[6]
A megalapozott vádemeléshez szükséges döntéshez azonban különösen a tárgyalt élet elleni bűnügyekben rendszerint jelentős szakértői, tárgyi és helyszíni bizonyítást kell folytatni a személyi bizonyítás mellett. A nyomozási bizonyítás egyik fontos információforrása lehet a bizonyítási kísérlet. Lényeges szabály, hogy a büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz és minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban tételesen meghatározza a bizonyítási eszközöket, valamint azon bizonyítási, bizonyító eljárásokat, melyekből származó adatok bizonyítékot képezhetnek az ügyben.
A Be. bizonyításról szóló VII. fejezetének VII. címe határozza meg, hogy bizonyítási eljárásnak a szemle, a helyszíni kihallgatás, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás, a szembesítés és a szakértők párhuzamos meghallgatása minősül. A bizonyítási eljárások szorosan kötődnek a személyi bizonyításhoz, de előfordul, hogy az eljárásból származó bizonyíték tárgyi vagy szakértői formában jelenik meg. Amint Herke Csongor, Fenyvesi Csaba és Tremmel Flórián rámutatott, egyes, különösen civiljogi irodalmi álláspontok a bizonyítási eljárások közül a szemlét nem tartják önálló bizonyítási eszköznek, csak bizonyítási módnak. A szerzők azonban e megkülönböztetést mellőzik azzal, hogy helyeslik a törvényhozó azon törekvését, miszerint a kriminalisztika
- 218/219 -
eredményeit egyre nagyobb mértékben hasznosítsa a bizonyítási szabályok hatékonyabbá tétele, fejlődése érdekében.[7] Dogmatikai álláspontjukat alapvetően osztom, megjegyezve e körben azt is, hogy a szemle, illetve bizonyítási kísérlet önmagában valóban nem bizonyítási eszköz, hanem olyan speciális bizonyító eljárás, mely lehetőséget nyújt releváns személyi vagy tárgyi bizonyíték beszerzésére. A kriminalisztika tudománya, a helyes krimináltaktika,[8] a megfelelő nyomrögzítés, a fontos adatokat hordozó biológiai és más minták, nyomok kezelése, a bűnjelek megfelelő tárolása rendkívül fontos a bűncselekmény kétséget kizáró bizonyítása érdekében. E körben szükséges utalni arra, hogy egyes bűncselekmények, köztük az élet elleni bűntettek is speciális nyomozási cselekményeket igényelnek. Ennek keretében a bűncselekményeket kriminalisztikai sajátosságaik szerint csoportosítják, mely a nyomozás kriminál-metodikájában ölt testet. Egyetértek Bíróval, hogy a kriminál-metodika, mint nyomozási módszertan önállóságát dogmatikailag is indokolt fenntartani s nem célszerű csupán a kriminál-stratégia részeként kezelni.[9]
Visszatérve a helyes krimináltaktikára és a kriminál-metodikai szempontokra, leszögezhetjük, hogy például, hiába lehet alapos és eredményes egy szemle, ha a bűnjelkezelés felületes és egyes nyomhordozók, tárgyi bizonyítékok fizikailag érintkeznek, keverednek, mert a bíróságban ilyen esetben alappal merülnek fel kételyek a bizonyító eljárás szabályosságával szemben, mely akár a felkutatott bizonyítékok kirekesztéséhez is vezethet. A kriminalisztikai szempontok ezért igen hangsúlyosak. Miként Bócz Endre rámutatott, a nyomozás egyfelől hatósági, másrészt intellektuális, megismerő tevékenység, a kriminalisztika pedig részben a nyomozás tudományának tekinthető, de nem csak az.[10] Következik ez abból is, hogy a helyes krimináltaktika a bírósági tárgyaláson is érvényesülhet szemle, helyszíni kihallgatás, bizonyítási kísérlet során, de nem vitásan a személyi bizonyítás, a terhelti és tanúkihallgatás lefolytatásakor is.
A vizsgált bizonyító eljárásnak elsőként tekintsük át a jogszabályi hátterét. A Be. 121. § (1) bekezdés értelmében a bíróság, illetve az ügyész bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha azt kell megállapítani, vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e. A törvényszakasz (2) bekezdésének előírása szerint a bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni, mint ahogy a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetve megtörténhetett. Lényeges szabály továbbá, hogy a bizonyítási kísérletre és a felismerésre, bemutatásra a szemle szabályait értelemszerűen alkalmazni kell. A bíróság és az ügyész ezen eljárási cselekmények megtartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti. A nyomozó hatóság a bíróság utasításait határidőre teljesíti. A szemlét, a bizonyítási kísérletet és a felismerésre bemutatást - ha az ügyész másként nem rendelkezik - a nyomozó hatóság is elrendelheti és tarthatja [Be. 123. § (1)-(3) bekezdés].
A bizonyító eljárásokra is kiható fontos előírás, hogy a bizonyítási cselekmények elvégzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra [Be. 77. § (2) bekezdés].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
