Dr. Tiba Zsolt: Az Art. 36/A. § civilizációs kérdései (Jegyző, 2012/6., 28-29. o.)

Ha a világ teljes joganyagát a Föld vízkészletének, vízkeringésének tekintjük, a hazai (persze nemzeti) jogtestet (a Corpus Juris Hungarici fogalmát a legtágabb értelemben elfogadva, a mai napig, sőt a végekig kiterjesztve) örömmel teli büszkeséggel helyeznénk el a Kárpát-medence érintett földrajzi része vízbázisán. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben sem vonatkoztathatnánk el a földrajzi tény- és törvényszerűségektől, kénytelenek lennénk azt is elfogadni, hogy a pénzügyi tárgyú szabályozás is édesvízi jelenség.

Fenti megállapítás ellentmondásos jellegét minden kortya erősíti a nedűnek, elegendő csak az állítólag rendre egyre kedvezőbb anyagi jogi adószabályok bármely változatát megízlelnünk, tegyük azt önérzetesen (lévén önkéntes jogkövetők) vagy kényszeredetten (egy-egy ellenőrzés alanyaiként). Nem vitásan az adóknak, ebből következően az adószabályoknak komoly szerepük van, azok a civilizáció nélkülözhetetlen elemei. Nevezhetjük őket a civilizáció árának (azok egyik elemének). Az állami kiadások - egészségügy, oktatás, szociálpolitika, maga az igazgatás, s a sikerágazatok sora oly hosszan lenne folytatható - fedezete nélkül nincs civilizáció.

A nagy adófolyamrendszer meghatározó része az Art., az adózás rendjéről szóló mindenkori jogszabály, jelenleg a 2003. évi XCII. törvény. Ebből merítek egy pohárral szomjasan, s nézem, mit is látok benne.

Először tekintem a legegyszerűbben mérhető tulajdonságát: a 36/A. §-ról van szó. Nézzük mikor készült, mi lehet benne. Jól láthatóan többször is kézbe vették, alakították, (alap nélküli) reményeim szerint ugyanazoknak kellett (volna) újabb és újabb, a korábbiakkal időnként ütköző célok érdekében formálniuk.

Az eredeti fogantatás 2007-re tehető, ezen év utolsó negyedében megszületik 2007. évi CXXVI. törvénynek köszönhetően. Felsírni engedik a következő év első napján, de szabadon rugdosni még nem tud, azt előbb 2008. március 1-jére időzítik,[1] majd azt a rákövetkező év, 2009. január 1-jére prolongálják,[2] amikor már egyébként is illene lábra állnia.

Az elsőszülött élete értelme a következő: a közbeszerzési eljárásokkal megvalósított beszerzésekben akár a vállalkozó (nyertes ajánlattevő), akár az alvállalkozó részére a teljesített szolgáltatásért csak akkor teljesíthető - egy jelentéktelen értékhatárt meghaladó - kifizetés, ha nemleges együttes adóigazolással rendelkezik és azt bemutatja. Finomabb vonásokat abban fedezhetünk fel, hogy ellenkező esetben - az ígéret szerint nem túl sokat - várni kell az adóhatóság végrehajtási eljárására és majd az annak során a végrehajtás alá vont összegen felüli rész adható ki.

Nyilván a tervezhetőség erősítése jegyében még ez utóbbi időpont előtt, újabb emberfaragási kísérlet kezdődik, amelynek eredménye újabb törvény, újabb szövegezése. A 2008. évi LXXXII. törvény,[3] amely az egész 36/A. § alkalmazandóságát további másfél hónappal (2009. február 15-ére) kitolja, új rugdalódzót ad a babára: A teljes szakaszt újraszabva elkezdi azt egészen jól humanizálni (emberivé tenni). Az új koncepció szerint - amit több értelmesebb részletszabály is kísér, pl. a köztartozásmentes adózói adatbázis bevezetése, az értékhatár emelése - azonnal kifizetik a vállalkozó, alvállalkozó díját - a köztartozás összegén felüli részben, s a visszatartott összeg az állami adóhatósághoz kerül - támogatva a civilizációt. Értelemszerűen mindennek műszaki-technikai feltétele, hogy az együttes adóigazolást a vállalkozó, alvállalkozó bemutassa (előtte az adóhatóságtól megkérje) vagy, hogy szerepeljen a köztartozásmentes adózói adatbázisban.

Röpke négy-öt hónap alatt újabb fordulat, újabb törvény. 2009. július 9-étől, de csak 2010. július 1-jéig terjedő időszakra, a 2009. évi LXXVII. törvény[4] az egész eddig tárgyalt kötöttségrendszert fel kívánta oldani a 2008. szeptember 30-át követően keletkezett köztartozásokkal rendelkező vállalkozások esetében. A szándék tiszta: az akkori törvényalkotók megértették, hogy egy ideje válság van (bizony mondom, jobb későn, mint soha) és a jellemzően hazai (nemzeti) vállalkozói réteget és rajtuk keresztül a munkavállalókat mentesíteni kívánták egy, ezek szerint - ha nem is okvetlenül eredendően - felesleges, elfogadhatatlan teher alól. Érdemes idézni a beiktatott új (9) bekezdést: "(9) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha az adóigazoláson feltüntetett tartozás 2008. szeptember 30-át követően keletkezett."

Jelzem, hogy itt már erősen repedezhet a civilizációba vetett hite a figyelmes olvasónak, de erről majd később (addig is érdemes az "E §", másként fogalmazva a "teljes szakasz, annak minden bekezdése" kifejezés jelentésén elgondolkodni.

Eltekintve most a kisebb-nagyobb szövegpontosításoktól, menetrenden kívüli rendes kiigazításoktól,[5] 2011. július 15-étől jött a nagy visszarendeződés. Az egy évvel korábban hatályon kívül helyezett (9) bekezdést változtatás nélkül feltételezhetően alapos megfontolást és kiérlelt vitát követően, visszaállította a megfontolt jogalkotói nagyüzem[6].

Gyakorlatilag itt tartunk most. A pozitív jog egyes szempontokat tekintve kristálytiszta, másban zavarosabb, mint az iszapos meder. Vegyünk egy olyan tipikus magyar (nemzeti) vállalkozót, aki talpon tudott maradni, van ugyan némi köztartozása, de az az elmúlt esztendő gazdasági hanyatlása során keletkezett. Elnyer egy uniós forrásból támogatott kisebb közbeszerzést, a munkát elvégzi. A teljesítést elfogadják, ki is állítja a számlát és minthogy azt is kérik tőle, viszi az együttes adóigazolást. A cég 2009-ben jött létre, tehát egyértelműen az Art. 36/A. § (9) bekezdésében írt, 2008. szeptember 30-ai határidő után.

Erre az esetre nézve a kifizethetőség tekintetében a jogszabályi rendelkezések egyértelműek:

1. A kifizetőnek elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a köztartozás mikor keletkezett. Amennyiben 2008. szeptember 30-át követően, úgy fel sem merülhet semmilyen korlátozás és a kifizető köteles az előírt határidőben teljesíteni (fizetni). Amennyiben ezt nem teszi, úgy a törvénnyel, a vonatkozó szerződéssel (a vállalkozási és a támogatási) és a vállalkozá-

- 28/29 -

sok támogatását képviselő állami akarattal helyezkedik szembe.

2. Amennyiben a köztartozás 2008. szeptember 30-át megelőzően keletkezett, úgy a (3) bekezdés alapján a kifizető a köztartozás erejéig visszatartja a kifizetést és az azt meghaladó összegű kifizetést a rá egyébként kötelező fizetési határidőben teljesíti. Amennyiben ezt nem teszi, úgy a törvénnyel, a vonatkozó szerződéssel (a vállalkozási és a támogatási) és a vállalkozások támogatását képviselő állami akarattal helyezkedik szembe.