A Kodifikációs Bizottság, a 2002. szeptember 20. napjára összehívott ülésén megtárgyalta a bűncselekmény fogalmának tartalmi elemeit, a bűnfelelősség kérdéskörét és az elkövetők fogalmának meghatározását. A Bizottság által tárgyalt, e témákat érintő problematikát dr. Wiener A. Imre készítette és adta elő az ülésen.
A bűncselekmény fogalmának dogmatikai megközelítésében két elmélet nyert teret, az egyik a szubjektív, a másik az objektív, a hazai jog az objektív elméletet követi, de egyik rendszer sem érvényesül tisztán az államok büntetőjogában. A Bizottság egyetértett abban, hogy a fogalom-meghatározás a kódex 1. §-ába kerüljön, és hogy valamilyen szubjektív elemet tartalmazzon. Újabb vita alakult ki a bűncselekmény fogalmi elemei körül a tekintetben, hogy materiális jogellenségi elem, mint eddig a társadalomra veszélyesség része legyen-e a meghatározásnak. A Bizottság korábban a formális bűncselekmény-fogalom meghatározása mellett foglalt állást, ezáltal e fogalom kiiktatódik a kódexből, ebből következően alapos indokolás szükséges majd a materiális jogellenesség kifejtésekor. A meghatározás az alkotmányos büntetőjog elveinek megfelelően magában foglalná a "nullum crimen sine lege" elvét, és a büntetendő cselekmény, illetőleg a felróhatóság kitételt tartalmazná, amelyek egyaránt lefedik a felelősség pozitív és negatív feltételeit.
A Bizottság tagjai között egyetértés volt abban, hogy bűntetti és vétségi bűncselekmény kategóriák felváltására nincs szükség, az elhatárolás azonban a három éves büntetési tétel határnál történne. Úgy döntött a Bizottság, hogy új jogintézményként be kell vezetni a korrekcionalizációt, melynek lényege, hogy az egy évnél nem súlyosabb büntetést kiszabó ítélet esetén a bíróság - meghatározott törvényi feltételek mellett - dönthetne arról, hogy a konkrét bűntett jogkövetkezményeit tekintve a vétségek sorsát osztja. Továbbá döntés született arról, hogy a halmazat szabályozása átkerül a büntetéskiszabás körébe, és hogy az alaki-anyagi halmazat nem lesz megkülönböztetve a meghatározásban.
A felelősségi formák, szándékosság-gondatlanság kategóriái közül a problematika az eshetőleges szándékot kiiktatná. E kérdésben a Bizottság még nem foglalt el végső álláspontot. A vita a körül zajlott, hogy vajon a fogalom-meghatározás tükrözze-e az akarati oldalt is, vagy csak a tudati oldalt. A Bizottság a "tudja, hogy a cselekmény megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását" fordulatot megfelelőnek találta, és egyetértés született abban is, hogy az eredmény nem kerül megjelenítésre.
A kísérlet és az előkészület meghatározása lényeges változtatást nem igényel, vélekedett a Bizottság, ugyanakkor a "törvényi tényállás megvalósítása" fordulatának szerepelnie kellene, a szándékosság megfogalmazásából adódóan. Egyetértésben voltak a Bizottság tagjai abban, hogy a parifikáció intézménye megmaradjon, továbbá, hogy az alkalmatlan kísérlet fogalmát újra kell alkotni, és hogy a büntetés kiszabásának a mellőzésére ez esetben nem kerülhet sor. Felvetődött az előkészület és a bűnszervezetben részvétel viszonyának a kérdése
A bűnelkövetők meghatározása körében a Bizottság úgy döntött, hogy a "büntetendő cselekmény" megfogalmazás szerepeljen, és hogy az életkort ne tartalmazza a meghatározás. Ebből következően a korábban, a közvetett tettesség meghatározása tekintetében fennálló vitát nemlegesen döntötte el.
A Bizottság a 2002. szeptember 27. napján megtartott ülésén megkezdte a szankciórendszer átalakításának a megvitatását. A problematika elkészítője és előadója dr. Nagy Ferenc volt. A dualista büntetési rendszer feladását nem tartotta szükségesnek a Bizottság, és a már meglévő szankciók elhagyását sem. Inkább ezek bővítését, kiemelten a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések kiváltását szolgáló szankciók bevezetését látják szükségesnek a tagok, a szankciók együttes alkalmazása, átjárhatósága lehetőségének a kiterjesztését szorgalmazták. Új főbüntetésként javasolják bevezetni a "részben felfüggesztett szabadságvesztés" intézményét, illetőleg a kárjóvátétel megjelenítését a szankciórendszerben. (A jogintézményt részletesen bemutatja dr. Nagy Ferencnek e számban megjelenő tanulmánya.) A Bizottság egyes tagjai megfontolandónak vélik a közérdekű munkát intézkedésként szabályozni, erről még nem határozott a Bizottság. Döntés született arról, hogy a pénzmellékbüntetés is napi tételben kerüljön meghatározásra. A Bizottság tagjai nem javasolják visszaállítani a szigorított őrizet intézményét.
Széleskörű vita alakult az életfogytig tartó szabadságvesztés újraszabályozási elvei körül, kiemelten a feltételes szabadságra bocsátás megvizsgálása körében, annak első lehetséges időpontjának a meghatározását illetően. A Bizottság tagjainak véleménye megosztott volt a húsz-harminc év, illetőleg a húsz-negyven év időhatárok között. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jelenlegi megoldását inkább elfogadatónak véli a Bizottság, mint azt, ha a jogalkotó törvényi rendelkezése zárná ki a szabadulás reményét.
A Bizottság következő ülésére 2002. október 4-én került sor, amikor is a tagok visszatértek a mentesítés témakörének taglalásához, mégpedig dr. Kiss Zsigmond és dr. Tóth Mihály vitaanyagában megfogalmazott reflexiók alapján. A mentesítés szabályozása már mind a bűnüldözés, mind a végrehajtás szempontjából lényeges, megteremti a jogalapot a központi nyilvántartások megteremtéséhez, amely egyébiránt az uniós tagság esetén elvárás a tagállamokkal szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
