A szakirodalom, a jogi normák és a szakmai diskurzusok adatokkal kapcsolatos következetlen fogalomhasználata, továbbá az, hogy a jog a digitális adatokat többnyire absztrakt/immateriális objektumokként interpretálja, odavezetnek, hogy az adatok dologi megközelítései már fel sem merülnek, ami a német típusú vagyonjogi rendszerekben eleve a tulajdoni szemlélet háttérbe szorításához vezet. Ugyanakkor az adatgazdaság által kínált digitális javak vagyoni értéket képviselnek, és az adat maga is potenciális értékhordozó, így ezen objektumok a közgazdasági vagyon fogalomkörébe tartoznak, amely közvetlen kölcsönhatásban áll a jog vagyonfogalmával. E jelenségek közös tulajdonsága az, hogy digitális adatokból állnak. A digitális javak, és a digitális adatok vagyoni/tulajdonjogi adaptációja pedig összefügg ezzel a digitális adati minőséggel. Hiszen ha a digitális adat tulajdon tárgya lehet, akkor minden olyan jelenség is oszthatja ezt a sorsot, ami digitális adatokból áll. A digitális javak tulajdoni adaptációjának kulcsa tehát magának a digitális adatnak a tulajdoni adaptációjában, ezen belül pedig a német vagyonjogi rendszerben a dologfogalom mögött meghúzódó "testiség" eszméjében keresendő. Mivel e kérdésben a német vagyonjogi modell bizonyul a legkeményebb diónak, ha itt eredmény érhető el, a többi vagyonjogi rendszerben sem fogunk kudarcot vallani.
The inconsistent use of data concepts in the literature, legal norms and professional discourse, and the fact, that the law interprets digital data mostly as abstract/immaterial objects, lead to a situation, where the material approach to data is no longer considered. This leads to the marginalisation of the property (in terms of ownership) approach of digital data in German-style property systems. At the same time, the digital goods offered by the data economy, have an intrinsic value, and the data itself is a potential value, so that these objects fall within the concept of economic property, which interacts directly with the concept of property in law. The common feature of these phenomena is that they consist of digital data. And the property adaptation of digital goods and digital data is linked to this digital data quality. After all, if digital data can be the subject of property, then all phenomena consisting of digital data can also share this fate. The key to the property adaptation of digital goods is therefore to be found in the property adaptation of the digital data itself, and within this, in the idea of ‚corporeality' underlying the concept of ‚thing'. Since the German property system proves to be the hardes nut to crack in this matter, if results can be achieved here, we will not fail in the other property systems either.
A német vagyonjogi rendszerhez tartozó, hazai Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) a vagyon tárgyait vagyoni aktívákként, mint dolgokat, jogokat és kötelezettségeket definiálja.[1] Az euro-atlanti régió vagyonjogi rendszerei, az angolszász illetve francia és német típusú vagyonjogi rendszerek, ugyanakkor a vagyon-tulajdon-dolog relációkban több szempontból is eltérő képet mutatnak, és megközelítéseik még az azonos modelleken belül is különbözőek lehetnek.
Míg az angolszász és francia felfogásában lényegében a tulajdon tárgyának számít minden ami forgalomképes[2],[3], addig a német jogban a tulajdonjog csak fizikai dologra (testi tárgyakra) terjed ki. A francia és angol modellben ennek megfelelően a vagyon/tulajdon fogalma testi és testetlen javakra egyaránt kiterjed, így a tulajdonjog és vagyonjog tárgyai a kötelmi jogtól való egyértelmű elhatárolás nélkül fedik le egymást.[4] Ezzel szemben a Német Polgári Törvénkönyv, a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch) pandektista hagyományok által maghatározott rendszere a kötelmi és dologi jogot egymástól élesen megkülönböztetve, relatív illetve abszolút szerkezetű jogviszonyokként határozza meg, ami egyben a dologi jog absztrakt megközelítésének alapját adja.[5] A német vagyonjogi rendszer dologtárgyúságában markánsan megnyilvánuló, "testiség" eszméjén alapuló szemlélet azonban nem csak a német rendszert jellemzi, hanem mint látni fogjuk az egyetemes jogi kultúrába való beágyazottsága miatt, mint megközelítés, valamennyi vagyonjogi rendszerben azonosítható, ahogyan azt az alábbi példák is mutatják.
A Szingapúri Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság egyik, bitcoinra vonatkozó döntése - Quoine Pte Ltd. kontra B2C2 Ltd [2020] SGCA[6]- például a kriptovalutákat tulajdon tárgyaiként rendeli kezelni. A bíróság döntésében egy klasszikus esetre, a National Provincial
- 26/27 -
Bank kontra Ainsworth [1965] 1. AC 117. sz. esetre hivatkozott, amelyben a Lordok Háza megállapította, hogy egy tárgynak "a., meghatározhatónak, b., harmadik felek által azonosíthatónak, c., természeténél fogva alkalmasnak kell lennie arra, hogy harmadik felek átvegyék, és d., rendelkeznie kell bizonyos fokú állandósággal vagy stabilitással" ahhoz, hogy a tulajdonjog tárgyának minősüljön. A döntés szerint a "kriptovaluták" megfelelnek ezeknek a követelményeknek, vagyis a bitcoin-t általános értelemben a tulajdon tárgyaként kell értelmezni. A határozatot azóta széles körben idézik a common law világában, mint lehetséges értelmezési irányt.[7] Ezzel párhuzamosan a kriptovalutát az Új-Zélandi Legfelsőbb Bíróság is tulajdon tárgyának minősítette a Ruscoe kontra Cryptopia Ltd (felszámolás alatt) [2020] NZHC 728 ügyben, mivel az az adott ország társasági jogi jogszabályai értelmében a "tulajdon" egy formáját képviseli, amit egy cég képes bizalmasan/biztonságosan nyilvántartani és biztonságosan megőrizni azok számlatulajdonosai számára.[8] Merőben más következtetésekre jutott ugyanakkor egy japán bíróság a bitcoinnal kapcsolatban, a pandektista hagyományokra épülő Japán Polgári Törvénykönyv[9] rendelkezéseinek alkalmazásával hozott ítéletében. A japán polgári törvénykönyv 85. cikke alapján a bíróság úgy foglalt állást, hogy a tulajdon tárgyainak egyrészt kézzelfoghatónak másrészt kizárólagos ellenőrzés alá vonhatónak kell lenniük, amely feltételeknek a bitcoin nem felel meg, így az nem minősíthető dolognak.[10]
Jóllehet a hivatkozott döntésekben egy adatalapú jószágról van szó, felfedezhető, hogy annak tulajdoni megítélésében valójában a bitcoin digitális adati természete játszik döntő szerepet, és az érvelésekben felismerhetők a materiális javakra általánosan jellemző tulajdonságokra történő hivatkozások, mint például a meghatározhatóság, a harmadik felek általi azonosíthatóság, átruházhatóság, strukturális állandóság, stabilitás, vagy nyilvántarthatóság, elkülöníthetőség, megőrzésre való alkalmasság, kizárólagosság. Vagyis a tulajdontárgyi minőség megállapítása alapvetően digitális adati természetük megítélésén múlott, nem pedig az adat-kontextusok által hordozott jelentésen, azaz kriptovalutai minőségen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
