Az egészségügy fontos része a svéd jóléti rendszernek. Az egyik legfontosabb alapelv az országban, hogy minden állampolgárnak - lakóhelyétől és anyagi helyzetétől függetlenül - egyenlő joga van a "jó" egészséghez, illetve az egészségügyi ellátáshoz.
Az egészségügyi ellátás Svédországban - az 1994-ben meginduló ún. Dagmar reform óta - a 23 megyei önkormányzathoz, valamint három nagy helyhatósághoz (Göteborg, Malmö és Gotland szigete) tartozik. A megyék - melyek népessége 60 000 lakostól 1,7 millió lakosig is terjed - egészségügyi ellátásáról a megyei önkormányzatok gondoskodnak, melyek tevékenységének több, mint 80%-át az orvosi és egyéb egészségügyi szolgáltatások teszik ki.1 A svéd megyei önkormányzati szinten gyakorolt feladatok legalapvetőbb jellegzetessége az egészségügyi közszolgáltatások dominanciája. Pénzügyi költségvetési oldalról szemlélve éves szinten a megyei kiadások túlnyomó része - 1999. évi adat szerint a megyei önkormányzati költségvetés 88%-a - az egészségügyi feladatellátást finanszírozza.2 Az egészségügy finanszírozására az önkormányzat három forrásból képez alapot: egyrészt közvetlen adókat vet ki a lakosokra az egészségügy finanszírozására (70%),3 másrészt a költségtérítéses szolgáltatásokból befolyó pénzösszeg (11%), illetve nemzeti kormányadományok (19%) képezik a finanszírozás alapját.4
Svédországban, a hazai értelemben vett alapellátás nem működik. Az egészségügyi ellátások két csoportját különböztethetjük meg: a kórházi kezeléseket (fekvőbeteg-ellátást) és a kórházon kívüli ellátást (járóbeteg-ellátást). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Svédországban nincs egymástól szervesen elkülönítve az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás, mindkettő ugyanolyan szervezeti keretek és finanszírozási forma mellett működik. A kórházon kívüli ellátást igénylő betegek elsősorban a munkahelyi (katonai, illetve iskolai) orvosukat kereshetik fel egészségügyi problémáikkal. Ezen túlmenően a kórházon kívüli (elsődleges) egészségügyi ellátás több formája működik:5 1. A megyei önkormányzatok az egészségügyi ellátás működtetése keretében meghatározott számú orvost alkalmaznak (alkalmazott orvos), akik teljes munkaidő (átlagosan minimum heti 35 óra) keretében végzik munkájukat, és akik az önkormányzattól kapják havi (fix) fizetésüket.6 Ezek az orvosok az önkormányzat által meghatározott területen élő, meghatározott számú lakosság ellátásáért tartoznak felelősséggel. A munkáltatói jogokat a megyei önkormányzat nevében egy "egészségügyi megbízó"-naknevezett, erre a feladatra kijelölt személy gyakorolja az alkalmazott orvosok felett. Az egészségügyi ellátáshoz szükséges tárgyi eszközöket az önkormányzat ingyenesen adja az orvos használatába. Fontos előírás azonban, hogy az alkalmazott orvos nem végezhet máshol még alkalmazottként sem hasonló munkát.
2. Svédország területén szabadon alakítható magánpraxis is, mely a finanszírozás formájától függően kétféle lehet:
a) A magánorvos, illetve a vállalkozása köthet az önkormányzatot képviselő egészségügyi megbízóval ún. beteggondozási szerződést, melyben az egészségügyi ellátás valamennyi területét (az ellátás szakiránya, kiterjedése, díjazás alapja) illetően a felek szabadon állapodhatnak meg. A szerződés kötelező tartalmi elemeit azonban jogszabály határozza meg. A szerződésben meg kell jelölni:
- Az elérhetőséget, azaz a rendelő pontos helyét és címét valamint a kötelező rendelési időt.
- A rendelés jellegét, hogy az adott orvos milyen egészségügyi ellátást nyújt (egészségügyi alapellátásnak megfelelő általános orvosi ellátás, szakellátás).
- Az ügyeleti ellátásra vonatkozó rendelkezéseket.
- Azt a személyi kört, akikre kiterjed az adott orvos ellátási kötelezettsége (akik az önkormányzati finanszírozás keretébe tartoznak).
- A magánorvosnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy együttműködik a minőség-ellenőrzés érdekében a vállalkozása elemzésére létrehozott rendszer keretei között (folyamatos adatszolgáltatás, külső revízió lehetővé tétele stb.)
- A magánorvos, illetve vállalkozása köteles alkalmazni és fizetni a praxis működtetéséhez szükséges személyeket, és neki kell viselnie az egészségügyi szolgálat működtetésével felmerülő valamennyi költséget (rezsi költségek, fenntartási költségek stb.). Egyebek között kötelezettséget kell vállalnia arra is, hogy - szükség esetén - helyettesítő orvos alkalmazásával gondoskodik a folyamatos betegellátásról.
- A magánorvosnak rendelkeznie kell felelősségbiztosítással, mely helytáll az esetleges műhibákért megállapított kártérítési kötelezettség esetén.
- A szerződésben pontosan meg kell állapítani különböző díjak fajtáit (pl. az orvosi szolgáltatásért, a tolmács alkalmazásáért, különböző értekezleteken való részvételért, továbbképzésekért, segédeszközök felírásáért stb.) és nagyságát.
- Az egészségügyi vállalkozás működtetéséért a magánorvos, illetve vállalkozása tartozik teljes gazda-
sági felelősséggel, ezért az önkormányzat megköveteli, hogy a magánorvos ebben a tekintetben is rendelkezzék megfelelő biztosítással. A szerződésben a felek bizonyos esetekben eltérhetnek a magánorvosok számára különleges követelményeket támasztó jogszabályok előírásaitól. b) Azon magánorvosok munkáját, akik nem kötnek beteggondozási szerződést, teljes egészében a betegek, illetve magánbiztosítók finanszírozzák. Ebben az esetben azonban gondot okozhat a beteg további laboratóriumi, illetve más diagnosztikai eljárásokra történő beutalása, mivel ilyenkor a beutaló magánorvost kötelezhetik a kért eljárás teljes költségének megtérítésére.
A magánorvosi ellátás Svédországban a magyar szabályozáshoz hasonlóan egyéni, illetve társas vállalkozói (kereskedelmi társaság, betéti társaság, részvénytársaság) formában működhet.
A magánpraxisban - függetlenül attól, hogy köt-e az adott orvos beteggondozási szerződést vagy nem -, kötetlenebb az orvos jogállása, mint az alkalmazott orvos esetén:7
- A vállalkozó orvos nem köteles a személyes munkavégzésre, hanem részben vagy egészben átadhatja a munkát más orvos részére. Ezért azonban maga kell, hogy vállalja a felelősséget, azaz úgy felel, mintha maga végezte volna el a munkát.
- Sem a beteggondozási szerződés, sem pedig más körülmények nem akadályozhatják meg, hogy máshol is végezzen orvosi tevékenységet.
- A vállalkozó orvos - szemben az alkalmazott orvossal - saját maga határozza meg a munkavégzés körülményeit (rendelési idő, rendelés helye stb.), melyről azonban megfelelő előzetes tájékoztatást köteles adni.
- A vállalkozó orvos kizárólag saját tulajdonában lévő felszereléssel és eszközökkel, saját költségére végzi az ellátást. Így az egészségügyi ellátás függ a vállalkozás eredményességétől is.
Svédországban tehát nem működik - a hazai értelemben vett - háziorvosi rendszer. Egészségügyi központokban dolgozó alkalmazott orvosok, illetve magánorvosok látják el a betegeket, akik csak kivételes esetben
- külön díjazás fejében - mennek ki a beteg otthonába. (Az otthonlátogatás a kerületi ápolók feladata). Meghatározott összegű díjat a betegnek minden esetben fizetnie kell, ez azonban nem mindig fedezi az ellátás költségeit. Ilyenkor a többletet az önkormányzat pótolja alkalmazott orvosnál teljes egészében, magánorvosnál pedig a beteggondozási szerződésben foglaltak szerint.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
