https://doi.org/10.59851/jk.80.10.6
Jól ismert mondás, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, ami különösen találó abban a kontextusban, ahogyan a Nagy Zoltán szerkesztette, az általa vezetett nagyívű összehasonlító kutatás nyomán készült Economic Governance[1] című kötet bemutatja a gazdasági kormányzás európai uniós felfogása és a közép-európai országok erre való reakciói közötti dinamikus viszonyt. A fiskális és monetáris politika terén ez a kölcsönhatás különösen érzékeny terep, hiszen itt a közösségi elvárások és a nemzeti realitások gyakran ütköznek.
E komplex viszony bemutatásához a kötet világos és tudatosan strukturált felépítést alkalmaz: négy fő tematikus egység - pénzügyi politika, állami támogatások joga, adópolitika és monetáris politika - mentén haladva tárja fel a különböző kormányzati szintek közötti kapcsolatokat. Minden rész egy átfogó tanulmánnyal indul, amely keretbe helyezi az adott területet, és előkészíti az azon belül található országtanulmányok értelmezését. Megjegyzendő, hogy a kötet elején talán hiányzik egy részletesebb szerkesztői magyarázat arra vonatkozóan, miért éppen ez a négy tematikus tengely adja a kötet fő szerkezeti egységeit. Bár e területek relevanciája a gazdasági kormányzás vizsgálatában nem kérdéses, érdekes volna, mi alapján esett rájuk a választás, és miért maradtak ki más, szintén lényeges dimenziók (például: intézményi koordináció). Egyébként minden nagyobb fejezet egy elméleti keretként is szolgáló, átfogó tanulmánnyal indul. Ezek az összefoglaló bevezetők jelentős mértékben segítik az olvasót a mélyebb megértésben, megkönnyítik a szerkesztés mögötti rendszer felismerését. Ez növeli a jól strukturált kötet átláthatóságát és befogadhatóságát, főleg azok számára, akik lineárisan haladnak az olvasásban.
Minden nagyobb részben nyolc országspecifikus tanulmány van, amelyek Horvátország, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia gazdasági szabályozási gyakorlatát mutatják be. A kötet külön érdeme, hogy nem csupán az európai uniós tagállamokat, hanem a csatlakozás előtt álló Szerbiát is elemzi, ezzel lehetőséget nyújtva a még kívülálló, de integrálódni kívánó ország nézőpontjának megértésére is. A kötet szerkesztése során felvetődhetett az országok EU-tagsági státuszának figyelembe vétele a fejezetek sorrendjének meghatározásakor, esetleg a csatlakozási sorrend követése, így még inkább keretbe helyezve az integrációs folyamatokat. A nyolc országspecifikus tanulmány végül névsorrendben követi egymást. Ez formailag konzisztens, de azzal az áldozattal jár, hogy a hét EU-tagállam mellett egyetlen nem tagállamként szereplő ország - Szerbia - a többi közé vegyülve helyezkedik el, ami némileg nehezíti az olvasó számára az összehasonlító értelmezést. Szerbia fiskális és monetáris rendszere ugyanis alapvetően más jogi és politikai keretek között működik, mint a már európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek alatt álló tagállamoké. A könyv elején a szerzők részletes bemutatása, valamint a fejezetek lektorainak felsorolása pozitívum, átláthatóvá és hitelessé teszi a kötetet.
A bevezetőben megfogalmazott kutatási cél - nevezetesen a közép-európai országok gazdasági szabályozásának összehasonlító elemzése - erős és releváns vállalás. A kötet nem teljes mértékben tesz eleget ennek az önként vállalt magas szintű elvárásnak. Az egyes országfejezetek alaposak és informatívak, jó alapot adnak további kutatásokhoz, olyan irányban, ami tovább menve, rendszerszerűen igyekszik rámutatni a közös mintázatokra, strukturális különbségekre és ezek okaira. Marad tér a továbbiakban a szintetizálásra, amely módszeresen összefoglalja a főbb hasonlóságokat és eltéréseket, építve az egyes fejezetek közötti, a többi ország tanulmányaira, intézményeire történő direkt utalások lehetőségére hasonló jogi megoldások vagy eltérő gazdaságpolitikai reakciók esetén. Az uniós gazdasági kormányzás nemzeti szintű adaptációja közép-európai mintázatainak komparatív kerete így tovább mélyíthető. Az ehhez szükséges alapok felkutatása, rendbe rakása éppen ezért már önmagában is nagy jelentőségű munka, hiszen egy ilyen volumenű, több szerző által jegyzett kötet esetében a szorosabb összehangolás komoly kihívást jelent. Több mint 800 oldalas, tar-
- 459/460 -
talmilag is rendkívül gazdag és szerteágazó munkáról van szó.
A záró fejezet összegzi a könyv főbb megállapításait, és rámutat, hogy az EU gazdasági kormányzási modellje mennyiben képes alkalmazkodni az új kihívásokhoz, illetve hogyan illeszkednek ebbe a képbe a közép-európai országok. Nagy Zoltán hangsúlyozza, hogy bár az uniós célok és a tagállami érdekek hosszú távon gyakran egybeesnek, a szabályozás szintjén mégis számos konfliktusforrás rejlik, különösen a gazdasági szuverenitás kérdésében.
A kötet időszerűsége megkérdőjelezhetetlen, különösen a jelenlegi gazdasági környezetben, amikor az EU tagállamai (és a csatlakozni kívánók, így Szerbia) kénytelenek újra szembenézni a válságkezelés következményeivel, a fiskális szigor visszaállításának kihívásaival, valamint az európai uniós szabályozásokhoz való alkalmazkodás nehézségeivel. A COVID-19 válság, valamint az orosz-ukrán háború következtében kialakuló recesszió, infláció, az energiaválság és a geopolitikai bizonytalanságok mind olyan tényezők, amelyek az európai uniós gazdasági kormányzás újragondolását sürgetik, így az ezekkel foglalkozó elemzések nemcsak hasznosak, hanem szükségesek is.
A kötet a fiskális politikára vonatkozó országspecifikus fejezetekkel indít. A pénzügyi politikának ez a részterülete az állami költségvetéshez kapcsolódó döntések összességét jelenti, amelyekkel a kormányzat a gazdaságot - például adózás, állami kiadások révén - befolyásolja. Az Európai Unióban a fiskális politika terén a tagállamok megőrizték a nemzeti szuverenitásukat, ugyanakkor vannak közös szabályok és koordinációs mechanizmusok, különösen az eurózóna tagjai között. Így például a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely korlátokat szab a tagállami költségvetési hiány és az államadósság mértékének. Az európai uniós szabályokról szóló első fejezet erőssége a részletes szakirodalmi hivatkozás és a reformjavaslatok - például az EMU 2.0 - világos bemutatása. Érthetően, még hiányzik a válságokra adott uniós válaszok nyomán folyamatosan és gyorsan változó fiskális szabályozási környezet következtében 2024-től bevezetett reformok gyakorlati hatásainak elemzése, emellett az ezekkel összefüggő politikai és gazdasági realitások - például a tagállamok ellenállása vagy a zöld átállás költségvetési kockázatai - kevésbé kerülnek fókuszba. A 2024 elején lezárt kötet nem tudja bemutatni a később bevezetett reformokat, így azok elemzésére nem nyílt lehetőség. Indokolt folytatás lehet később az uniós válságkezelési mechanizmusok közös jellemzőinek kapcsolódó elemzése, majd abból kiindulva a jövőbeli reformirányok megalapozott előrejelzésének megkísérlése. E közös sarokpontok megfogalmazása fontos a fiskális politika alkalmazkodóképességének és hosszú távú fenntarthatóságának értékeléséhez is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
