A Német Szövetségi Alkotmánybíróság második szenátusának második kamarája 2009. július 2-i, 2 BvR 2225/08. számú határozatában egy felsőbb bíróság ítélete elleni alkotmányjogi panasz kapcsán kimondta, hogy az illegális házkutatás eredményeként szerzett bizonyíték is felhasználható büntetőeljárásban.
A müncheni kerületi bíróság egy védjeggyel kapcsolatos ügyben engedélyezte a panaszos lakásának átkutatását számítástechnikai berendezések és dokumentumok lefoglalása céljából. A panaszos a gyanú szerint az eBay online kereskedőportálon keresztül adott el egy márkás órát, amely hamisítványnak bizonyult. A rendőrség nem talált bizonyítékot a védjegyoltalom megsértésére, ezért az eljárást megszüntették. A házkutatás engedélyezéséről szóló határozatot az Alkotmánybíróság egy másik kamarája 2005 novemberében, 2 BvR 728/05. számú határozatával hatályon kívül helyezte, mivel a házkutatással járó alapjog-korlátozás nem állt arányban a gyanú alapjául szolgáló, egyébként csekély súlyú bűncselekménnyel.
A házkutatás során a lakásban, amelyben a panaszos más személyekkel együtt lakott, a panaszos szobájában nem csekély mennyiségű hasist találtak, valamint két patikamérleget. A panaszost a kerületi bíróság a kábítószerekről szóló törvénybe ütköző magatartása miatt elítélte. Ezt a határozatot a tartományi felsőbb bíróság bizonyítékok hiányában részben hatályon kívül helyezte, legalábbis ami a hasis birtoklását illeti. A házkutatás során szerzett bizonyítékot azonban felhasználhatónak tartotta a bíróság. A panaszos e döntés ellen alkotmányjogi panasszal élt, amelyet a bíróság nem fogadott be.
A felsőbb bíróság a kerületi bíróságot új eljárásra utasította, amelyben a bíróság felmentette a panaszost. A bíróság nem találta a házkutatás során szerzett bizonyítékot felhasználhatónak, különös tekintettel az alapjogsérelemre. Az ügyészség fellebbezését követően a tartományi bíróság ismét hatályon kívül helyezte az alsóbb bíróság határozatát, és nem csekély mennyiségű kábítószer-birtoklásért hat hónap felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte. A kerületi bíróság megtagadta a bizonyíték kizárását arra hivatkozással, hogy kizárás csak egyedi esetekben, nyomós ok alapján történhetne.
Az elítélt újabb alkotmányjogi panaszát nem fogadta be az Alkotmánybíróság, mivel a testületről szóló törvény alapján nem állnak fenn a befogadás feltételei; a kérelem megalapozatlan, és nincs esély a panasz kedvező elbírálására. Más jogterületek alkotmányos kérdésekben hatáskörrel rendelkező bíróságaihoz képest viszonylag részletesen indokolta az elutasítást a Szövetségi Alkotmánybíróság.
A kábítószer tartása miatt indult eljárásban a védjegyjog megsértésének gyanúja miatti házkutatás elrendelése ugyan sértette a német alkotmánynak a magánlakás védelméhez való jogról szóló 13. § (1) bekezdését - ahogyan ezt a 2005-ös alkotmánybírósági határozat is megállapította -, azonban a házkutatás során talált bizonyíték felhasználása nem sérti ugyanezt a szakaszt, azaz önmagában a házkutatás elrendelésének jogszerűtlen volta nem jelenti azt, hogy ki kellene zárni a házkutatás során szerzett bizonyítékot. Elsősorban a rendesbíróságok hivatottak annak megállapítására, hogy felhasználható-e a büntetőeljárási szabályok megsértésével szerzett bizonyíték. A rendesbíróságok joggyakorlatától pedig idegen az a gondolat, hogy minden jogellenesen szerzett bizonyíték automatikusan felhasználhatatlan volna. Ezt a kérdést az eset egyéni körülményeit, az alapjogsérelem mértékét, az ütköző érdekeket figyelembe véve esetről esetre kell meghatározni. A bizonyíték értékelésének tilalma kivételnek számít, amelyet csak kifejezett törvényi rendelkezés vagy az egyéni esettel kapcsolatos lényegi indokok alapján lehet alkalmazni, mint amilyen például egy súlyos, szándékos vagy tudatos eljárási hiba elkövetése. A jelen ügyben a rendesbíróságok megfelelően értékelték a korábbi esetjogot, és helyesen mérlegelték a kábítószer tartásának büntetőjogi üldözésével kapcsolatos érdek és az alapjogsérelem viszonyát.
- 107/108 -
Hibás volt ugyan a házkutatás elrendelése, de végrehajtása során nem történt tudatos vagy szándékos jogsértés. A panaszos súlyos jogsértést követett el cselekményével, bár ezt nem súlyos bűncselekményként ítélte meg a bíróság, mivel a hasis úgynevezett könnyű drognak számít, és nem bizonyosodott be, hogy a panaszos kereskedett volna vele. Ugyanakkor a bíróság - helyesen - figyelembe vette, hogy a lefoglalt hasis nem kis mértékben lépte túl a mennyiségi határt, ezért fennállt az amúgy saját fogyasztás céljából birtokolt kábítószer mások számára való felajánlásának veszélye a jellemzően közösen, társaságban fogyasztott drog esetében. A büntetőeljárásban az igazság lehető legteljesebb kiderítéséhez fűződő közérdek ellensúlyozza az alapjogsérelmet.
Nem sérti tehát a panaszos tisztességes, a jogállamiság elvein alapuló eljáráshoz való alkotmányos jogát az adott ügyben a bizonyíték felhasználása, hiszen az adott esetben semmilyen adat nem támasztotta alá, hogy a hatóságok a bizonyítékok értékelése tilalmára vonatkozóan a büntetőeljárási alapelveket önkényesen, a tisztességesség alapelvének mellőzésével alkalmazták volna. ■
JEGYZETEK
* A határozat teljes szövege elérhető a Német Szövetségi Alkotmánybíróság honlapján: http://www.bundesverfassungsgericht.de/entscheidungen/rk20090702_2bvr222508.html.
Visszaugrás
