Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Fónagy Sándor: A vételi jog gyakorlása folytán létrejött szerződés megtámadhatósága a felszámolási eljárásban (GJ, 2008/3., 3-9. o.)

Napirenden van a csődtörvény kodifikáció, az új törvény valószínűleg a fizetésképtelenségi eljárások teljesen új, ún. "egybemenetelű" formáját vezeti be. Az "egyeljárásos modell" lényege, hogy nem lesz külön csődeljárás és felszámolási eljárás, hanem csak egyfajta eljárás indulhat (amit az új Cstv. egységesen csődeljárásnak nevezne). A megindult eljárásban az adós vagyoni helyzetének és tartozásállományának felmérése után tartott hitelezői gyűlésen dől el, hogy az eljárás reorganizációs eljárásként vagy felszámolásként folytatódna vagy esetleg a hitelezők a gyűlésen az adóssal egyezséget kötnek, amelyet a bíróság jóváhagyva a csődeljárást befejezettnek nyilvánítja. A "hatályos" Cstv. koncepció a szerződési biztosítékok közül a zálogjogot és óvadékot preferálja és egyben - de csak kodifikációs felvetés szintjén - szükségesnek tartja a szerződési biztosítékoknak, ill. azoknak a felszámolási eljárásoknak gyakorolt hatásának felülvizsgálatát.

A Gazdaság és Jog hasábjain Gárdos István-Gárdos Péter szerzőpáros és Leszkoven László között izgalmas párbaj bontakozott ki a biztosítéki célú vételi jog érvényessége, létjogosultsága tárgyában. (Én a dogmatikai meggyőző ereje miatt Leszkoven László álláspontját pártolom, aki szerint a korrekt elszámolási kötelezettséggel kikötött vételi jog - akár zálogjog mellett, akár anélkül - nem sérti a Ptk. rendelkezéseit.) A szerzők tanulmányaikban érintőlegesen felvetik a biztosítéki céllal kikötött vételi jognak az adós felszámolási eljárásával való kapcsolatát, az adós fizetésképtelenségi állapotában való érvényesíthetőségének jogszerűségét.

Számos tanulmány született már a vételi jog tárgyában, de egyik sem vonta vizsgálat alá a vételi jog felszámolási eljárásban betöltött szerepét, különösen nem foglalkozott a hitelezőnek a vételi jog gyakorlásával a felszámolás elrendelése előtt történő esetleges "visszaéléséről", visszaélés alatt értve a dolognak a- fizetésképtelen állapotába került, csődtörvény személyi hatálya alá tartozó - adós vagyonából való kivonását, ami a csődtörvény és egyes erre épülő eseti döntések logikája szerint fedezetelvonásnak minősülhet. Jelen tanulmány célja ennek a kifejezetten a felszámolási eljárások során felmerülő gyakorlati kérdésnek a felvetése és annak a szerző levezetésével való elvi szintű megoldása.

Szerződést biztosító mellékkötelezettségek

A hitelezők a felszámolási eljárásokban elérhető rendkívül alacsony kielégítési arány okánál fogva személyi, de még inkább dologi biztosítékot keresnek a követeléseik minél magasabb arányú megtérülésének biztosítására. A joggyakorlat a Ptk. XXIII. fejezetében (243-276. §) nevesített Szerződést biztosító mellékkötelezettségek (zálogjog, óvadék, kezesség, bankgarancia) mellett más biztosítékokat is alkalmaz: biztosítéki tulajdonátruházás, biztosítéki engedményezés, tulajdonjog-fenntartás, visszavásárlási jog, felfüggesztő hatállyal kötött adásvételi szerződés, vételi jog.

A hitel-, ill. kölcsönszerződések biztosításának a leggyakoribb formája a zálogjog és vételi jog, amely biztosítékok kiköthetőek együttesen vagy külön-külön. A zálogjog kifejezetten dologi biztosíték, a jogalkotó a jogintézmény szabályozásával igyekezett egyensúlyt teremteni az adós és a hitelezők érdekei között, ugyanakkor az adós felszámolási eljárásának esetére - az eljárásban részt vevő többi hitelező érdekében is - bizonyos korlátozásokat állított fel. A vételi jogot a Ptk. az adásvételi szerződés különös nemének tekinti, tehát ez nem biztosítéki céllal létrehozott és szabályozott, de a gyakorlatban leginkább mégis e célból alkalmazott jogintézmény. A csődtörvény (továbbiakban: Cstv.) a fentebb említett biztosítékok közül a zálogjogra és a vételi jogra (valamint a visszavásárlási jogra) vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.

Az adós ellen meginduló felszámolási eljárás (azaz a teljes vagyont felölelő ún. univerzális végrehajtás) esetén a hatályos Cstv. 49/D. § (1) bek. értelmében: Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár a hitelezőt illeti meg. (Vagyont terhelő zálogjog esetében a hitelező a vételár 50%-át kaphatja meg.) (Bár nem minősül szerződési biztosítéknak, de a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés is, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték.) A kielégítési elsőbbséget biztosító zálogjogot a felszámolás eljárásban a csődtörvény korlátozza, kifejezetten az eljárásban nyilvántartásba vett többi hitelező érdekében: a dolog az adós vagyona marad, azt a felszámoló értékesíti, a hitelező pedig az értékesítési vételárból tarthat igényt elsőbbségi kielégítésre.

A fiduciárius biztosítékok célja az, hogy a biztosítékot alkalmazó hitelezőnek (és csak neki) abszolút védelmet, pontosabban biztos kielégítési alapot teremtsen és az adós felszámolásának elrendelése se jelentsen számára korlátot, azaz előnyösebb helyzetet biztosítson a többi hitelezőhöz képest. A biztosítéki célú vételi jog legfőbb előnye, hogy a hitelező a vételi joggal terhelt dolgot megvásárolhatja, annak tulajdonosává válik (ha esetleges az adós a dolgot nem adja át, akkor a dolog kiadását dologi jogosultként követelheti) - ráadásul az időközben esetlegesen meginduló végrehajtási vagy felszámolási eljárástól függetlenül - és a vételár tartozásába beszámíthatja a biztosított követelését, ezáltal kielégítéshez jut. A Cstv. azonban a felszámolás kezdő időpontjától kezdve feltétlenül, de a csődmegtámadási tényállások szerint pedig már a felszámolási kérelem benyújtását megelőző bizonyos időre előrehozza a hitelezők egyenlőségének érvényesülését.

A Ptk. vételi jogra vonatkozó szabályai

A vételi jogot (opciót) szabályozó Ptk. 375. §-a szerint: Ha a tulajdonos másnak vételi jogot enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével írásba kell foglalni. A vételi jog jogosultja a dolgot ugyan egyoldalú nyilatkozattal vásárolhatja meg, a vételi jogra vonatkozó megállapodást azonban a vételi joggal terhelt dolognak és a vételárnak a megjelölésével írásba kell foglalni. Mivel a vételi jogra a visszavásárlási jog (a visszavásárlási jogra pedig az elővásárlási jog) szabályait kell alkalmazni, ezért a vételi jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, a határozatlan időre kikötött vételi jog pedig 6 hónap elteltével megszűnik. Ha a vételi jog ingatlant terhel, az ügyvédi ellenjegyzés hiánya nem teszi érvénytelenné a szerződést, hiszen az csak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésnek a feltétele. (BH 1999/415.)

A vételi jog és zálogjog kapcsolata

A vételi jog kikötésének különböző lehetséges indokai közül az egyik, hogy a tulajdonos (adós) a neki nyújtott kölcsön biztosítékaként feltételtől függő vételi jogot enged a dolgára, amely konstrukcióban a vételi jog érvényesítésének feltétele a kötelezett teljesítésének elmaradásában megnyilvánuló szerződésszegés. (A vételi jog kikötésének a jogcíme tehát biztosíték.) A vételi jognak a zálogjog melletti kikötése a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésével alátámasztottan jogszerű, ez önmagában nem ütközik a lex comissoria tilalmába: A Ptk. 255. § (2) bek. értelmében semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. "A rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a hitelező az addig esetleg törlesztett részleteket figyelmen kívül hagyva, elszámolási kötelezettség nélkül, a zálogtárgy valóságos értékének meghatározása nélkül szerezhetné meg a fennálló követelése fejében a zálogtárgy tulajdonjogát, amely a kötelezett hátrányos helyzete kihasználására vezethet." (EBH 1999/27.) A feltételhez kötött vételi jog alapítása tehát nem minősül a Ptk. 255. § (2) bek., mint jogszabály megkerülésével kötött, érvénytelen szerződésnek, mert a vételi jog alapításakor (azaz a kielégítési jog megnyílta előtt) a dolog mellett a vételárat is meg kell határozni és (a vételi jogról szóló szerződés megkötésekor) a vételi jogosult tulajdonszerzési szándéka még nem áll fenn. "A jogszabály rendelkezései nem tiltják azt sem, hogy a tulajdonos a vagyontárgyat úgy kösse le biztosítékként, hogy feltételtől függő vételi jog engedésével a későbbi fizetés elmaradása esetére az ingatlan tulajdonjogának megszerzését a hitelező számára lehetővé tegye." (BH 1999/452.; BH 2001/39.)

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére