Az Európai Bíróságnak a Parmalat ír pénzügyi leányvállalata, az Eurofood Ltd. ügyében hozott ítéletét Európa-szerte nagy várakozás kísérte a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó szakemberek körében. Az ír Supreme Court fordult az Európai Bírósághoz mielőtt döntenie kellett, hogy megtagadja-e az Írországban bejegyzett Eurofood Ltd. ellen Olaszországban megindított fizetésképtelenségi eljárás elismerését, mivel korábban már Írországban fizetésképtelenségi eljárás indult a társaság ellen.
Az Európai Bíróságnak az Eurofood Ltd. ügyében hozott ítélete 4 pontban adta meg az ír bíróság által feltett kérdésekre a válaszokat.
"1. Ha az adós társaság egy leányvállalat, és az anyavállalat és a leányvállalat létesítő okirat szerinti székhelye két különböző tagállamban található, a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EGK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második mondatában megfogalmazott vélelem, amely szerint a leányvállalat fő érdekeltségeinek központja abban a tagállamban van, ahol a létesítő okirat szerinti székhelye található, csak akkor megdönthető, ha objektív és harmadik személyek által megállapítható tényezők egy attól eltérő tényleges helyzet megállapítását teszik lehetővé, mint amit a létesítő okirat szerinti székhely elhelyezkedése tükröz. Ez a helyzet áll fenn egy olyan társaság esetén, amely nem végez semmiféle tevékenységet azon tagállam területén, ahol a székhely található. Ugyanakkor, amennyiben egy társaság azon tagállam területén végzi tevékenységét, ahol a székhelye található, azon tény, hogy gazdasági döntéseit egy másik tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalat ellenőrzi vagy ellenőrizheti, nem elégséges a hivatkozott rendeletben rögzített vélelemmegdöntéséhez."
Az ítélet indokolásában az Európai Bíróság kitér arra, hogy a fő érdekeltségek központját (COMI) egyrészt objektív, másrészt harmadik személy által megállapítható körülmények alapján kell beazonosítani. Ezen objektivitás és a harmadik személyek általi megállapíthatóság lehetősége elengedhetetlenek a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására hatáskörrel rendelkező hatáskörrel rendelkező bíróság megállapításához fűződő jogbiztonság és az előreláthatóság biztosítása érdekében. A bíróság szerint ez különösen azért fontos, mert a hatáskörrel rendelkező bíróság meghatározása magában hordozza az alkalmazandó jog meghatározását is, vagyis, hogy a fizetésképtelenségi eljárásra melyik ország joga fog vonatkozni.
A fenti kérdéskör alapvetően azon a dilemmán alapul, hogy vajon az Európai Fizetésképtelenségi Rendelet (EIR) vajon kiterjed-e cégcsoportokra, vagy pedig minden egyes vállalkozást külön-külön kell-e vizsgálnia, mikor az illetékes bíróságok a fő érdekeltség központjának meghatározásáról döntenek. A Rendelet magyarországi alkalmazása során még nem találkoztunk a cégcsoport problémával, de Nyugat-Európában már jelentős ügyekben kezelték együttesen a cégcsoportokat, melynek most ellentmondani látszik az Európai Bíróság ítélete. Elég csak említeni a Daysitek, az MG Rover, újabban az EMTEC és az Energotech esetét. Főként angol fizetésképtelenségi szakértők értelmezték szívesen úgy a Rendelet szabályait, hogy cégcsoportok esetében a leányvállalatokra vonatkozó vállalatvezetési és pénzügyi döntések a vállalatközpontban születnek, ezért a leányvállalatok fő érdekeltségeinek központja is anyavállalat székhelyén van, mely álláspontot az angol bíróságok is elfogadtak.
A francia bíróságok az első komolyabb cégcsoportokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások során próbáltak ellenállni az angol álláspontnak, de mivel ez eredménytelennek bizonyult, maguk is elfogadták, és alkalmazni kezdték a cégcsoportokra kialakított angol álláspontot. Épp, amikor egyfajta konszenzus alakult ki, akkor született meg az európai Bíróság ítélete. Afo-gadtatás Európa-szerte vegyes, Christoph Paulus, a Humboldt Egyetem professzora, az EIR egyik legismertebb szakértője nem ért egyet az Európai Bíróság-i állásponttal. A német professzor arra hivatkozik, hogy a Rendelet szövege és a sok esetben annak magyarázatául alkalmazott Virgos-Schmit Riport a '90-es évek elején készült, amely már nem igazán időszerű, mivel a globalizáció meghaladta ezt a megközelítést. A professzor azon a véleményen van, hogy a COMI harmadik fél által történő megállapíthatóságának, mint elvárt feltételnek a magánszemélyek, illetve önálló jogi személyek esetében van jelentősége, de a cégcsoportok esetében már nehezen értelmezhető. A professzor szerint utóbbiak esetében az a lényeg, főként hitelezői szemszögből, hogy hogyan maximalizálható a fizetésképtelen cégcsoport értéke, akár reorganizáció, akár a cégcsoport értékesítése révén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
