A Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkében foglalt előreláthatósági klauzula egyike a kártérítési jog legfontosabb újításainak, amelyet az új Polgári Törvénykönyv kodifikációja során keresztülvinni terveznek. E tanulmány az előreláthatóság és hazai adaptációjának kérdéseit vizsgálja.1 Megállapításait az új Polgári Törvénykönyv szakértői javaslatára (a továbbiakban: Szakértői javaslat),2 valamint a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvényre (a továbbiakban: a hatályba nem lépett új Ptk. vagy új törvény) és indokolására alapozza.
A hatályos joghoz képest jelentős változásra kerül sor a kontraktuális felelősség körében: a szerződésszegésért való felelősség a jövőben felróhatóságtól független felelősségi alakzat lesz. A hatályba nem lépett új törvény megfogalmazása szerint a kötelezett mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy "a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső, olyan körülmény okozta, amellyel a szerződéskötés időpontjában nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa."3 Ebben az esetben az előreláthatóság nem a szerződésszegéssel okozott kárra vonatkozik, hanem arra az okra, amely a szerződés nem vagy nem szerződésszerű teljesítéséhez, illetve más szerződéses kötelezettség megszegéséhez vezetett.4 (Az előreláthatóság hiánya tehát egyike azoknak a feltételeknek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a kötelezett mentesülhessen a felelősség alól.) Az idézett szabály értelmezési és elhatárolási kérdéseket egyaránt felvet, hiszen hogyan határoljuk el a szerződésszegéshez vezető ok előreláthatóságát (amely már eleve legfeljebb absztrakt logikai úton különböztethető meg a kár bekövetkezésének folyamatától) a kár előreláthatóságától.
Ha a Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkében foglalt szabályból indulunk ki, akkor a "klasszikus" előreláthatósági klauzula - mint a teljes kártérítés korlátjának ésszerű eszköze - a megtérítendő kárra vonatkozik. Ennek megfelelően formálódott az előreláthatósági koncepció a hazai polgári jogi kodifikáció során is. A hatályba nem lépett új Ptk. 5:119. § (2) és a szakértői javaslat 5:122. § (2) bekezdése szerint a következménykárokat (vagyis a szerződésszegés következményeként bekövetkezett egyéb károkat) és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előrelátható volt. (Ugyanezen jogszabály 5:119. § (3) bekezdése szerint szándékos és súlyosan gondatlan szerződésszegés esetén az előreláthatóságnak a szerződésszegés, és nem a szerződés megkötésének időpontjában kell fennállnia.) A megfogalmazásból egyértelműen kiderül, hogy a bizonyítási terhet a károsult viseli, a károsultnak kell az egyes következménykárok és az elmaradt vagyoni előny előreláthatóságát bizonyítania ahhoz, hogy a károkozót a bíróság e károk megtérítésére kötelezze.
Annak ellenére, hogy az előreláthatósági klauzulát a szerződési jogban a kockázatelosztás eszközének és a felróhatóságtól független felelősséget kiegyenlítő tényezőnek tekintik, a kodifikátor elképzelése szerint a deliktuális felelősség jogába is bekerülne, amely továbbra is felróhatósági alapú maradna, s amely kapcsán előzetes jogügyleti kockázatelosztásról aligha beszélhetünk. A hatályba nem lépett új Ptk. 5:502. § (2) és a szakértői javaslat 5:516. § (2) bekezdése szerint "nem kell megtérítenie a károkozónak azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható." Akárcsak a szerződési jogban, az előreláthatóság itt is a (megtérítendő) kárra vonatkozik. Három különbséget mégis ki kell emelni a kontraktuális előreláthatósághoz képest. Először is, a bizonyítási teher a károkozón van. Ahhoz, hogy mentesüljön a felelősség alól, a károkozónak kell bizonyítania, hogy a bekövetkezett kár nem volt előrelátható. Másodszor, az előreláthatósági korlát nem csak a következménykárokra és az elmaradt haszonra vonatkozik, hanem valamennyi kárra, hiszen a fent idézett szövegezés semmilyen - kárfajták szerinti - megszorítást nem tartalmaz. Valamennyi kár és a teljes kár (csak) az előreláthatóság keretein belül térítendő meg. Végül az előreláthatóság "referencia-időpontja" (melyik időpontra vetítve vizsgálandó a bekövetkezett kár előreláthatósága) értelemszerűen nem a szerződés megkötésének időpontja - hiszen nincs szerződés a károkozó és a károsult között, illetve ha van is, a kártérítési követelést nem a szerződés alapján érvényesítik -, hanem a kár okozásának időpontja.
-412/413-
A jogalkotó álláspontja szerint a kontraktuális felelősség célja a hatékony és igazságos kockázatelosztás elősegítése és nem erkölcsi rosszallás kifejezésre juttatása. Ezt a célt szolgálná a felróhatóságtól független felelősség bevezetése is, azon megfontolás alapján, hogy a szerződésszerű teljesítés "nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye." Az előreláthatóság kapcsán pedig abból kell kiindulni, hogy a jogosult az, aki átlátja a kötelezett szerződésszegésének lehetséges következményeit, különös tekintettel a következménykárokra és az elmaradt vagyoni előnyre. Ennek megfelelően neki kell eldöntenie, hogy a szerződéskötést megelőző tárgyalások során ezekre a kockázatokra felhívja-e a kötelezett figyelmét vagy sem. Amennyiben a jogosult tájékoztatja a kötelezettet a kár bekövetkezésének veszélyéről, utóbbi háromféleképpen dönthet. (A tájékoztatás révén ugyanis a károk kockázata számára is előreláthatóvá válik.) Először is, vállalhatja a kockázatot és megkötheti a szerződést az eredetileg kialkudott, megtárgyalt feltételek mellett annak tudatában, hogy szerződésszegése esetén az ebből eredő és a jogosult tájékoztatása révén számára előreláthatóvá vált károkért (teljes) felelősséggel tartozik. Másodszor, eltekinthet a szerződés megkötésétől, mondván, a kockázat számára túl nagy. Harmadik lehetőségként az ismertté vált kockázatokra tekintettel a szerződéses feltételek, így különösen az ellenszolgáltatás "újratárgyalását" kezdeményezheti, vagyis törekedhet az ismertté vált kockázat és az ellenszolgáltatás egyensúlyba hozatalára. Természetesen a jogosult nem köteles feltárni az általa ismert kockázatokat; előfordulhat például, hogy vállalkozása üzleti titkait nem kívánja felfedni, vagy nem akarja, hogy a kötelezett az ellenszolgáltatás mértékének növelését kezdeményezze a kockázatokra tekintettel. Ebben az esetben azonban számolnia kell azzal, hogy bizonyos károk bekövetkezésének kockázata nem feltétlenül lesz előrelátható a kötelezett számára, minek következtében e károkért a kötelezett nem felel. A kockázat, felelősség és ellenszolgáltatás összehangolása, s ezáltal egy tágabb - részben közgazdasági értelemben vett - szinallagma megteremtése nemcsak igazságos, hanem hatékony megoldásnak is tekinthető, mivel e magatartásbefolyásolási mechanizmus révén hozzájárul az erőforrások lehető legjobb elosztásához.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
