Fantoly Zsanett* "A jogi személyek büntetőjogi felelőssége" című monográfiája átdolgozott változata annak a doktori disszertációnak, amelyet a szerző 2007 során sikerrel védett meg a Szegedi Tudományegyetemen (témavezető Nagy Ferenc). A fokozatszerzés és a megjelent monográfia előzménye a szerző legalább évtizedes - korábban már részeredményeiben publikált - kutatómunkája, ami garantálja, hogy a monográfiában a téma alapos feldolgozása kiérlelt következtetések levonásával párosul. A mű azon produktumok közé sorolható, amelyek bizonyítják, hogy a szegedi büntetőjogi iskola nemcsak a klasszikus, hanem az "éppen divatos" témákban is megkerülhetetlenül jelen van jogtudományunkban.1
A jogi személyek büntetőjogi felelőssége cím alatt tárgyalt probléma-komplexum feldolgozásának legutóbbi hulláma - ahogy arra a szerző is utal (185. o.)2 - az 1990-es évek elejétől érte el jogirodalmunkat. A kérdéskör egyébként már az ismertetett munkát (hat évvel) megelőzve monografikus feldolgozást nyert hazánkban,3 de ez a körülmény egy téma további elméleti vizsgálatának útját természetesen nem zárhatja le. A szerző egyébként a jogi személy büntetőjogi felelősségét elődjéhez képest - arra általában illő módon reflektálva (pl. 189. o.), de - más megközelítésben és eltérő hangsúlyokkal, sok esetben pedig fontos alapkérdéseket tekintve eltérő következtésekre jutva tárgyalja.4
A kérdés tudományos feldolgozása ma már nemcsak jogalkotói, hanem joggyakorlati hasznosulásra is számíthat, hiszen 2004. május 1. napjától hatályos a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény. A könyv iránti jogalkalmazói érdeklődést pedig nyilvánvalóan növeli, hogy a jogszabály élő jogot képez, hiszen - ahogy az a szerző ismertetéséből (204-206. o.) is kiderül - már bírósági ítélet alapjául is szolgált.5 A téma kutatói egyébként a jövőben sem maradnak friss joganyag nélkül, hiszen a könyv kéziratának lezárása (2008. április 30.) után 2008. május 26-án elfogadták a 2008. évi XXVI. törvényt, amely 2008. szeptember 1. napján lép hatályba és több lényeges tekintetben módosítja a 2001. évi CIV. törvényt.6
A tudományos lapban megjelent recenziónak többféle feladata lehet, de a műfaj semmiképpen sem egy szerző szédelgő feldicsérése vagy egy könyv tartalmának fejezetről fejezetre való mechanikus összefoglalása, akkor sem, ha hazai jogirodalmunk - nem kis részben a PhD képzés torzulásainak következtében - ontja az elrettentő ellenpéldákat. Részemről ismertető cikkemben arra törekszem, hogy a könyv azon érdemi megállapításait ismertessem (és ha kell kritizáljam), amelyek nemcsak a jogi személy büntetőjogi felelősségével, hanem más általános részi kérdésekkel is kapcsolatosak. Ezzel kívánom hozzásegíteni a szerzőt az értekezés kiadásának igazi és tartósan megmaradó gyümölcséhez, ahhoz, hogy gondolatai - természetesen viták tüzében edződve - bekerüljenek a büntetőjog-tudomány vérkeringésébe. Ezt követően kitérek a mű bizonyos formai sajátosságainak bemutatására is, azzal a nem titkolt céllal, hogy másokat saját monográfiájuk elkészítésénél a szerző megoldásainak követésére vagy átgondolására bíztassak.
A 2001. évi CIV. törvény címéből és miniszteri indokolásából7 kitűnően a jogi személyekkel szemben alkalmazható "büntetőjogi" intézkedésekről szól. Sántha és Sárközy - valószínűleg erre tekintettel - egyébként különösebb indokolás nélkül elfogadták, hogy a 2001. évi CIV. törvény a büntetőjogba tartozik.8 A hazai büntetőjogi tankönyvek sem kérdőjelezik meg a 2001. évi CIV. törvényben szabályozott szankciók büntetőjogi jellegét, már csak abból eredően sem, hogy - általában önálló főrészként, de - ismertetik és elemzik azok részletszabályait.11 Nagy Ferenc a 2001. évi CIV. törvény szankciórendszerét kifejezetten "A jogi személyre vonatkozó büntetőjogi rendelkezések" cím alatt tárgyalja,10 szabályozási megoldását pedig büntetőjogi szankciót alkalmazó intézkedési modellként kategorizálja.11
Ehhez képest meglepő, hogy a szerző szerint a 2001. évi CIV. törvényben "…nem büntetőjogi intézkedések jogi személyekkel szembeni kiszabás[ának] lehetőségéről van szó, hanem arról, hogy a büntető bíróság a jogi személyekkel szemben polgári jogi, illetve igazgatásrendészeti jellegű szankciókat alkalmaz…" (193. o.). Ezzel összhangban a hazai jogi megoldást csak "a jogi személy büntetőeljárás keretében történő" szankcionálásaként jellemzi (12. o.), illetve azt "kvázi adhéziós eljárásban megállapított jogi felelősség" elnevezéssel illeti (293. o.). A szerző úgy véli, a külön törvényben szabályozás azt érzékelteti, hogy "itt valami másról van szó, mint amit hagyományosan büntetőjognak szokás nevezni" (193. o.).
A fenti megállapítások magyarázata csak az lehet, hogy a szerző szerint a jogi személy megszüntetése,12 tevékenységének korlátozása,13 illetve a pénzbírság14 nem felel meg a büntetőjogi szankció tudományos fogalmának. Egy ilyen horderejű konklúzió azonban megítélésem szerint szükségessé tette volna, hogy - rövid irodalmi áttekintéssel párosulva - megadja: a büntetőjogi szankció mely fogalmát tartja irányadónak elemzésében. Már csak azért is, mert a magyar szakirodalomban a büntetőjogi szankció tudományos definíciói jelentősen eltérnek, mégpedig olyan mértékben, hogy éppen a 2001. évi CIV. törvény szankcióinak - és más a Btk.-ban szabályozott jogintézmények (az elkobzás és a vagyonelkobzás bizonyos változatainak15 - jogági besorolása tekintetében gyökeresen ellentétes következtetésekhez vezetnek.
A Kádár Miklós - Kálmán György szerzőpáros szerint a büntetőjogi intézkedések (így szükségszerűen az azokat is magában foglaló büntetőjogi szankció) fogalmának nem szükségszerű feltétele, hogy a szankciót azzal szemben alkalmazzák, aki a bűncselekményt elkövette.16 Nagy Ferenc meghatározása szerint viszont a büntetőjogi szankció fogalmi eleme, hogy a hátrányos tartalmú jogkövetkezményt a "bűncselekmény, illetve (büntető)jogellenes cselekmény elkövetőjével szemben" alkalmazzák.17 A kérdés megítélését tovább bonyolítja, hogy a büntetőjogi szankció egyes fogalmi elemeinek ezt megelőző részletezése körében Nagy nem szól az elkövetővel szembeni alkalmazás követelményéről, hanem csak annyit mond, hogy a "bűncselekmény törvényi tényállását kimerítő […] cselekmény" az egyik alapvető feltétele a büntetőjogi szankció alkalmazásának.18 Látható, hogy Kádár Miklós - Kálmán György felfogásának követése esetén a 2001. évi CIV. törvény szankciórendszerét (illetve az elkobzás és a vagyonelkobzás bizonyos változatait19) a büntetőjogon belül, míg Nagy Ferenc definíciója alapján azon kívül lehet elhelyezni.
Részemről egyébként azon megközelítést tartom célszerűbbnek, amely szerint a büntetőjogi szankció tudományos fogalmának szükségszerű feltétele a bűncselekmény (büntető-jogellenes cselekmény) elkövetése, de az már nem, hogy a joghátrány a bűncselekmény elkövetője ellen irányuljon. Ennek alapján a 2001. évi CIV. törvény nem államigazgatási- (és nem polgári jogi-), hanem büntetőjogi szankciókat tartalmaz, amelyeket - magától értetődően - büntetőbíróság alkalmaz büntetőeljárás keretében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
