Szalay Róbert Zsolt: Kérheti-e egy reptérnek nyújtott állami támogatás jóváhagyásáról szóló bizottsági határozat megsemmisítését egy légitársaság? (MJ, 2024/1., 48-50. o.)

A Német Szövetségi Köztársaság Rajna-vidék-Pfalz tartománya (a továbbiakban: tartomány) az Európai Bizottság által jóváhagyott támogatást[1] nyújtott a Frankfurt-Hahn (a továbbiakban: Hahn) reptérnek, mely nevével ellentétben nem Frankfurt am Maine (a továbbiakban: Frankfurt) térségében helyezkedik el - hiszen ez esetben Hessen tartomány szubvencionálta volna azt -, hanem Rajna-vidék-Pfalz tartományban, nagyjából 125 km-re, két órára Frankfurttól. Ugyanakkor Frankfurt városa saját reptérrel is rendelkezik Hessen tartományon belül, a Frankfurt/Main (a továbbiakban: Main) reptérrel, mely kétségkívül ismertebb, nagyságrendekkel forgalmasabb, illetőleg költségesebb Rajna-vidéki társánál. Rajna-vidék-Pfalz azonban nem csupán a Hahnt támogatta, de többek között korábban a Ryanairt - mint légitársaságot - is, mely a Hahnról bonyolít járatokat. A Lufthansa ezen támogatásokat sérelmezte, ugyanis nem meghallgatott versenytársnak ítélte meg saját magát a támogatott kedvezményezettek vonatkozásában, így a Hahn reptérnek nyújtott támogatást jóváhagyó bizottsági határozattal szemben keresetet nyújtott be az Európai Unió Törvényszékéhez (a továbbiakban: Törvényszék) annak megsemmisítése iránt. Az ítéletet azonban nem fogadta el Rajna-vidék-Pfalz tartomány és a Bizottság sem, ezért fellebbezéssel fordultak az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB).

Ügyszám: C-466/21. P. számú, a Land Rheinland-Pfalz kontra Deutsche Lufthansa ügyben 2023. szeptember 14-én hozott ítélet, ECLI:EU: C:2023:666

Címszavak: állami támogatás; reptér; légitársaság; megsemmisítés; érdekelt fél; közvetlen és személyes érintettség; releváns piac

Fellebbezésével Rajna-vidék-Pfalz tartomány - a Bizottság, valamint a Lufthansa csatlakozó fellebbezésének támogatásával - az Európai Unió Törvényszéke 2021. május 19-i Lufthansa kontra Bizottság ítéletének[2] hatályon kívül helyezését kérte, amely ítélettel a Törvényszék megsemmisítette a Hahn repülőtérnek nyújtott támogatással kapcsolatban Németország által végrehajtott állami támogatásról szóló bizottsági határozatot.

A fő és érdemi jogvita a Lufthansa és Rajna-vidék-Pfalz aktív perbeli legitimációja körül alakult ki, de mindenekelőtt a Lufthansa kereshetőségi jogát érintette.

Az első ezzel kapcsolatos jogalap tekintetében Rajna-vidék-Pfalz és a Bizottság úgy érvelt, hogy a Lufthansa nem volt jogosult a támogatási határozat megsemmisítése iránt keresetet benyújtani, ugyanis álláspontjuk szerint semmilyen érdekeltsége sincs a Lufthansának erre nézve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 263. cikk (4) bekezdése alapján, hiszen a támogatás kedvezményezettjének nem versenytársa, és a Hahn reptér támogatása nem érinti őt légitársaságként. Ezzel ellentétben a Lufthansa bizonyítani kívánta, hogy a Hahn reptérnek nyújtott támogatást a Ryanairnek korábban nyújtott támogatással egységben szükséges értékelni, márpedig a Ryanair adja a Hahn reptér fő forgalmát, azon repterét, mely egy vonzáskörzetbe esik a Lufthansa bázisaként szolgáló Main reptérrel. A Lufthansa fogyasztói szokásokkal és statisztikai adatokkal kívánta bizonyítani, hogy a Hahn és Main reptér azonos releváns piacon működik, ilyen módon versenytársak, a Ryanair identikus úticélokra repül a Hahnról, és nyomást alkalmaz a Lufthansára, s mivel a Hahn fő légitársasága a Ryanair, a Main reptér fő légitársasága pedig a Lufthansa, így a Hahn reptérnek nyújtott támogatás, figyelembe véve a Ryanairnek nyújtott korábbi támogatást is, a Lufthansát közvetlenül és személyében is érinti a Hahn helyzetének jogellenes javítása. Rajna-vidék-Pfalz és a Bizottság azonban ezekkel ellentétes statisztikai adatokkal szolgált, ellenbizonyítva azt, hogy a Hahn és a Main versenytársak volnának, ezáltal diszkreditálva a Lufthansa helyzetét is potenciális versenytársként, s ekképpen tagadva a Lufthansa közvetlen és személyes érintettségét.

A Törvényszék elfogadta a Lufthansa érvelését. Ahogyan az EUB megfogalmazta, mivel a vitatott határozatot Németországnak, nem pedig a Lufthansának címezték, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése értelmében két esetben szükséges elismerni valamely jogi személy ahhoz szükséges aktív perbeli legitimációját, hogy olyan uniós jogi aktussal szemben indíthasson megsemmisítés iránti keresetet, amelynek ő nem címzettje. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, hogy e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy keresetet indíthat olyan végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben, amely őt közvetlenül érinti.[3] Az EUB utóbbit kizárta, hiszen egy bizottsági döntés nem bír rendeleti jellegű attribútumokkal. Mint láthatjuk, az EUB tehát vizsgálta, hogy teljesül-e a Lufthansa tekintetében a "közvetlen" és "személyes" érintettség. Mint ahogyan az EUB is rámutatott, azok a

- 48/49 -

jogalanyok, melyek nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha e határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, ennélfogva az ilyen határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket.[4] A Törvényszék megállapította a közvetlen és személyes érintettség fennállását a Lufthansa által szolgáltatott bizonyítékok alapján, azonban azokat nem értékelte, ítéletében pedig az ellenbizonyítékokról látszólag tudomást sem vett. Az EUB kiemelte: a Törvényszék valóban nem köteles az ítéletében minden állításra egyesével kitérni, azonban összességében, akár hallgatólagosan is, ki kell tűnnie az ítéletből, hogy mérlegelt minden jog- és ténykérdést,[5] Az EUB tehát megalapozottnak látta a tartomány és a Bizottság érvelését e jogalap tekintetében, hogy a Törvényszék téves és hiányos jogalkalmazásra alapozta ítéletének ezen részét.

A másik jogalap vonatkozásában a Lufthansa arra hivatkozott, hogy sérültek az eljárási jogai, ugyanis a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás nélkül hozta meg a támogatást jóváhagyó határozatát, mely érvelését a Törvényszék elfogadta. A tartomány és a Bizottság úgy érvelt, az ítélet meghozatala során, álláspontjuk szerint, a Törvényszék megsértette a hivatkozott bekezdést, továbbá általános indokolási kötelezettségét ennek vonatkozásában. A Lufthansa azzal érvelt, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében, ha a Bizottság - azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére - megállapítja, hogy az állami támogatás a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani. A Lufthansa - mint "érintett fél" - hivatkozhat arra, hogy a jelen bekezdés szerinti - és a (3) bekezdés szerinti előzetes eljárástól különböző - hivatalos eljárás vizsgálati szakaszának megindítására nem került sor. Ahogyan az EUB rámutatott a tartomány és Bizottság érvelése alapján, elfogadhatónak minősül az ilyen okból indított kereset, amennyiben az a felperes eljárási jogát hivatott védelmezni.[6] Bár az "érdekelt fél" szófordulattal élve, de megalkotásra került a Tanács 2015/1589 rendelete, mely tartalmazza az "érdekelt fél" definícióját. Eszerint ez nem más, mint "olyan tagállam vagy személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek".[7] A rendelet 4. cikk (4) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy kétség esetén le kell folytatni a hivatalos eljárást, melybe be kell vonnia az "érdekelt feleket". A Lufthansa márpedig azzal érvelt, hogy ez, jogszerűtlenül, nem történt meg, s mint ilyen, per se megfosztották azon jogától, hogy előadja álláspontját, ugyanis az ezt megelőző szakaszokban nem biztosított számára az észrevételezési jog. Az a jelen szakaszban járt volna számára mint "érdekelt félnek", hiszen elfogadható, hogy a Lufthansa olyan vállalkozás, melynek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, hiszen ez a rendelkezés nem követeli meg a versenytársi minőséget, sem kifejezett jogi érdek meglétét, sem pedig a tényleges érintettséget. A Törvényszék tehát ilyen érvelés ellenére az "érdekelt féli" minőséget megállapította, továbbá következő lépcsőfokként megállapította a Lufthansa eljárási jogainak megsértését is anélkül, hogy egyébként vizsgálta volna, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást valóban szükségszerű lett volna-e megindítani, hiszen a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására nem köteles a Bizottság minden esetben. Annak szükségességét mérlegelnie kell, így a Törvényszék sem vehette volna automatikusnak ennek elrendelése szükségességét, következésképpen annak elmaradása nem sérti ab ovo annak a vállalkozásnak a jogait, amelynek eljárási jogai csupán akkor jönnének létre, ha a hivatalos vizsgálati eljárás megindulna. Ebből az is következik, hogy ez nem szolgálhat megsemmisítés alapjául, főleg akkor nem, ha egyébként már ab initio az "érdekelt féli" minőség sem bírt megalapozottsággal. Azt a kérdést, hogy szükséges lett volna-e megindítani a hivatalos vizsgálatot, alaposan mérlegelnie kellett volna a Törvényszéknek, amit elmulasztott, vélte az EUB. A Törvényszék tehát helytelenül állapította meg az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének sérelmét, ugyanis a Lufthansa nem bizonyította a sérelem fennálltát azáltal, hogy nem szolgáltatott megfelelő bizonyítékot arra nézve, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás elrendelésének elmaradása visszaélésszerű vagy nyilvánvalóan jogszerűtlen lett volna, márpedig ennek bizonyítása őt terhelte volna,[8] azaz ultra petita helyzet állott elő ezáltal, mely alapján ezen jogalap vonatkozásában sem tartotta helyesnek az EUB a Törvényszék ítéletét.