Amint előző számunkban jeleztük, a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság az elmúlt hónapokban a Munkacsoportok által elkészített, a leendő Ptk, nagyobb egységeinek koncepcióját vitatta meg. A részkoncepciók lényegében lefedik azokat a területeket, amelyek a kódex anyagát fogják képezni. Ennek megfelelően a részkoncepciókból lehet majd kialakítani a törvénykönyv teljes koncepcióját - esetleg kiegészítve a részkoncepciókat néhány általános vagy módszertani elemmel, például olyan általános résszel, amely az egész polgári jogra vonatkozó általános alapelveket határozza meg.
Előrebocsátva, hogy a részkoncepciókat folyamatosan közölni fogjuk a Polgári Jogi Kodifikáció hasábjain, az alábbiakban a lezajlott viták néhány fontosabb mozzanatát már most közreadjuk azzal a szándékkal, hogy jelezzük, milyen irányban haladnak a kodifikációs munkálatok, melyek azok a pontok, ahol koncepcionális kérdésekben esetleg vita alakult ki, s milyen megoldási lehetőségek mutatkoztak.
2001. április 23-án és 27-én került sor a szerződési jog koncepciójának vitájára. A félreértések elkerülése végett jelzem, hogy bár a kodifikációs folyamat megszervezése során a szerződési jog és a kártérítési jog szabályozásának előkészítése különböző Munkacsoportok feladata volt, s külön készültek el a részkoncepciók is, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kódex szerkezete is követné ezt a modellt. Nincs szó tehát arról, hogy külön könyv szólna a szerződések jogáról és a kártérítési jogról.
A Dr. Vékás Lajos által elkészített szerződési jogi koncepció egyik alaptétele, hogy a jogi szabályozást a gazdasági élet szükségleteinek megfelelően, a gazdasági tevékenységekre modellezve kell előkészítem, hiszen a mai korban a széleskörűen elérhető ismeretek, információk és a szerződéskötés során igénybe vehető szolgáltatások (pl. jogi képviselet, közvetítők igénybevétele) nem teszik illuzórikussá, hogy általában azonos követelményeket támasszunk a gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személyekkel, illetve a gazdasági életben laikusnak számító személyekkel szemben. Kivételeket a fogyasztói ügyletek körében lehet tenni, ahol éppen a fogyasztók nagyobb kiszolgáltatottsága miatt szükséges lehet a fogyasztók számára erőteljesebb garanciák beépítése polgári jogi szerződési szabályokba is. Ez a koncepció gyökeresen szakítana a jelenlegi helyzettel, amelyben a szerződési jog a magánszemélyek szerződéseit tekinti modellnek, s a gazdálkodó szervezetek szerződéseire tartalmaz helyenként kivételes, eltérő szabályokat. A vita egyes résztvevői szerint a kereskedelmi jellegű modell és a fogyasztói ügyletekre irányadó kivétel kettőssége nem fog eléggé differenciált eszközrendszert biztosítani, ezért szükség lehet harmadik kategóriaként az állampolgárok egymás közötti szerződéseinek figyelembe vételére is.
A fenti problematikához kapcsolódóan felmerült a vitában a szerződési jog egy másik alapvető kérdése: a szabályozás módszerének meghatározása. Abban egyetértés alakult ki, hogy valószínűleg jellegzetes eltérés lesz a kogens és diszpozitív szabályok arányát tekintve az általános szerződési szabályok és a fogyasztói ügyletekre vonatkozó szabályanyag között. Míg az általános szabályok körében érvényesülnie kell a szerződési szabadságnak, s ennek megfelelően a diszpozitív szabályozási módszernek, addig a fogyasztói ügyleteknél - figyelemmel a szabályozás garanciális jellegére - a kogens szabályozásnak nagyobb szerep juthat. E mellett megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy a diszpozi-tivitást sem szabad túlhangsúlyozni, hiszen egyre több olyan területe van a szerződési jognak is, ahol az államnak kötelező eszközökkel kell beavatkoznia. Ilyen terület például a szellemi alkotások felhasználási szerződései. Kivehető volt ugyanakkor a vitából az a vélemény, hogy azokon a területeken is, ahol meg kell engedni az erőteljesebb állami beavatkozást a szerződéses viszonyokba, ezt a legszükségesebb mértékre kell szorítani, s gondoskodni kell arról, hogy garanciális szempontok is érvényesülhessenek. E szempontokat szolgálta például az a javaslat, hogy a jogszabályok közül csak törvény határozhassa meg szerződés tartalmát, illetve csak törvény írhasson elő szerződéskötési kötelezettséget, de az is csak kivételesen és közérdekből.
A részleteket illetően érdemes utalni arra, hogy az új Ptk. olyan szabályozásra fog törekedni, amely kezelni tudja az új technikai lehetőségek által biztosított újfajta szerződéskötési technikákat, s e technikai eszközök sajátosságaira is figyelemmel szabályozza majd a szerződés létrejöttének, a jognyilatkozatok megtételének és hatályosságának kérdését.
Á szerződések érvénytelenségével kapcsolatban felmerült, hogy a szabályozás rugalmasabbá tétele érdekében meg kellene fontolni azt, hogy az alaki okok miatt érvénytelen szerződés teljesítését az érvénytelenséget orvosló hatású cselekménynek tekintsük. Az érvénytelenség jogkövetkezményei kapcsán ismét feltámadt a vita, hogy az in integrum resritutio minden mást megelőzően kerüijön-e alkalmazásra, vagy inkább a kialakult bírósági gyakorlatnak megfelelően egyenrangú lehetőségként kezeljük az eredeti állapot helyreállítását és az érvénytelenség okának kiküszöbölését. Ha ebben a kérdésben nem is alakult ki konszenzusos bizottsági álláspont, abban a vita résztvevői egyetértettek, hogy szűkíteni kellene a bíróságnak a felek akarata ellenében is érvényesülő mozgásterét az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása terén.
A szerződés biztosítékai kapcsán egyetértés alakult ki abban, hogy meg kellene szüntetni a kötbér vétkességi alapon történő érvényesülését, s e helyett a szerződésszegés objektív tényéhez kapcsolódó szankcióként kellene kezelni. Bár felmerült olyan javaslat, hogy a kötbér ne minimális, hanem maximális átalánykártérítésként funkcionáljon, végül a Bizottság a ma hatályos állapotnak megfelelően a kötbért meghaladó kár érvényesítésének lehetőségét támogatta. Ez egyébként azért is lehetséges, mert a Bizottság a deliktuális kártérítési felelősség objektív alapra helyezését is javasolni fogja.
A szerződési jog új koncepciója szerint a szerződésszegés miatti felelősség általában kizárható lenne, a fogyasztói szerződésnél azonban erre nem lenne mód. A vita résztvevői rámutattak arra, hogy ez a szabályozás olyan következménnyel járhat, hogy az értékesítési láncnak a fogyasztókkal kapcsolatba kerülő szereplője hátrányosabb helyzetbe kerül a többieknél, ám ennek a nagyobb üzleti kockázatnak az árát a fogyasztókkal fogja megfizettetni.
A szerződésszegéssel okozott káréit való felelősséget - a később tárgyalandó deliktuális kártérítési felelősséggel Összhangban - objektív alapra helyezné a koncepció, ugyanakkor pedig mértékét korlátozná az előre látható károkra.
A Szerkesztőbizottság 2001. május 14-i ülésén a kártérítési jog Dr. Lábady Tamás által készített koncepciójának tervezetét vitatta meg. Itt már nem volt elkerülhető a részletesebb vita arról, hogy a szerződési és kártérítési jog milyen szerkezetben kerüljön elhelyezésre a Ptk-ban. Volt olyan javaslat, amely szerint a kötelmi jogi könyvön belül a szerződések általános szabályait az egyes szerződésekre vonatkozó előírások követnék, majd a deliktuális felelősség szabályai következnének, mégpedig úgy, hogy a kárfelelősség általános és speciális alakzatai után a kár megtérítésére vonatkozó szabályok jönnének. A könyvet az egyéb köte-lem-keletkeztető tények zárnák. Más elképzelés szerint viszont a kártérítési jog struktúrája úgy alakítandó át, hogy a kártérítési feleiősség általános szabályai és a kár megtérítésére vonatkozó normák alkotnának egy egységet, s az egyes speciális kárfelelősségi alakzatok ezt követően, külön szabályozandók. Volt olyan javaslat is, hogy a kötelmi jog anyagát két könyvben helyezzük el. Az egyik könyvben a kötelmi jog általános rendelkezései, továbbá a szerződések általános szabályai, végül a kártérítési jog kerülne szabályozásra, míg az egyes szerződéstípusok külön könyvben jelennének meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
