Az európai uniós csatlakozással a Magyar Köztársaság egy olyan szerveződésnek lett a részese, amelyben az agrárszektornak kiemelkedő szerepe van, és ennek következményeként az agrárium társadalmi viszonyait számos jogi norma szabályozza. Az uniós agrárjogi normákban, a felkészületlen csatlakozást követően, csak nehezen tud eligazodni a kérdéskörrel foglalkozó szakember. Ennek több oka is van. Az egyik ok, véleményem szerint, magában a magyar agrárjogban keresendő, lévén annak rendszerében számos letisztázatlan kérdés van. Egy ilyen letisztázatlan problémakör az agrárjog mibenléte és felépítése. Az agrárjog rendszerezetlen voltát többen észlelték, és ezzel kapcsolatban Novotni Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy az agrárjognak, mint önálló jogágnak a kialakítása napjaink feladata és kihívása.1 Cikkemmel erre a kihívásra szeretnék egyfajta (közgazdaságtani megközelítésen alapuló) választ adni.
Arra a kérdésre, hogy mi az agrárjog, természetéből adódóan többféle válasz is adható. Magam részéről az agrárjogot valamely agrárpolitikai célkitűzések megvalósítására létrejött jogszabályok összességeként definiálom, tudván azt, hogy ezzel a megközelítéssel az agrárjogi normák instrumentális jellegét emelem ki. A jog eszköz jellegét hangsúlyozó megközelítés esetén ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy kinek lesznek az eszközei az agrárjogi normák. A magam részéről e kérdésre adandó egyik legkézenfekvőbb válasznak az "állami beavatkozást" tekintem. Ebből kifolyólag tartom fontosnak magának az agrárpolitikának a vizsgálatát. Az agrárpolitika ugyanis nem más, saját megítélésem szerint, mint a gazdaságpolitika részterülete, amely sajátos, az agrárideológiák által tételezett célok megvalósítására hivatott. A munkám egy későbbi részében ezen agrárideológiákat kívánom majd részletesebben bemutatni egy sajátos szemszögből, amely szemszög vezérmotívuma az adott agrárideológia és az állami beavatkozás kapcsolata.
Az agrárjog általam választott meghatározásánál látni kell, hogy joganyag integráló tényezőjévé egy speciális termelési viszonyt tettem, ez pedig az agrár termelési tevékenység. Miben más ez a definíció a korábbi fogalmakkal szemben? A szocialista agrárjog (akkori mezőgazdasági jog) részterületei (Magyaror-szágon2) a földjog és a mezőgazdasági szövetkezeti jog volt.3 Meg kell, hogy jegyezzem: a korábbi egységes egyetemi jegyzet mindkét területet, valószínűleg a korabeli politikai jelentőségük okán, önálló "jogágazat-ként"4 definiálta. A mezőgazdasági jog abban a korszakban ezért nem volt másnak tekinthető, mint egy specializált ingatlanjog, és a termőföldeket használó, a politikai indirekt irányítást megvalósító üzemforma (szövetkezet) jogának szintézise. Minden más, egyébként a mezőgazdasági termeléssel összefüggő jogviszonyt igyekeztek más normacsoporthoz hozzáilleszteni. A vízjog és az erdőjog például így kerülhetett, az akkoriban éppen önálló jogágiságát bizonygató5 környezetjog didaktikai hatókörébe.
A magyar agrárjog lényegének meghatározása a rendszerváltás után sem változott sokat azáltal, hogy alapját továbbra is az ingatlanjog adta.6 Jómagam úgy látom, hogy bár az ingatlanjog meghatározó része az agrárjognak, korántsem szerencsés, ha mindent ebből levezetve magyarázunk. Az ingatlanjogból ugyanis számos területtel nem foglalkozik az agrárjog (pl. a belterületek jelentős része vagy a bányajog). Prugberg-er Tamás további agrárjogról alkotott elgondolásaival ugyanakkor már egyet tudok érteni. Ezek szerint az agrárjog belső szerkezete alapján nem tekinthető elsődleges alapjognak, "pusztán" keresztbefekvő szakmai jogágnak, amely ugyanakkor a polgári államok jogában sehol sem önálló jogág,7 csupán bizonyos szempontok alapján különböző jogágak területéről összegyűjtött joganyag.8 Számomra úgy tűnik, hogy az eddigi agrárjoggal foglalkozó szakirodalom pont ezen integráló tényező pontosabb meghatározásával maradt adós. Pedig ennek az origónak a meghatározása jelölheti ki az agrárjoggal foglalkozók kutatásának határvonalait, ami ugyanakkor így is csak viszonylagos lehet. Az agrárjog ugyanis az elsődleges és másodlagos jogágak közül kétségtelenül az utóbbiak közé sorolható, amelyek jellemzője: különböző alapjogágakból táplálkoznak (esetünkben a polgári jogból és a közigazgatási jogból), rendszerükben nyitottabbak, változékonyabbak és védtelenebbek.9
Az elsődleges és másodlagos jogágak közötti külön-böztetés esetleg azt sugallhatja, hogy a másodlagos jogágak szervezetlenségüknek köszönhetően gyengébbek, és adott esetben szerepük is csak másodlagos lehet. Ha ugyanis csak abból indulunk ki, hogy az agrárjog nem önálló jogág (tehát például pusztán más önálló jogágaktól kölcsönzött módszerei vannak) és ráadásul csak egy viszonylag kevés embert foglalkozató gazdasági ágazat joganyagával foglalkozik, akkor ebből a szempontból fölösleges lehet a részletesebb tárgyalása. Az agrárjog azonban az egyik legtipikusabb "keresztben fekvő jogág",10 amely hídként kapcsolja egybe a magánjogot és a közjogot. Ebből következően szabályozási módszereiben páratlanul gazdag. E jellemzőjét szűklátókörűség lenne dogmatikai megalapozatlanságnak látni, ugyanis éppen ez az életszerű sokszínűsége teszi széppé és gyakorlatiassá (teszem hozzá azonnal: használhatóvá). E speciális szemléletmód és eszközbeli gazdagság pedig semely más jogágat nem jellemez. Véleményem szerint ezen jellegzetessége miatt érdemes vele szélesebb körben is foglalkozni.
Mindez annak ellenére is így van, hogy a közjog és magánjog közötti megkülönböztetés viszonylagosságának gondolata koránt sem újkeletű.11
A jogtudományban a rendszerezésnek, a logikának nagy szerepe van. Ezt Trendelenburg fogalmazta meg nagyon szemléletesen: "sehol sem válik a logika annyira gyakorlattá, annyira érezhetővé, mint a jogban: a kereskedő a perben vagyonát veszti, a törvénysértő mögött becsapódik a börtönajtó és a nyaktiló a gyilkos nyakára zuhan - a definíció és a terminus medius erejénél fogva."12 Munkámban ennek az elvárásnak igyekszem megfelelni, amikor a közjog és magánjog közötti agrárjog egyik legfontosabb kérdéskörével foglalkozom: az állami beavatkozással. Ez lesz ugyanis az egyik legfontosabb momentuma e jogág sajátosságának. Állításom szerint ugyanis bizonyos körülményeknek köszönhetően az agrárium olyan jellemzőkkel bír, amelyek miatt (legalábbis e dolgozat írásakor) más gazdasági területektől elkülönítetten kell kezelni, és az állami beavatkozás is máshogy érvényesül ebben a problémakörben. Álláspontom alátámasztására, a szoros közgazdasági kapcsolat miatt, elsősorban a kérdéskör szempontjából fontosabbnak tartott közgazdaságtani elméleteket vizsgálom,13 amennyire lehetséges kikerekítve az agráriumra vonatkozó nézeteiket. A dolgozat első részében ezen elemzést a kronológiának megfeleltetve fogom tárgyalni. A dolgozat második részében pedig csoportosítani kívánom az agrárideológiákat az állami beavatkozás irányának megfelelően, továbbá az állami beavatkozás gondolat-láncát követve megfogalmazok egy általam lehetségesnek vélt jogági tagolást. Ez utóbbi tagolás során felhívom a figyelmet arra a két tényezőre (vidékfejlesztés joga, környezetjog) is, amelyek az agrárgazdaságot alapul vevő jogági definíciómat első ránézésre gyengítik, valójában azonban csak azt támasztják alá, hogy minden egyes próbálkozás a jogrendszer rendszertani csoportosításával kapcsolatban csak viszonylagos lehet. Remélem, hogy az állami beavatkozás ilyen fajta vizsgálata mindezeken túl sokban tudja segíteni az agrárjoggal foglalkozók kutatásainak megalapozását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
