Az összes mezőgazdasági termelésnek mintegy 54-55 %-át a társas vállalkozások (a szövetkezetek és a gazdasági társaságok), 45-46%-át az egyéni gazdálkodók (egyéni vállalkozások, vállalkozók, őstermelők, más "kistermelők") adják. Az összes termelésből mért súlyuknál lényegesen nagyobb, legalább kétharmadosra tehető a társas vállalkozások súlya az árutermelésben. Az 1994. és 1998. évi mérlegadatok alapján a társas vállalkozásokon belül közel azonos a szövetkezetek és a gazdasági társaságok súlya a termelésben. A bruttó termelési érték előállításban, illetve a hozzáadott érték termelésben mért arányokat az alábbiak szemléltetik.
A bruttó termelési és a hozzáadott érték arányának változásai
A bruttó termelési érték előállításában a négy év alatti kismértékű arányeltolódást elsősorban a szövetkezeteknek a társas vállalkozások irányába történő elmozdulása okozta. 1999-ben további, viszonylag jelentősebb szövetkezeti aránycsökkenés várható az átalakulási folyamatok miatt. A hozzáadott érték termelésből való részesedés mindkét évben magasabb a szövetkezeteknél, aminek oka az, hogy a szövetkezetekben - a termeléshez mérten - nagyobb arányú a foglalkoztatás.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1998-ban csaknem elérte a 300 ezer főt. Az egyes szektorokban foglalkoztatottak létszámát azonban csak a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások mérlegadatai, ennek megfelelően az általuk foglalkoztatott "statisztikai átlagos állományi létszám" alakulásával tudjuk bemutatni.
A tulajdoni formák szerinti átlagos állományi létszám 1998-ban
1998-ban a szövetkezetekben dolgozott az átlagos statisztikai állományi létszám 56%-a, a gazdasági társaságokban pedig 44%-uk. A mintegy 76 ezer fős átlagos állományi létszám mögött számításaink szerint 124-130 ezer foglalkoztatott dolgozó van, azaz az ágazatban jelenleg foglalkoztatottaknak csaknem a fele.
A szövetkezetekben a termelés mennyiségéhez mért viszonylagosan magasabb foglalkoztatásban - a szövetkezeti tagi foglalkoztatási törekvés mellett - a tevékenységi szerkezet alakulásának van nagyobb szerepe. Ebben a szektorban is jelentősen csökkent az állatállomány, de ezen belül legkevésbé a leginkább munkaigényes szarvasmarha ágazatban. (Mind az összes szarvasmarha, mind a tehénlétszám esetében 35% körüli a szövetkezetek részaránya. Ez magában hordozza a bérelt földterület jelentős részének takarmánytermelésre történő lekötési kényszerét is.) Emellett a szövetkezeti tevékenységek közel egyharmadát teszik ki a szolgáltatások és a melléktevékenységek. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a MOSZ Információs rendszere szerint - s ezt az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet adatai is megerősítik - a szövetkezetek döntő többsége, közel 90%-a ma is éppúgy folytatja integrációs tevékenységét, mint ezt korábban tette.
Az integráció keretében - a hagyományos gépi munkavégzés mellett - egyre inkább teret nyer az alapanyagok szövetkezeten keresztül történő beszerzése, illetve a megtermelt termékek értékesítése. A szövetkezetek közel egyforma arányban szolgáltatnak a tagjaik és azok családtagjai, valamint a más magángazdaságok felé. Az integrációt nem végző mintegy 10%-ot kitevő szövetkezetek nem az igény vagy az érdeklődés hiánya miatt nem integrálnak, hanem adottságaik, elsősorban rossz pénzügyi helyzetük akadályozza meg őket ebben.
A KSH hivatalos adatai szerint a gazdasági formák szerinti földhasználatban a társas vállalkozások földhasználata jelentősen csökkent 1994 és 1998 között.
A szövetkezetek földhasználati arányai
- 20/21 -
A társas vállalkozásokon belül a szövetkezeteknél volt nagyobb mértékű a csökkenés. A szövetkezeteknek a földhasználat arányához viszonyított, a termelésben, különösen az árutermelésben mért lényegesen nagyobb súlya a mezőgazdasági termelés átlagánál magasabb hatékonyság mellett arra vezethető vissza, hagy a "kistermelés" jelentős hányada önfogyasztásra kerül.
A kettős könyvelést folytató társas vállalkozásokba fektetett tőke értéke 1994 és 1998 között nominálisan mintegy 20%-kal emelkedett, az 1994. évi 330 milliárd forintról csaknem 400 milliárd forintra. A nominálérték viszonylag alacsony növekedését nem szabad a reálérték csökkenésének felfogni, hiszen arról van szó, hogy a források-eszközök "eredeti" értékeken vannak mindenkor számba véve.
1994. évi összes, a mezőgazdaságban lekötött "saját tőkéből" 230 milliárd forint, közel 70% volt a szövetkezeti szektorban, a többi közel 100 milliárd forint pedig a gazdasági társaságokban. 1998-ra a szövetkezetekben lekötött saját tőke összege szinten maradt, míg a gazdasági társaságoknál 170 milliárd forintra emelkedett. Ebben a gyarapodásban, a tartós állami tulajdonú részvénytársaságok tőkegyarapodásán felüli, nagyobbik részt a szövetkezeti forrásból gazdasági társasági forrássá váló vagyon jelentette. Ez okozta azt, hogy a szövetkezeti tőkearány tavalyra 60%-ig csökkent, míg a gazdasági társaságoké 40%-ig emelkedett.
A saját tőke alakulása
A "jegyzett tőke" összegének, arányának változási tendenciái megegyeznek a saját tőkénél taglaltakkal. A vagyonaránynak a szövetkezetek javára, a termeléshez képest mért eltolódása abból adódik, hogy a szövetkezeti érdekeltségű társaságokban működtetett vagyonhányad továbbra is szövetkezeti vagyonként van nyilvántartva.
A mezőgazdasági szövetkezetek tulajdonosi és tulajdoni szerkezetében a vagyonnevesítéstől napjainkig folyamatos változások történtek és történnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
