Az alkalmatlan kísérlet a büntetőjog periférikus problémája, amelynek a gyakorlati relevanciája minimális. A bírói szakig eljutó ilyen esetkörök, illetve elítélések száma évente nagyon csekély. Mégis ezen intézmény megítélése, szabályozása egy adott büntetőjogi rendszert is jól jellemez.l Így nem csodálható, ha számos külföldi ország büntetőjogi elméletében ennek az intézménynek nagy figyelmet szentelnek.2 Az előbbi megállapítás a magyar helyzetre mégsem vonatkoztatható, sőt minimális jelentőségre utal az ezzel (is) foglalkozó, elvétve található hazai publikációk száma.3 Továbbá a stádiumtan, de ezen szűkebb téma sem kapott külön tanulmányt a Btk. kodifikációs munkálatainál, így a közzétett erre vonatkozó javaslatok is átfogó feldolgozás hiányában jobbára lakonikus megfogalmazásúak, és nem egészen meggyőzőek.4 A különböző törvényi megoldások a kísérlet tekintetében, s az alkalmatlan kísérletet illetően különösen arra utalnak, hogy az adott büntetőjogi rendszer inkább szubjektíve vagy jobbára objektíve orientált-e. Azaz, hogy következetes módon az alkalmazandó büntetőjogi reakció az elkövetett cselekményhez vagy a meghatározott jogkövetkezmény a tettes szándékához kapcsolódik-e. Vagyis az alkalmatlan kísérlet kapcsán felismerhető a büntetőjogi rendszer objektív vagy szubjektív szemléletű megközelítése, tett - vagy tettes - büntetőjogi orientációja.
Lengyel Btk. 13. § (1): Kísérlet miatt büntethető, aki a tilalmazott cselekmény elkövetésének szándékával magatartását közvetlenül annak befejezésére irányítja, az mégis elmarad.
Az alkalmatlan kísérletre a lengyel Btk. 13. § (2) vonatkozik:
Kísérlet akkor is fennforog, ha a tettesben nem tudatosult, hogy a tilalmazott cselekmény befejezése a cselekmény véghezvitelére alkalmas tárgy híján vagy a cselekmény véghezvitelére alkalmatlan eszköz alkalmazásának következtében nem lehetséges.
14. § (1) A bíróság a büntetést a kísérletre az érintett bűncselekményre előírt büntetési tétel keretén belül szabja ki.
14. § (2) A bíróság a Btk. 13. cikk 2. §-ban megjelölt esetben rendkívüli büntetésenyhítést alkalmazhat vagy a büntetés kiszabásától eltekinthet.5
A lengyel büntetőjog-elméletben és a gyakorlatban általános nézet, hogy a Btk. 13. § (1) bekezdését csak az alkalmas kísérletre vonatkoztatja. A 13. § (2) bekezdésében előírt büntetendőség kibővítheti a büntetőjogi felelősséget azon esetekre, amelyeket a 13. § (1) bek. nem fogott át. A lengyel büntetőjog szerint az alkalmatlan kísérlet a cselekmény elkövetési tárgya, illetve eszköze alkalmasságának téves feltevésekor lehet büntethető, más esetekben büntetlen marad. Csak kifejezetten a Btk. 13. § (2) bek.-ben megjelölt alkalmatlan kísérleti esetek lehetnek büntetendők, más esetekben (pl. az alany, az idő, a hely, a szituáció alkalmatlanságakor) a büntetéssel nem fenyegetett alkalmatlan kísérlet áll fenn.
Az uralkodó vélemény az alkalmatlan kísérletet az alkalmas kísérlet variánsaként tekinti. Más vélemény az alkalmatlan kísérletben a bűncselekménynek az alkalmas kísérlettől teljesen elkülönített jelenségformáját látja.
Az alkalmatlan kísérletre a jogtárgy-veszélyeztetés hiánya jellemző és ez ex ante nézőpont. A kísérletnek már a tettelhatározás megvalósítására vezető kezdő időpontban alkalmatlannak kell lennie. A lengyel bírói gyakorlat szerint alkalmatlan kísérletről nem lehet szó, ha a cselekmény véghezvitelének időpontjában a tettes által a bűncselekmény elkövetése objektíve lehetséges volt. A jogtárgy hiányzó veszélyeztetése lehet az érv a büntetés enyhítése vagy mellőzése mellett.6
A lengyel legfelsőbb bíróság 2002. szeptember ítéletében a lopás büntetendő alkalmatlan kísérletének tekintette azt az esetet, amelynek során a vádlott lopott bankkártya segítségével a PIN-kód ismerete nélkül próbált a pénzautomatából pénzt leemelni. A bíróság ítélete értelmében, ha az ingó dolog elektronikusan védett, így a hozzájutás kizárólag a helyes kód megadásának a segítségével lehetséges, ezen dolog elvételének megkísérlése más kód alkalmazásával a lopás alkalmatlan eszközzel történő elkövetésének minősül. Zoll szerint a bíróság az ítéletében az alkalmatlan eszközt felcserélte ezen eszköz alkalmatlan alkalmazásával. Szerinte ugyanis a tettes által használt bankkártya a pénz felvételére alkalmas eszköz volt, csak a tettes nem tudta azt helyesen alkalmazni. Az idézett szerző szerint alkalmatlan kísérlet csak akkor állna fenn, ha a tettes által használt bankkártyát korábban érvénytelenítették volna, vagy a bankkártyához tartozó bankszámla üres lett volna.7
2002. február 28-i ítéletében a katowice-i fellebbviteli bíróságnak egy olyan esetben kellett döntenie, amikor is az erőszak alkalmazásával elkövetett rablás esetén a tettes kizárólag pénzt akart lopni, de lemondott a tervezett további cselekményéről, mert a sértettnél csak nagyon csekély pénzösszeg volt található. Ebben az esetben is az a kérdés, hogy alkalmas vagy alkalmatlan rablási kísérlet állapítható-e meg, hiszen a tettes elképzelésében a minimális pénzösszeg nem alkalmas elkövetési tárgyként jelent meg. A bíróság nem állapított meg alkalmatlan kísérletet a reálisan fennálló lehetőség ellenére csupán arra tekintettel, hogy az ellopni tervezett pénzösszeg értéke a tettes elvárásainak nem felelt meg. Ebben az esetben viszont értékelni kell, hogy a tilalmazott cselekmény elkövetésétől való tartózkodás önkéntes volt, ami a rablási kísérlet miatti felelősséget kizárja.8
Zoll megítélése szerint az alkalmatlan kísérlet büntetendősége az alkotmányos normákkal összeegyeztethető, és nem jelent kivételt azon elv alól, amely szerint a büntetendő cselekmény károssága és nem a tettes veszélyessége a felelősség és a büntetés alapja (tett-tettes büntetőjog). Az a tettes, aki egy alvó személyt akar megölni az ágyában, viszont nem tudja, hogy az áldozat nem található az ágyban, az ilyen eset az alkalmas kísérlettel azonos társadalomra veszélyességi fokot mutat. Hasonlóként kellene megítélni azt az esetet is, ha a tettes más ember megölésére alkalmas mérget készít elő és összecserélés folytán ártalmatlan eszközt önt a már előkészített teába. A korábbi esetekhez képest a társadalomra veszélyesség foka lényegesen kisebb, ha a tettes a már halottra lő, vagy hiányos tudása következtében az ölésre alkalmatlan, nem mérgező eszközt készít elő.9 Ez a megkülönböztetés számomra viszont szubjektívnek és önkényesnek tűnik, az ugyanazon bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék mellett a társadalomra veszélyesség fokának feltételezett különbözőségét illetően.
Német Btk. 22. § A bűncselekményt megkísérli az, aki a cselekményre vonatkozó elképzelése alapján a tényállás megvalósítását közvetlenül megkezdi.
23. § (1) A bűntett kísérlete mindig büntetendő, a vétség kísérlete csak akkor büntetendő, ha a törvény azt kifejezetten elrendeli.
(2) A kísérlet enyhébben büntethető, mint a befejezett cselekmény [vö.: 49. § (1) bek.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
