Tisztelt Ünneplő közönség!
Ha Kislégi Nagy Dénes[1] éri el a 100 éves életkort, azt más mércével mérjük, mintha egy intézmény - a pécsi jogi kar - lesz 100 éves. Egy intézmény 100 éve több emberöltőt is felölel. Magam is több generáció nevében állok itt, a magyar jogi oktatás bástyája (?), fellegvára (?), végvára (?) előtt. Szüleim az 50-es és 60-as években, feleségem és jómagam a 80-as években látogattuk a pécsi fakultás előadótermeit.
Megköszönve a megtisztelő felkérést, köszöntöm az egybegyűlteket, és ezalkalomból örömmel beszélek Önök előtt: jogról, univerzitásról, jogtudományról, a jog szakértőiről.
Az ember természetéből jogosultságok fakadnak. E jogosultságok kiegyensúlyozott elrendezettségét a jog biztosítja. A jog az emberi kultúra vívmánya, amelynek első régészeti emléke a legrégebbi őskori összeforrott combcsont. Miért? Mert ellentmond a túlélés mindenek fölötti szabályának, hogy a zsákmányszerzésre alkalmatlan élőlényt meg kell ölni, vagy veszni kell hagyni. Ehelyett megvédték, felgyógyulásáig táplálták. Valahonnan innen ered az egészséghez való jog. Ma jogunk van ahhoz, hogy - triázs ide, triázs oda - a kor színvonalához illő orvosi ellátásban részesüljünk, ahogy ahhoz is, hogy a környezetünkben épülő akkumulátorgyár ne mérgezze a talajvizet. Ha mégsem, a jog megteremti a mindenkit megillető jogos dolog megadásának kötelezettségét.[2] Helyreállítja a megbontott egyensúlyt és a jogot követő személyt az igazságosság akaratra ható erejével bátorítja.
A jog szakértői mi jogászok vagyunk, nem a moralisták, újságírók, közgazdászok vagy politikusok.[3]
Az universitas egyetemességet, mindenséget, világot jelent. Universitas bonorum, personarum, litterarum. A naprendszer egy nemrég felfedezett
- 137/138 -
aszteroidáját is "905 Universitas"-nak nevezték el. Az egyetemről azt tartják, hogy az egyetlen hely a világon, ahol:
- a barátságok örökké tartanak,
- minden nap tanulunk valami újat,
- tudás és kreativitás találkozik,
- szabadon kifejezhetjük gondolatainkat,
- álmaink valóra válhatnak,
- találkozhatunk különböző kultúrájú emberekkel,
- felfedezhetjük saját erősségeinket és gyengeségeinket,
- a jövőnk formálódik,
- megtapasztalhatjuk az önellátás és függetlenség érzését,
- életre szóló emlékeket gyűjthetünk.
Az egyetem tehát más mint a tanulmányok, több és kevesebb is mint a jog. Olyan életszakasz, amit többnyire szívesen idézünk fel.
A jogról úgy beszéltem, mint ami helyreállítja a megbontott egyensúlyt. Nos a világháború és Trianon után, illetve következtében, a pozsonyi jogi kar Pécsre telepítésekor még Magyarország századeleji viszonylagos egyensúlyi helyzete is megbomlott. A hagyományos magyar középosztály eltűnőben volt, a történelmi Magyarország hanyatlott. A megcsonkított ország elitje arra törekedett, hogy belsőleg megerősödve találja az a várva várt pillanat, amikor a történelmi Magyarország területe visszatérhet az anyaországhoz. 1923-ban talán ilyen gondolatokkal vállalkozott 11 professzor arra, hogy Pécsre telepedjen és újraindítsa a jogi oktatást. Az országnak új értelmiségre volt szüksége, amely képes a modern állam és egy eredményes szociális reformpolitika megvalósítására. E törekvéseket azonban sem a II. világháború időleges terület visszacsatolásai, sem az azt követő szovjet diktatúra nem engedte teljesülni. A pécsi jogi kar mégis - sokszor a megszűnés rémétől fenyegetve -, de folyamatosan működött. A második világháború előtti iskolázottságú és saját nevelésű, illetve a fővárosból eltávolított professzorokkal, maradandó tudományos teljesítménnyel. Ereky, Holub, Irk, Bihari, Földváry, Szamel, Herczeg, Korinek, Kecskés - már a szűk első vonal szédítően erős. Meg kell említeni a katedráról politikai okból eltávolított Óriás Nándort, Degré Alajost, Csekey Istvánt.[4]
A jövő irányát ma a kari kutatóintézetek, értékes kutatási projektek jelölik. Mindazonáltal a pécsi jogi oktatás igazi ereje hitelességében, gyakorlatiasságában és rugalmasságában rejlik.
Az alapvető kérdés mégis az, hogy az egyetemi évek hogyan hasznosulnak személyes életünkben? Elvesztegettük-e vagy építettünk rá - jobbak lettünk-e általa?
Vajon a saját életünkben képesek voltunk jól használni az itt tanult készségeket?
- 138/139 -
A jogtudomány a jogra vonatkozó igazolható tételek rendszere, amelynek kutatása a jogtudós számára igazi intellektuális kaland és élvezet. Tartalmaz elveket, szabályokat és intézményeket. A dogmatika és a definíciók megalkotása mellett egyre fontosabbá válik a norma érvényesülésének vizsgálata, a hatékonyság, a jogalanyok helyzetének javulása, a jog szociológiai, pszichológiai, politikai korlátjai és az arisztotelészi igazságosság érvényre juttatása, amely az egyenlőtlenségek csökkentését és a méltányosság érvényre juttatását célozza.
Jogtudományi értekezéseket olvasva[5] egyre szembe tűnőbb a leíró részek mellett az értékelő attitűd kiáltó hiánya vagy a gyakran homlokegyenest eltérő erősségű kritikai megközelítés. A jelenség okait illetően egyesek úgy vélik, hogy talán korlátozottak a kritikai elemzés erőforrásai, mások az elemzők jól felfogott gazdasági, politikai érdekeit látják a háttérben, illetve bizonytalanságra, félelemre utalnak. Ugyanakkor senki nem vitatja, milyen fontos a folyamatos, objektív szempontokon alapuló reflexió, az olyan értékelés, ami tudományos alapon áll, empirikus adatokat elemez, vagy éppen jogi elvekből, precedensekből indul ki.
Mégis milyen tudomány az, amelyik képes a jogrendszer állapotáról egyidejűleg rózsaszínű és sötét képet festeni? "Barbieland" és "Apokalipszis most" egymás mellett? Létezhet olyan "Jogtudományi Oscar díj", amit bármelyik megközelítés megkaphat?
A jog szakértői mi vagyunk. Miben különbözünk, azoktól a más képzettségű véleményformálóktól, akik jogi kérdésekben hatást gyakorolnak a nyilvánosságra?
A moralisták a humántudományokat a matematikával és a földrajzzal állítják szembe, mint ahol csak vélemény van és nem tudás. Azt tanácsolják, hogy légy óvatos, ha dühöt érzel egy véleménykülönbség miatt, mert valószínűleg a meggyőződésed ment túl azon a ponton, amit a bizonyítékok igazolnak.[6]
Az újságírók dramatizálják a jogot. Megrázó jelenetként mutatják be egy ifjú művész küzdelmét szerzői jogaiért. Véres mészárlásról, brutális gyilkosságról írnak, megszállott gonoszként, vagy éppen ártatlan bárányként jellemzik a megvádolt személyt.
A közgazdászokat a jogi döntések gazdasági hatásai érdeklik. Azt vizsgálják, hogyan befolyásolják a befektetői bizalmat, milyen költséggel vagy haszonnal járnak.
A politikusok attól függően állnak egy döntéshez, hogy az számukra kedvező vagy kedvezőtlen. Eszerint találják bölcsnek, megnyugtatónak, vagy fejezik ki csalódottságukat, ítélik elhamarkodottnak, elfogultnak, egyszerűen hibásnak. Ilyenkor azt is kifejezik, hogy a dolgot nem hagyják annyiban, intézkedéseket ígérnek.
- 139/140 -
A jog szakértői mi vagyunk, mi, akik a Savigny[7] jogértelmezési mód-szerek[8] felhasználásával, a rétoroktól tanult érveléssel keressük a megoldásokat. Ezek a módszerek nem kizárólagosak, azokat gyakran kombináljuk, kiválasztásuk a helyzettől függ.
Miféle jogalkalmazás az, ahol a módszerekről nem folyik célratörő, eredménnyel kecsegtető szakmai vita? Vitára való hajlandóság nélkül honnan várható, kitől remélhető előrelépés? Rajtunk jogászokon múlik? A felelősök mi vagyunk, a jog szakértői?
Köszöntőmben említést tettem összeforrott combcsontról, hogy az akkugyár ne szennyezze a talajvizet, az egyetlen helyről a világon, személyes életútról, itt tanult készségekről, Barbielandről és Apokalipszisről, vitára való hajlandóságról.
Nos akár a joggal, akár az egyetemmel, akár a jogtudománnyal, akár a jogászokkal szemben megfogalmazott kétségek arra hívják fel a figyelmet, hogy a helyes társadalmi kontextust újra és újra meg kell keresni. A jog időleges válaszokat ad, átmeneti megoldásokat nyújt. A stabilitás és a változás állandó harcban áll.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Köszönettel tartozunk a 11 alapító professzornak: Pázmány Zoltánnak, Kérészy Zoltánnak, Késmárky Zoltánnak, Schaurek Rafaelnek, Bozóky Gézának, Irk Albertnek, Falcsik Dezsőnek, Faluhelyi Ferencnek, Mihályfy Ernőnek, Vasváry Ferencnek, Vinkler Jánosnak, továbbá az azóta e falak között tanító jogtanároknak és diplomázó joghallgatóknak, akik modern gondolkodású értelmiségiként a dunántúli Magyarország megerősödését, országunk felemelkedését szolgálják.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! ■
JEGYZETEK
* Elhangzott 2023. szeptember 5-én, Pécsett.
[1] Az évszázados történelem távlatait jelzi, hogy a statisztika egykori professzora másodikos gimnazista volt, amikor a millenniumi ceremóniát rendezték. A Kúria egyik ablakából nézte végig a felvonulást, amely Ferenc József és Erzsébet királyné előtt haladt el, élén Perczel Dezső belügyminiszter és apródnak öltöztetett két fia. Lásd: Jelenkor 1982. 1. szám 75. oldal, HALLAMA ERZSÉBET: Beszélgetés Kislégi Nagy Dénessel
[2] Frivaldszky János: A jogfilozófia alapvető kérdései és elemei Szent István Társulat 2016. 13-15. oldal
[3] uo. 15. oldal
[4] Részletesen ír a pécsi jogi kar történetéről az Ádám Antal által szerkesztett "A pécsi jogi kar 90 éve" című kötet Pécs 2013.
[5] Az összkép OTDK dolgozatoktól PhD dolgozatokig és a legkülönbözőbb tudományos publikációk tapasztalatain nyugvó szubjektív vélemény, tudományosan bizonyára nem verifikálható.
[6] Bertrand Russeltől származó gondolat
[7] Érdemes megemlíteni, hogy Friedrich Carl von Savignyt a Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 16-án tartott közgyűlésén választotta tiszteleti tagjául. Lásd: https://mta.hu/data/dokumentumok/ix_osztaly/Jubileumi%20megemlekezesek/SAVIGNY_Hamza_MTA_2019.pdf
[8] Máig ható jelentőségét példázza: Ulrich Huber: Savignys Lehre von der Auslegung der Gesetze in heutiger Sicht. Juristen Zeitung 58. Jahrg., Nr. 1 (10. Januar 2003), pp. 1-17 Mohr Siebeck GmbH & Co. KG
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, ELTE ÁJK Pénzügyi Jogi Tanszék tanácselnök, Kúria.
Visszaugrás
