Az Európai Közösségek Bírósága (Bíróság) 2006. október 03-án hozta meg ítéletét a termelési tevékenységet terhelő olasz regionális adóval1 (IRAP) kapcsolatban az olasz nemzeti bíróság2 által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben3. A nemzeti bíróság előtt egy olasz bank támadta meg a regionális adóhatóság határozatát, melyben a hatóság elutasította a banknak az általa 1998. és 1999. évre megfizetett IRAP visszatérítésére irányuló kérelmét.
Az olasz nemzeti bíróság előtt folyó perben a felperes bank érvelése szerint ellentmondás áll fenn az IRAP-ot bevezető olasz jogszabály és a Hatodik Irányelv4 között. A nemzeti bíróság kérdésében a következőkre hivatkozott:
- az IRAP általánosan alkalmazandó minden olyan nyereségszerzésre irányuló termelési vagy kereskedelmi ügyletre, amelynek tárgyát termékek vagy szolgáltatások képezik és amelyet rendszeres, ilyen célú - azaz vállalkozás üzemeltetése vagy mesterség, illetve szakma gyakorlása során végzett - tevékenység keretében teljesítenek,
- az IRAP - habár más számítási módozaton alapul, mint a hozzáadottérték-adó (HÉA) - a termelési tevékenységből származó nettó értéket terheli, pontosabban a termelő által a termékhez hozzáadott nettó értéket, ily módon egyfajta hozzáadottérték-adónak minősülhet,
- az IRAP-ot a termelés és a forgalmazás minden egyes szakaszában kivetik,
- a termeléstől a fogyasztásig terjedő ciklus különböző szakaszai során kivetett teljes összeg megegyezik a termékek és szolgáltatások forgalomba hozatalakor érvényesített eladási árban rejlő adó mértékével.
E tényezők alapján tehát a nemzeti bíróság álláspontja szerint bizonyos mértékig hozzáadottérték-adó jellegűnek tekinthető az IRAP, azonban a bíróság bizonytalan volt a tekintetben, hogy a két típus között fennálló különbségek azon lényegi tulajdonságokat érintik-e, amelyek meghatározzák azt, hogy az egyik vagy a másik adó ugyanazon adónemhez tartozik-e vagy sem.
A nemzeti bíróság így - saját eljárásának felfüggesztése mellett - a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé: a Hatodik Irányelv 33. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy tiltja az IRAP kivetését a rendszeresen végzett, önállóan szervezett, termékek előállítására és kereskedelmére, illetve szolgáltatásnyújtásra irányuló tevékenységből származó nettó értékre?
A Bíróság álláspontja szerint a tételes rendelkezések elemzése mellett az előzetes kérdés megválaszolásakor figyelemmel kell lenni a HÉA közös rendszerének létrehozásakor követett célokra.
Az Első Irányelv5 bevezetője szerint a forgalmi adókra vonatkozó jogszabályok összehangolásának lehetővé kell tennie az olyan közös piac létrehozását, amelyen belül egészséges verseny folyik és amelynek jellemzői hasonlóak a belső piac jellemzőihez, megszüntetve az adóztatás azon eltéréseit, amelyek torzíthatják a versenyt és akadályozhatják a kereskedelmet. A Második Irányelv6 bevezető bekezdéseinek megfelelően a HÉA-nak fel kellett váltania a tagállamokban hatályos forgalmi adókat.
A közös HÉA-rendszer alapelve abban áll, hogy a termékekre és szolgáltatásokra a kiskereskedelmi szakasszal bezárólag általános fogyasztási adót alkalmaznak, amely adó az áruk és a szolgáltatások árával pontosan arányban van, függetlenül azon ügyletek számától, amelyek a termelési és a forgalmazási folyamat során az adó felszámítási szakaszát megelőzően valósulnak meg. Az egyes ügyletek során a HÉA csak az ár különböző összetevőit közvetlenül terhelő HÉA összegének levonását követően számítandó fel. A cél az, hogy az azonos ügyletek adózási feltételei egyenlők legyenek függetlenül attól, hogy azokat melyik tagállamban teljesítik.
A HÉA levonásának mechanizmusát a Hatodik Irányelv 17. cikkének (2) bekezdése szabályozza oly módon, hogy az adóalanyok jogosultak legyenek levonni az általuk fizetendő HÉA-ból a HÉA azon összegeit, amelyeket az előzetes termékek és szolgáltatások után számoltak fel és az adó az egyes szakaszokban kizárólag a hozzáadott értéket terhelje, valamint annak terheit a végső fogyasztó viselje. A korábbi irányelvekben meghatározott cél megvalósulása érdekében a Hatodik Irányelv 33. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Az egyéb közösségi rendelkezések, különösen a jövedéki termékek birtoklására, szállítására és ellenőrzésére vonatkozó általános, hatályban lévő közösségi rendelkezések sérelme nélkül, ezen irányelv nem akadályozza a tagállamokat biztosítási szerződésekre vonatkozó adók, a fogadásokra és szerencsejátékokra vonatkozó adók, a jövedéki adók, a bélyegilletékek és még általánosabban az olyan adók, illetékek vagy terhek fenntartásában vagy bevezetésében, amelyeket nem lehet forgalmi adóként jellemezni, feltéve ugyanakkor, hogy ezen adók, illetékek vagy terhek a tagállamok között kereskedelemben nem vezetnek alaki követelményekhez a határátlépéssel összefüggésben."
A Hatodik Irányelv tehát kizárólag akkor engedi meg a termékértékesítést, a szolgáltatásnyújtást és a behozatalt terhelő adók, illetékek és terhek valamely tagállam általi fenntartását vagy bevezetését, ha azok nem forgalmi adó jellegűek.
Az IRAP-ot az 1997. december 15-i 226. sz. törvény vezette be Olaszországban. A jogszabály 1-4. cikke szabályozza törvény hatályát. Az IRAP a régiók területén végzett termelési tevékenységet terhelő regionális adó, melynek:
- tárgya az önállóan szervezett, termékek előállítására vagy kereskedelmére, illetve szolgáltatásnyújtásra irányuló tevékenység rendszeres végzése,
- alanyai azok a gazdasági szereplők, aki az előbb meghatározott tevékenységet végzik, így a társaságok, szervezetek, természetes személyek, mezőgazdasági termelők - a közös befektetési alapok, a nyugdíjalapok és az európai gazdasági egyesülések kivételével,
- alapja a régió területén végzett tevékenységből származó termelés nettó értéke. A nettó érték általánosan (nem hitelintézeti, egyéb pénzügyi illetve biztosítási tevékenységet végzők esetén) az eredmény-kimutatásban termelési értékként besorolható tételek összege és a termelési ráfordításként besorolható tételek - itt egyesek kivételével - összege közötti különbség,
- mértéke az adó alapjának 4,25%-a az általános szabály szerint, azonban ez régiónként változó lehet.
A Bíróság álláspontja szerint annak megállapításához, hogy valamely adó, illeték vagy teher forgalmi adó jellegű-e, különösen az kell vizsgálni, hogy az veszélyezteti-e a közös HÉA-rendszer működését azáltal, hogy a termékek és szolgáltatások forgalmát, valamint a kereskedelmi ügyleteket a HÉA-ra jellemzőhöz hasonló módon terheli. Ilyennek kell tekinteni azon adókat, amelyek a HÉA alapvető jellemzőivel rendelkeznek, még ha nem is egyeznek meg vele minden szempontból. Különösen fontos ezért a HÉA alapvető jellemzőinek meghatározása, melyek a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a következők:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
