Az 1996. évi CXXII. törvény 2. §-ával módosított Pp. egy új 259/A. §-sal egészült ki. E rendelkezés értelmében a másodfokú, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amellyel szemben az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, jogorvoslati lehetőséget kellett biztosítani, megszüntetve azt a korábbi állapotot, amely szerint a fellebbviteli eljárásban hozott határozatok azonnal jogerősnek számítottak, s ellenük jogorvoslattal élni nem lehetett.
A másodfokú eljárásban is születhetnek azonban olyan határozatok (például szakértői díj megállapítása vagy költségmentességi kérelem tárgyában, rendbírság vonatkozásában) amelyek nem az elsőfokú döntés felülbírálatát jelentik, hanem a fellebbviteli eljárás lefolytatásával, annak eljárási mozzanataival kapcsolatosak. Az 1996. évi CXXII. törvény megalkotásakor az a szándék vezérelte a jogalkotót, hogy addig is, amíg a bírósági szervezeti rendszerbe az ítélőtáblák beépülnek (mely állapot a fellebbviteli rendszer kiegészülésével az ilyen döntésekhez jogorvoslati fórumot biztosíthat), legyen olyan speciális jogorvoslati eszköz, amely a sérelmet szenvedett félnek fellebbezési lehetőséget ad.
A Pp. 259/A. §-ával bevezetett kifogás jogintézménye ily módon arra az időre biztosít jogorvoslati lehetőséget az ilyen végzések ellen, amíg a táblák tevékenysége meg nem indul.
A kifogást a másodfokú végzés közlésétől számított 8 napon belül terjesztheti elő az érdekelt. A kifogást a vitatott határozatot hozó fellebbviteli tanácsnál kell benyújtani, s az ügyben eljáró bírósági tanács végzését maga is megváltoztathatja. Ha ez nem történik meg, a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa tárgyaláson kívül bírálja el, mégpedig a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával [Pp. 259/A. § (1) és (3) bekezdés]. Az így megszületett döntés ellen további jogorvoslatnak már nincs helye.
Az 1999. évi CX. törvény 174. §-ának (3) bekezdése 2003. január 1. napjától kezdve a Pp. 259/A. §-át hatályon kívül helyezte, figyelemmel arra, hogy 2003. január 1-jétől az eredeti elképzelések szerint az ítélőtáblák megkezdték volna működésüket.
Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény deklarálta, hogy az ítélőtáblák (az első három: a Fővárosi, a Pécsi és a Szegedi Ítélőtábla) tényleges működését csak 2003. július 1. napjától kezdik meg. E törvény 8. §-ának (7) bekezdése az 1999. évi CX. tv. 174. §-ának (3) bekezdésében közölt időpontot 2003. július 1. napjára változtatta, így a kifogás jogintézményét szabályozó Pp. 259/A. §-át a táblai működés megindulásától kezdődően hatálytalanították. A jogalkotói szándékot tekintve ez érthető is, hiszen a táblák "felállásával" megszűnik az az intézményi hiányosság, ami a kifogással érintett másodfokú végzések fellebbezhetőségét akadályozta. Kérdés azonban, hogy valóban megszűnt-e július elsején a kifogás mint rendkívüli jogorvoslat alkalmazhatósága, vagy mégis továbbél polgári eljárásjogunknak ez a sokak szerint némileg aggályosnak tartott jogintézménye?
Az 1999. évi CX. tv. 37. §-a a Pp.-t egy 233/A. §-sal egészítette ki, és a hatályon kívül helyezendő kifogás helyett megteremtette a másodfokú eljárásban hozott (jogorvoslati lehetőségre szoruló) végzések fellebbezhetőségét. E szabály szerint fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
