A távközlési ágazat felgyorsult fejlődése, sajátos piaci működése, a gazdasági válság keretében egyértelműen megnyilvánuló gazdasági és kereskedelmi jelentősége, a távközlési szolgáltatások iránti fogyasztási igények rohamos növekedése továbbá a gazdasági igazgatás, az állami gazdasági beavatkozás koncepcionálisan átalakuló szerkezete, erősödése alapján az amerikai törvényhozás megalkotta a távközlési piac szektor-specifikus szabályozását ("Communications Act of 1934", a továbbiakban: 1934-es törvény).
Az 1934-es törvény a távközlés stratégiai jelentőségével és piaci szerkezetének természetes monopóliumával összefüggő törvényszerűségeken alapult. Vagyis a távközléssel összefüggő nemzeti, közösségi, gazdasági, társadalmi, honvédelmi célokat egy nagyvállalat képes a leghatékonyabban szolgálni. A távközlési piac természetes monopóliumként kialakult berendezkedését tehát az 1934-es törvény a piaci működés, valamint a piacgazdasági szerkezeti elemek és törvényszerűségek mentén szabályozta, sajátos közszolgáltatási tartalommal. Ebből következően az AT&T természetes monopóliumként működő piaci szerkezetét ugyan fenntartotta és a közösségi érdekek alapján részletesen szabályozta, de a piaci versenyt nem részesítette kizárólagos védelemben: A piaci versenyt a szabályozás nem zárta ki, a piacra tehát bárki beléphetett.
A természetes monopólium azonban igencsak megnehezítette, szinte lehetetlenné tette a piacra lépést. Az 1930-as években az AT&T állította elő a távközlési eszközök, berendezések teljes körét, a vezetékes telefonszolgáltatás területén pedig piaci részesedése mintegy 80%-os arányt képviselt.
Legáltalánosabban a természetes monopólium fenntartásának alapja két fő szabályozási, közpolitikai elvi struktúrára épült. Az egyik a már többször említett antitröszt szabályok alóli sajátos mentesítés, a másik pedig az, hogy a távközlési szektorra vonatkozó szabályozás (1934-es törvény) nem tartalmazott aszimmetrikus, versenyélénkítő, a versenytársak piaci belépését, "betörését", az új piacra lépők piaci helyzetének megerősítését elősegítő, valamint a verseny működését, fejlődését garantáló jogintézményeket, szabályozási kereteket.
A távközlési piaci viszonyokkal összefüggő szabályozási típusú feladatok ellátására a törvény létrehozta a piactól, piaci szereplőktől független szabályozó hatóságot (Federal Communications Commission - FCC).1 A szabályozás az FCC hatáskörében egyesítette az ICC telefon-szolgáltatással és Federal Radio Commission (FRC) műsorszórással összefüggő hatásköreit.
Ahogy már említettük, az 1934-es törvény egységes szerkezetbe foglalta távközléssel összefüggő közszolgáltatási (illetve átviteli tartalmából következő "közszállítási") típusú tevékenységekre és szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás rendszerét. Az egységes szerkezeten belül azonban élesen, határozottan elválasztásra kerül a vezetékes telefon-szolgáltatás és a rádiófrekvencia útján, rádió-távközlési rendszerben működő műsorszórás.
Általánosan megállapítható, hogy az Egyesült Államokban - eltérően az európai országokban működő modellektől - a piaci alapú szolgáltatásokon belül a közszolgáltatások tartalmának fő jellemzője, elhatárolási ismérve a részletes, közszolgáltatási tartalmú szabályozás és az erős állami, közösségi felügyelet. Fontos hangsúlyozni, hogy a szolgáltatások közszolgáltatási minőségéhez, elméleti elhatárolásához nem elegendő a jogi szabályozás egyszerű fennállásának szempontja. (Hiszen majdnem minden szolgáltatásra vonatkozik valamilyen tárgyú és mélységű általános szabályozás, akár átfogó fogyasztóvédelmi-, akár verseny-, akár kereskedelmi szabályozás stb.) Valamely szolgáltatás tehát a közszolgáltatások elméleti alapjait, jellemzőit és fogalmi elemeit tartalmazó (azaz közszolgáltatási tartalmú) szabályozás mentén minősíthető "szabályozott szolgáltatásnak", illetve közszolgáltatásnak. (Pl.: ellátási kötelezettség, árlimit, speciális felelősség, adott közszolgáltatások keretében szükséges követelmények.)
A szolgáltatások vonatkozásában tehát alapvetően különbözik a kifejezett jogi szabályozás fennállása (érvényesülése) és a közszolgáltatási tartalmú, alapú szabályozás, a közszolgáltatási "szabályozottság" fogalma, struktúrája. Mindez az Egyesült Államokban különös és sajátos tartalmú szabályozást jelent. Az Egyesült Államokban ugyanis a piacgazdaság, a versenypolitika (illetve egyéb tényezők) története, sajátosságai alapján más országokhoz képest egyedülállóan "kifinomult", garanciálisan részletezett: a jogalkalmazási "keretekkel", elméleti alapokkal is összefüggésben álló, a szolgáltatások tartalmi rendszerezésére is kiterjedő, illetve a piaci versennyel, a magángazdaság működésével szorosan összefonódó, közszolgáltatásokra vonatkozó szabályozási struktúra alakult ki. Az Egyesült Államokban így határozott jelentőséget, illetve tartalmi, elméleti szempontból is valódi értelmet kap a "közszolgáltatási tartalmú szabályozás, a közszolgáltatási tartalmú szabályozottság" fogalma.
Mindezek alapján kiemelendők az Egyesült Államok piaci közszolgáltatásokra vonatkozó szabályozásának és magánszolgáltatásokhoz képest alapjaiban megkülönböztethető jellemzőinek ("szabályozottságának") legfontosabb elvi szempontjai:
• Az egyértelmű közérdekű kereslet.2
• A szolgáltatás vonatkozásában az igénybevételből való kizárhatóság, vagy kizárhatatlanság elméleti, elvi alapja a közösségi érdekekkel szoros összefüggést mutat.
• A hálózatos (természetes monopólium jellegű) infrastruktúra.
• A szolgáltatással összefüggő kiemelt és speciális felelősség.
• A minőségi elvárások.
• Az ellátással összefüggő sajátos követelmények és kötelezettségek, illetve biztonsági, (különösen élet-, és egészségvédelmi) szempontok.
• A gazdaság más területein előidézett kiterjedt pozitív külső gazdasági hatások (pozitív externália).
• A szolgáltatás ára feletti tranzakciós költségek csökkentésének, illetve
• a szolgáltatók körében fennálló piaci erő ellensúlyozásának és a hatékonyan működő piaci verseny fejlődésének, garanciáinak társadalmi és gazdasági szükségszerűsége.3
Mindez a távközlés területén is érvényesül. Az Egyesült Államokban tehát a telefonszolgáltatás nem a szolgáltatók vagy a szolgáltatás állami tulajdona, állami monopóliuma, hanem a részletesen és garanciálisan meghatározott, erős közösségi felügyeletet, illetve sajátos gazdasági és egyéb beavatkozást biztosító, közszolgáltatási tartalmú szabályozás alapján minősül közszolgáltatásnak. A távközlési közszolgáltatásokon belül önálló kategóriát képez az 1910-es szabályozás óta érvényesülő "közszállítás" fogalma.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
