Horváth Barna (1896-1973) a XX. századi magyar jogbölcseletnek "új színt"[1] adó jogászprofesszor élete oly színesen és tragikusan alakult, akárcsak hazánk századbeli történelme. Jogi tanulmányait 1920-ban fejezte be Budapesten, majd Moór Gyula, a mester és későbbi bíráló,[2] meghívására Szegeden habilitált jogbölcseletből 1925-ben. 1929-től 1949-ig a szegedi, illetve Észak-Erdély visszacsatolását követően rövid ideig a kolozsvári egyetemen tevékenykedett mint a jogfilozófia professzora. 1949-ben emigrációra kényszerült, 1950 és 1956 között pedig az amerikai progresszív társadalomtudomány műhelyének tekinthető The New School for Social Research tanáraként oktatott. Tanítványai között olyan nevek találhatóak, mint Bibó István, Szabó József és Vas Tibor.[3] Talán kevésbé ismert tény, de "a demokrácia és a jogállam elkötelezett híveként"[4] 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt a Polgári Demokrata Párt színeiben.[5]
- 52/53 -
Munkásságának korai éveiben nagy hatással volt rá Moór Gyula[6], akit az " új magyar jogfilozófia" megteremtőjének nevezett.[7] A korban divatos neokantiánus kutatásai mellett, Moór hatására kezdett el megismerkedni a kortárs német nyelvű és angolszász jogelmélet nagyjaival. Nagy impulzust gyakorolt rá többek között Kelsen, Verdgross, Pound és Laski.[8]
E kettős érdeklődése vitte arra az útra, amellyel létrehozta a "jogfilozófiai gondolkodás legeredetibb és legprovokatívabb teljesítményét"[9] a szinoptikus jogelméletet, melyet főként az 1934-ben, Berlinben kiadott Rechtssoziologie (A jog társadalom- és történelemelméletének problémái) című munkájában fejtett ki. Elmélete "a kontinentális újkantiánus, illetve az angolszász eredetű pragmatikus-empirikus szemlélet egymásra vonatkoztatása és összeegyeztetésének kísérete".[10] Művének hazai fogadtatása drámai, bár európai szinten jeles kritikus méltatták, itthon teljesen elfeledetté lett, sőt a megjelenés után a könyv kapcsán kirobbant személyeskedővé fajuló vita miatt viszonya végleg megromlott Moór Gyulával.[11]
Életművében azonban számos egyéb jelentős munkát találhatunk, az 1942-ben megjelent A géniusz pere. Sokrates-Johanna és az 1943-ban elkészült, máig hiánypótló Angol jogelmélet c. művek. [12]
Emigrációja után viszonylag keveset publikált, gyakran visszatért Európába mint neves egyetemek vendégoktatója.[13] Utolsó nagyobb munkája a modern fizikai felfedezések inspriálta Field Law and Law Field.[14]
1973-ban Massachusets államban hunyt el, életéről az 1993-ban magyar fordításban is megjelent Forradalom és alkotmány c. önéletrajzából olvashatunk.[15] ■
JEGYZETEK
[1] Szabadfalvi József (2015): Kísérlet az "új magyar jogfilozófia" megteremtésére a 20. század első felében. Akadémiai nagydoktori thesis, Debreceni Egyetem, 121. p.
[2] Zsidai Ágnes: Tény és érték. Moór Gyula és Horváth Barna jogfilozófiai vitája. Jogtudományi Közlöny, XLIV. évf. 10. szám. 1989; 513-520. p.
[3] Szabadfalvi, 2015: 126. p.
[5] Az életrajzot főként Szabadfalvi, 2015 alapján készítettem el.
[6] Szabadfalvi, 2015, 124. p.
[7] Szabadfalvi József: Tiszta jogszociológia felé. (Horváth Barna jogszociológiája). Budapesti Könyvszemle (BUKSZ), VIII. évf. (1996) 2. sz. (nyár) 135-138. p.
[8] Szabadfalvi, 2015, 123-125. p.
[9] Zsidai Ágnes: A jog Janus-arca (Horváth Barna szinoptikus jogelmélete). Tolle lege, II. évf. 1. szám. 2012.; http://tollelege.elte.hu/sites/default/files/articles/zsidaiagnes.pdf
[10] Szabadfalvi, 1996, 25. p.
[11] Zsidai, 1989, 513. p.
[12] Bihari Zsuzsanna: Dráma a jogelméletben - Horváth Barna géniuszai. In: Fazekas Marianna (szerk.) Jogi tanulmányok - 2014. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2014.
[13] Szabadfalvi, 2015, 121. p.
[14] Érdekesség, hogy e műve még itthon is visszhangot kapott, ld. bővebben: Kulcsár Kálmán: Jog - norma - valóság (Horváth Barna: "Law Field and Field Law" c. tanulmányának margójára). Jogtudományi Közlöny, XIV. évf. 9. szám. 1959.
[15] Bihari, 2014, 205. p.
Visszaugrás
