https://doi.org/10.59851/mj.73.02.9
Az ELTE Polgári Jogi Tanszék oktatói egy emlékkötet elkészítésével emlékeztek meg Harmathy Attila akadémikus, professor emeritus munkásságáról. A kötetben szereplő tanulmányok valamennyi esetben Harmathy Attila sokszínű életművéhez kapcsolódnak. Az olvasó a kötetben dologi joggal, szellemi alkotások jogával, hitelezővédelemmel és a családjoggal, valamint a polgári jog általánosabb kérdéseivel, így a jogösszehasonlítással, a precedensrendszerrel, a fogalomhasználat fontosságával vagy a magánjog fejlődésével foglalkozó tanulmányokkal találkozhat. A recenzió a tanulmányok legfontosabb részeit emeli ki.
Kulcsszavak: Harmathy Attila; emlékkötet; dologi jog; szellemi alkotások joga; hitelezővédelem; családjog; precedensrendszer; fogalomhasználat; összehasonlító jog; jogfejlődés
The faculty of the Department of Civil Law at Eötvös Loránd University commemorated the scholarly work of Attila Harmathy, academician and professor emeritus, by preparing a memorial volume in his honor. All the studies included in the volume relate in some way to the diverse interest of Attila Harmathy. Readers will find studies on property law, intellectual property law, creditor protection, and family law, as well as on broader issues of civil law, such as comparative law, precedent system, the importance of conceptual clarity, and the development of private law. In this review, I try to highlight the most important parts of the studies.
Keywords: Attila Harmathy; memorial volume; property law; intellectual property law; creditor protection; family law; conceptual clarity; comparative law; precedent system; development of private law
Az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének oktatói 2023. április 21. napján egy konferencián emlékeztek meg Harmathy Attila akadémikus, professzor emeritus munkásságáról. A konferencián elhangzott előadások írásos változatát az ORAC Kiadó emlékkötetben jelentette meg 2025-ben. A kötet szerkesztője, Szeibert Orsolya tanszékvezető egyetemi tanár az emlékkötethez fűzött előszavában kiemelte, hogy Harmathy Attila pályája zenitje felé tartva, nemzetközi elismertséggel rendelkezve is különös hangsúlyt helyezett a fiatalok képzésére és gondolkodásának fejlesztésére. A Harmathy-iskola olyan gondolkodásmódot képviselt, amely a jogot önálló tudománynak tekintette, ugyanakkor azt mélyen a társadalomtudományok hálójába beágyazva vizsgálta; ebből következően a kutatói munka a gondolkodás szabadságát és a látókör rendkívüli tágasságát igényelte. Az emlékkötetben alfabetikus sorrendben megjelent valamennyi tanulmány Harmathy Attila sokszínű és hatalmas jogi életművéhez kapcsolódik.
Csizmazia Norbert "A francia ingó jelzálogjog rövid története" című írásában a francia ingó jelzálogjog történetének áttekintését a római zálogjog főbb jellemzőinek áttekintésével kezdte. A forradalom előtti Franciaország jogát, az ancien droit-t a jogegység hiánya jellemezte, az északi területeken a szokásjog, míg a déli területeken az írott jog uralkodott. Ennek ellenére széles körben elfogadott volt az a maxima, amely szerint az ingó jelzálogjognak nincs dologi hatálya. VII. Károly igazságügyi reformja alapján elrendelte a szokásjog írásba foglalását és annak egységes törvényre emelését. Az ennek eredményeként megszületett Coutume de Paris és a Coutume d'Orléans az ingó jelzálogjog dologi hatálya mellett a jogosult elsőbbségi kielégítési jogát is tagadták. A korabeli kommentárok elsősorban a dologi hatály hiánya mögötti jogpolitikai indokokkal és a római joggal való összevetéssel foglalkoztak. A szabályozás melletti legfontosabb érvelés az, hogy a dologi hatály veszélyeztetné a forgalom biztonságát, mert az ingó dolgoknak nincs állandó és stabil értékük. A Coutume de Normandie, a Coutume d'Anjou és a Coutume du Maine azonban a dologi hatály tilalma mellett elismerte az elsőbbségi kielégítés jogát. A párhuzamos szokásjogok egységesítésére irányuló jogtudományi törekvések által kialakított "közös szokásjog" a párizsi szokásjogot vette alapul, így a megjelent művekben annak felfogása vált francia joggá; ez a felfogás érvényesült később a Code Civil kodifikálásakor is. A Code Civil 2006-os és 2021-es hitelbiztosítéki novellái azonban alapvető változásokat hoztak, és létrejött a dologi hatályú, elsőbbségi kielégítést engedő ingó jelzálogjog.
Faludi Gábor "Az állam szerzői jogi szerepvállalása" címmel megjelent tanulmányában arra mutat rá, hogy a szerzői jog a polgári jog más területeihez képest szorosabban kapcsolódik az államhoz és annak eljárásaihoz. Mindezt a szerzői jog fejlődéstörténete is alátámasztja, hiszen Európában a szerzői jog mint magánjog elsősorban az állammal szemben jött létre. A Berni Uniós Egyezmény felhatalmazást adott a tagállamoknak a kizárólagos jogok olyan korlátozásaira, amelyek állami szerepvállalással is járhatnak. A TRIPs-megállapodás megállapítja az állami beavatkozást igénylő célokat, ugyanakkor leszögezi, hogy a szellemi tulajdonjog magánjog. A megállapodás az állami szerepvállalást törvényhozási és jogalkalmazási úton kívánja megvalósítani. Az utóbbi évtized bővülő állami szerepvállalását támasztja alá a látásukban korlátozott személyek művekhez való hozzáférését segítő, ún. VIP Egyezmény. Ennek alapján a tagállamoknak ki kell jelölniük azokat a felhatalmazott szervezeteket, amelyek előállítják a könnyen hozzáférhető példányokat. Az állami szerepvállalás vonatkozásában sajátos téma a közös jogkezelő szervezetek működése. A fejlett jogrendszerekben csak a magánjogi forma lehet megfelelő, az állam szerepe ebben az esetben az ellenőrzésre korlátozódik: ilyen például a létesítési és működési feltételek vizsgálata vagy a
- 133/134 -
díjszabás felügyelete. Az utóbbi évek az állam szerzői jogosultként való fellépése szempontjából is változást hoztak, az egyik ilyen a nemzeti tervvagyon létrehozása, amely vagyon kezelése állami feladat, a másik változás pedig a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőkről készült művek és teljesítmények szabályozása.
Fuglinszky Ádám az alkalmazott jogösszehasonlítás területén vizsgálja a jogalkotói és a jogalkalmazói jogösszehasonlítást "Jogösszehasonlítás és jogátültetés" című írásában. Célja, hogy egyes jogi megoldások elfogadottságát, működését, előnyeit és hátrányait vizsgálja egy jobb, kompatibilisebb és elfogadható szabályozás megalkotása céljából. A jogalkalmazói jogösszehasonlítás során a másik jogrendszerből átvett szabály alkalmazása során vizsgálja a jogalkalmazó az intézmény idegen alkalmazását és értelmezését. Az alkalmazott jogalkotói jogösszehasonlítás tárgya sok esetben egyes jogintézmények átvétele, átültetése a hazai jogba. Noha a nemzetközi jogirodalomban az is vitatott, hogy lehetséges-e az eredményes jogátültetés, a szerző a jogátültetéssel mint jelenséggel kapcsolatban az alábbi öt tételt fogalmazza meg: a jogátültetés létezik, a jogátültetés eredményessége függ a jogintézmény szociokulturális beágyazottságától, a jogátültetésnek többféle motivációja lehet, mindez meghatározza annak eredményességét, a jogátültetés többféle csatornán keresztül történhet, és az átültetett jogintézményt össze kell hangolni a fogadó jogi környezettel.
A tanulmány következtetése szerint minél inkább önkéntes az átvétel, és minél inkább a megoldás észszerűségén alapul, valamint minél teljesebb az azt megelőző elemzés, annál valószínűbb, hogy sikeres lesz az átültetés.
Gárdos Péter "Ismerjük-e még a polgári jogot? - Gondolatok a korlátozott precedensrendszerről" címmel írott művében arra keresi a választ, hogy a korlátozott precedensrendszerben megismerhető-e még a jog. A korlátozott precedensrendszer több szabályon keresztül valósul meg. A tanulmány a magyar szabályozást összeveti az angol precedensrendszerrel. Utóbbi két elven alapul: a stare decisis és a bíróságok hierarchiájának elvén; azaz precedenserővel az ítéletben szereplő definíció vagy elv bír, illetve minden bíróság köteles követni a felette álló bíróság gyakorlatát. A magyar és az angol megoldás között alapvető különbségek fedezhetők fel. A common law esetében a bíróság ténylegesen jogot alkot, míg a magyar rendszerben jogalkalmazó és jogértelmező szerepet tölt be, és amíg az angol precedensrendszerben szinte valamennyi döntéshez precedenserő fűződik, addig a hazai megoldásban csak a Kúria határozatához fűződhet ilyen hatás. A Supreme Court indokolt esetben eltérhet a korábbi precedenstől, a Kúria azonban csak jogegységi eljárással teheti meg ezt. Az angol jogban az alsóbb bíróságok nem térhetnek el a magasabb fokú bíróságok döntéseitől, a magyar jogban azonban van erre lehetőség akkor, ha az indokolásban magyarázatát adja ennek a bíró. A szerző több pontban is kritikát fogalmaz meg a magyar precedensek elérhetőségével kapcsolatban: a hazai jogban nincs olyan jogesettár, amelyben hatékonyan kereshetők lennének a közzétett határozatok, a történeti tényállások nehezen ismerhetők meg, és problémás lehet az is, hogy az ítéleteknél nem egyértelmű, hogy azok irányadók-e még.
Tekintettel arra, hogy a polgári jogi követelések bíróság előtti érvényesítése és az igény bírósági végrehajtás útján való tényleges behajtása bizonytalan, a polgári anyagi szabályoknak fontos szerepük van a hitelezők védelmében - ezzel foglalkozik Kisfaludi András "Hitelezővédelem a polgári jogban" című tanulmánya. Az anyagi jogi hitelezővédelem két irányt követ. Az egyik ilyen a kockázatvállalásnál már meglévő vagyon védelme. A polgári jog az adós vagyonára korlátozottan tud figyelmet fordítani, azonban a hitelezőket ebből a szempontból két fontos jogintézmény is védi. A fedezetelvonó szerződés szabályai szerint a hitelező akkor is igénybe veheti a vagyontárgyat, ha az már nem a kötelezett vagyonába tartozik, emellett pedig a törvényes zálogjog alapján a hitelezőt több esetben (például fuvarozási, bérleti és megbízási szerződés) is külön megállapodás nélkül megilleti az adós vagyona vonatkozásában a zálogjog. A hitelezővédelem másik iránya az olyan vagyonmozgásokat kívánja megelőzni, amelynél az ellenszolgáltatás teljesítése kétséges lehet. Általános értelemben véve idesorolható az egyidejű teljesítés és a visszatartási jog. Speciálisabb szabály az előzetes szerződésszegés intézménye, amely a teljesítési határidő előtti, nyilvánvalóvá vált szerződésszegések során nyújthat segítséget. A kötelmi jog különös részében kifejezetten hitelezővédelmi szabályként került megalkotásra a hitelszerződés felmondásának rendszere. A szerző a kötelmi jog általános részének elemzése mellett kiemeli, hogy a társasági jogban a hitelezővédelem nagyobb jelentőséggel bír.
Lukácsi Péter "A szellemi tulajdon egyes oltalmi tárgyai és a verseny szabadsága" című írásában rámutat, hogy a szellemi alkotások joga és a versenyjog értékrendszerét tekintve ellentmondásba is kerülhetne egymással, azonban ma elfogadottnak tekinthető, hogy a két jogterület egymást kiegészítő elem. A legfontosabb érintkezési pont az, hogy a versenyjogi szabályok mennyiben korlátozhatják a kizárólagos jellegű szellemi tulajdonjogokat. A versenyjogi korlátokat külső és belső normákra lehet osztani: külső korlátnak minősül a kartelljogi és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma. Ritka esetekben akár az is előfordulhat, hogy a magatartás a szellemi alkotások joga szerint jogszerű, azonban a versenyjog alapján tilalmazott lesz (a licenc megtagadása, a technológiatranszfer-szerződések, az együttműködési megállapodások vagy a fúziókontroll területén a versenytársi technológiák megszerzésének kizárása). A belső korlátok az oltalmi feltételek és oltalomkizáró okok rendszerébe beépítve jelenítik meg a versenyjogi korlátozásokat. A szerzői jogban ilyenek lehetnek az ötlet, elv és elgondolás oltalomból való kizárása, valamint a szabad felhasználások esetei. A szabadalmi jogban belső versenyjogi korlátnak tekinthető az egyes kényszerengedélyek megadása. A beépített versenyjogi korlátok még nagyobb jelentőségre tesznek szert a védjegyjogban: az oltalomkizáró okok ebben az esetben is versenyjogi célokat szolgálnak, ilyen a megje-
- 134/135 -
lölés megkülönböztető képessége vagy a műszaki funkcionalitás szabályozása, de idetartoznak még az üzleti tisztesség követelményeit betartó személyek javára adott egyes kivételek. Ezeken felül ugyancsak versenyjogi szempontúak a használati kényszer és a belenyugvás szabályai.
Molnár Hella "Az elbirtoklás" címmel a kötetben megjelentetett tanulmányában az elbirtoklással mint tulajdonszerzési móddal, annak változásaival és funkciójával foglalkozik. A jogcímes elbirtoklás esetén az elbirtoklás már öt év elteltével bekövetkezik, ha a birtokos az ingatlan tulajdonjogát olyan szerződéssel szerezte, amely alapján a tulajdonszerzés ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérhetné. Mindez a jognyilatkozat bírói pótlásához képest jelent segítséget, amely kisegíti a hiányos átruházási tényállás miatt meg nem valósult átruházást. A szerző álláspontja szerint a jogszabály értelmezése alapján megállapítható az is, hogy jogcímes elbirtoklásra nem kerülhet sor ingyenes és olyan szerződések esetében, amelyek megfelelnek az ingatlan-nyilvántartási szabályok alaki követelményeinek. A szerző álláspontja szerint a jegyzői birtokvédelem igénybevétele legfeljebb a tulajdonosi joggyakorlás körében okozhatja az elbirtoklás megszakadását, közös tulajdon esetén az elbirtoklás feltételeit pedig kifejezetten szigorúan kell vizsgálni. A tulajdoni hányadtól eltérő használat nem vezethet elbirtokláshoz, hiszen arra akkor kerülhet sor, ha a tulajdonostársak akarata a végleges rendezésre irányult, és ők ebben a tudatban birtokolták. Emellett meg kell különböztetni a föld egy részének és eszmei hányadának elbirtokolhatóságát: míg az első esetben kizárt az elbirtoklás, ha a föld nem osztható meg, addig a második esetben akkor is van erre lehetőség, ha a megosztás nem lehetséges. A szerző álláspontja szerint dogmatikailag nem helyes az a felfogás, amely abban az esetben, ha a föld nem megosztható, tulajdonostársak esetén megengedné az elbirtoklással történő tulajdonszerzést az ingatlan eszmei hányadára. A tanulmány foglalkozik még azzal is, hogy a szabályozás az elbirtokló részéről nem követeli meg a jóhiszeműséget, azonban az az ingó dolgok esetén szerephez juthat, hiszen annak hiányában harmadik személynek a dolgot terhelő jogai nem szűnnek meg. Mindez viszonylagossá teszi a tulajdonszerzés eredeti jellegét.
Szeibert Orsolya "Az állam szerepe a családjogban - különös tekintettel a szülők gyermeket érintő megállapodásai létrehozására és azok bírósági megváltoztatására" című tanulmánya az állam családjogi szerepvállalását abból a szempontból vizsgálja, hogy milyen gondosság várható el a szülőktől a gyermekük tekintetében kötött szülői felügyeleti, kapcsolattartási és gyermektartási megállapodások során. Mindez abban kapcsolódik az állam szerepéhez, hogy milyen állami segítséget várunk el, illetve mennyiben avatkozhat be az állam az ilyen megállapodásokba. A házasság közös megegyezéssel való felbontásának feltétele, hogy a házastársak egyebek közt a szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és gyermektartás kérdésében is megállapodjanak. A Ptk. családjogi szabályai csak azt rendezik, hogy milyen feltételek mellett lehet a megállapodás módosítása iránt a bírósághoz fordulni, illetve milyen követelményei vannak a megváltoztatásnak. A szerző röviden áttekinti, hogy milyen fejlődés eredményeként alakult ki a módosítások ma ismert rendszere, kezdve a Csjt. közlönyállapotával, majd annak második és harmadik módosító novellájával, végül a Ptk. kodifikációjának felfogásával. A hatályos Ptk.-ban a szülői felügyeleti jog kérdésében való megállapodás két konjunktív feltétel függvénye és a Kúria gyakorlata alapján megállapítható, hogy a körülményváltozás vizsgálata szigorú és elsődleges, így a gyermek érdekeinek vizsgálatára ritkán kerül sor. A kapcsolattartást érintő megállapodások vonatkozásában a Ptk. nem tartalmaz konkrét rendelkezést, a bírói gyakorlat alapján a szülői felügyeleti jog szabályait kell alkalmazni rá. A gyermektartás vonatkozásában az általános rokontartási szabályok alapján lehet a megállapodás megváltoztatását kérni. A Kúria gyakorlata a megállapodás szerződéses jellegét emeli ki, és a felelős szülői magatartás elvárásából indul ki.
Tőkey Balázs "A polgári jogi fogalmak következetes használatának jelentőségéről" című írása egy, a Ptk. szerkezetéhez kapcsolódó előkérdéssel, az egyes kifejezések kódexen belüli következetes alkalmazásának problémakörével foglalkozik. A tanulmány alapállítása szerint a Ptk. rendszerében számos probléma merül fel a nem következetes szóhasználat miatt, amely akár a joggyakorlatra is kihatással lehet. A fogalomhasználat problémáit a következő csoportokra osztja. A kódex egyes jogintézmények kapcsán nem ad meg minden szükséges kifejezést. Erre jó példa lehet a szerződés megszüntetése, amely jelenti egyrészt a szerződés felek közös megegyezésével való megszűnését, másrészt pedig az ex nunc hatályú megszűnés alesetét is, szemben az ex tunc hatályú felbontással. A második problémás esetkör az, hogy egy adott fogalom több jelentéssel is bírhat: ezt a szerző a hatályosság, hatályossá válás és a relatív hatálytalanság fogalmának eltérő használatával szemlélteti. A következő ilyen esetkör a köznyelvi szinonimák jogalkotó általi nem következetes használata, amelyre példa a hozzájárulás és a beleegyezés elhatárolásának hiánya. Az utolsó esetkör pedig az, hogy a jogalkotó ugyanazt a fogalmat több kifejezéssel írja le, mint ahogyan az látható a tevékenységi és az ellenőrzési kör kapcsán.
Vékás Lajos "A magánjog kivívásai. Történeti visszapillantás és mérleg" címmel közölt tanulmányának kiindulópontja az, hogy a klasszikus magánjog számára mindig is kihívást jelentettek a gazdasági és társadalmi fejlemények és ideológiai támadások. A 18. századi magánjogi törvénykönyvek a mellérendeltség és jogegyenlőség elveiből kiindulva megteremtették a kötöttségektől mentes magántulajdont, a szerződési és egyesülési szabadságot. Ez a szabályozás azonban már születésekor töredezettséget örökölt, hiszen a kereskedelmi jog különálló, duális koncepciója nem tette lehetővé az egységes megalkotást. A kettősség azonban a 20. század elején fokozatosan elhalványult, majd a társadalmi változások és a magánjog kereskedelmi jogiasodása miatt megszűnt. A növekvő társadalmi feszültségek ugyanakkor egyre inkább szükségessé tették a magánautonómia korlátozását,
- 135/136 -
az állami beavatkozást és a kógens normák beiktatását. A társadalmi és gazdasági hatások közül mindig is kiemelt hatással bírtak a háborúk, amelyre jó példa az ún. valorizációs törvény, azaz az 1928. évi XII. törvénycikk. A klasszikus magánjogi felfogáson a 20. század második felében két társadalmi és jogi törekvés ütött rést, a fogyasztóvédelmi szabályok és az alkotmányos alapjogok magánjogi leképezése.
A fogyasztóvédelmi jogintézmények, mint például a sajátos értelmezési előírások, elállási jog biztosítása, a mellérendeltség és szerződési szabadság elvét fokozatosan egészítették ki. Az emberi jogok közvetlen elismerése nehezen egyeztethető össze a klasszikus magánjog ideáltípusával. A szerző ebben a körben két témát emel ki: a hátrányos megkülönböztetés elleni védelmet és a magánjogi igényérvényesítés lehetőségét. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, ELTE ÁJK. https://orcid.org/0009-0009-2342-8257
Visszaugrás
