Az alapjogok szemantikai nyitottsága miatt az alapjogok alkalmazása során különös jelentősége van az általános alapjogi dogmatikának, amely arra a kérdésre ad választ, hogy egy meghatározott jogrendszerben hogyan kell alkalmazni az alapjogokat. A nemzeti alkotmányok nem tartalmaznak ugyan különálló általános és különös részt, az alkotmánybírósági gyakorlat és a jogtudomány kidolgozta az alapjogok értelmezésének általános kereteit. Tanulmányomban azoknak a módszereknek az azonosítására törekszem, amelyek az alkotmánybírósági gyakorlatban és az arra reflektáló szakirodalomban az alapjogok értelmezésének alapját jelentik. A példaértéke miatt a német általános alapjogi dogmatikát tekintem kiindulópontnak, amely mintául szolgált a magyar alkotmánybírósági gyakorlat számára is. Ezen túlmenően figyelembe veszem az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is, mivel az hatást gyakorol az Alkotmánybíróság gyakorlatára.
Kulcsszavak: alapjogok, általános alapjogi dogmatika, alapjogok csoportosítása, alapjogok funkciói, alapjogok szerkezete
Az alapjogok (vagy alapvető jogok) olyan egyéni jogosultságok, amelyeket általában egy magasabb rangú jogforrásban (tipikusan alkotmányban, esetleg nemzetközi szerződésben) rögzítenek. Az alapjogokat feloszthatjuk emberi jogokra és állampolgári jogokra, aszerint, hogy minden embert vagy pedig csak az adott állam polgárait illetik-e meg. Az alapjogok terminus német hatásra (Grundrechte) terjedt el Európában, amely szóhasználatot később átvettek az Európai Unió szervei, végül pedig bekerült az Európai Unió Alapjogi Chartájába. Az "emberi jog" fogalma egyes nemzetközi jogi dokumentumokban azonos lehet az "alapjog" fogalmával (például az Emberi Jogok Európai Egyezményében). A hatályos magyar Alaptörvény az "alapvető jogok" terminológiát használja.
Az alapjogok megfogalmazása rendszerint nagyon általános (például: mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához), ezért az alapjogok alkalmazása során különös jelentősége van az általános alapjogi dogmatikának. Az alapjogi dogmatika az alapjogok értelmezésére és alkalmazására vonatkozó általános módszertani keretet képez, amely az alapjogok jogi jellegére, az alapjogok személyi és tárgyi védelmi körére, valamint az alapjogok korlátozási lehetőségeire vonatkozik.[2] A nemzeti alkotmányok nem tartalmaznak ugyan különálló általános és különös részt, az alkotmánybírósági gyakorlat és a jogtudomány kidolgozta az alapjogok értelmezésének általános kereteit. Az általános alapjogi dogmatika legdifferenciáltabb rendszere Németországban alakult ki, amelynek több eleme (az alapjogokból fakadó negatív és pozitív kötelezettségek megkülönböztetése, az alapjogsérelem vizsgálatára kidolgozott arányossági teszt és az alapjogok lényeges tartalmának védelme) világszerte elterjedt, ezért azoknak a módszereknek az azonosítása során, amelyek az alapjogok értelmezésének alapját jelentik, a német általános alapjogi dogmatikát tekintem kiindulópontnak, amely mintául szolgált a magyar alkotmánybírósági gyakorlat számára is.[3] Ezen túlmenően figyelembe veszem az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is, mivel az hatást gyakorol az Alkotmánybíróság gyakorlatára.[4]
- 22/23 -
Bár az alapjogok védelmének általános dogmatikai keretei tekintetében alapvető hasonlóságok mutathatók ki a német és magyar gyakorlatban, a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban nem bontakozik ki az alapjogok szerkezetéhez és funkcióihoz igazodó differenciált fogalmi keret. Míg a német gyakorlatban az alapjogok sérelme vizsgálatának alapja a vertikális (állam-állampolgár közötti) viszonyokban az alapjogok tárgyi védelmi körének és korlátozásának megkülönböztetése, és ezt követően a korlátozás igazolhatóságának vizsgálata, a magyar alkotmánybírósági gyakorlat - az Alkotmánybíróságnak a régi Alkotmányon alapuló hatásköreire tekintettel, amely nem ismerte a jogalkalmazás felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz intézményét és meghatározó hatásköre az utólagos, absztrakt normakontroll volt - az alkotmányossági vizsgálat általában az alapjog állami beavatkozást elhárító funkcióját érvényre juttató szükségességi-arányossági vizsgálatra szűkült, azaz a korlátozás igazolhatóságának vizsgálatára. A szükségességi-arányossági teszt gazdag irodalmával szemben,[5] az alapjogok szerkezetét a magyar szakirodalom sem vizsgálja.[6] Tekintettel arra, hogy a korábbi Alkotmány nem tartalmazott sem általános, sem speciális jogkorlátozási kritériumokat, az alapjogi tankönyvek az általános rész alatt a korlátozás igazolására koncentrálnak a védelmi kör és a korlátozás vizsgálatának elkülönítése nélkül.[7]
Az Alaptörvény az alkotmánybírósági gyakorlatban kidolgozott szükségességi-arányossági tesztet építette be az I. cikk (3) bekezdésébe, az Alaptörvény módosításai pedig több speciális jogkorlátozási klauzulát is beemeltek az Alaptörvény szövegébe [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés, IX. cikk (4)-(5) bekezdés, XVI. cikk (1) bekezdés második mondat] az eredeti szövegben már szereplő speciális korlátozási klauzulák mellé [XIII. cikk (2) bekezdés, XXIII. cikk (6) bekezdés]. Ezen túlmenően az Alaptörvény bevezette a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz intézményét - amely az Alaptörvény 28. cikkében a bíróságok számára rögzített alkotmánykonform értelmezés kötelezettsége érvényesítésének eszközeként - az alapjogvédelem általános dogmatikai kereteinek újragondolását követeli meg. Felmerül a kérdés, hogy az absztrakt normakontroll hatáskör keretében, a norma alkotmányosságának vizsgálatára kidolgozott fogalmi keretek alkalmasak-e arra, hogy alapul szolgáljanak a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatára.
A tanulmányomban tehát azoknak a módszereknek az azonosítására törekszem, amelyek a német és magyar alkotmánybírósági gyakorlatban, illetve szakirodalomban az alapjogok értelmezésének általános alapját jelentik.[8] A kiindulópontot az emberi jogok eredetére vonatkozó legfontosabb elméletek bemutatása, valamint az alapjogok és emberi jogok védelme normatív kiindulópontjainak rögzítése képezi, jogtörténeti kitekintéssel, valamint az alapjogok csoportosítása az alapjogok által alkotott objektív értékrendszer átláthatósága és jobb megértése érdekében. Ezt követően vizsgálom az alapjogok funkcióit és az ezek érvényesítésére kidolgozott jogintézményeket, valamint az alapjogok szerkezetét, amely a szabadságjogok és politikai jogok védelmén alapul. Ezzel összefüggésben az a kérdés merül fel, hogy ezek a jogintézmények biztosítják-e az alapjogok mindkét funkciójának azonos intenzitású védelmét.
Az alapjogok eszmetörténetileg a természetjogi hagyományból származnak, amely szerint az ember alkotta szabályokhoz képest léteznek magasabb rendű normák: a természeti vagy isteni eredetű örök törvények.[9] A természetjogi felfogás szerint az emberi jo-
- 23/24 -
gok az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogai, amelyek az embert az emberi minőségéből fakadóan illetik meg, így már az állam létrejötte előtt léteztek, és ezért azok a jogrendszer számára adottak. Locke felfogásában a természeti törvényen alapuló természetes jogok a politikai társadalom létrehozását követően is kötelező, olyan - az ész parancsából következő - magasabb rendű normák, amelyekkel az emberi törvények nem lehetnek ellentétesek.[10] Az emberek természetes jogainak védelme tehát a központi hatalom működésének legfőbb korlátja. Az emberi jogok eredetének elméleti megalapozása szempontjából kulcsfontosságú Immanuel Kant etikai tanítása, aki a racionális és akarattal bíró, autonóm ember képéből indult ki. Kant elméletének központi eleme az emberi méltóság, amely megkülönbözteti az embert a dolgoktól. Ennek értelmében az ember mint eszes lény személy, akinek létezése önmagában abszolút értékkel bír, ami miatt önmagában vett cél.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
