A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói feladatainak esszenciája tulajdonképpen a jelen tanulmány mottójául választott idézettel jellemezhető röviden: "Akinek hasznára van a bűntett, az a bűnös." A "bűnös" keresése minden vizsgálat alapkérdése, ily módon a vizsgáló elsődleges feladata a versenyjogsértés elkövetőjének a megtalálása és a jogsértés körülményeinek a feltárása, amely olykor számos nehézségbe ütközik. Az esetek többségében maga a jogsérelem sem nyilvánvaló, ugyanis a gazdasági élet, így a verseny bizonyos szegmensei a külső szemlélők számára rejtve maradnak. Ahhoz, hogy a vizsgálók eleget tudjanak tenni legfőbb feladatuknak, és az elért vizsgálati eredmények beválthassák a hozzájuk fűzött reményeket, számtalan egyéb részfeladat teljesítésére van szükség, amely körbe vizsgálati jogosítványok és eljárási garanciák is beletartoznak. A cikksorozat I. és II. részében kísérletet teszek a vizsgálók munkájának bemutatására, a rendelkezésükre álló vizsgálati eszközök és az őket terhelő kötelezettségek bemutatására, egyben értékelve a lehetőségekben rejlő tényleges vagy potenciális útvesztőket, amelyek elkerülése kulcsfontosságú az eredményes vizsgálat lefolytatása érdekében. Mielőtt rátérnék a törvény adta vizsgálati jogosítványok és eljárási garanciák ismertetésére és értékelésére, röviden szót kell ejtenem a vizsgálói karral szemben támasztott szakmai elvárásokról.
A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálói szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező köztisztviselők, többségük jogász vagy közgazdász, de sokan mérnöki végzettséggel rendelkeznek, amely nagy segítséget jelenthet bizonyos piaci ismeretek elsajátítása során. A Hivatal a vizsgálói kar felkészültségét és naprakészségét folyamatos továbbképzésekkel biztosítja, amelyre azért van szükség, mert a versenyfelügyeleti eljárások eredményes lefolytatása komplex - jogi, közgazdasági és speciális piaci - ismereteket igényel. A jelenlegi rendszerben a szakmai irodák vizsgálói többnyire egyedül dolgoznak, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő ügyekben azonban nemzetközi gyakorlattal rendelkező társvizsgáló segíti munkájukat. Az ún. team-munka inkább a Kartell Iroda által lefolytatott vizsgálatokra jellemző, amelyet az ügyek összetettsége és az iratok nagy mennyisége indokol.
A vizsgálói kart munkájának ellátása során szigorú összeférhetetlenségi szabályok és a köztisztviselői eskü kötik, amelyben foglaltak szem előtt tartása minden vizsgáló kötelessége. Az esküszöveg értelmében - a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 12. § (2) bekezdése alapján - a vizsgálóknak hivatali kötelességüket részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásuk szerint kell teljesíteniük.
A gyakorlatban nincsen két tökéletesen egyforma ügy, ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a megszerzett vizsgálói rutin ne korlátozza az eljárásokat, ezáltal szükségtelen és káros határok közé szorítva a versenytanács mozgásterét. A vizsgáló tulajdonképpen akkor végzi igazán "jól" a munkáját, ha az adott ügyben folytatott vizsgálati cselekményei elegendőek ahhoz, hogy a versenytanács megfelelő döntési helyzetbe kerüljön. Ezzel kapcsolatban főként arra utalnék, hogy egy majdani eredményes és sikeres eljárás alapja a jó ügyindítás.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 67. §-a és 70. §-a együttes alkalmazásával a vizsgálónak oly módon kell előkészítenie és megfogalmaznia az eljárásindító végzést, hogy az ne legyen sem túl szűk vagy tág, vagyis pontosan meg kell jelölnie, hogy a vállalkozás amely magatartását vagy gyakorlatát, milyen okból és amely jogszabályhelyek alapján kifogásolja. Nagyon fontos, hogy az ügyindító végzésben meg legyen jelölve a konkrét jogszabályhely, amely alapján a vizsgáló a vizsgálati szakasz lezárásaként elkészülő jelentésében a jogsértés vagy annak hiányának megállapítását kívánja indítványozni az eljáró versenytanácsnak. Értelemszerűen hibát követ el a vizsgáló, ha olyan magatartás vagy jogszabályhely alapján javasolja a jogsértés megállapítását, amely nem szerepelt az eljárásindító végzésben.
Az ügyindítás tekintetében az első és legfontosabb tehát a vizsgálat tárgyának precíz meghatározása. A versenyfelügyeleti eljárás ezt követő szakaszaiban pedig elsősorban azt szükséges szem előtt tartani, hogy az ügyindító végzés által meghatározott mederben folytassa le a vizsgáló a vizsgálatot. Amennyiben olyan körülmény merül fel, amely megkérdőjelezi a vizsgálat eddigi irányát, a Tpt. 71/A. § alkalmazásával a vizsgáló végzésében az eljárás megszüntetéséről, vagy a Tpt. 70. § (4) bekezdése alapján a vizsgálat kiterjesztéséről dönt. Tekintettel arra, hogy ezen eljárási cselekmények jelentős mértékben meghatározhatják a vizsgálat kimenetelét, az eljáró versenytanács egyfajta kontrollszerepet tölt be. Ez abban nyilvánul meg, hogy a versenyfelügyeleti eljárás vizsgáló általi megszüntetése esetén e végzés ellen előterjesztett jogorvoslati kérelemről az eljáró versenytanács dönt: helybehagyhatja, megváltoztathatja, megsemmisítheti a végzést, és új eljárásra utasíthatja vizsgálót. A vizsgálat kiterjesztésénél kicsit más a helyzet, az eljáró versenytanács visszaadhatja az iratokat a vizsgálónak, ha úgy látja, hogy további vizsgálatra van szükség, az eljárás kiterjesztése vált szükségessé vagy új ügyfél eljárásba vonása indokolt.
Az ügyindítás, mint jogintézmény jelentőségét támasztja alá az a körülmény is, hogy Magyarországon tulajdonképpen a versenyfelügyeleti eljárások érdemi lezárását képező közigazgatási döntések nyilvánosságra hozatala és azok sajtóvisszhangja tölti be azt a funkciót, hogy a gazdasági verseny szereplőit - elsősorban a fogyasztókat említeném - tájékoztassa a versenyjogsértésekről, ezáltal buzdítva őket arra, hogy a jogsértés folytán elszenvedett káruk megtérítését követeljék a bíróságon. Ez ideáig ez a jogintézmény még nem mutatott fel számottevő eredményt, holott a Tpt. már 2005. november 1-je óta tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a törvény III-V. fejezetében foglalt törvényi tényállások megsértése esetén polgári jogi igény érvényesítése iránt közvetlenül indíthassanak pert a sérelmet szenvedett felek. A jelenlegi rendszerben a piaci szereplők egy konkrét ügy kapcsán ezen lehetőségről történő informálása nem képezi a vizsgálók feladatát.
Szerencsés megoldása a Tpt.-nek, hogy teret enged a szabad bizonyítás érvényesülésének azzal, hogy nem tartalmaz olyan megkötést, amely alapján a versenyfelügyeleti eljárások adatkéréssel, információszerzéssel kapcsolatos vizsgálati cselekményei során a hatóság kötve lenne bármilyen bizonyítási eszközhöz. A tanulmány ezen részében foglalt megállapítások, következtetések az olyan versenyfelügyeleti eljárásokban szerzett tapasztalatokon alapulnak, amelyek során a bizonyítási eljárás teljes egészében lefolytatásra került. Ebből kifolyólag azok a versenyfelügyeleti eljárások, amelyek esetében végzéssel történő megszüntetés vagy kötelezettségvállalás elfogadása indokolt, véleményem szerint más vizsgálói attitűdöt igényelnek, amelynek ismertetése meghaladja a jelen tanulmány kereteit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
