Az igazságra való törekvésnek, vagy legyünk reálisak jobbára csak vágynak ezer és ezer formában testet öltő ábrázolása ismert az ókortól napjainkig. Ahány alakzat, annyi képi értelmezése a jó és rossz megítélésnek. Sajátságos, de a különbözőségek ellenére egy közös vonás mégis fellelhető. Két központi szereplő van jelen: az igazságot mérlegre tevő Istenség és az életek, vagy tettek megítélését megmutató mérleg. A választott Istenség nyilván mindig megfelelt az adott kor vallási irányvonalának, lehetett az a fáraók Egyiptomában Anubis, vagy a máig "szolgálatban álló" Jusztícia, azonban a mérleg, mint szimbólum, mint az ítélet mutatója időtállónak bizonyult.
Az igazságszolgáltatás a valóságban azonban nem kétszereplős "műfaj". A szereposztásban, a felek és jogi képviselőik, a tanúk mellett, ha nem is minden esetben, de többnyire helyet kapnak a bírók speciális szakterületi segítői, az igazságügyi szakértők is. A joggyakorlat körültekintően határozza meg felek és jogi képviselőik státuszát, míg a szakértők és tanúk esetében már kevésbé árnyalt a definíció. A szakértők perbeli szerepe, státusza különbözik is, meg nem is a tanúkétól. A szakértők helyzete enyhén szólva felemás. Bár többnyire tetemes iratanyaggal érkeznek a tárgyalásra - asztaluk nem lévén - a hallgatóság padsoraiban, ölükben ügyeskedve, ügyetlenkedve kell hadrendbe állítsák papírjaikat. Még jó, ha egy-egy humánusabb bíró engedélyezi számukra az ülve történő véleményadást. Legjobb megoldást talán - a hiányzó asztalka pótlására - a régi mozik pereceseitől kölcsönzött, nyakba akasztható fonott kosárka biztosítana. (De hol vannak már azok a kosarak, hol vannak azok a perecesek.) Már a bíróság épületébe történő belépés is szimbolikus jelentéssel bír. Míg a felek "alkalmazottai" a jogi képviselők, mint régen a diplomaták a határon, "zöld folyosón" zavartalanul léphetnek az ítélkezés házába, addig a bírók "munkatársait" - holott ma már a szakértők is részesülnek kellő jogi oktatásban - átvilágítják, zsebeik tartalmát kikutatják. De még csak el sem kell jutni a bíróság épületébe, hogy érezze szakértő, "hol a "helye". A tárgyalásról szóló értesítés - mely szövegezésében megegyezik a tanúknak kiküldöttel - szinte prejudikálja, hogy a szakértő mindenféle bűnös hajlamok rabja, így viszont alig érthető, hogyan lehet egyáltalán rájuk bízni egy peres ügy szakkérdései megítélését. A példaként kiemelt formai anomáliától eltekintve a szakértők perbeli szerepe azért többé-kevésbé helyén van. Amennyiben a szakértő ismeretei, vagy tárgyalási tapasztalatai alapján képes elfogadni, hogy nem övé a főszerep, akkor jól tud illeszkedni a jogszolgáltatás folyamatába. Kétségtelen, hogy a szakértői logika sokszor más irányba vinne, mint amerre a perrendtartás, vagy a bírói elvárás terel, így szakértőnek - olykor - nem kis önfegyelemre van szüksége, hogy csak addig terjeszkedjen, ameddig Jusztícia neki szabott "takarója" ér.
A szakértői közrehatás mértéke egy ítéletben az adott ügy jogi összetettsége, illetve "speciális szakkérdése" területén fennálló bonyolultsága függvénye. Nyilván vannak jogilag egyszerű, ugyanakkor a szakkérdés szempontjából rendkívül bonyolult ügyek, és fordítva, van amikor szakértőnek alig van feladata (illetve nem is szükséges szakértő bevonása) viszont a jogi helyzet megítélése komoly fejtörést okoz. Természetesen abból adódóan, hogy szakértő közrehatása az adott esetben történetesen meghatározó egy ítélet szempontjából nem következik, hogy perbeli szerepe bármit is változna. Nem vitás, hogy a szakértői vélemény csupán egy a per eldöntéséhez szükséges bizonyítékok láncszemei közül, még akkor is, ha esetlegesen kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezek a megállapítások ugyan - főleg jogi körökben - axiómáknak tűnnek, mégis adódnak olyan perbeli helyzetek, ahol kétely ébredhet kőbevésettségük vonatkozásában. A Pp. 166. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Szakértőt a bíróság a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján akkor rendel ki, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmények megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a tényállást a bíróság a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Első megközelítésben ezzel egyet is lehet érteni. A szakértő ugyanakkor szakvéleménye kialakításakor maga is bizonyítékokat kénytelen mérlegelni, hiszen minden szakterületnek megvannak a biztos kapaszkodói és azok mellett számos olyan információ, melyek csak részlegesen rajzolják ki az adott kérdésre vonatkozó válaszokat. A szakértői bizonyítás - a műszaki életben - a pertárgy helyszíni (illetve laboratóriumi és egyéb formában történő) vizsgálata, valamint a periratok elemzése alapján történik. A szakvéleményben megfogalmazott szakértői álláspont, amennyiben a lehetőségek ezt lehetővé teszik közvetlen vizsgálatokra, elemzésekre épül és ilyenkor sok esetben (az eredeti állapot változatlansága függvényében) mód van aggálytalan szakvélemény készítésére. Amennyiben a "közvetlen" vizsgálatra nincs, vagy csak korlátozott mértékben van lehetőség, úgy a szakértői vélemény kialakítása során több-kevesebb szerepet kapnak a "közvetett bizonyítékok", a műszaki és egyéb dokumentumok. A rendelkezésre álló bizonyító eszközök függvényében a szakértő egyértelmű szakmai álláspontot fogalmazhat meg, de sok esetben csak műszakilag valószínűsíthet, illetve megállapíthatja, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek nem elégségesek konkrét szakértői álláspont megfogalmazásához. Annak érdekében, hogy a szakvélemény használható lehessen el-
-374/375-
kerülhetetlen, hogy szakértő - a konkrét ügyekben - a fenti lehetőségek valamelyikéhez eljusson. A bíróság szempontjából a "mellébeszélés" nem jelent segítséget, ellenben annak kimondása, hogy a bíróság által feltett szakkérdés az adott helyzetben szakértői eszközökkel nem dönthető el, már alapja lehet az ügy érdemi továbbvitelének, vagy lezárásának. Az, hogy a szakértő által elkészített szakvélemény mennyiben képes közel vinni az igazsághoz, csak részben függ a szakértőtől, az viszont, hogy szakvéleménye mennyire használható az ítélkezésben, szinte minden esetben a szakértő rátermettségén áll vagy bukik. Nem ritka persze az sem, hogy a várt, elvárt szakértői állásfoglalás azért marad el, mert a szakértő akarva akaratlanul szereptévesztésbe esik. A tapasztalat alapján ez a hiba jellemzően a kevés szakvéleményt adó, bár szakmájukat talán magas szinten művelő szakértőknél fordul elő gyakrabban. A műszaki szakértő és műszaki szakember feladata, szerepe közötti eltérés cseppet sem elhanyagolható, így nem mindegy az sem, melyikük jut szerephez egy per keretében. A műszaki szakember feladata alapvetően az alkotás, fejlesztés, valami új létesítmény vagy koncepció létrehozása, ezzel szemben a műszaki szakértő reprodukál egy korábbi folyamatot, helyzetet, objektumot elemez, értékel. Míg egy tudományos munkánál akár érdem is lehet, ha az az eredetileg feltett kérdések számát megsokszorozza, addig egy szakvéleményben a kérdések konkrét válaszokkal kell, kellene záruljanak. A bíróság ennek hiányában - hogy "ítélkezési pozícióba" kerülhessen - gyakorta további vizsgálatot, esetleg új szakértőt kell igénybe vegyen. Szakértői szempontból némileg más esetkör az a - jogi képviselők által gyakorta kifogásolt - szerepvállalás, amikor a szakértő úgymond "jogkérdésbe avatkozik". Amennyiben a szakértő a szakkérdéseket aggálytalanul megválaszolja, úgy a per előrehaladását nem akadályozza azzal sem, ha szakvéleményében esetlegesen - a szakmai ésszerűség határain belül - "határátlépést" követ el (más kérdés, hogy ezen tevékenységének díjazását a bíróság hogyan ítéli meg). Nem képzelhető el hatékony közös munka akkor, ha a nincs kiépítve híd az igazságszolgáltatás szereplői között, ha az egyik a paragrafusokba, míg a másik műszaki szakzsargonba zárkózva elbeszél egymás mellett. Jogalkotók nem ok nélkül írták elő szakértők részére kötelező jelleggel a jogi képzést, továbbképzést. Végső soron pedig bíróság kompetens eldönteni, hogy a szakértő megmaradt-e azon a szinten, mely indokolt műszaki álláspontjának "igazságügyi szakértősítéséhez", vagy öncélú jogászkodásba keveredett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
