Jelen írásom célja, annak bemutatása és elemzése, hogy Ausztriában milyen rendszerben valósul meg az egészségügyi ellátás során bekövetkező károk kompenzációja. Ennek során a hagyományos peres felelősség mellett kiemelt figyelmet kívánok szentelni annak, hogy milyen alternatív lehetőségek állnak rendelkezésre azokban az esetekben, amikor az egészségügyi ellátás során valamilyen károsodás történik.
Az egészségügyi ellátás során bekövetkező károkért való felelősség tekintetében két alapvető modellt különíthetünk el, az úgynevezett peres (hagyományos) rendszerek mellett megjelennek a nem peres, más néven adminisztratív (vagy no fault) rendszerek.[1]
Míg a peres rendszerekben jellemzően az adott ország polgári törvénykönyvében található kártérítési jogi szabályokat alkalmazzák, az eljárás bíróság előtt folyik[2], addig a nem peres felelősségi rendszerekben külön jogszabályok határozzák meg a kompenzáció rendjét, az eljárás pedig egy külön erre a célra felállított adminisztratív testület előtt történik.[3] Markáns elkülönítő jegye még a no fault rendszereknek, hogy a cselekmény felróhatóságának vizsgálata nélkül egy speciális, ún. baleseti kompenzációs rendszeren keresztül történik a kompenzáció.
Az országok nagy része a hagyományos, peres rendszert alkalmazó kategóriához tartozik, míg a no fault modellt a mintaállamot képező Új-Zéland mellett a Skandináv területeken alkalmazzák. A tanulmányban fontosnak tartom kiemelni, hogy Ausztria a hagyományos, peres modellhez tartozik, azonban természetesen itt is rendelkezésre állnak egyéb lehetőségek is a jogérvényesítésre, mellyekkel a későbbiekben részletesen foglalkozom.
Ausztriában az egészségügyi szolgáltatók felelősségre vonásának alapja az osztrák Polgári Törvénykönyv 1295. §-a, melynek értelmében, aki egy másik személy felróható magatartása következtében kárt szenved, jogosult kompenzációra ez utóbbi személytől, függetlenül attól, hogy a kár valamely szerződéses kötelezettség megszegéséből vagy pedig arra tekintet nélkül keletkezett. [4]
A felelősség tehát alapulhat szerződésen (kontraktuális felelősség) és lehet szerződésen kívüli kárért való felelősség (deliktuális felelősség) is. Az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szolgáltatási szerződés jön létre, mely tartalmi elemeitől és a szerződő felektől függően eltérően osztja meg a felelősséget az ellátás résztvevői között.[5] A szerződéses kapcsolat fennállása ellenére a sérelmet szenvedett fél szabadon döntheti el, hogy igényét a kontraktuális vagy a deliktuális felelősség körében kívánja-e érvényesíteni. A két forma között éles határvonal nincs, a felelősségi előfeltételek, az elévülésre vonatkozó szabályok is megegyeznek. A magyarországi példától eltérően Ausztriában inkább a szerződésben foglalt kötelezettségek megszegésére alapítják az egészségügyi szolgáltatók felelősségével kapcsolatos kereseteket.[6]
Mind a szerződéses, mind a szerződésen kívüli felelősség felróhatóságon alapul. A felróhatóság szubjektivizált elem, akkor állapítható meg, ha az illető nem az adott körülményeknek megfelelő magatartást tanúsította. Fontos kiemelni, hogy általánosságban a felróhatóság megállapításánál a károkozó személyes képességeinek is döntő szerepe van.[7] Hangsúlyozandó, hogy ez alól az általános szabály alól az orvosi tevékenység, mint speciális szakképesítéshez kötött tevékenység kivételt képez. Az ABGB rendelkezései[8] szerint ugyanis, aki olyan területen tevékenykedik, mely speciális szakértelmet kíván, egy objektív mérce alapján ítélendő meg. Az egészségügyi és más szakemberektől elvárható, hogy rendelkezzenek mindazzal a gyakorlattal, szaktudással és képességekkel, melyek az adott szakterületen tevékenykedő személyeknek rendelkezniük kell.
A felróhatóságon alapuló felelősség túlsúlya mellett igen szűk körben, de az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is megjelenik az objektív felelősség. Ilyen például a nukleáris tevékenység folytatásához kapcsolódó felelősség. Amennyiben az egészségügyben kerül alkalmazásra ilyen jellegű technológia, objektív felelősséget von maga után. Példaként említhető e körben még az osztrák termékfelelősséggel kapcsolatos jogszabály is, mely az európai uniós szabályozással összhangban felróhatóságtól független felelősséget állapít meg a hibás termék által okozott károkra vonatkozóan. Ebbe a körbe vonható, ha a beteg például egy gyógyszer vagy vérkészítmény alkalmazása miatt szenved sérelmet.[9]
A korábban említetteknek megfelelően az esetek döntő többségében a beteg és az egészségügyi szolgáltató között szerződéses kapcsolat jön létre. Attól függően, hogy kik között jön létre a szerződés és milyen tartalommal, eltérően változik a felelősség megoszlása is.[10] Lehetőség van arra, hogy a beteg közvetlenül csak
-496/497-
a kórházzal kerüljön szerződéses viszonyba. Ilyen esetben közvetlenül a kórház lesz felelős az egészségügyi szolgáltatásért és az intézmény által nyújtott hotelfunkciókért is. Alternatíva az is, hogy a beteg szerződést köt a kórházzal, valamint közvetlenül szerződéses kapcsolatot létesít a beavatkozást végző orvossal is. Ilyen esetekben a kórház az intézményi infrastruktúráért, a szerződő orvos pedig az ellátásért lesz felelős[13]
A szerződés arra kötelezi a szolgáltatót, hogy ésszerűen és minden részletre kiterjedően nyújtson kezelést a beteg számára. Az ellátást végző személyektől elvárható, hogy saját szakterületükön a körültekintő és tapasztalt szakembertől megkívánt színvonalon cselekedjenek, melynek meghatározása független az egyéni képességektől, objektív követelmények alapján történik.[14]
Kiemelendő, hogy a szerződés hatálya nemcsak a direkt szerződő felekre terjed ki, hanem mindazokra, akikre az elvégzett kezelés hatással van. Így például a szülész-nőgyógyász felelőssége nemcsak a kismamára vonatkozik, hanem a meg nem született magzatra is. Megállapíthatjuk, hogy a szerződésben foglalt kötelezettségek megszegésére nemcsak a közvetlen szerződő fél alapíthat keresetet, hanem akár harmadik személy is.[15]
Ahogy korábban említésre került, szerződéses kapcsolat fennállása esetén a mögöttes felelősség (közreműködőért való felelősség) tágabb körben érvényesül. Ezen szabályok vonatkoznak egyrészről arra az esetre, amikor a beteg csak az egészségügyi intézménnyel köt szerződést. Ilyenkor az intézmény teljes körűen felelősséggel tartozik az alkalmazottai tevékenységéért és mulasztásaiért. Ilyen esetben a felelősséget nem magának a szerződő partnernek a felróható magatartása alapozza meg, hanem konkrétan az ellátást végző személy felróható magatartásáért felel az intézmény.
Másrészről a mögöttes felelősség szabályai érvényesülnek akkor is, ha a beteg egy konkrét orvossal kerül szerződéses viszonyba az ellátás elvégzésére vonatkozóan, azonban ez az orvos közreműködőt vesz igénybe a szerződéses kötelezettségeinek teljesítésében. Főszabályként erre nincs lehetősége, csak abban az esetben, ha a beteg hozzájárul, vagy az elkerülhetetlenné válik.[16] Ilyen esetekben sem a direkt szerződéses viszonyban levő személy magatartásának felróhatósága kerül értékelésre, hanem a közreműködő tevékenysége. Ha a közreműködőnél fennállnak a felelősségi előfeltételek, akkor az ellátásra szerződő személy fog helyette felelni.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
