A Ctv. legutóbbi módosítása kiiktatta a törvényből azokat a szabályokat, amelyek a hatósági engedélyhez kötött tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek cégnyilvántartási bejegyzéséről rendelkeztek. Ma már a fő- (és a bejegyezni kért) egyéb tevékenységek esetén a cégnyilvántartásban akkor sem kell feltüntetni a hatósági engedély ügyszámát és hatályosságának időtartamát, ha anélkül az adott tevékenységet nem szabad folytatni [Ctv. 24. § (1) bek. e) pont]. Minthogy a hatósági engedély megléte vagy hiánya a cégnyilvántartás eljárási szabályai szempontjából - láthatóan - közömbössé vált, nincs többé szükség a Ctv. 24. §-ának (2) bekezdésére és a 2. számú melléklet 112. pontjára sem. Ahatósági engedélyhez kötött tevékenység folytatásának kérdése (a Gt. és az Szvt. néhány rendelkezésétől eltekintve) most már egyedül a közigazgatási jogra tartozik.
Ha áttekintjük a gazdálkodó szervezetek tevékenységének közigazgatási szabályait (jórészt az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán) a jogi eszközök egész tárházával találkozunk. Ezek közül közvetlen cégjogi relevanciája ma már csak az alapítási engedélynek [Gt. 6. §-ának (1) bekezdése] van. Ilyen engedélyt azonban a törvény kifejezetten csak ritkán követel meg. Ugyanis
- a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 15. §-a, valamint
- a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 57. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint e két törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaságok megalapításához a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye szükséges. Ennek megfelelően követeli meg a Ctv. 34. §-ának (1) és 46. §-ának (3) bekezdése az alapítási engedélynek a bejegyzési kérelemhez való csatolását; ez az engedély az 1. számú melléklet I.2. pontjában szerepel, hiánya tehát hiánypótlás nélküli elutasítására ad okot.
Egyebekben a gazdálkodó szervezetek tevékenységük folytatása során igen sokféle közigazgatási jogszabály rendelkezéseit kötelesek betartani. Ezek egy része mindenkire vonatkozik, mondhatnánk "szektorsemleges". Erre példának a környezetvédelmi szabályokat vehetjük, melyek fokozott követelményeket támasztanak a gazdálkodó szervezetekkel szemben. Szorosabban kapcsolódnak a gazdálkodó szervezetek működéséhez az olyan szabályok, amelyek szerint az ipari vagy szolgáltató tevékenység folytatásához telepengedélyt [80/1999. (VI. 19.)] Korm. rendelet, illetve a kereskedelmi tevékenységek túlnyomó részéhez üzletre vonatkozó működési engedélyt [2005. évi CLXIV. törvény 3. §-ának (1) bekezdése] kell szerezni. Sok esetben a tevékenység folytatása a maga egészében engedélyköteles, még több esetben viszont csak a tevékenység folyamatának egyes részeihez vagy feltételeihez van szükség hatósági engedélyre. Elszaporodtak az olyan jogszabályok, amelyek valamilyen berendezés létesítéséhez, üzembe helyezéséhez, illetve működtetéséhez, vagy valamilyen tevékenység megkezdéséhez, termék forgalomba hozatalához írják elő a hatósági engedélyt. A felsorolást sokáig lehetne folytatni.
Cégjogi relevanciája korábban is csak valamely tevékenység egészére vonatkozó hatósági engedélyezésnek volt. Figyelemmel arra, hogy ez a közigazgatási aktus csak egyike azoknak, amelyek működésének szabályozására a gazdálkodó szervezetek irányulnak, általában véve helyeselni kell, hogy kikerült a cégjegyzék adatai közül. Felmerül azonban a kérdés, hogy ezáltal a gazdasági tevékenység egészére vonatkozó engedély kérdése valóban teljesen elvesztette-e cégjogi jelentőségét? Úgy vélem, hogy nem.
Ha áttekintjük a gazdálkodó szervezetek tevékenységére vonatkozó közigazgatási szabályokat, mindjárt több problémával találkozunk.
1. Vannak olyan esetek, amikor a jogszabály egyedül a tevékenység engedélyezését követeli meg, azonban a gazdálkodó szervezet csak az engedélyezett tevékenységet folytathatja, legfeljebb néhány - szigorúan körülhatárolt - kiegészítő tevékenységgel együtt. Erre a legjobb példát a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénynek (Tpt.) az árutőzsdei szolgáltatási tevékenységre vonatkozó szabályai adják. A Tpt. 83. § (1) bekezdése például meghatározza, hogy bizományosi, kereskedelmi és ügynöki tevékenységek üzletszerű folytatása forintban, illetőleg valutában, devizában (a 84. §-ban meghatározott körben) számít árutőzsdei szolgáltatási tevékenységnek, a 83. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy árutőzsdei szolgáltató - e tevékenységéhez kapcsolódóan - a Tpt. 81. § (2) bekezdésének g) pontjában írt ügyfélszámla-vezetési tevékenységet végezhet. A Tpt. 86. § (1) bekezdése értelmében az értékpapír bizományos a Tpt. 81. § (1) bekezdésének a), e) és f) pontjában írt befektetési szolgáltatási tevékenységet, valamint a 81. § (2) bekezdésének a)-b), d) és f)-h) pontjában meghatározott kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet folytathat.
A Tpt. 86. § (2) bekezdése hasonló szabályozást ad az értékpapír-kereskedőre, aki csak a 81. § (1) bekezdése szerinti a)-c), e) és f) pontban meghatározott befektetési szolgáltatási, valamint a 81. § (2) bekezdésének a), b) és d)-h) pontjában írt kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet folytathat.
Hasonló szabályozással találkozunk a bányavállalkozóra, vállalkozói vasútra, az autópálya üzemeltetésére, az egészségügyi szolgáltatókra és a gyógyszertárak működésére vonatkozó engedélyek esetén.
2. Az esetek második csoportjába azok az engedélyek tartoznak, amelyek ugyan kifejezett rendelkezéssel nem korlátozzák a gazdálkodó szervezet tevékenységét egy meghatározott körre, azonban olyan tőke-, szakmai, szervezeti stb. követelményektől teszik függővé az engedély megadását, amelyek biztosítékot jelentenek az engedélyezett tevékenység hosszú távú folytatására, egyszersmind gyakorlatilag lehetetlenné teszik a gazdálkodó szervezet számára, hogy más tevékenységre átálljon. Ennek érdekében az engedélyezett tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek az átalakuláshoz, jegyzett tőkénének jelentős leszállításához, alapvető eszközeinek átruházásához, megterheléséhez stb. szintén hatósági engedélyre van szüksége.
Az engedélyköteles tevékenységek e csoportjára példának a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 6. és 52. §-át hozhatjuk fel; de hasonló szabályozást találhatunk a villamos energiáról és távhőszolgáltatásról szóló jogszabályokban is.
3. Előállhat azonban az az eset is, hogy a cégjegyzékben olyan főtevékenység szerepel, amely teljes egészében engedélyköteles, azonban a cég másféle tevékenységet végez.
Az ismertetett esetek felvetik a kérdést, miként lehet a cégjegyzék adatainak hitelességét biztosítani, ha a cég az adott tevékenység folytatására nem kap engedélyt, az engedélyt a közigazgatási hatóság visszavonja, vagy a gazdálkodó szervezet felhagy az engedélyezett tevékenység folytatásával.
A közigazgatási hatóság az engedélyköteles tevékenységek ellenőrzésére és a jogellenesen folytatott tevékenység szankcionálására sokféle eszközzel rendelkezik. Arra azonban nem jogosult, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adatok törlését vagy módosítását elrendelje.
A cég főtevékenységének feltüntetése a társasági szerződésnek vagy alapszabálynak (alapító okiratnak) elengedhetetlen tartalmi kelléke. Nélküle a társasági szerződés (alapszabály) létre sem jöhet. A cég bejegyzése után pedig a Gt. 12. §-ának (4) bekezdés c) pontjának rendelkezése szerint a társasági szerződés, illetve az alapszabály semmisségének megállapítására ad alapot az, hogy "a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik".
Amennyiben a cég a hatósági engedély hiánya folytán szükségessé vált kérelmet nem terjeszti elő, nem marad más megoldás, mint a törvényességi felügyeleti eljárás megindítása. Erre alapot ad a Ctv. 74. §-ának (1) bekezdés a) vagy b) pontja aszerint, hogy a főtevékenység - mint bejegyzett adat - már a bejegyzés előtt fennálló ok folytán eredetileg is törvénysértő volt, illetve a bejegyzést követően bekövetkezett ok miatt vált törvénysértővé. Az eljárás megindítható akár hivatalból, akár kérelemre. A cégbíróság a Ctv. 81. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján felhívhatja a céget törvényes működésének helyreállítására, (4) bekezdése alapján hivatalból elrendelheti a jogszabálysértő adat törlését, végső esetben pedig (6) bekezdése alapján a céget megszűntnek is nyilváníthatja. ■
Visszaugrás
