A szellemi alkotások területén is végigsöpört az a jogalkotási hullám, melyet az Európai Unió normáihoz való igazodás, valamint a piacgazdaság követelményeinek érvényesítése tett szükségessé. Az újraszabályozási tendencia következtében, több más jogintézmény mellett, jelentősen megújult a szerzői jogi szabályanyag is. Megszűnt az egyes műfajok felhasználási jogviszonyaira vonatkozó szétszórt szabályozás, illetve a jogalkotó válaszolva a technika újabb és újabb kihívásaira műfajspecifikus szabályokat állapított meg többek között a szoftver, az adatbázis és a reklám vonatkozásában. Az új reklámtörvényben megvalósuló racionalizálás, egyszerűsítés mellett ugyanakkor még mindig maradtak nyitott kérdések a szerzői művek hasznosításával kapcsolatban.
A magyar tételes jog a szerzői jogot továbbra is egységes jognak tekinti (monista elmélet), amely "személyiség jellegű és vagyoni részjogosítványok csokra".[1] A szerzőt az alkotás tekintetében kizárólagos, abszolút szerkezetű jog illeti meg, mely jog pusztán a mű megalkotásával, az egyéni, eredeti jelleg kritériumok fennállása esetén minden további feltétel nélkül keletkezik. A kizárólagosság azonban nem jelent korlátlanságot, az csak a társadalom érdekeit kifejező - az szerzői jogi törvényben taxatíve felsorolt - közérdekű korlátok (védelmi idő, szabad felhasználás etc.) között gyakorolható.[2]
A szerzői jogi törvény a monista felfogásnak megfelelően igyekszik a szerző részére megtartani mindazon jogokat, melyek őt a törvény alapján megilletik, azaz a hasznosításra kötött szerződések esetén csupán annyi jogot enged a felhasználónak, ami a felhasználás céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. Azonban bizonyos jogviszonyok kapcsán, különösen a fent említett új műfajok esetében, a műfaji sajátosságok, a külföldi jogalkalmazó gyakorlat, valamint a piacgazdaság követelményeinek megfelelő szabályozás végett lehetővé teszi a vagyoni jogok teljességének átruházását.
A szerző vagyoni jogainak[3] lényegét az általa létrehozott mű felhasználására adott engedélyezési jog alkotja. Tartalmilag voltaképpen egy ideiglenes tulajdonjogról van szó, amely a védelem időtartama alatt áll fenn. Ez idő alatt szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és (elvileg) minden egyes felhasználás engedélyezésére.
A vagyoni jogok teljességének átruházása azonban, bár a joggyakorlatban ritkán előforduló eset, számos sajátosságot eredményez a felhasználásra irányuló jogviszonyok tekintetében, hiszen a törvényben általános szabályként lefektetett normák, a fent említett helyzetet veszik alapul, nevezetesen, amikor a szerző a vagyoni jogai közül csupán néhánynak a korlátozott felhasználását engedélyezi a felhasználó részére. A vagyoni jogok teljességének átruházása viszont azt eredményezi, hogy a felhasználási szerződések általános szabályai a tulajdonjogi változás hatására deformálódnak, sok esetben értelmezhetetlenné válnak, a joggyakorlat részéről pedig mindezek sajátosságaként megjelenik a tulajdonosi szemlélet, amely a hazai monista szemléletre tekintettel megint csak eltéréseket ered-
- 496/497 -
ményez. A cél vonatkozásában megváltozik a szerződés tárgya, illetve tartalma is más elemekkel telítődik.
A vagyoni jogok teljességének átruházása tehát bizonyos értelemben szétfeszíti azt a monista szerződés keretet, melyet a jogalkotó a joggyakorlat számára meghatározott. Szétválnak egymástól a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogai, az előbbiek változatlanul és elválaszthatatlanul a szerző személyéhez fognak tapadni, míg az utóbbiak az üzleti élet, kereskedelmi forgalom részévé válnak, önálló értéket nyerve elszakadnak a szerzőtől. E szerződésekre vonatkozóan a szerzői jogi törvényünk nem tartalmaz eligazító rendelkezéseket, a joggyakorlatra vár tehát a feladat, hogy megtalálja a megfelelő formát a törvény rendelkezéseinek alkalmazására.
A hazai gyakorlatban a megjelölt műfajok vonatkozásában az figyelhető meg, hogy a szakemberek külföldi szerződésminták alapján járnak el, melyek szabályai nem teljesen kompatibilisak a hazai szabályozással.[4] Mindez a hazai jogéletben torzulásokhoz, visszaélésekhez vezethet. Erre is tekintettel szükség van arra, hogy ezen műfajok vonatkozásában a kötelmi jog talajáról kiindulva megtaláljuk azt a helyes irányvonalat, amely hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy megfelelő formában a felek szándékának megfelelően, a kitűzött cél megvalósításához szükséges szerződési formát és tartalmat kialakítsuk.
Fentiek alapján arra vállalkozom, hogy a hatályos szabályozás alapján megpróbálom bemutatni a reklám vonatkozásában a vagyoni jogok teljességének átruházására meghonosodott jogügyleteket, tekintettel az irányadó hazai szabályozásra, nemzetközi szabályozásra, illetve a kialakult joggyakorlatra. Munkám során az érthetőség kedvéért felvázolom a jogintézmények történeti előzményeit is, illetve amennyire fellehető volt a jelenleg irányadó nemzetközi szabályozásokat, vonatkozásokat is.
A reklámok egyik fő feladata a potenciális vásárlók megszólítása, a fogyasztásra ösztönzés. Ezt annál hatékonyabban tudják elérni, minél eredményesebb hatást képes gyakorolni az általa keltett benyomás a reklám közönségére. A megfelelő hatás kiváltása egyrészt függ a reklám elhelyezésének módjától, idejétől, magától a megszólított társadalmi csoport érdeklődésétől, de nagymértékben függ a reklám tartalmi és formai jellemzőitől is. Egy-egy jól elkészített reklám, egy-egy jól kitalált szlogen népszerűvé válhat, az átlagosnál jobban népszerűsítheti magát a terméket, szolgáltatást. Napjainkban, amikor a reklámok tömegesen zúdulnak a fogyasztókra, ez által a társadalomban kialakult velük szemben egy bizonyos ellenszenv, egy jól eltalált, ötletes, szellemes reklám különös jelentőséggel bírhat. Így a reklám szerzője vagy szerzői alkotásukkal nagyban megalapozhatják a reklám sikerét vagy akár kudarcát.
A reklám akkor szellemi alkotás, ha az adott szellemi alkotás kritériumainak megfelel. A reklám akkor kaphat szerzői jogi védelmet, ha olyan irodalmi, tudományos, művészeti alkotás, amely egyéni-eredeti jelleggel bír,[5] és valamilyen okból nincs kizárva az oltalom alól. Mivel a szerzői jog körében nincs szükség hatósági bejegyzésre, így a reklám is, amennyiben a fenti feltételeknek megfelel, már megalkotásának pillanatától szerzői jogi védelemben részesülhet. Ha a reklám kifejezési eszközeit tekintve azonos az irodalom, a művészetek alkotásaival (pl. a reklám néhány soros versben testesül meg), és egyúttal a műben megtestesülő gondolat kifejezési módja, formája eredeti, magán viseli az alkotó személyiségének egyéni, sajátos jegyeit, akkor a reklámra kiterjed a szerzői védelem.[6]
A reklámozásra irányuló jogviszonyok kivétel nélkül a jogviszonyok alanyainak megállapodásain, a reklámszerződéseken keresztül realizálódnak. A reklámszerződés azonban nem jelent egy különálló szerződéstípust, sem a Ptk.-ban szabályozott nevesített, sem a Ptk.-n kívüli nevesítetlen, atipikus szerződés formájában. Egy reklámszerződés ugyanis mindig beleillik egy tágabb kategóriát jelentő szerződéstípusba. Általában a reklám felhasználására, illetve a reklám közzétételére irányuló szerződések vállalkozási, a reklámügynökségi és a reklám szereplőivel kötött szerződések pedig megbízási szerződéseknek minősülnek.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
